Dunántúli Napló, 1983. május (40. évfolyam, 119-149. szám)

1983-05-16 / 134. szám

Az udvarias dicséretből nem tesz üzlet \A nikkel csak másodrendű kellék A Zsolnay Óriási dollárhaszon, mégis csak hárman csinálják Magyar nyereg még most sem kell Nyugat-Európában: legutoljára 1938—40-ben vá­sárolták hadi célra. De a fo- gatos lószerszám töretlenül népszerű immár egy évtizede. A megrendelők a magyaros, kissé tán betyáros jelleget hangsúlyozzák, csupán a díszí­tésben, a színek meghatáro­zásában élnek üzleti kikötéssel. A 75 éves Rab József, király- egyházai kisiparos a hazai ló­szerszámok növekvő exportja miatt váltotta ki iparengedélyét már idős emberként. Megérte, hisz 1974 óta csaknem 30 szer­számot készített külföldre a Kisipari Termeltető Vállalat or­szágos export-import irodája révén. Nemrég Erzsébet angol királynőnek adta fel négyfoga­tos futószerszámát. Ennyi ara­nyozott fémfelületet sose látott életében, amennyit megrendelt a királynő. Az átvevők hosszú időn át nagyító alatt néztek minden darabkát, de kifogás nem érte a baranyai szíjgyár­tó és nyerges mesterember re­mekét. Épp ezt az áruátvételi cere­móniát a legnehezebb átélni. Könnyebbnek tűnik az igényelt munkadarab megalkotása, mégha a díszes sallangok fo­nása nem is egyszerű mester­ség. Friss igény, hogy a fejre kerülő sallangon 12 szál rojt csüngjön, a hátrészen pedig négy szállal több. Nem mind­egy, hogy a most divatos 2-es, 4-es, 5-ös fogatok szerszámai milyen színekben, formákban pompáznak. Kikötés, hogy a felvert szélű kápán még a napsugár is megálljon, a leg- dúsabb színekben ragyogjon. Vagy a kantár, homlok és hót sallangdíszeiben a réz csilla­gok aranyat utánozva, szemet vakítóan díszelegjenek. Csak tehén lakkbőrt és csipkézett szélű réz fémdíszeket szabad felhasználni, legfeljebb néhány ezüstutánzatú nikkelcsat egé­szítheti ki a réz-pompát. Rajta kívül ma már hazánk­ban csak ketten vállalják az ősi, sztyeppéi nomád hagyo­mányokon alapuló szíjgyártó és nyerges mesterséget. Csankó Zoltán Szekszárdon, Kati László Debrecenben, akik közelebb vannak a 80-hoz, mint a 70- hez. Részükre egyedül Sólymos József budapesti ötvös állít elő speciális vasalásokat. Egyik mesterembert sem követi utód a szakmában. Rab József fia is sofőr. Pedig keresik a ma­gyar parádés lószerszámokat Svájcban, Kanadában, NSZK- ban, USA-ban. Még ma is mi számítunk a legjobb lószer­számgyártónak a világon, és ebben nem csak az olcsó mun­kaerő játszik közre. A szakmát az sem élénkíti fel, hogy az igósszerszámok reneszánsza kö­vetkezett el, mivel egyre többen tartanak lovat az olcsó fuva­rozás, szállítás reményében. Egyébként * egy szerszámot kb. 35—40 000 forintért ad át a baranyai kisiparos gyártó a külkereskedelmi cégnek, amit legalább háromszor ekkora áron értékesítenek a tőkés pia­con a megfelelő dollár-érték­ben. Csuti János Rab József királyegyházi mestert sem követi utód a szakmában sikere Londonban Három nap alatt 40 ezer font értékű megrendelés A londoni árubemutató egy részlete. A felső sorban a Zsolnay Porcelángyár termékei. Aranyveretes futószerszám Erzsébet királynő négyfogatosának Lesz-e Zrínyi-szobor a talapzaton ? Május 23-tól lezárják a pécsi Hunyadi utat Augusztusra elkészül az északi érintő út nyugati szakasza Távol-Kelet és Európa leg­szebb, leértékeseb'b porcelán­jai között mutatkozott be a Zsolnay Porcelángyár április vé­gén, a Londonban megtartott rangos árubemutatón. Nyolc hatalmas ládában kelt útra a mintegy 300 darabos kollekció. A kiállításon való részvétel előkészítése már múlt év decemberében elkezdődött, gondos válogatás és tervezés előzte meg. Erre a bemutatko­zásra a már eddig gyártott tér. mékek mellett újakat is készí­tettek, mint például a nagyon szép desszertkészleteket. A nyolc ládába többek között csodaszép porcelán, fajansz tá­lak, vázák, kávés-, teás- és ét­készletek, apró tányézkák, bon. bonierek kerültek, valamint kü­lönböző figurális dísztárgyak. Az árubemutatón Bosnyák Já­nos igazgató és Hoffmann An­tal, a gyár piackutatója vettek részt. Az eseményekről és tapasz­talatokról a következőket mond­ták: Ha valaki nyugaton eladni, kereskedni akar, ezéken az áru­bemutatókon állandóan ott kell lenni. Hatalmas kínálat van, a világ minden részéből jön az áru, a nyugati kereskedőknek bőven van választási lehető­ségük a legszebbek és legol­csóbbak körött. Az üzletkötése­ket alaposan megfontolják, hu­szonötször is megnéznék egy- egy darabot. Érdekes, külön vi­lág ez, a pszichológiáját is is­merni kell. Például az már si­kernek számít, vásárlási szándé­kot sejtet, ha az árut szid­ják. Ha udvariasan dicsérnek, abból biztosan nem lesz üzlet. A Zsolnay Porcelángyár fa­janszai, csodaszép, különleges színeivel, a ihajszálfinom arany kontúrokkal a formáival, a szé­pek között is a legszebbek vol­tak — mint mondták —, ilyent senki nem tud csinálni. (Érde­kes módon nagy sikert arattak a nálunk giccsnek számító fi­gurális dísztárgyak is.) A hó- romnppos árubemutató és ke­reskedelmi tárgyalások eredmé­nye: 40 ezer angol font értékű üzfefkötés. A megállapodás sze­rint az áru egy részét kiskeres­kedők veszik meg, a 'különbö­ző szervizekből, készletekből pe­dig luxus éttermek, teázó- és kávézócukrászdák kértek. A Zsolnay Porcelángyár hire- neve tehát egyre jobban terjed a világban. Jelentős összegű üzletkötéssel rendelkeznek az USA-vaf, de vásárló Spanyolor. szág, Olaszország, Görögország és Kuwait is. Egy-egy — a mos­tani londonihoz hasonló — áru­bemutatónak, üzletkötésnek ál­talában az is következménye, hogy a kereskedők kíváncsiak lesznek az országra, a gyárra, ahol készül. Amikor eljönnek, és megismerik a Zsolnay gyár múltját, megcsodálják a gyár parkjában levő kerti dísztár­gyakat, szobrokat, megismer­kednek Pécs múltjával, kultúrá­jával, a várossal, rendszerint megnövelik a rendelést. Bos­nyák János igazgató szerint a gyárnak és a városnak kedve­ző bemutatkozása sok esetben hozzátartozik a jó üzlethez. Sarok Zsuzsa A hídépítők az utóbbi he­tekben alaposan „ rá hajtotta k": Pécsett az északi érintő út Hunyadi út és Landler Jenő utca közti szakaszán a két vég­pont felé közeledik az útpálya betonozása. A munka jelenlegi állását látva bizonyosra vehető, hogy augusztusban át is adhot- ják a forgalomnak az új út­szakaszt­Mi történik most a belváros peremének ezen a részén? A régi Aradi vértanúk útjá­nak a burkolatát szedik fel, s készítik elő a helyet az új bur­kolatnak, ami a Flórián térihez lesz hasonlatos, de burkoló­anyagként itt kisebb műkő­idomokat használnak. Előbb azonban a házak csapadékvi­zeinek az elvezetésére kisszel- vényű csatornát fektetnek le, azon jut majd a víz az új út főgyűjtőjébe. Hamarosan egy nagyobb munkára kerül sor a Hunyadi út és az épülő út csomópontjában. Előreláthatóan május 23-tól mintegy kéthetes időtartamra lezárják minden­nemű forgalom elől a Hunyadi utat, a Vak Bottyán utca be­csatlakozásával együtt nyolc közmű egyidejű átépítése miott. Kisebb közmű-munkára kerül sor még a Landler Jenő utcai ol­dalon is. Ezek elkészülte után alakítják ki mindkét oldalon az északi érintő út végleges cso­móponti csatlakozását. (Meg­jegyzendő, hogy a Hunyadi út lezárása idején a Mecsekre irányuló forgalmat a Landler Jenő utcára és a Székely Ber­talan útra terelik.) A Mecsek utcával szemben — a támfal legmagasabb pont­ján — kilátó-erkély épült. Ez végleges kialakításában még egy lőréses koszorút kap, így mintegy ellenpontozza a túlol­dalt húzódó városfal bástyáit. A Nyíl utcával szemben szobor- talapzat-szerű betonépítmény van- Valóban talapzat ez. A tervrajzon ez olvasható: Zrínyi Miklós — a költő és hadvezér — lovasszobra. (Csak az nem olvasható, hogy mikor kerül odo egy ilyen szobor.) A Nyíl utca torkolatánál a ma már meqlévő lehetőségeket kihasz­nálva félkör alakú tér formáló­dik majd, s az utca első házai közé stilizált, kőívből készülő kapu kerül mintegy a leendő szobor hátteréül. A városfal mentén a későb­bi (?) helyreállítás után a haj­dani vizesárkot imitálják majd: a váltakozó szélességű sávot árokszerűen képezik ki és füve­sítik. H. I. „Feltámadt” a tehén őse Régi négylábúak a Mecseki Kultúrparkban Zoológiában jártas olvasóink bizonyosan kételkedve fogadták egyik mostanában megjelenj hírünket, amely a Mecseki Kul- túrpark őstuloktenyésztéséről tudósított. Jogosan, hiszen ez az állatfaj a lexikonok szerint évszázadokkal ezelőtt kipusz­tult, legutolsó példányát 1627- ben, Lengyelországban látták. Talán feltámadtak poraikból a szarvasmarhák ősei? Vagy újabb példányokra bukkantak? — kérdeztük a Mecseki Kultúr- park igazgatóját. — Egy német biológus test­vérpár teremtette újra a har­mincas években ezj az állatfajt — mondja dr, Fülöp István. — De mielőtt miszticizmussal vá­dolnának bennünket, szögezzük le: a modern tudomány segít­ségével. Arra az időszakra már köz­ismert volt az evolúció tano, s ök úgy gondolkodtak: ha ez a lény volj háziállatunk elődje, az ősi jegyeket magukon viselő példányok kiválogatásával, szaporításával, újraszelektálá- sával eljuthatnak a barlangraj­zokon, néhány régi festményen megörökített őstulokig. Kísér­letük eredményesnek mutatko­zott, s a „neo-tulok” példányok állatkertekbe kerültek. Noha éppen abban az időben ha­sonló tenyésztés folyj Tallinn- ban is, kevés volt az állatok száma, és e furcsa kísérletek híre csakhamar feledésbe me­rült. Magyarországra a hetvenes évek elején a schönbrunni ál­latkertből érkezett egy őstulok testvérpár: Ajax és Antónia. Az ő utódaik voltak a mi első pél­dányaink: Ábel és Tana. Nem lett volna szerencsés azonban tovább folytatni a beltenyész­tést, ezért a híres atavisztikus fajtából, a magyar szürke mar­hák közül szemeltük ki „házas­társaikat". — Nem rontották le ezzel a keresztezéssel az állatok ős­tulok-jellegét? . — Eddigi eredményeink arra utalnak, hogy nem. Sőt, na­gyon életképesnek mutatkoztak az utódok, melyeknek ma már harmincra tehető a számuk. Csereállatokként Lipcsétől Jász­berényig sok helyre elkerültek. S éppen ezen a tavaszon kere­sett meg bennünket Dathe pro­fesszor, a berlini állatkert fő­igazgatója, hogy a mi tenyé­szetünk és nyilvántartásunk alapján szerkessze meg az ős­tulkok nemzetközi törzskönyvét. — Joggal nevezzük-e őstu­loknak ezt az állatot? — A külső hasonlóság alap­ján mindenképpen, hiszen — főként a nőstények — szinte tökéletes azonosságot mutat­nak a festményekből, csontle­letekből rekonstruált őstulokkal. Még nem tudtuk megfejteni annak a titkát, hogy a hím ál­latokon miérj nem jelentkezik olyan markánsan az őstulok­jelleg. — A kuriózumon kivül van-e még haszna egy ilyen tenyé­szetnek? — Ha csak azt tekintjük, hogy minden kihalt fajjal szegényebb lesz élővilágunk, már akkor sem csekély az eredménye. De korunkban, amikor a modern agrotechnika révén néhány hibrid kiszorít egy sereg házi­állatfajtát, az efféle ősi gén­bankoknak óriási jelentőséqe lehet. Barta Zsuzsa Hétfői □

Next

/
Oldalképek
Tartalom