Dunántúli Napló, 1983. április (40. évfolyam, 90-118. szám)

1983-04-28 / 116. szám

1983. április 28., csütörtök Dunántúli napló 3 Megújulás előtt az iskola-előkészítés Első osztályosnak lenni nehéz Gondolatok egy műhelyvitáról Az iskolába kerülő hatévesek jelentős százaléka évről évre ku­darccal kezdi meg életét az iskolában. A tényt statisztikai adatok éppúgy bizonyítják, mint szakemberek és az iskolán kívül állók személyes tapasztalatai. Az 1981/82. tanévben 195 553 tanköte­les gyermek volt hazánkban. Közülük iskolaéretlenség miatt fel­mentettek 5214 gyermeket, a korosztály 2,7 százalékát. Kisegítő iskolába 133 gyermek került, korrekciós első osztályba viszont 5030 gyermeket iskoláztak be, a populáció 2,6 százalékát. Ké- pezhetetlennek bizonyult 286 gyermek. Mindezt a statisztikai év­könyvben olvashatjuk. És van még egy adat a számok között. Az évismétlőké. Számuk 7737 volt abban az évben — a korosztály 4 százaléka. Bukásukban mindjárt az iskolakezdéskor bizonnyal nagy szerepe volt a megalapozatlan iskolakezdésnek. Jellemző, hogy a következő váltásnál, 5. és 6. osztályban újból megjelenik a magas bukási arány. A Janus Pannonius Tudo­mányegyetemen egyetemi ok­tatók, továbbá baranyai peda­gógiai szakemberek, pszicholó­gusok, logopédusok körében zajlott le a közelmúltban az a műhelyvita, amelyhez G. Dova/a Máriának, az Országos Peda­gógiai Intézet osztályvezetőjé­nek a 3—6 évesek iskola előtti neveléséről készített tervezete adta o témát. Az intézkedést előkészítő tervezet, valamint a vita érdekes bepillantást enge­dett a pedagógiai műhelymun­kába. Az iskola kezdő szakosza, az indulási helyzet jelentősen be­folyásolja a gyermek fejlődé­sét, az egész életre meghatá­rozza személyiségének alakítá­sát. Kormányzatunk is fokozott figyelmet szentel az iskolaelő- készités kérdésének, és a Pé­csett megvitatott, döntést elő­készítő vitaanyag az iskola előt­ti nevelés és a rugalmas beis­kolázás megvalósításának célját és feltételeit óhajtja kijelölni a helyzetelemzések alapján. Ügy tűnik ugyanis, hogy számos ké­sőbbi személyiségprobléma, ta­nulási, beilleszkedési nehézség gyökerét kell az előkészítésben keresnünk. A gyermeki fejlődés irányát és lehetőségeit a 4 éves korig kapott hatások határoz­zák meg. Ezekre mutatnak visz- sza a későbbi életkorokban ta­pasztalt különféle sikerek és konfliktusok is. Óvodának, iskolának együtte­sen kell cselekednie ezért a kor­osztályért, értettek egyet a pé­csi vita résztvevői. A Nevelési Központ vezetői például ismer­tették hároméves programjukat, melyben óvónő és tanítónő együtt dolgozik az iskolába való átmenet megkönnyítésén. Elég-e vajon hatéves korban elvégezni az iskolaérettségi vizs­gálatokat? Bizonyos, hogy sok gyerek van, akinek nagyobb időt kellene biztosítanL a kez­désre, és legalább ugyaneny­nyien vannak azok, akik köny- nyen, társaiknál gyorsabban startolnak. Joggal éri sok bírálat évszázadok óta rögzült beisko­lázási rendszerünket. Ez tulaj­donképpen ma sem veszi figye­lembe a gyerekek életkorát, va­lódi képességeit, és együvé zár iskolaérett gyerekeket olyanok­kal, akiknek hosszabb időre vol­na szükségük a kezdéshez. E zártságból ma csak évismétlés­sel lehet „kiszabadulni", és ez mély nyomot hagy a személyi­ségen. Nem lehet hatékony iskola­előkészítést végezni a család segítsége nélkül. A Szovjetunió­ban például a pedagógusok he­tente találkoznak az előkészítő­re járó avermekek szüleivel, és bevonják őket a munkába. Jó volna elérni, hogy ne csők az is­kolaügy, hanem a család is el­fogadja a gyermekének javasolt iskolakezdési ütemet. Ma ugyan­is hiúsági kérdés a szülők köré­ben, hogy felveszik-e gyerme­küket a normál első osztályba, vagy pedig bizonyos várakozást javasolnak-e neki. Sokat rontott a gyerekek is­kolai stabilitásán a bukásmen­tes iskola évekig uralkodó kí­vánalma is. A statisztikák per­gőtüzében az iskolák pedagó­giai munkája mindenkéoo hát­rányt szenvedett és az idejében meg nem buktatott gyerekek a későbbi osztályokban vogy ép­pen kint az életben szenvedtek kudarcot. Valószínű, hogy meg­felelő előkészítéssel, differen­ciált iskolakezdéssel ki-ki a ma­ga szintjén teljesítheti a tankö­telezettséget. A tehetségesek előbb, a későn vagy lassan érők, a hátrányos körülmények közül érkezők pedig később. Itt viszont újra ott a család óhaja, amely éDpen a hátrányos helyzetű rétegeknél várja azt a fiataltól, hogy álljon mielőbb munkába. így áll elő az a hely­zet, hogy a 16 éves kort-elérve, többszöri osztályismétlés után, úgy marad ki sok fiatal az ál­talánosból, hogy a . nyolc osz­tályt be sem fejezte. Milyen lesz vajon beilleszkedésük a munka­helyre, a társadalomba? Nem termelődik-e újra ily módon a hátrányos helyzet? Mai oktatási rendszerünkben általános jelenség, hogy min­den egyes képzési fok „lefelé passzolja a labdát”. A munka­helyek az egyetemei, az egye­tem a középiskolát hibáztotja, és így tovább, egészen az óvo­dáig, hiszen mindenki a saját bőrén érzj az előtte dolgozók munkájának hiányosságait. Két­ségtelen, hogy az orvoslást leg­alul kell kezdeni. Az iskolai élet­módra, iskolai munkára érett, felkészített gyermekeket kell fo­gadni az első osztályokban. Kü­lönben bukdácsoló, rosszul ta­nuló, gátlásos, szorongó gyer­mekek járják végig — vagy el sem végzik — az általános is­kolát. A biztos indítástól ugyan­is sok minden függ. Szinte az egész élet sikere. Gállos Orsolya Bach Háté-passiója - a Kodály-év jegyében Harminc éve énekel oratóriumokat a pécsi Liszt kórus A pécsi Liszt Ferenc kórus az utóbbi 20 évben ötödik alkalommal tűzte műsorára és adta elő április 25-én, hét­főn este J. S. Bach Máté- passió c. oratóriumát. A Zene- művészeti Főiskola pécsi ta­gozatának zenekarát és a Liszt kórust Antal György ye- zényelte; közreműködött a pé­csi Kodály Zoltán Gimnázium leánykara (karigazgató: Ker­tész Attila); az énekes szólis­ták Ardó Mária (szoprán). Bokor Jutta (alt), Fülöp Attila (tenor), Berczely István (basz- szus) és Bordás György (basz- szus) voltak, a continuokat Varga Márta (csembaló) és Kovács Endre (orgona) ját­szották. Bach monumentális orató­riumát az együttes 1964-ben mutatta be először. Akkortájt a vidéki városokban működő énekkarok közül elsőként vál­lalkozva a hatalmas, és elő­adói számára is nehezen megközelíthető mű betanulá­sára. Bátor vállalkozásukat si­ker koronázta, s ezt követően 1966-ban, 1969-ben — ami­kor Budapesten, az Erkel Színházban is előadták —, majd 1974-ben felújították a művet pécsi és más filharmo­nikus zenekarokkal. Mostani bemutatására, bármennyire meglepően hangzik is, a Ko­dály-év jegyében: Kodály Zol­tán 20 év előtti ösztönzésére, útmutatására emlékezve ke­rült sor. A Mester Pécshez fűződő kapcsolatai, látogatásai is­mertek; Kodály Zoltán a vá­ros zenei életét a felszabadu­lás évétől kezdve élénk figye­lemmel kísérte. 1950 után a Liszt kórus működéséről is gyakran érdeklődött, ittjárta- kor személyesen tanácsaival, észrevételeivel segítette őket. Elismeréssel szólt a zenemű bemutatásának pécsi vállal­kozásáról. Nem sokkal ezután így nyilatkozott: „ Megérte, hogy a kórusmüvekel állítot­tuk előtérbe, ezáltal az em­bereket lölbátoritottuk arra, hogy énekeljenek. Énekkarok alakultak, és ezekkel hidat vertünk a nagy mesterekhez, mert most már vidéki városok­ban is előadnak olyan műve­ket, mint a Máté-passió. Ezt azelőtt sohasem lehetett hal­lani .. A Máté-passió hétfő esti bemutatójának volt egy má­sik motívuma is, amely ugyan­csak Kodályhoz fűződik. A mű ez évi felújítása csöndes jubileum is: a pécsi Liszt Fe­renc kórus 30 évvel ezelőtt, 1953-ban Kodály személyes bátorítására tanult be és adott elő első alkalommal oratorikus művet. Ez a mű Kodály Zoltán Psalmus Hun- garicusa volt, amit azóta is műsorukon tartanok. Legutóbb egy évvel ezelőtt, az együttes finnországi vendégszereplé­sén adták elő a Mester másik nagy alkotásával, a Budavári Te Deummal együtt. Három évtized alatt a Liszt kórus a zeneirodalom számos nagy oratorikus művét szólal­tatta meg. Ezek közt két fő vonulat rajzolódik ki a Ko­dály-művek mellett: két ba­rokk mester, Händel és J. S. Bach legfontosabb műveinek műsorra tűzése. A kórusnak jelentős része van, immár csaknem 30 éve, a magyaror­szági Hándel-kultusz ápolá­sában, terjesztésében. Csak­nem valamennyi oratóriumát megtanulták és előadták. Kö­zülük az együttes három év­tizedes oratóriuméneklésének is legnagyobb sikere a Jephta bemutatása és több felújítása (1955., 1959., 1960— 61.) Pécsett és az ország több nagyvárosában, legutóbb Bu­dapesten, az Állami Hangver­senyzenekarral, Ferencsik Já­nos vezénylésével. A másik nagy mester, J. S. Bach mű­vei ugyancsak szinte az első évektől műsorukon szerepel­nek (h-moll mise, János-pas- sió, Karácsonyi oratórium, Magnificat, Máté-passió, Pa­rasztkantáta.). A Máté-passió nemcsak próbakő mindenkori előadói­nak képességeit illetően, de sok nagy művész, tudós és más alkotó életében is útjel­ző. S talán épD az evangé­liumi szöveq mögöttes emberi tartalmaival, lírai szemléleté­vel lehet kútfő az élet válsá­gos vagy tragikus helyzetei­ben, az életbe vetett hit értel­met, megújulást adó forrása­ként. Antal György a Máté- passió vezénylő karmestere, a műnek ezt o sajátos vonását is fölemlítette, amikor a mű kiválasztásáról érdeklődtem. — Elsősorban Kodályra emlékezve újítottuk fel ismét a Máté-passiót, hiszen az ő biztatása, bátorítása nélkül aligha mertünk volna vállal­kozni első előadására — vi­déken ... A másik, amiért ennek a műnek az előadásá­ra készültünk fel, a darab hatásából, jellegéből odódik. Ez az oratórium is, ahogyan sok más egyházzenei alkotás, kinek-kinek hite szerint azt nyújtja szellemi gyönyörök­ben, lelki megújulásban, ami a világnézetével egyezik, ami a világképébe beillik; akár is­tenhívő, akár ateista. Aki ezt a művet meghallgatja, az evangélista szavai nyomán is­teni tartalmakkal találkozik — és mélyen emberi muzsi­kával; és fordítva: mélyen emberi tartalmakkal áradó is­teni zenével ... Az „istenit" természetesen jelzőként ér­tem. Bizonyára nem véletlen, hogy Karl Liebknecht — mint Ormay Imre utal rá egyik könyvében —, ezt írta a bör­tönből gyermekének: „Fiam, * tanulmányozd a Máté-passió minden lapját!. .." W. E. Irodalmi műhely a pécsi Nevelési Központban Bábosok, színjátszók - kétszáznál több tagja van A pécsi Nevelési Központ legnépesebb közművelődési csoportja az irodalmi és szín­játszó műhely, amelyet 1981 óta Darida Miklós vezet. Fur­csa kerülővel talált Pécsre: a Színház- és Filmművészeti Fő­iskola rendezői szakának el­végzése után egy ideig segéd­rendező volt az Operaházban, majd Szegedre került, ahol el­sősorban zenés darabokat ren­dezett. Pályájának legnagyobb eseménye Simándy vidéki bú­csúelőadása, a szegedi Bánk bán volt, amelyet ő rendezett, 1980-ban. — Rájöttem, hogy a színfa­lak mögötti íratlan törvények nem teszik számomra elfogad­hatóvá ezt a világot, s úgy döntöttem, hogy erőmet a pe­dagógiába fektetem ezután — mondja Pécsre kerülésének okáról Darida Miklós. — A Ne­velési Központ programját na­gyon vonzónak találtam, s örültem, hogy meghívást kap­tam az intézménybe. Most végzem az ELTE- pedagógia szakát. A drámai műhelynek immár kétszáznál is több tagja van. Zömmel iskolások, a Nevelési Központban tanulók, de jár­nak ide a város minden részé­ből. — A műhelyen belül hat gyermek-színjátszó csoport, egy bábcsoport és két felnőtt színjátszó együttes működik. Nincs közöttünk rivalizálás, szinte nem is tudjuk pontosan, ki melyik együttesben szere­pel; a határok elmosódndk. A gyerekek többnyire meséket adnak elő, a két nagyobb csoportban drámákkal, színjá­tékokkal foglalkozunk. Nem­rég mutattuk be a Juliusz Slo- wacki Mazepa című műve alapján készülj „fantáziát”, a másik csoport pedig Nagy Miklós irányítása mellett egy Lázár Ervin-darab bemutatá­sára készül. A Mazepa-fantázia jól sike­rült előadás. Rendezője Hang Gábor, itt, a drámai műhely­ben tanulja a rendezés mű­vészetét. A kétéves tanfolyam a Népművelési Intézet temati­kája alapján készíti fel a hallgatókat a „C" kategóriás rendezői vizsgára. A tanfo­lyam vezetője Bagossy László, a Pécsi Nyári Színház igazga­tója. A második év végén egyfelvonásos darabok rende­zésével vizsgáznak a jelöltek, s ebből a legtöbb haszna az intézménynek lesz, mert jó né­hány darabot be tudnak majd mutatni. — Az irodalmi műhely tevé­kenysége egyébként sokkal szélesebb körű, mint pusztán színdarabok lejátszása. Fog­lalkozunk tudománytörténettel, van irodalombarát körünk is — mondja Darida Miklós. - A Nevelési Központban állan­dó termünk van, ahol minden Jelenet az irodalmi műhely felnőtt színjátszó csoportjának Maze­pa-fantázia c. előadásából. érdeklődő megtalálhat ben­nünket. A város minden részéből járnak ide középiskolások, hu­szonévesek. A műhely létszá3 ma jóval kétszáz fölött van már. Érdekes kezdeményezé­sük, hogy a nevelési gyakor­latukat itt töltő tanárjelöltek nehezen nevelhető gyerekek­nek ún. kreatív játékokból ál­ló foglalkozásokat vezetnek, szép eredménnyel. H. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom