Dunántúli Napló, 1983. május (40. évfolyam, 119-149. szám)
1983-05-13 / 131. szám
1983. május 13., péntek Dunántúlt napló 7 Vonat helyett autóbusz A beremendiek megnyugvással fogadták a változást A Dráva-völgyi vasút részeként 1910 júliusában helyezték üzembe a Siklóst Berémenddel összekötő vonalszakaszt; Nagy- harsány és Beremend között nem jár vonat a síneken tavaly szeptember elseje óta. Az utolsó szerelvény, amely közel éjfélkor ért a dél-baranyai községbe, a tizennégy kilométeres távolságot több mint fél óra alatt tette meg. A nagy- harsány—beremendi vonal megszüntetése elsősorban gazdaságossági okokból merült föl, az utóbbi években alig százan szálltak föl a kocsikra naponta és a teherforgalom is minimálisra zsugorodott. Az éves négyszázezer forintos bevétel ellenében hétmilliós veszteséget nyelt le a MÁV, a felújítás vagy ötvenmilliót emésztett volna föl. Beremend, mint határközeli község lakóit ugyan érzékenyen érintette a vasút megszűnése, a falugyűlésen többen zúgolódtak emiatt. Közel nyolc hónap múltán arra voltunk kíváncsiak, mennyiben csitultak el az indulatok és a Volán által beállított többletjáratok pótolják-e a személyvonatok hiányát. Németh László, a beremendi közös községi tanács elnöke azzal kezdi, hogy a februári falugyűléseken mindössze néhányon vetették föl a közlekedéssel kapcsolatos kérdéseket, de a vasút hiánya tulajdonképpen szóba sem került. A Volán az előzetes megállapodás értelmében tartja ígéretét és a vonatpótló autóbuszok szeptember óta közlekednek Siklós illetve Beremend között. A Siklóson élő pedagógusok, óvónők számára jelent problémát a reggeli utazás, mert vagy a negyedhetes busszal érkeznek, vagy pedig kénytelenek eljönni a BCM munkás- szállító járatával és onnan hét kilométert gyalogolni a faluban lévő általános iskoláig, óvodáig. Végsősoron érthető az említett gond, de azt is mindjárt hozzá kell tenni, hogy a Volán tíz személynél több utas esetében indít csak járatot. Ami a korábbi ígéretet illeti! A beremendieknek szeptember elseje óta megfelelő a közlekedésük Pécsre is, a hajnalban induló „Mecsek” expressz- hez megoldódott a csatlakozás, ugyanígy este is hazajuthatnak a Volán-járattal, miután a „Mecsek” Pécsre ért. A Volán részéről az az ígéret is elhangzott, hogy amennyiben elegendő utas lesz vasárnap, úgy Beremendről reggel nvolc órakor plusz járatot indít Siklósra, amely 10 órakor indulna vissza, de az eddigi felmérések szerint az utazni szándékozók száma nem éri el a tíz főt. Különben Siklós és Beremend között vasárnapi napokon három járatpár közlekedik. Ügy tűnik tehát, hogy ami a személyforgalmat illeti, nincs különösebb gond Beremenden. A tanácselnök szerint a község lakói viszont sokkal inkább félnek attól, hogy nem várhatnak különösebb fejlesztésre. A több mint háromezer-hatszáz lelket számláló falu lakói tartanak tőle, miután megszűnt a vasút, elköltözött Siklósra az áfész központ, bezárják a TüZÉP-telepet is, mert az áfé- szesek szerint alacsony a forgalom. Ám, ha a szállítási tarifákat vészük figyelembe, érthető az aggodalom. Kistapol- ca, Old, Kásád lakói rendszeresen a dél-baranyai községbe járnak vásárolni és nem mindegy számukra, milyen távolságból kell elszállítani az építési anyagot. A községben évő vágóhíd működése is bizonytalan hosszabb távon, mert 1985-ig engedélyezték az üzemelését, mivel a technológia nem felel meg a követelményeknek: a szomszédos gyerekintézményekhez túl közel van, nincs meg a megfelelő védősáv. A helyi termelőszövetkezet ugyan előrelátóan éppen most kíván létrehozni egy cipőfelsőrész-készítő és talpragasztó üzemet: terveik szerint az említett melléküzem- ág újabb munkalehetőséget jelent. De hiába javult, a közlekedés, ha kérdéses az áfész TUZÉP-telepének és a vágóhíd, nak a jövője. Érthető, hogy Németh László tanácselnök joggal veti föl: Beremend nagyobb figyelmet érdemelne! S. Gy. Ma kezdődnek megyénkben a nemzetiségi küldöttgyűlések A hazánkban élő nemzetiségiek országos kongresz- szusra készülődnék; e kongresszusokat az év második felében tartják majd Budapesten. Ezt megelőzően az érdekeiket képviselő küldötteket választanak. A Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége küldöttgyűlései ma kezdődnek s Baranyában 12 helyen összesen 32 küldöttet választanak. Megyénkben hozzávetőlegesen 13 000 hor- vát-szerb anyanyelvű ember él. Az ország területéről a november 26. és 27-én megrendezendő kongresszuson összesen 183 küldött képviseli e nemzetiséget. A baranyai küldöttgyűlések helyei és időpontjai: Május 13-án, pénteken 19 órakor Pécsudvardon, 19.30- kor pedig Drávasztárán; május 14-én szombaton 19.30- kor Kásádon; május 15-én, vasárnap 15 órakor Felső- szentmártonban, 19 órakor Szalántán, 19.30-kor Siklóson; május 16-án, hétfőn 19 órakor Mohácson, a németek küldöttgyűlésével együtt; május 22-én Kátolyban 19 órakor; május 23-án Olaszban, 19 órai kezdettel, a németek küldöttgyűlésével együtt; má. jus 23-án 19 órakor Nagykő- zárban; május 30-án 19 órakor Lippón és május 31-én 16 órakor Pécsett tartanak küldöttválasztó gyűléseket. Példamutató komlói kollektíva Zsirmon Györgyné, Rejtő Tiborné és Kovács Sándorné. Jóban, rosszban mindig együtt A Május 1. Ruhogyár komlói gyáregysége is csupán másfél évtizedes múltra tekinthet vissza. A termelési eredményei mellett még nagyobb a jelentősége abban, hogy 1968-tól mintegy ezer komlói asszonynak, lánynak teremtett munkalehetőséget ez a gyár. A Május 1. Ruhagyár komlói gyárában dolgozó szocialista brigádok közül egy sem büszkélkedhet még negyedszázados történettel, de igen sok olyan eredményekkel, amelyek a mozgalom legjobbjaira jellemzőek csak. Az egyik legjobb és legrégebben együtt dolgozó kollektíva a befejező részleg „Petőfi Sándor" szocialista brigádja. 1970- ben alakult meg és fennállása alatt a brigádmozgalomban kétszer arany, kétszer ezüst és egyszer bronz fokozatot ért el. Nem voltak mindig a legkiválóbbak között — s ennek többnyire a termelési érdekű átszervezések az okai — de mindig úgy tartották számon őket a gyárban, mint a legösszetar- tóbb brigádközösséget. — A legtöbb asszony a főzőkanál mellől jött ide — emlékezik a kezdeti időszakra Rejtő Tiborné brigádvezető. — 1969- ben már együtt állt a munkásgárda, s megvoltak már a gépek is. Azt hiszem, nem túlzók, amikor azt állítom, hogy a munkásnők túlnyomó többsége eredetileg azzal a szándékkal vállalt itt munkát, hogy egy-két évig marad csak, amíg a családban szükség van a feleség keresetére is. így voltam vele én is: egy barátnőm beszélt rá. „Tágas, világos műhelyek, s nem kell sokat dolgozni” — mondta, s én „beugrottam”. Nagyon nehéz volt a kezdet, megszokni a szalagmunkát, s összeszokni a munkatársakkal. Többször is volt úgy, hogy azt mondtam magamnak: „Kész, nem csinálod tovább!" S lám, idén már a 14. éve dolgozom itt. Megszerettem a közösséget, * megszerettem ezt a munkát. — Pedig a könnyűipar egyáltalán nem olyan könnyű, mint ahogy az elnevezéséből sejthető. Különösen a befejező részleg brigádjai dolgoznak nehéz munkakörülmények között. Itt egy műszak alatt egy dolgozó több száz, majdnem kész munkadarabot kap, amit be kell fejezni hibátlanul. A vasalásnál például nem is olyan régen még a présgépek kezelése komoly fizikai erőkifejtést igényelt. A technológiai fejlesztés révén könnyebbe vált ez a munkafolyamat a gőzvasalókkal — mondja Kovács Sándorné, az egyik brigádtog, aki a kollektíva szakszervezeti bizalmija. Ö 1971-ben jött a komlói ruhagyárba dolgozni, s mint annyi másnak, neki is ez az első munkahelye. — Szeretem ezt a munkát, Dedig eredeti terveim szerint nem akartam én itt so- káia dolgozni, s aztán itt ragadtam. . Innen is szeretnék majd nyugdíjba menni’— teszi hozzá csendesen. Huszonketten kezdték együtt 1970-ben a Petőfi szocialista brigádban: idősebbek és egészen fiatalok. Most 25-en vonnak brigódlagok, s az átlagéletkor harmincöt év. Két műszakban dolgoznak, szinte valamennyien családanyák. Van tehát otthon is bőven elfoglaltsá- gúk. S annak ellenére, hogy sokan csak iaeiglenesnek tervezték a munkavállalást, a brigádtagok többsége törzsgárda- tag, 13-on a gyár kiváló dolgozója címmel büszkélkedhetnek, s hatan a „Könnyűipar Kiváló Dolgozója" elismerést, is megkapták. A „Petőfi" brigád a termelési feladatok mellett igen sok társadalmi feladatot is vállalt és vállal gyermekotthon, illetve óvoda patronálásától kezdve a sportpálya-építésig. Ök voltak egyik kezdeményezői a komlói ruhagyárban a „Munkád mellé add a neved” mozgalomnak. A komlói színház építésekor a Petőfi briaód egynapi bérét ajánlotta fel a létesítmény megvalósításához. Felhívásuk a Mecseki Bányászban is megjelent, s az összes komlói szocialista brigád csatlakozott hozzá. Több mint 5 millió forint gyűlt így össze. Mitől ilyen példamutató kollektíva a Petőfi brigád? Azért, mert büszkék a hagyományaikra, a termelési eredményeikre, vagy arra, hogy a kezük alól kikerült ruhák igen jelentős hányada exportra megy. — Ezekért is — mondja Zsirmon Györgyné, a brigád fiataljainak egyike, aki KISZ-tag még, de már 1969 óto dolgozik a komlói ruhagyárban. — Az igazi összetartó erő azonban szerintem mégiscsak az, hogy 0 mi brigádunk tagjai között a barátság nem szűnik meg a gyárkapunál. Ha csak tehetjük, közösen járunk szórakozni, színházba, kirándulásra, s családostul. Nemcsak köztünk, hanem a férjek között is kialakult már a barátság. Nem volt könnyű az eltelt 13 év a Petőfi brigád éleiében, s ha a termelési feladataikat nézzük, nem lesznek könnyebbek a következő évek sem. Rejtő Tiborné brigádvezető azonban töretlenül bizakodó: — Jóban, rosszban, egymás iránti megértéssel összeszoktunk az évek során. S az nagy erő, hogy minden brigádtag tudja: egymásra vagyunk utalva, s mindig számíthatunk a másik segítségére. D. I. A harmadik diplomáért Kohómérnökből épületgépész? Soltész Imre, aki 1979-ben kohómérnöki diplomát szerzett a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen szeptembertől a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola másodéves hallgatója. Háromhetinként teszi meg az utat Miskolctól Pécsig és visz- sza, a szükséges gyakorlatokért. konzultációkért, vizsgákért az épületgépészeti szakon. — Ennyire rossz helyzetben van a kohászat, hogy egy kohómérnök épületgépésszé alakuljon? — A kohómérnöki karon 'képlékenyalakítási szakon végeztem, jó diplomatervet is kaptam ebbe illőt, s az első munkahelyem is nagyon megfelelő volt szakmai szempontból. De különféle családi ügyek visszaszólítottak Miskolcra Nyíregyházáról — s Miskolcon már valóban nem találtam olyan munkahelyet, ami maradéktalanul megfelelt volna szakmailag is. Ami lett volna, ott nem támogatták volna továbbtanulási szándékaimat. Mert. noha Nyíregyházáról már elvégeztem a hegesztőmérnöki szakvizsgát is, erről nem mondtam le. Közben elvittek katonának, leszerelés után Mis kolcon a Beruházási Vállalatnál adtak esélyt a továbbtanulásra is. így oda mentem dolgozni. Ez azért volt jó munkahely, mert a beruházási tevékenységben is szereztem némi gyakorlatot. De nem volt túlságosan sok köze az eredeti szakmámhoz. Közben kapcsolatba kerültem a Bódvavölgye Termelőszövetkezettel, akik melléküzemágat akartak létrehozni az alaptevékenység támo gatására. összehoztunk eqy csapatot, s létrehoztuk a fűtés- és vízvezeték-szerelő ágazatot. Már elég jól beindult, például a miskolci főposta fűtésének teljes korszerűsítését mi csináljuk. — Ami viszont nem tűnik túl szoros kapcsolatnak az eredeti szakmával... — Csak látszólag, hiszen a képlékenyalakítás nem az a kohómérnöki tevékenység, amit általában elképzelnek a kohómérnökökről : vascsapolás stb. S régi gyakorlatom van ebben a munkában, mert diákként úgy utaztam be szinte az egész Európát, hogy ismerősökkel, barátokkal ilyesfajta szereléseket végeztünk. Szóval szakmun. kási gyakorlatom már jócskán van az épületgépészeihez ehhez tanulom most az üzemmérnöki tudnivalókat. Beszámították az egyetemi éveket, s így a második évtől kellett csak beiratkoznom a műszaki főiskolára. A műszaki főiskola kollégiumában beszélgettem Soltész Imrével: az egyetemi és főiskolai képzés különbségétől kezdve a mérnöki munka rugalmas gyakorlatáig. A beszélgetés meggyőzött arról, amit sejtettem róla, amikor még hírből ismertem csak: vállalkozó fiatalember ő. Nemcsak azért, sőt elsősorban nem azért, mert munkahelyeket választani, hogy szakmai érdeklődése és családi vioszonyai között összhangot teremthessen. Hanem főképpen azért, mert nyitott érdeklődésű. Bár a változások tulajdonképpen nem változások számára, hiszen eddig is érdeklődési területébe tartozott az, amibe belefogott — ez az érdeklődés sarkallja. Könnyebb így, nagyobb örömet jelent eképpen vállalkozni, mint kényszerek hálására, kelletlenül. — Sokan mosolyogtak, hogy egyetem után főiskolán tanulok tovább. De nekem azért van szükség erre is, mert ez eddig kimaradt az életemből: voltam segédmunkás. tudom szakmámat szokmumkósi és mérnöki szinten de hiányzott a sorozatból ez az állomás. Aki a termelés közelében dolgozik, legyen mérnök akár, tudnia kell erről a szintről is irányítania, márpedig ezt az egyetemen nem oktatják. Meg lehet szerezni a gyakorlatban is ezeket a tudnivalókat: csak jóval nehezebben. Ezért kell nekem ez a diploma. Nem kohó- mérnökből leszek épületgépész- szé, hanem csupán jól akarom tudni mérnöki tevékenységemet. B. L. Diákok a bólyi német nemzetiségi iskolában Korszerű feltételek között, kényelmes otthonban tanulhatnak azok á diákok, akik a bólyi általános iskolai német nemzetiségi diákotthonban laknak. A diákotthont a német nemzetiségi származású szülők tehetséges gyermekei számára hozták létre, különösen azokat várják ide, akik kis faluban laknak. Akik Bolyban tanulnak, nagyobb eséllyel pályázhatnak a pécsi vagy a bajai német nemzetiségi gimnáziumi tagozatra. A bólyi diákotthonba — illetve az általános iskola né- metes osztályaiba — ezekben a napokban érkeznek be a jelentkezések az új tanévre: a május 6-i felvételi beszélgetés után rövidesen értesítik a szülőket gyermekük kérésének elbírálásáról.
