Dunántúli Napló, 1983. április (40. évfolyam, 90-118. szám)

1983-04-24 / 112. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XL. évfolyam, 112. szám 1983. április 24., vasárnap Ára: 1,40 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A tartalomból A hét 3 kérdése (2. oldal) Gyógynövények Baranyából (3. oldal) Heti rádió- és tv-műsor (6. oldal) Am §pr III / v '*hvA P A ■m r r ti.. ! ayS IS HY A fi e R Gyarmathy Tihamér kiál­lítása a Pécsi Galériában. (Tudósítás a 3. oldalon). Virágzik a meggyfa K ockázatos leírni, hiszen néhány nap múltán, mi­kor ezek a sorok megje­lennek, talán mór elvirágzanak a meggyfák, az is lehetséges, hogy egy hirtelen jött áprilisi zápor leveri a fehér, távolról nézve a kora tavaszi napfény­ben halványlilás árnyalatú szir­mokat. Elismerem, furcsa gon­dolattársítás: napok óta mégis állandóan párhuzamot vonok a virágzó meggyfák és egy kisüzem között. Nap mint nap figyelem az udvarunkban lévő fát, időről időre haladékot adva önma­gomnak, hogy esetleg még egy kicsit késhetek a vezércikk megírásával. Közben a keceli meggyfáskertek alkotnak képet képzeletemben: lehetséges, hogy az alföldi nagyközségben előbb ledobják virágjaikat a fák, nem lett volna szabad kés­lekedni, talán azonnal az él­mény frissességével meg kellett volna fogalmazni gondolatai­mat, érzelmeimet, miként azok tették, akik arra vállalkoztak, hogy a bögrecsárdák hazájá­ban immár nyolc esztendeje kesztyűs üzemet létesítsenek. A Hunor Pécsi Kesztyű- és Eőrruházati Vállalat szakembe­rei, amikor 1975-ben kisüzemet telepítettek a 13 000 lelket számláló Bács megyei nagyköz­ségben aligha késlekedtek. A világhódító kőrútján járó pécsi kesztyű munkaerőt követelt. De­hogyis törődtek ők azzal, hogy virágzik, vagy éppen érik a meggy, arra gondoltak, hogy 35—40 asszony évente akár 40 vagy 50 ezer pár kesztyűt is képes lesz előállítani. Legendák születtek és még ma is élnek: az első időkben alig-alig hozták vissza pontos időre, kifogástalan minőségben a kiadott kesztyűket, az öregek napközi otthonában két kis szobából kialakított üzembe. Gyakorta megesett, hogy pisz­kosak, foltosak voltak a kesz­tyűk, amelyeket a kényes, meg­hódításra váró piacra szántak. Előfordult, hogy a késések miatt egész termelési programok bo­rultak fel. De még rosszabb es­hetőségre is fel kellett készül­niük „a kis gyár vezetőinek”. Előfordult, hogy a kiadott mun­ka helyett üres kézzel, szé­gyenkező mentegetéssei jöttek a bedolgozók: sajnos, a birka megette a kesztyűt. A keceli asszonyok között nem egy volt, aki sok gyermek, a háztáji gazdaság mellett próbált meg kesztyűt varrni. Az üzemben bent dolgozókkal sem volt könnyebb boldogulni, a délutá- nos műszak nemegyszer fel­bomlott, mert az esti harang­szónál vacsorát követelve be­kopogtak a férjek, hazaparan­csolva az asszonyokat. Az egyik legnagyobb gond mégis az volt, amikor a kece­llek választás elé kerültek: kesztyű vagy meggy? Ugyanis Kecel a meggytermesztés fel­legvára, meggyszedéskor a köz­ség apraja-nagyja ott kapasz­kodik a fán, nemritka az olyan kert, ahol 100 meggyfát is ta­lálni. A jól fizető gyümölcsöt dehogyis akarták veszni hagy­ni, azt sem nagyon értették, hogy a Munka Törvénykönyv­csak meghatározott mennyisé­gű szabadságot biztosít, nincs olyan jószívű termelésirányító, aki több szabad időt biztosít munkásainak, mint amennyi jár, bármennyire is veszélyben a természet adta kincs. Kecelen is mindenütt virá­goznak a meggyfák, de a kis­üzem vezetőinek (pedig egy sincs köztük, akinek kertjében legalább tucatnyi fa ne lenne) eszébe sem jut a meggyel fog­lalkozni. Nagyot változott itt is a világ! A község főterén ép­pen bontják a régi varrodát, most új, valóságos mintamű­helyben dolgoznak az asszo­nyok. A gépi varrodában az el­múlt évben csaknem 54 ezer pár kesztyűt varrtak, a bedol­gozó kézi varrónők pedig több mint 75 ezer pár, többnyire ex­portképes kesztyűt készítettek el a termelési programoknak megfelelő határidőre. Nyolc év alatt Kecelen és környékén meghonosítottak egy új terme­lési kultúrát, pontosságra, a majdani vevők ízlésének, igé­nyességének megfelelő termé­kek előállítására neveltek em­bereket, akik közül csaknem százan ma már legfőbb, vagy éppen egyetlen kenyérkereseti forrásnak tekintik a kesztyű­varrást. Talán kicsit hosszasan időz­tem a keceli üzem, az ott élő munkások sorsával. Azért, mert a gondok ma sem szűntek meg, de ezek már egészen másfajta és korántsem csupán a kesz­tyűvarrókat érintő problémák. Ma nem tudnak minden keceli asszonynak annyi munkát biz­tosítani, mint amennyire fel- készültsége, szorgalma és igé­nye lenne. A világgazdaság re­cessziója, a gazdaságpolitikai gondok akkor jutottak el Ke- celre, amikor egy korábbi kö­vetelménysorozatnak már-már megtanultak következetesen megfelelni. . E gész népgazdaságunkban, társadalmunkban alap­vetően hasonló folyama­tok zajlanak: bár már tudjuk, hogy mit, hogyan kell gyártani, meg kell tanulnunk azonban, hogy az egyre növekvő minő­ségi szint alá nem kerülhetünk, hogy mindenáron nem állítha­tunk elő termékeket (a birka ugyan már nem eszi meg a kesztyűt, de azért még mindig egy új ház építése közben a feleslegesen felhasznált anyag­ból akár egy kisebbet is épít­hetnénk), hogy a termelés min­den folyamatában a majdani vevő ízlését, követelését kell követni, hogy minden pillanat­ban fel kell készülni arra, hogy egész életritmusunkat, beideg- zett tevékenységünket akár óráról órára meg kell változtat­ni. A meggyfák rövid ideig virá­goznak, szépségükben gyö­nyörködve is az ugyancsak rö­vid idejű gyümölcsérésre, a szüret legésszerűbb, leghaszno­sabb végrehajtására, a majda­ni értékesítésre kell gondol­nunk. Csak néhány perc késés is egész sor újrakezdést köve­telhet tőlünk. Harmincöt év után újra együtt Pohárköszöntők helyett tartalmas élménybeszámolók Kiváló baranyai szövetkezetek A mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter a Termelőszö. vetkezetek Országos Tanácsával együttesen az 1982. évi gazdál­kodási versenyben kimagasló eredményeket elért mezőgaz-' dasági termelőszövetkezeteknek, szakszövetkezeteknek a Kiváló Szövetkezet kitüntetést adomá­nyozta. Kiváló Szövetkezet cí­met kapott: Baranya megyében a bicsér- di Aranymező, a bólyi Kossuth, a drávafoki Űjesztendő, a geresdlaki Dózsa, a lippói Bé­ke Őre, a mohácsi Új Baráz­da, a nagypeterd—rózsafai Egyetértés, a sombereki Béke Őre, a szajki Béke, a szalán- tai Hunyadi és az újpetrei Pe­tőfi Tsz. Szovjet pártmunkás- küldöttség látogatása hazánkban Az MSZMP KB meghívására Nyikolaj Aparinnak, az SZKP KB alosztályvezetőjének vezeté. sével április 18—22. között szov­jet pártmunkás-küldöttség járt hazánkban. Tanulmányozták az MSZMP gazdaságpolitikai gya­korlatát, a termelés és a mun­kaszervezés új tapasztalatait. A küldöttséget fogadta Ballai László, a KB gazdaságpolitikai osztályának vezetője. Magyar párt- küldöttség utazott a Frelimo kongresszusára A Frelimo-pórt Központi Bi­zottságának meghívására Ma- róthy Lászlónak, az MSZMP Po­litikai Bizottsága togjának, a Budapesti Pártbizottság első titkárának vezetésével szomba­ton pártküldöttség utazott Mo- zambikba ahol részt vesz a Frelimo-párt IV. kongresszusán. A delegáció tagja Györke Jó­zsef, az MSZMP KB külügyi osz­tályának munkatársa. Kozármisleny után kézzel fes­tett tábla mutatott tegnap Egerág felé: „Traktoroslányok találkozója". Több mint száz­harminc egykori traktoroslány és asszony volt az egerági mű­velődési házban a Magyar Te­levízió Pécsi Körzeti Stúdiója, a Baranya megyei Tanács me­zőgazdasági osztálya és az új­petrei Petőfi Termelőszövetke­zet vendége egy fél napra, öt kellemes, boldog órára. A találkozó előzménye, hogy Leskó László kaposvári újság­író riportjai nyomán a pécsi tévé-stúdió filmet forgatott, mi történt azokkal a lányokkal, akik 1948 és 1952 között a gépállomások traktoraira ültek: merre fordult a sorsuk, hogyan élnek ma. Két Somogy megyei asszony szólalj meg a filmben, amelyet március nyolcadikán, a nőnap alkalmából sugárzott a televízió. A filmnek nagy vissz­hangja támadt, sok néző írt le­velet örömmel és meghatott­sággal, hogy nem feledkeztek meg arról az ezer-ezerkétszáz fiatal nőről, akik annak idején vállalták ezt a nehéz munkát. A pécsi stúdió a nézők javas­latai nyomán kezdett a talál­kozó szervezéséhez: felhívást tett közzé, ezért sokan küldtek fényképeket, korabeli doku­mentumokat és jelezték rész­vételi szándékukat. Az ország minden részéből érkező vendégeket a babarci úttörőzenekar fogadta a műve­lődési ház előtt. És két traktor: az egyik G 35-ös típusú Hoffer, mint amilyenen a negyvenes évek végén dolgoztak a lá­nyok, a másik egy korszerű Rá- ba-Steiger. A viszontlátás örö­me — nem túlzás - egyaránt szólt a régi gépnek és az egy­kori társaknak. Harminc-har­mincöt ®ve nem látott ismerő­sök találkoztak újra össze, elő­kerültek a zsebkendők, a régi, kopott, gyűrött szélű fényképek és az unokák színes fotói. És persze, a fényképezőgépek: nemcsak filmesek, tévések, rá­dióriporterek és újságírók sü- rögtek-forogtak, hanem a kísé­rőül eljött családtagok is: szor­galmasan fényképezték egy­mást a nagymamák, nagypa­pák. Főként a G 35-re másztak fel szívesen, nem féltve az ün­neplőt olajtól, portól. Végül Bányi Jázselné, egykori emődi traktoros el is indult vele. Vé­gé-hossza nem volt az élmény, beszámolóknak, s hamarosan felcsendültek a régi traktoros dalok, amelyeket talán azóta sem énekeltek, most mégis azonnal az eszükbe jutott. A művelődési ház előcsarno­kában a régi traktorosélet do. kumentumai mellett a pécsi stúdió és az újpetrei tsz életét bemutató tablókat állítottak ki: a vendégek virágot és megyénk turistanevezetességeit bemuta­tó prospektusokat kaptak. De­ny/ Pál, a megyei pártbizottság titkára köszöntötte az egykori traktoroslányokat, asszonyokat. Szólt arról a nagy vállalkozás­ról, amit ez a férfiakat is meg­próbáló munka jelentett, és azt kérte az édesanyáktól, nagy­mamáktól, adják tovább gyer­mekeiknek, unokáiknak az ifjú­kori lobogást, a szakma, a munka szeretetét. Ezután ebéd következett: sorra emelkedtek szólásra az asszonyok, s bár csak pohár­köszöntőt akartak mondani, szavaikból gyakran lett szemé­lyes életükről szóló beszámoló. Közben szorgalmasan dolgoz­tak a televíziósok: A HÉT mű­sorában ma este riportot lát­hatunk az eseményről, a pécsi stúdió pedig a találkozóról készült filmet majd együtt mu­tatja be a megismételt Trakto­rista lányokkal. G. T. Az első napi autóverseny sztárja a Kvaizar—Janecek páros a szombat délutáni rajtnál. (Tudósítás a 8. oldalon). Lombosi Jenő Traktoros­lányok országos találkozója Egerágon I —-----------------------------­\ i előtérben a legendás Hoffer traktor — a háttérben egy Rá- a-Steiger

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom