Dunántúli Napló, 1983. április (40. évfolyam, 90-118. szám)
1983-04-23 / 111. szám
Vissza a feminizmushoz? Safranek Károly és Sipos László Fotó: Cseri László Kilúgozott Büchner, spékelve Gondolatok a Leonce és Léna pécsi bemutatója után Diplomamunkájaként állította színre a Pécsi Nemzeti Színházban Büchner Leonce és Léna c. vígjátékát legutóbb Suba László főiskolai hallgató. Vállalkozása meglepett. Nem kevés művészi ambíció, kurázsi, önbizalom birtoklását engedte föltételezni az ifjú rendezőjelöltben. Hiszen a fiatalon elhunyt zseniális német író e művét az utóbbi két évtizedben (1982-ig) négyen is megrendezték (hozzátennénk: általában kamaraszínházi keretekben s világ- irodalomban jártas rétegközönségre számítva a nézőtereken), s közülük kettőnek beletört a bicskája, ami a mű lényegének felszínre hozását illeti. Egy pedig hivatásos kísérletező színházként (Stú-, dió „K") nem mérhető a ,,nagyszínházi" normákkal. Egybehangzó kritikai vélemények szerint a darab színpadra álmodása tavaly egyik dunántúli színházunk nyáriszínházi bemutatójában sikerült maradéktalanul - Georg Büchner szellemében. A Leonce és Léna ugyanis nem egyszerűen vígjáték, hanem vérbeli paródia, amiben az író a feudális törpebirodalmakra, mini-királyságokra szétszabdalódott Németország társadalmi viszonyainak szatíráját is megteremti. Miközben parodizálja a korabeli romantikus dráma jellegzetes vonásait, és nem fukarkodik egy-egy fricskával a kor szubjektív idealista filozófiai nézetei iránt sem. A darab arról szól, hogy egy mesebeliforma királyfi szívesebben tölti idejét semmittevéssel, illetve álcselekvésekkel — célba köp egy kőre; meg akarja számlálni a homokszemeket ■—, semhogy a trónöröklés gondjait magára vállalja. Miközben a tétlenség, az unalom elméleti tézisein filozofálgat. Monológja dialógusra vált a közben megérkező élvhajhász Valériával. A királyfit azonban az érzéki örömök se tudják kielégíteni, s mikor hírét veszi, hogy a szomszéd hercegkisasszonyt hozzá akarják- adni, barátjával együtt kereket old. A herceqkisasszony ugyanezt ' teszi, nevelőnőjével együtt. Nyilvánvalóan összetalálkoznak. A két fiatal anélkül, hogy tudná, ki-kicsoda, egymásba szeret. Maszkban, álruhában térnek vissza, s atyai áldással jelképesen, ,,in effi- gie" megesküsznek.. Álarcukat levéve a beletörődés happy endjével zárul a játék: végül is. sorsa elől az ember nem 8. HÉTVÉGE Koszta Gabriella a darab egyik jelenetében menekülhet. Ez a tudatosan ösztövér cselekmény; az egysíkú, leegyszerűsített jellemek, a sorsszerű fordulatok, a meseszerűen elnagyolt happy end voltaképp mind a nyelv- öltögető ábrázolásmód eszközei. Büchner darabjában tehát nem a történet, hanem az elhangzó drámai szöveg mögöttes tartalma, karikírozó szándéka; a mű paródiát rejtő és arra ösztönző drámai szövete a fontos. Legalábbis, ha a rendező hű akar maradni ahhoz, amit az alkotó mondani akart. Suba László rendezése egészen más elképzelést tükröz. Megtartja a darab meseszerű kereteit, magyarán mesejátékot rendez, amelyen belül egyetlen gondolat vezérli. Ha jól értettem, a mai fiatalok egy részére jellemző tartalmatlan életvitel, hedonizmus, kiábrándultság, érzelmi sivárság jelenségeinek, szemléletének elítéléséről van szó. Illetve az előadás kesernyés- rezignált végkicsengésében általában a kispolgáriság közömbös, de „nyugis”, öncélú, egoista életfelfogásának a bírálatáról. Ami önmagában véve tisztes, becsületes szándék egy fiatal rendezőjelölt részéről: belülről nézni a kor (és korosztálya) visszás magatartását, jelenségeit. Ennek szolgálatában készült nyilván a darab új fordítása (Lator László munkája) is, néhány dramaturgiai változtatással, átszerkesztéssel, „át. igazítással”, betoldással. Le-' hetséges, hogy mindezzel a' mű cselekménye gördülékenyebbé válik a rendezés számára. Mégis az az érzésem, hogy ebben a formájában is sokkal gazdagabb lehetőségeket rejt ez a darab, mint amennyi kibomlik előttünk, ötletekben, stílusbeli árnyalatokban sok mindennel adósunk marad a fiatal rendezőjelölt saját, eléggé egysíkú értelmezésén belül. Amiben kifejezetten zavaró az, hogy a darab eredendően groteszkironikus hangvételét a királyi udvar panoptikumfiguráira korlátozza, egyébként kemény realista dikciókat hallunk, nemegyszer túlkompenzált hangsúlyokkal, gesztusokkal. A legnagyobb, a leginkább lehangoló hiányérzetet mégis az okozza, hogy ebben a felfogásban elvész, kilúgozódik a darab gondolatisága és — tálcán felkínált — műfaji lehetőségeinek értékskálája. Az új, egyéni gondolat viszont nem eléggé erőteljes ahhoz, hogy önálló koncepcióként hatást gyakoroljon ránk. A nézőtéren enyhe unalom lengedez, amit talán háromszor- négyszer szakít meg szívből jövő derültség. Például Győry Emil öltözési jelenetében; Vó- ri Éva egy-egy villanásában, vagy az előadás kétségtelenül legmulatságosabb jelenete nyomában, a két rendőr színészileg is remekül megoldott párbeszédében. Kár, hogy ennek az ég világon semmi köze Büchnerhez; ez a dialógus „beleíródott" az új fordításba . . . Summázatképpen: a Leonce és Léna pécsi bemutatóján az előadás nem egészen arról szól, mint Büchner darabja. Ami nem lenne tragikus akkor, ha a produkció egészének sikerülne meggyőznie bennünket valamiről. A színészek — Győry Emil (Péter, a Popo birodalom királya), Kulka János (Leonce herceg), Oláh Zsuzsa (Léna, a Pipi birodalom hercegnője), Vári Éva (Nevelőnő), Paál László (Szertartásmester), Koszta Gabriella (Rosetta), Salranek Károly (Államtanács elnöke, és Udvarmester); az I—II. szolga, illetve rendőr szerepében Sán/ry Gábor és Matoricz Józief; továbbá Fü- löp Mihály (Udvari káplán), Cserényi Béla (Udvari tanácsos) és Kovács Dénes (Iskolamester) — maximálisan igyekeznek teljesíteni a rendezői instrukciókat. Watlinger Endre A férfi-nő viszonya a filozófia tükrében Beszélgetés Jóriné Kiss Magdolna kandidátussal örökké időszerű témában folytat kutatásokat Jóriné Kiss Magdolna kandidátus, a Pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola Marxizmus-Leninizmus Intézetének tanára: a férfi-nő viszonnyal, a feminizmus kérdéseivel foglalkozik. Kissé furcsa lehet talán, hogy egy műszaki orientációjú intézményben valaki e kérdéskör iránt érdeklődik, de Jóriné intézete sajátságos helyzetben van: a társadalom- tudományokat képviseli a műszaki oktatásban. — Amikor idekerültem, az intézmény még felsőfokú technikumként működött. Megválasztottak párttitkárnak, s ekkor kezdtem érdeklődni az ún. nőkérdés, nőpolitika iránt - emlékezik vissza Jóriné. — Már ekkor berzenkedtem a problémáknak csupán az egyik nemre való leszűkítése ellen, hiszen Marx sehol sem beszél „nőkérdésről", hanem a férfi—nő viszonyról ír. A kutatást igen megnehezíti, hogy a téma nap mint nap terítékre kerül a politikai életben is, hol ilyen, hol olyan megvilágításba helyezik, felkapják egy időre, aztán elejtik. Egyszóval nehéz objektiven állást foglalni, különösen egy nő számára. Én is megkaptam már néhányszor, hogy feminista vagyok ... — De hát mi is az a feminizmus? — A századfordulón keletkezett politikai irányzat, amely a női egyenjogúság elnyeréséért indított harcot. Első követelései közé tartozott a nők választójogának és a munkához való jogának biztosítása, valamint az iskolarendszer megreformálása. A korabeli társadalom természetesen nem ismerte el a követelések jogosságát. A feminizmus később erős túlzásokba esett. — Hogyan alakult a férfi-nő viszony az emberiség történetében?-— Elterjedt nézetek szerint kezdetben volt a matriarchátus, amelyet a magántulajdon kialakulása után fokozatosan felváltott a férfiak uralma. Mai ismereteink szerint a matriar- chátus nem létezett, az anyasági leszármazást tévesztik össze vele. A kapitalizmus kialakulása előtt az ún. természetadta viszonyok érvényesültek a két nem kapcsolatában: olyan munkamegosztás alakult ki közöttük, amely a nőt a háztartáshoz, gyermekneveléshez, a „társadalmi reprodukció" megvalósításához kötötte, a férfit pedig a házon kívüli munkavégzéshez. Feltevésem szerint nem volt ez annyira hierarchikus viszony a két nem között, mint azt sokan állítják. Magyarországon bizonyosan nem. Egyszerű tevékenységcsere volt, amelyben mindkét fél munkáját nagyjából egyenlő értékűnek ismerték el. A kapitalizmus kezdetekor vált feleslegessé a kézi munka egy része, amikor a gyáripar már helyettesíteni tudta a korábban otthon elkészített anyagokat. A nő is elnyeri személyi függetlenségét, s ezután már „csak" a pénz függőségébe kerül. Az iparnak szüksége van a női munkaerőre is, s a nő kénytelen áruba bocsátani munkaerejét, hogy megéljen. Kezdi elhanyagolni a gyerekeit, növekszik a csecsemőhalandóság, ekkor inog meg a monogam házasság intézménye, s ekkor jelentkezik először a nők azóta is sokat emlegetett „kettős teherviselése”. Ez először a proletariátus soraiban okoz zavart, de érinti az egyedül maradt polgárnőket is, akik számára az egyedüli perspektíva a tanítókisasszonykodás marad. A társadalom nem készült fel ekkora változásokra, nem is tett semmit a nők érdekében, ezért indított harcot a feminizmus.- Manapság ezek a gondok nem hogy enyhültek volna, hanem talán még fokozódtak is. — Ennek több oka is van: egyrészt nálunk nem „megszün- tetve-megőrizve” számolták fel a feminizmust a felszabadulás után, tehát nem vették át azokat az értékeket, amelyeket ez a mozgalom kiharcolt, ezért kellett mindent elölről kezdeni. Magyarországon csak késve kezdett kiépülni az az infrastruktúra, szolgáltatói hálózat, amely a nők otthoni munkáját megkönnyíti, s amely a kapitalizmus fejlettebb országaiban már megvalósult. Nálunk még ma is hajlamosak vagyunk nőpolitikáról beszélni családpolitika helyett, azért, mert a férfi és női szerepköröket a természetadta munkamegosztás szerint ítélik meg. Nem a nők, hanem a családok helyzetét kellene erősíteni. Tudatosítani kellene, hogy a családi szerepek természetesen — a szülést, szoptatást kivéve — fölcserélhetők. Nem szükségszerű az, hogy bármelyik nem privilégiumokat élvezzen, a jogszabályoknak lehetővé kellene tenniük a férfiak számára is a gyerekgondozással kapcsolatos teendők ellátását. Ma még azt tapasztaljuk, hogy az elnőiesedett pályák értéke csökken, s a presztízsüket vesztett pályák elnőiesednek. Ezen is változtatni kellene. Persze, ez már nem az elméleti kérdésekkel foglalkozók feladata. Havasi János Művészet a reklámban A reklám az értelmező szótár szerint (a tőkés gazdasági életben a verseny egyik eszközeként) a közönség, a fogyasztók figyelmének feltűnő módon való felhívása, valamely áru(cikk), termék kelendőségének, vagy valamely vállalatnak, vállalkozásnak, személynek a népszerűsítésére, valamit, valakit ajánló, népszerűsítő hirdetés, hírverés. A művészet, műalkotás a társadalmi tudat egyik formája: olyan alkotó tevékenység, amelynek célja a valóságnak bizonyos esztétikai elvek szerint, a szép érzését felkeltő eszközökkel való, az egyedi jelenségeket általánosító, tipizáló tükrözése, megjelenítése. Ismerünk műtárgyakat, irodalmi alkotásokat, amelyeket reklámcéllal, megbízásból hoztak létre. Toulouse Lautrec plakátjait, az Art noveau, a szecesz- szió művészeinek plakátjait mint műalkotást tartja számon a szakirodalom. De említhetnénk Berény Róbert és Konecs- ni György, vagy Pór Bertalan plakátjait is. És sorolhatnánk irodalmi, zenei példákat is. Hogy a fotóművészetről, a filmről ne is beszéljünk. — Mégis nem találja szokatlannak, furcsának a művészet és a reklám fogalmának összekapcsolását? — kérdezem Lantén Ferenc belkereskedelmi miniszterhelyettest, a Magyar Reklámszövetség elnökét, abból az alkalomból, hogy a napokban nyitotta meg a Művészet a reklámban című kiállítást, a Pata- ky István Művelődési Központban. — Mint közgazdász, kereskedő magam is elgondolkoztam, hogy szabad-e a két fogalmat így társítani. A reklám, a jó reklám igenis képviselhet művészi színvonalat. A fotó, a film, a plakát célja elsődlegesen az, hogy a fogyasztót befolyásolja, meggyőzze, hatással legyen rá. Ha ezt művészi fokon tudja megvalósítani, csak előnyére válik. Jelen esetben a Fabulon-ter- mékek propagandaeszközeit mutatja be a kiállítás. — A Fabulon-reklám a magyar reklám élvonalába tartozik, és nemcsak a kozmetikai szakmában. Szépek, ízlésesek, figyelemfelkeltők, gyakran művészi hatásúak plakátjaik, fotóik, naptáraik, kiállításaik. Tartalomban és formában a termék és reklámja magas színvonalat képvisel. Rövid és hosszú távú reklámpolitikájuk azt célozza, hogy felvegyék a versenyt az import kozmetikai cikkekkel. Termékeik már olyan népszerűek, hogy olykor a hiánycikkek listájára kerül egy-egy Fabulon- készítmény. Ilyenkor gondban van a reklám-szakember. De remélhetőleg az alapanyag beszerzési nehézségek megszűntével ez a hiány is megszűnik. A szép nők a plakátokon, akik a Fabulontól nyerték bőrük szépségét, selymességét, lazaságát. Szép nők — tükör előtt, vízesés alatt, romantikus környezetben, lenge ruhákban és sejtelmes ruhátlanságban. S egy szellemes ötlet — Szyksznian Vanda grafikus műve — a minden bőrre Fabulon felirat egy bájosan esetlen víziló rajza alatt; de ezt az ötletet a kiállítás bevallása szerint nem merték megvalósítani. K. M. •
