Dunántúli Napló, 1983. április (40. évfolyam, 90-118. szám)

1983-04-03 / 92. szám

1983. április 3., vasárnap Dunántúlt napló 5 Schiffler János, György Ferenc, Bösi Mátyás, Dörner Konrád és Horváth István Egész életükben a mélység felé törtek ttllami Díja! kapott a világcsúcsot elért brigád Körkép az üzletmenet alakulásáról Nem rossz évkezdet Eredmények, gondok és remények Szénszállítás a föld alatt ZobáVon Dörner Konrád, a hallgatag csapatvezető néhány percig ta­nácstalanságban hagy ben­nünket. Végül is megemlíti, hogy megérkezett a levél, cmelyben pontosan leírják, hogy az Állami Díjat a Bányá­szati Aknamélyítő Vállalat me­cseki körzetében dolgozó Zal­ka Máté brigád, illetve sze­mély szerint ennek legrégeb­ben dolgozó tagjai közül a brigád vezetője Dörner Kon­rád, György Ferenc, Bősz Má­tyás, Schiffler János szakvezető vájárok kapták. És Horváth Ist­ván. Aki ugyan már rokkantsá­gi nyugdíjban van, de az el­múlt tizenkilenc esztendő alatt, omióta együtt dolgoznak, olyan érdemeket szerzett, amelyet majd még évek múltán is em­legetnek. öten kettőszázhúsz évesek, és ebből százhuszonöt évet az­zal töltöttek, hogy a mélység felé törtek, közösen talán már ötezer méternél is mélyebbre jutottak a földbe, hiszen a fel- szabadulást követően készült baranyai aknák többségénél ott dolgoztak. Persze, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az Állami Díj döntő módon az 1981-ben el­ért aknamélyítési rekordnak köszönhető. Nagy István akná- vezető-helyettes is egy papíron ezt teszi elém. 1981. május 18. és június 29. között, 31 munka­nap alatt 208,8 folyóméter ak­nát hajtottak ki, miközben 7362,4 köbméter kőzetet törtek ki és 2401,2 köbméter falaza­tot építettek, a Mecseki Ércbá­nyászati Vállalat épülő V.-ös üzemének légaknájában. Má­sutt a világon ugyan már si­került ilyen eredményt elérni (hazánkban még nem), de az egy főre eső teljesítmény ab­szolút világcsúcsnak számít, 20,86 köbmétert műszakonként addig még sehol sem értek el. Érdemes visszatekinteni a bri­gád rekordjaira, ugyanis ed­dig csaknem valamennyi urán területen épülő aknánál meg­kíséreltek és teljesítettek egy- egy kimagasló eredményt. A IV-es szállítóaknánál még Hor- váthék egyszer 72 métert ér­tek el, 1965-ben a IV-es légak­nánál Schifflerék 102,5 métert. Kétfelé dolgozott akkor még a brigád. Az V-ös szállítóakná­nál 132,5 méter volt a csúcs, s aztán 1981-ben legmaga­sabbra, vagyis legmélyebbre jutottak. — S most? Hallgatnak. Schiffler János, Bősz Mátyás és György Ferenc a Dorog mellett épülő lencse­hegyi aknában dolgoznak, itt még a tíz métert sem nagyon haladták meg egy-egy hónap alatt. — Oszóhomokban dolgozunk — mondja György Ferenc —, ilyen körülmények között mi még sohasem dolgoztunk. A családtól is távol vagyunk . .. Az aknavezető irodájában beszélgetünk, mindannyian ele­gáns ruhákban, újból be kel­lett mutatkoznunk egymásnak, eddig mindig az aknában ta­lálkoztunk, amikor mindannyi­an kaucsuk ruhában, csuklyá­ban voltak. Talán csak terme­tükről tudtam megkülönböztet­ni őket. Néha egy-egy üzenetet hoznak be: holnap a Rádiótól jönnek, holnapután a bányász laptól. . . Tegnap az egyik köz­ponti újságtól voltak. Nem is csodálom, hogy ezek a mun­kához szokott emberek most alig-alig szólnak. Az aknában hat-nyolcszáz-ezer méteres mélységben, a fúrógépek fül­siketítő ordítása, a szivattyúk zúgása közepette is jobban ér­tettük mindig egymást. Csak mutatniuk kellett, hogy mit csinálnak... Ki tudja, há­nyadszor felelnek most ugyan­arra a kérdésre . . . Nagy István próbál segíteni, mondja az eredményeiket, megmagyaráz­za, hogy a lencsehegyi akna mélyítése közben milyen tech­nológiával próbálják most megkísérelni oz aknába ömlő vizes homok kizárását. — Ez a legkellemetlenebb esemény a brigád életében most? Váratlanul Dörner Konrád válaszol, aki reggel óta talán két mondatot beszélt: az új­ságírókon kívül bizony ez le­het ... Azt latolgatom, hogy ki ké­ne menni az V-ös bánya építé­séhez, de hát olyan messze van. Schiffler János segít: - menjünk ki a szőlőmbe... Néhány perc múlva egy csu­kott furgonban rázkódunk, frissen gyalult, pallóból ácsolt padokon szorongunk. Még nem seperték ki a gumicsizmákról lekerülő sarat, biztos reggel ezzel szállították munkára va­lamelyik brigádot. Egyszeriben megváltoznak. — A IV-es szállítóakna épí­téséhez még ilyen autókkal hordtak ki bennünket — mondja Horváth István. Nagyon sok­szor előfordult, hogy télen a nagy havazások miatt nem tu­dott kijönni a váltás. Ilyenkor visszaszólítunk az aknába, le­dolgoztunk még egy műszakot. — Mi meg most mindennap 12 órát dolgozunk Lencsehe­gyen — mondja Bősz Mátyás —, így tudunk minden második héten itthon lenni. Most aztán nem lehet panasz: teljesítjük, túlteljesítjük a kulturális válla­lást, minden este moziba me­gyünk Dorogon ... Előbb utóbb úgyis meg kell kérdeznem, bár jól, tudom, hogy a szocialista brigádok többsége nem szeret válaszol­ni, pedig a mozijegyek be van­nak ragasztva mindenütt a brigádnaplókba: — A fárasztó munka után mi­hez marad még egyáltalán erejük? — Felkészültem, hogy ezt is el kell mondanunk — mondja Dörner Konrád —, de egy má­sik újságíró elvitte a papíro­mat . .. Azért közösen visszaidézik az elmúlt évek társadalmi munkáit, közös rendezvényeit. Többször kaptak arany és ezüst diplomákat a meszesi. Hősök terei, gyárvárosi, kertvárosi óvodákban, iskolákban végzett társadalmi munkákért, évente két közös kirándulás és szín­házlátogatás is szerepel a programban. Schiffler János kicsit ironi­kusan mondja, hogy Dorogon a rex-asztal is teljesítve van és a főzés is. Aztán ismét az Állami Díj­ról beszélünk, megérdemelt­nek tartják, de jól tudják, hogy más közösségek is dolgoznak, akik megérdemelték volna. Igaz, bizonyára így van. Csakhát. . . György Ferenc és Bősz Mátyás például húsz esz­tendővel ezelőtt mindössze né­hány órával kerülték el végze­tüket. Pécsbányán dolgoztak, a IX-ik szinti zsompvágatot haj­tották. Egyikük délutános volt, másikuk kis éjszakás. A nagy éjszakás műszakban dolgozó csapat a munkahelyre menet szembe kapta a gázkitörést. Olyan erejű volt, hogy a több tonnás rakodó gépet 30 mé­terre feldobta a meredek vá­gatban.- Bizony a mi brigádunkat nem kerülték el a tragédiák — mondja Horváth István. A IV- es szállító aknában ketten is meghaltak. Az elmúlt két évtized alatt nagyon sokan dolgoztak a Zalka Máté brigádban, sokan mentek nyugdíjba és jó néhá­nyon voltak közülük, akik csak- néhóny alkalommal írták alá a postautalványt . . . A szőlőben minden Schiffler János keze munkáját dicséri — csaknem valamennyien szak­képzett kőművesek is, de ha nincs papírjuk róla, akkor is mesterei ennek a szakmának. Megnézzük a szőlőt, a házat és persze a pincét is. Mester­munka a boltíves falazás és a zöldszilváni is aranyérmes, egyre jobbak a szabolcsfalusi borok. De nem ezért válnak barátságosabbá. Az irodák nem a legkellemesebb helyek ezeknek a tagbaszakadt, erős embereknek.- Úgy tudom szervezésben, az új technológiák és eszközök kipróbálásában, elterjlesztésé- ben is sokat tettek.- Komplex brigádot szervez­tünk, a bányászokon kívül dol­goznak a brigádban villany- szerelők, lakatosok, gépészek, szállítók. Közös a munka, kö­zös az érdekeltség — mapdja — Dörner Konrád.- Mi próbáltuk a körpályás markolót, a konténeres beton­szállítást, az aknatalpfúró be­rendezést — folytatja Schiffler János...- Amit aztán félre is te­szünk, ha igazán meg akarjuk hajtani a munkát, mert a kézi fúrás gyorsabban megy egye­lőre — mondják nevetve. Persze még kialakulóban ez a beren­dezés, nagyon sok módosítás szükséges, amíg tökéletesen működik. Dehát negyedszáza­da a markolótól is idegenked­tek, inkább lapáttal töltötték meg a szállító bödönt. Talán egy kicsit féltek is a monst­rum markolótól. Ma már el sem tudják képzelni, mire jut­nának enélkül. Ök kísérletez­ték ki a 4 méteres fogásmély­ségű robbantást is a korábbi 1, illetve 2,7 méterről. Egész sor szervezési és technológiai újítást vezettek be, aligha le­hetséges felsorolni, nem is emlékeznek mindegyikre, hi­szen a nap szinte minden órá­jában kitaláltak valamit, ami gyorsabbá, könnyebbé tette munkájukat. Hangosan beszélgetünk. Né­zem a kezüket. Bősz Mátyás megkérdi: azt nézem, hogy szenvednek-e vibrációártalom­ban. Azt nem állapították meg, a halláskárosodást viszont igen. Ö 43 éves és 25 éve dol­gozik a bányában, György Fe­renc negyven — 19 éve került az aknamélyítőkhöz. Dörner Konrád, Schiffler János és Horváth István mögött több, mint negyedszázad van, ame­lyet többnyire aknákban dol­goztak, ahol olyan mélységbe törtek a föld gyomra felé, ahonnan hiába tekintettek fel, a napfényből semmi sem lát­szik ... Lombosi Jenő Hogyan indult az 1983-as esztendő? Ugyan az év első negyede eredményeinek szám­szerűsítésére csak azután kerül sor, mindazonáltal már kellő képet formálhatunk, hogyan alakult az üzletmenet, össze­állításunkban hat gazdálkodó tapasztalataival vetünk számot. Kezdjük a Mecseki Szénbá­nyák termelési eredményeivel kapcsolatos, az utóbbi hetek­ben megszaporodó, örvendetes hírekkel: sikert hozott az egy­hetes munkaverseny, amit a fej­tési és vágathajtó brigádok kommunista műszak teljesítésé­vel koronáztak meg. Ezzel nem. csak kiegyenlítették a januári és februári elmaradásukat, de március 26-án már túl is halad­ták az első negyedévre elő­irányzott 775,5 ezer tonnás széntermelést. Remélhetően a folytatás is ilyen szép lesz. Újabb licencek a Sopianánál Az elmúlt év végén jelentős volt a befejezetlen termelés a pécsi Sopiana Gépgyárban, így zökkenőmentesen indult az új esztendő. Szerencsére — lega. lobbis egyelőre — az import­korlátozások sem okoznak fennakadásokat a termelésben. Az árbevétel a negyedév végén készült gyors számolás szerint 92 millió forint szemben a ta­valy ilyenkori 82 millióval. Igaz, az éves előirányzat is több a ta­valyinál, az idei tervezett ár­bevétel 365 millió forint. Elé­gedetten nyugtázzák, erre a megrendelés is megvan. iM tagadás, a Sopiana Gép­gyárat ott szeretnénk látni a legigényesebb tőkés piacokra is közvetlenül szállító baranyai exportőrök között. Az első ne­gyedévben nyugati megrende lésre kisebb mennyiségben gyártottak alkatrészeket, ami a második negyedévben várható­an több lesz de összességében az ilyen közvetlen kivitel egye­lőre nem számottevő. Ezzel szemben folytatódik a külföldi licencek átvétele, a termékszer­kezet korszerűsítése. Nemrég Angliában járt Viczencz Ottó igazgató és Herbst Ferenc fő­mérnök, s külkereskedőjükkel aláírták a White Cap üvegzá­rógép gyártási jogát biztosító licenc-szerződést az amerikai International White Cap cég leányvállalatával. A dokumen­tációt két-három hónapon be­lül megkapják s azt követően a honosítást gyorsan szeretnék elvégezni, a jövő évi konzerv­gyári szezonra három üvegzárót gyártani. Lázas piackutatás Tavaly kiemelkedő évet zárt a komlói Carbon Könnyűipari Vállalat, a termelési érték el­érte a 800 millió forintot, s eb­ből 124 millió forint az az ösz- szeg, ami kemény valutában folyt be. Ruházati cikkeik kivitelét il­letően fokozottabban szeretné­nek nyitni az arab piacra, el­sősorban Irakban Jemenben és Kuvaitban nagyobb megrende­lésekhez jutni. Mindemellett állandó vevőikkel is keresik a gyümölcsözőbb együttműködés lehetőségeit. fgy például a Mohácsi-szigeten. Dávodon ez évben indult új ruházati kis­üzemünkbe a francia Lee Co­oper cégtől kaptak gépeket, s a cég ide küldte szakembereit is, akik műszaki segítséget nyúj. tottok. Angol megrendelőjüknél, melynek az évek folyamán több százezer pár hegyes orrú csiz­mát szállítottak, fazonváltásra készülnek. A hegyes orr divat­ja leáldozóban, ezért a Tisza Cipőgyárral közösen új típusú, az ez idő szerinti divatnak meg­felelő cipőtalpat fejlesztettek ki. Importmegtakarítást — a szovjet fenyőáru kiváltását — teszi lehetővé az a megállapo­dásuk, mely szerint az idei év­től a siklósi termelőszövetkezet a saját erdeiből kitermelt, és feldolgozott nyárfát szállít a Carbon bútorüzemének. A Pécsi Cipőipari Szövetkezet gazdálkodását korábban a lanyha évkezdet jellemezte, most viszont január és február is igen erős volt. Márciusban viszont technológiai nehézsé­gek adódtak, így magasra sza­bott tervükhöz képest a ne­gyedévben 8000—10 000 párral lemaradtak, amit azonban az év derekáig feltétlenül behoz­nak. Az első negyedévi terme­lés még így is lényegesen több az elmúlt év hasonló idősza­kához viszonyítva s ami még örvendetesebb, a belkereskede. lemnek és a szocialista orszá­goknak ez évre szánt mennyi­séget már sikerült lekötni a vevőknél. Igaz, januárban mór útnak indítottak 8000 pár ci­pőt az NSZK-ba, ám az idei tőkés szállítások még nyitottak, a Tannimpex közreműködésé­vel most folynak a tárgyalások, 50 ezer pár női cipő tőkés ex­portjára van kilátás, előrelát­hatóan a harmadik negyedév­től. A szövetkezet mindenesetre megragad minden alkalmat a kivitelre, márciusban a nyugat­német Hertie áruházi konszern részére, nagyon rövid 40 na­pos szállítási határidőre elvál­laltak egy 6000 párás megren­delést balerina cipőkből. Nem volt gond nélküli az év­kezdet a Hunor 'Pécsi Kesztyű- és Bőrruházati Vállalatnál. Fő­ként a lanyha belföldi, kereslet keseríti meg a vállalat életét, ezen túlmenően gondjaik van­nak a bőrellátással is. A divat­kesztyűk iránti mérsékelt belföl. di kereslet a speciális munka- védelmi kesztyűk termelésének növelésével ellensúlyozzák. Er­re van igény, s ezt figyelembe véve a vállalat az utóbbi évek­ben a munkavédelmi kesztyűk széles választékát fejlesztette ki. Ami az alapanyagellátás gondjait illeti, ennek részint az importkorlátozás az oka, más­részt a hazai bőrgyárak eltérő érdekeltsége, nekik ugyanis töb­bet hoz a konyhára, ha a bőrt közvetlenül exportálják. Mind­ennek árnyékában a Hunornál az eddigieknél is nagyobb súlyt fektetnek az alapanyagokkal való minőségi takarékosságra. Ami mégis öröm, hogy szé­pen fejlődik a vállalat amerikai exportja s immár nemcsak kesztyűben, de bőrruhában is. Mindemellett derűlátásra ad okot, hogy a tőkés külpiacok né­miképp megélénkültek, a Hu­nornál új vevők is jelentkeztek. Rénszarvasbőr­feldolgozás A Pécsi Bőrgyárban jó évkez­detről adhattak számot, rheg- rendelés van bőségesen. Ugyan a közvetlen export nehezen in­dult, de márciusban bepótol­ták a januári és a februári le­maradást. Megélénkült a cipő­felsőbőrök külpiaca, e termé­kekből az NSZK-ba. Dániába és Franciaországba szállítot­tak. Ruházati bőreik új vevője Spanyolország. Ami hazai kapcsolataikat illeti, a Bőr­gyárban is úgy vélekednek in­kább idehaza kellene feldol­gozni á bőrt és úgy exportál­ni, ám a jelenlegi ösztönző­rendszer éppen ez ellen szól, ők a közvetlen exportban ér­dekeltek, s természetesen a saját nyereségüket kell szem előtt tartaniuk. Azért mégsem egészen felhőt­len az ég a Pécsi Bőrgyár fö­lött sem, qondokkal terhes a nyersbőrellótás, így kevesebb a bedolgozás. Mérsékelték az imoortkereteket, de kevesebb a hazai nyersbőr is. Mit lehet tenni, segítenek magukon, min­den lehetőséget megragadnak a kiesések pótlására. Immár juhbőröket is kikészítenek s tárgyalások folynak a MAVAD. dal vadbőrök szállításáról. Ezen­kívül tőkés céggel bérmunka ügyletet hoztak tető alá, ennek eredményeként a Pécsi Bőr­gyárban rénszarvas-bőröket ké_ szítenek ki. Miklósvári Zoltán Ezen a gépen „gyalulják” azonos vastagságra a rénszarvas-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom