Dunántúli Napló, 1983. április (40. évfolyam, 90-118. szám)
1983-04-09 / 97. szám
Könyuröl köiiyur A bankárok és a női nem Deresedő avagy fényesedö fejű középgenerációm alig hitte volna messze tűnt ifjúságában, hogy valaha is ekkora szerepe lesz még a bankároknak kicsinyke területű, ám nagy álmú hazánkban, mint napjainkban. Április 4-én egy szép csokor bankár csillogó kitüntetést kapott s hogy mennyire megérdemelten, azt éke- sen bizonyítja FEKETE JÁNOS most megjelent könyve a Gondolatnál. Vissza a realitásokhoz! a címe, alcíme pedig: „Egy magyar bankár reflexiói". A focim azonban ezúttal nem (csupán) álmodozó nemzetünket óhajtja a valóságra ébreszteni, hanem a nyugati országokat szólította fel 1971-ben. hogy térjenek vissza a gazdasági és pénzüavi realitásokhoz reformálják meg az egész nemzetközi pénzügyi rendszert, mert ennek hiánya világméretű gazdasági válság előidézője lehet. „Amitől tartottunk, abban már benne vagyunk" — mondhatjuk Mikes Kelemennel, már ami a válságot illeti. 71 óta sokat romlott a helyzet, s tna már inkább a válság méreteiről vitatkozhatunk. Nem Fekete Jánoson múlt ő időben szólt. Fekete János szikrázóan okos cikkeket, tanulmányokat írt, hazai, nemzetközi és világfórumokon szólalt fel és számos interjút adott a hetvenes években — ezeket olvashatjuk most kötetében. Az utószó pedig egészen friss, 1982 decemberében keletkezett, és igen komor hangvéI telű. ,,A világ olyan gazdasági válság felé rohan, amely az 1929—33-as ún. nagy gazdasági válságot messze túlszárnyalhatja" — íria most mór csaknem kétségbeesetten, noha semmiképp sem le. mondón. „A helyzet rendkiI vül feszült, de úgy vélem, még nem reménytelen." A válság elkerülésére „Nyugat és Kelet vezetőinek gyorsan, hatékonyan közösen cselekedniük kell” — írja alapos elemzésének összegzésekép. pen. Hát nem tudom . . . hallgat-e a világ Fekete Jánosra. A könyvét mindenképpen el kellene olvasnia mindenkinek, akit csak érdekel mi is a helyzet valóiában. Nem a szakembereknek ajánlom, ők úgyis ismerik, hanem a nem közgazdász és nem pénz- ügyis olvasóknak, akik ebből a könyvből végre — ha nem ismerik is a szakzsargont — világosan eligazodhatnak a világ dolgaiban. A világ dolaai persze még ennél is bonyolultabbak, tanúsítja ezt a Gondolat Kiadó másik kötete, amelynek címe A női nem — tények és kérdőjelek, s minthogy szerzője harmincöt van, a szerkesztő neve szerepel a könyvön: EVELYNE SULLEROT. A mű eredeti francia címe — Le fait féminin — szószeri nt A női nem ténye, s egy Párizsban 1976-ban rendezett FEKETE JÁNOS Vissza i realitásokhoz! GONDOAT kerekasztal-konferencia anya. gát tartalmazza. A konferencia elnökségét egy orvostudományi Nobel-díjas, André Lwoff vállalta, s hét nemzet különböző ágazatokban dolgozó tudósait hívták meg. Ahogy a szerkesztő írja: „Meg akartuk vonni a női nemre vonatkozó jelenlegi ismereteink mérlegét összegyűjtve a különböző tudományágak által megállapított tényeket, a tárgyilagos meg. figyeléseket, a fehér foltokat és a kételveket is feltüntetve . . ." A vaskos könyv ilyképpen rendkívül sokrétű, változatos; van benne egy sereg szaktudományos részletkérdés, de nem kevés átfogó általánosító jellegű tanulmány is, és a részletkérdések összefogását megkönnyíti, hogy legtöbb fe. zetek végén jegyzetek és következtetések állnak. A nem szakember olvasó számára alighanem a kötet harmadik része a legérdekesebb, amely a nő társadalmi és történelmi aspektusával foglalkozó tanulmányokat gyűjti egybe. Itt találhatunk számtalan figyelemre méltó szempontot és meggondolást a magyar sajtóban dúló „ne mek harcához" is, noha a kötetnek sem magyar sem „keleti" szerzője nincsen. De hát ez is világprobléma, mint a válság. A harc persze ebben a könyvben sem „dől el”, a zárszó is hangsúlyozza, hogy ez a konferencia csupán a kezdet s a nő helyzetéről folyó vitát az eddigieknél szélesebb alapokra kell helyezni stb. A magunk részéről ebben az egész „nemi vitában" óvakodunk állást foglalni, legfeljebb idézhetem megint a bölcs zágoni Mikes Kelement, aki még Jénikőből írta ez ügyben 1719. január 24-én kedves nénikéjének a következőket: „Azt kívánja kéd tollem, hogy megmondjam, micsoda ítélettel vagyok az asz. szonyok és leányok iránt. . .? Az asszonyokat vagy dicsérni kell. vagy semmit sem kell felőllök mondani . . . Meg vi. szontag, a micsoda ítéletet tesznek a férfiak felől az asz- szonyok, az ellen már nem szabad senkinek is szólla- ni .. . hanem térdet, fejet hajtván, azon meg kell nyugodni.” Szederkényi Ervin dllUl nem Tények és kérdőjelek Szerkesztette Evelyne Snllí^rnf Költészet napja, 1983 CSORBA GYŐZŐ / Áprilisi változatok 1 * Az ének fényét a szürkeség lobbantja föl a fény a fül fénye mindent beföd s a szem nyugodtan hunyorig érzi hogy a jó erő erősebb közeleg a szem fénye is már s akkor ki lehet állni az ég alá: a csontok furataiban a vér vastag nedveiben s a szív sikátoraiban főikéi a nap Ó hajnali madárkar! 2 Valami jöttmentnek néznek bizonnyal a kert madarai a rengeteg friss levél virág formálódó gyümölcs közt a gazdaa földön melynek asztalán ök táplálékuk mindig meglelik valami jöttmentnek ki úgy remélik kicsit marad csak és máris továbbáll mert napnak fénynek levegőnek és állatnak és növénynek az egész békésen zümmögő harmóniának nincs semmi de semmi szüksége rá 3 Madárszó virágzó gyümölcsfák nyirkos fűszag tavasz most április van rólatok kellene verset Írnom tavaszi verset De én már jó néhány nap óta egy korhadt törzshöz járok vissza folyton mely mégis így is koronát nevel s holott a pusztulás országa szinte úgy tartja magasba az életet mint vénasszony-kar virágkosarat BERTÓK LÁSZLÓ / Es elköveti újra a bűnt PÁKOLITZ ISTVÁN Megújuló A csöndességnél is halkabban, rezzenetlenül siklónak a récék; finom evezö-lábmozdulatukat csak sejteni lehet. Fáj a szemem, ködbe a betűk, vesznek a formák egyformába, koponyám alján érzem a tűt, amely testem útjait járja. döcög a vers is, s mintha az űrt utánozná tétova lába, aki érti ezt, megmenekült, harag nélkül néz a világra, áll magában a rendbe kövült létben, mintha vallakit várna, tenyerében az összeszűkült mindenség sajgó szakadása, Egyetértés, szeretet, bizalom vezérli a tojót meg a gácsért; párzásra való jó zugot keresnek, akár a fészekrakó lány, legény. Nyilni-kész bimbók a gallyakon, bizsereg a holnap gyönyörű gondja; gyöngyharmatban füremedik a megújuló élet hars zöldje. és elköveti újra a bűnt. hogy a törvényt megmagyarázza. CSORDÁS GÁBOR Büchner: Leonce és Léna galamb füttyenti szárnyait legyecske lábat dörzsöl utolsó ízig dőzsöl az ember meg szégyenkezik az ember vár szerényen az égből tökmaghéj pereg parázslónak a zöldlegyek a sebláz dzsungelében az ember penge karcol és éle fájditó tömör fémén az űr csak átömöl irigyelte a dudvát végül az ember tudd hát a változás ezért volt PARTI NAGY LAJOS pannorám cethal, virághab, félfény, mandula, kigyúl tüszők piros sora, még eltorokszorit. minek tülekszem itt? porózus tükrök foncsora, cseppben a csepp, a forditott csoda. tájkép tájképpel, tejsavas ködök marakszanak s gyönyörködök, csak az ily ostoba, kit nem kötött soha táj még igy rámafák között, s azt féli ki-, holott beköltözött. MAKAY IDA Rimbaud hajóján Útra kelek majd Rimbaud hajóján. Haláltánc nyár lesz, utolsó nyaram, elmerülnek a múltak s a bóják. A részeg hajó imbolyog s ragad titkok felé. Zöldhomályú mélyek ölelnek át és parázsló egek. Habzsoljuk a habzó messzeséget A Dél Keresztje ég a csönd felett. A kikötőktől messze ringunk, messze. Süllyedt kincsei visszfényét reánk ragyogja halotti ékül a tenger. És beringunk a gyászsötét öbölbe, hol legnémább az égmély óceán. látványt és hallványt szentimentholos lehelletemmel összemos az est, nem őrködök többé grimasz fölött, belülről rántja össze most magát az arc, a vers; elektromos. tajték, madárhad. ring a pannorám. hová visz, annyi, oldalán csak igy vagyok honos. s hová viszem, lobos múltjából mit bízhat reám. kiköp? kiköt velem? egyik se tán? ■■■■■■■■■
