Dunántúli Napló, 1983. április (40. évfolyam, 90-118. szám)

1983-04-07 / 95. szám

1983. április 7., csütörtök Dunántúli napló 3 Korszerű oktatástechnika az Iskolákban A Művelődési Minisztérium megrendelésére már gyártja a Híradástechnikai Szövetkezet az iskolai számítógépet. Pécsi kórus nemzetközi dija A Nemzetközi Kodály Társa­ság a centenárium alkalmából pályázatot hirdetett egyetemi kórusok számára Kodály-mü. vek előadására. A Janus Pan­nonius Tudományegyetem ve­gyeskara is elküldte pályázatát hangszalagon: a műsor fele — kötelezően — Kodá[y-kórusok- ból állt, s köztük volt a Virág Benedek versére írt Békesség óhajtás is. A nemzetközi zsűri tegnap hirdetett eredményt: a pécsi együttes a weimari Liszt Fe­renc Zeneművészeti Főiskola vegyeskarával együtt első dijat nyert: a JPTE vegyeskarának ez a 11. nemzetközi díja. A díjat 1 illái Aurél karnagy szerdán vette át Kecskeméten, majd a kórus más együttesekkel közös hangversenyt adott. Képmagnó és számítógép Napjaink sokat hangoztatott, sürgető feladata a közoktatás folyamatos megújítása, amiben döntő szerepük van az oktatási módszerek korszerűsítésének. Az 1972-es oktatási pártha­tározat után a közoktatási intéz­ményhálózat oktatástechnikai eszközökkel való ellátottsága igen sokat fejlődött. Az alapve­tő eszközöket (rádió, televízió, magnó, diavetítő stb.), ma már minden iskolában megtalál­juk. A középiskolákban és a na­gyobb általános iskolákban 1 — 3 pergőfilmvetítőt is használ­nak. Az intézmények közti kü­lönbségek azonban alsó- és kö­zépfokon egyaránt rendkívül nagyok. (Pl. a mohácsi Marek József Mezőgazdasági Szakkö­zépiskola kábelrendszerű disz­pécserközponttal és szinte teljes fölszereltséggel rendelkezik, más intézmények viszont csak a leg­fontosabb eszközöket használ­hatják.) • Teljes rendszerű nyelvi labo­ratórium egy gimnáziumban és egy általános iskolában van Baranyában. A magnetofon és a lemezjátszó használata azon­ban általánossá vált a nyelvok­tatásban; szerényebb berende­zéssel, saját készítésű progra­mokkal igen sok iskolában fo­lyik laboratóriumi jellegű nyelv- oktatás. A nagyobb értékű ok­tatástechnikai eszközökből ke­vés van a megyében. Számító­géppel, zártláncú televízióval, oktatógép-berendezéssel a fel­sőoktatási intézményeken kívül csak néhány középfokú iskola rendelkezik. A pedagógusok nagy többsé­ge reálisan értékeli az oktatás- technikai eszközöket, a lehető­ségek kihasználása még nem általános. A Baranya megyei Pedagó­giai Intézet ismerethordozó ok­tató csomagokat készítő tevé­kenységet is végez. Eddig 49 komplex oktatócsomag, illetve egyéb audio-vizuális informá­cióhordozó anyag készítését, sokszorosítását, terjesztését ol­dotta meg. Ezeket a megye va­lamennyi érdekelt iskolája in­gyen, vagy csak az anyagkölt­ségeket tartalmazó áron kapja meg. Az oktatócsomagok iránt egyébként nagy országos érdek­lődés is mutatkozik. Napjaink igen gyors techni­kai fejlődésével nem könnyű lépést tartani. Ma már az ok­tatástechnikai eszközöknek is van egy általánosan használt, ,,hagyományos” és egy újnak, legkorszerűbbnek nevezett állo­mánya: a számítógép és a vi­deomagnó (képmagnó). A számítástechnika alapvető ismereteit ma már az általános műveltség fontos részének te­kintjük. Ezért szerepel a közép­iskolák tantervében. Igaz, a kis- számítógépeket ma még csak néhány középiskolában találjuk meg. A mikroszámítógépek egy típusát azonban ma már ma­gyar vállalat is gyártja, forin­tért is viszonylag elérhető áron (58 000 forint) forgalmazza. így várhatóan néhány éven belül sikerül a középiskolákat ezekkel a gépekkel (legalább a mini­málisan szükséges mennyiség­ben) ellátni. A másik „egészen korszerű" eszköz, amely az iskolai okta­tást egyelőre csak közvetve, de a pedagógus továbbképzést és a pályaválasztási tanácsadást már közvetlenül egészen a kö­zeljövőben forradalmasíthatja, a videomagnó (képmagnó). Ma már néhány intézmény — jó együttműködéssel — megyei szinten teszi lehetővé, hogy a legújabb módszereket, eljáráso­kat, a legkiválóbb munkát vég­ző pedagógusok gyakorlati ér­tékeit rögzítsük, és színes tele­víziós felvételen bárki számára bármikor hozzáférhetővé te­gyük. A Baranya megyei Tanács Pedagógiai Intézete informáci­ós (önképzési) központjai közül egyelőre kettőben (Pécsett és Mohácson) gyors gyakorlati ha­szonnal is járó kutató-kísérlete­ző tevékenységet lehessen vé­gezni a hagyományos informá­ciós rendszerek — a videomag­nó és a mikroszámítógép — összekapcsolt alkalmazásának kidolgozására. Az intézet 5 éves kutatási tervvel megkísérli bizo­nyítani, hogy — fokozatosan bővülő területeken — a kis- számítógép lehet a pedagógu­sok önképzésének irányítója. A számítógép segítségével min­denki saját maga készítheti el önképzésének „programját”, egyéni igényei, érdeklődése, tu- dásszintie szerint választhatja meg önképzésének tartalmát. Feltételezzük, hogy a kisszá- mítógép arra is alkalmas lehet, hogy a pedagógus a számító­gép segítségével elemezze és értékelje saját önképzési tevé­kenységét, s határozza meg a „szintentartás” feladatait. Illet­ve, ha szükséges, végezze el a programmódosítást, az új prog­ram elvégzését. Mindezt a pe­dagógus a képernyőre kiírt ma­gyar nyelvű (írógép jellegű, bil­lentyűs rendszerű) kommuniká­cióban valósíthatja meg. Min­dennek van már előzménye. A JPTE Tanárképző Karának okta­tástechnológiai tanszékével együttműködés alakult ki. Dr. Keresztesi Miklós vezetésével valósult meg az országban elő­ször a nagyszámítógéppel irá­nyított önképzés (távoktatás), amely a technika tantárgy új tantervi anyagának tanítására készíti fel (regionális keretek­ben) a tanárokat. 1980/81-ben 200-an tettek eredményes vizs­gát; jelenleg 650 pedagógus felkészítése folyik számítógép­pel. • A kutatási terv most készülő másik ága annak a kidolgozá­sa, hogy pályaválasztást segítő vizsgálati és tanácsadó munká­ban hogyan lehet az oktatás- technikai eszközök rendszerét és a számítógépet hasznosítani. Úgy gondoljuk, ha ezt a rend­szert sikerül kidolgozni, a kis- számítógépek alkalmazása lé­nyegesen elősegítheti a peda­gógusok tárgyi tudásának és módszertani kultúrájának fo­lyamatos megújítását, s ezzel közoktatásunk jobban alkal­mazkodhat korunk követelmé­nyeihez. Pirisi Jánosné, a Baranya megyei Pedagógiai Intézet igazgatója „Szivárvány havasán. Ismerjük-e valóban tulajdon történelmünket, ismerjük-e iga­zán tulajdon népünk életét-sor- sát ma és az elmúlt századok­ban? Sokszor fölvetődik manap­ság ez a kérdés, és sokszor ke­rülünk zavarba tájékozatlansá­gunk miatt. Egy nemrég Bara­nyában járt tudós kutató, dr. Domokos Pál Péter olyan ma­gyar népcsoport életébe kalau_ zolta el hallgatóit, melyről vol­taképp a néprajztudomány mű­velői sem ismernek minden rész­letet. Julianusként indult el Domokos Pál Péter szavai nyo­mán a hallgató a pécsváradi várbaráti körben és a Nevelők Háza pénteki néprajzi estéin tartott előadáson, hogy nyomá­ba szegődjék a haza határain kívül legrégebb óta élő magyar népcsoportnak, a moldvai csán­gó magyaroknak. Közülük mint­egy ezren települtek át Magyar- országra 1941-ben. Éppen Ba­ranyában leltek hazára össze­függőbb településeken Egyhá- zaskozár, Szárász, Mekényes községekben, ahol népművé­szeik, együtteseik továbbra is őrizői az ősi hagyományoknak. A csángó népnév, mondta el Domokos Pál Péter, a közösség­től elkerült, de ahhoz tartozó csoportot jelent. II. Endre király telepítette ugyanis az első ma­gyarokat hatórőrzőnek a Kár­pátokon túlra, a 13. században. A kun nép országa terült el ezen a vidéken a 14. század elejéig, s a kunok támadásait négy ízben kellett visszaverniük a magyar királyoknak. IV. Béla király már viseli a „Rex Cu- maniae” címet miután hűbére­seiül fogadta a megtérített ku­nokat, és további magyar cso­portokat telepített arra a vi­dékre. A Moldvai vajdaság 1352-ben létesül és területére úja'bb ma_ gyár csoport érkezik 1410 után. Ök a Magyarországról elűzött husziták, akik először fordítják magyarra, jóval a reformáció előtt, a bibliát. Ezt a fordítást őrzi a Müncheni kódex. Minden háború után kerültek ide ma­gyarok, akik régóta Moldvában élő testvéreiknél kerestek és ta­láltak menedéket, és számuk ma is 250 000-re tehető itt a Román Szocialista Köztársaság területén. Tőlük függetlenül jött létre az 1764-es mádéfalvi ve­szedelem után a székelyek 5 települése Bukovinában. A bu­kovinai székelyek teljes létszám, ban Magyarországra kerültek a második világháború idején. Nyolcszáz éves elszigeteltsé­gükben, anyanyelvi iskolák nél. kül a csángó magyarok bámu­latos gazdagságban őrizték meg népi kultúrájukat, a magyar folklór egy egészen ősi rétegét. Bartók és Kodály nem járt a csángók között, éppen ezért in­dult el falvaikba az 1920-as években Domokos Pál Péter, aki Bartókék, valamint az egész magyar kultúra számára is a csángó zenei dialektus, a „Szi­várvány havasán leinőtt rozma- ringszál" felfedezője. Ezen túl számos forrásértékű dokumen­tum-, illetve tanulmánykötetet jelentetett meg a csángó ma­gyarság életéről. Közülük az 1931-ben napvilágot látott. A moldvai magyarság című mono­gráfia újbóli megjelentetésére készül a hazai könyvkiadás. Gállos Orsolya Victor Vasarely 75 esztendős V ásárhelyi Győző, akit a világ Vasarely né­ven ismer, 75 eszten­dővel ezelőtt, 1908. április 9-én született Pécsett. Buda­pesten végezte tanulmányait Borlnyik Sándornál 1928 és 29 között, innen érkezett Pá­rizsba, ahol kezdetben grafi­kával és illusztrációk készíté­sével foglalkozott. A tudo­mányt hívta segítségül a pik- túra megújításában; a XX. század mérnök-festője, aki a tudatosságot és az intuíciót egyaránt elsődlegesnek tart­ja. Vasarely életművének je­lentősége abban áll, hogy helyesen mérte fel a képző­művészet új feladatát az op­art és a kinetikus művészet általánossá tételében. Ez az általánosítás, a mű hiányta­lan kiterjesztése többé nem illúzió, hanem az általa meg­álmodott „színes város” alap. ja. Ez a méretbeli növekedés megszünteti elgondolásában a táblakép egyeduralmát, a festészetet a környezetkultú­rába integrálja, s ezzel lehe­tőségeit is bővíti. Ebben az újításban lelte meg szerepét, művészete így lett világmű­hely a 60-as években. Elemzéssel kezdte pálya­futását, olyan számbavétellel, mely minden izmus tanulsá­gait feldolgozta azzal az igénnyel, hogy továbblépjen a fölösleges ismétlések és zsákutcák helyett. Ez igazol­ja teremtően bátor szellemi­ségét, vállalkozókedvét, te­hetségét, Mindez azonban nemcsak a képességből fa­kad, hanem mérlegelésének helyes prognózisából, az európai képzőművészet 'idő­szerű feladatából, melyet el­sőként érzékelt. Mérnöki, iparművészeti, építészeti fes­tészet az övé; a rajz és a szinte természettudományos tudatosság Vasarely művei­nek az alaptörvénye. Képter­veit egész team kivitelezi el­sajátítható technológiával. Vasarely e kollektivizmussal megszüntette a festészet ösz- tönösségre épült legendá­ját, bár technicizmusa nél­külözi a várossá növekedő színtér megálmodását. Kollázsaival, zebratanul­mányaival nagyon tudatosan készült a nyitásra a 30-as évek végén. Megjárta útját, s a laboratóriumi pontosság nem mond ellent friss képze­lőereje szüntelen megújulá­sának, sőf igényli ezt a ma­tematikai szabatosságú ter­vezést. Születésének 75. évforduló­ján örömmel gondolunk arra, hogy — miközben Vásárhelyi Győző—Vasarely neve foga­lom lett, s művészete hat az egész világon —, egész tá­bor folytatja, építi (Nádler István, Baska József, Schöffer Miklós, Nemcsics Antal és annyi más külföldi és magyar művész) azt a Színországot, melyet ő álmodott meg első­ként a világon a világnak. Szülővárosában, ahol ha­zájának adományozott mű­veinek sokaságából múzeu­mot alapított, a művészet ba­rátai, s a művész tisztelői szeretettel köszöntik a 75 éves Victor Vasarelyt. L. M. A magyar művészetről Párizsban A Pécsi Galéria vezetőjének előadása Párizsban járt o közelmúlt­ban Pinczehelyi Sándor, a Pé­csi Galéria vezetője: a francia kulturális minisztérium meghí­vására Párizs város Modern Művészetek Múzeumában elő­adást tartott a kortárs magyar művészetről. — A francia GRAPUS-cso- port tavalyi pécsi kiállítása nyo­mán támadt az ismeretségünk, cr budapesti Műcsarnok egy művészettörténészével utaztunk Párizsba. Diavetítéssel kísért előadásomban azokról a ma­gyar művészekről szóltam, akik pécsiek vagy Pécsett kiállítást rendeztek számukra, és bemu­tattam néhányat a kerémia- és szobrász-szimpozion korábbi résztvevői közül is. Vendéglá­tóink kíváncsiak voltak egy vi­déki város galériájának prog­ramjára is. Mintegy háromszá­zan jelentek meg az előadá­sunkon, és a visszhang azt bi­zonyítja, meglepetést keltett az, hogy a képzőművészeti élet Magyarországon mennyire nyi­tott a világ kezdeményezései iránt. — Merre jártak még? — Azt mondták: ami igazán jó, az vidéken történik. Elvittek bennünket Grenoble-ba, a Mo­dern Művészetek Múzeumába; láttunk Toulonban, Nizzában, Bordeaux-ban múzeumokat, képzőművészeti centrumokat, műtermeket. Igen nagy élményt jelentett számomra Picasso an- tibes-i múzeuma. Párizsban megismerkedtünk az Anne és Patrick Poirier házaspárral, akit meghívtam az idén augusztus­ban rendezendő A táj című ki­állításunkra. — Mit tudnak a Iranciák a magyar képzőművészeti életről? — Főlea neveket ismernek és kiváló a kiállítási dokumentá­ciójuk. Sokan jönnének szíve­sen hozzánk bemutatkozni. — Milyen folytatása lesz en­nek a látogatásnak? — 1984-ben a Pécsi Galériá­ban a francia design-t ismer­tetjük meg közönségünkkel. G. T. IHt titttank önmapnkrftl ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom