Dunántúli Napló, 1983. április (40. évfolyam, 90-118. szám)
1983-04-21 / 109. szám
1983. április 21., csütörtök Dunántúlt napló 3 Mozgásban a mohácsi ipar Fejleszt a Temaforg és a Zöldért Versenyfutás a piacért Közművelődés - anyanyelven Német asszonykórus, délszláv tánccsoportok Százöt évvel ezelőtt jelent meg Mohács első újságja Az 1800-as esztendő második felében nemcsak Baranya kulturális központjában, Pécsett, hanem vidéken is jelentek meg újságok. Hetilap jelent meg Siklóson, Sásdon és Mohácson is. Mohácson az első hetilap százöt évvel ezelőtt, 1878 tavaszán látott napvilágot: „MOHÁCS” címmel. A lap szépirodalmi, közművelődési, ismeretterjesztési, ipari és kereskedelmi kérdésekkel foglalkozott. Politikai szempontból közel állott a szabadelvű párthoz. Szerkesztője: Sze- berényi Benő, kiadója pedig: Lutsch József nyomdász volt. A „Mohács” című lap mindössze két évig jelent meg. Harmadik évfolyamából már csak néhány példány került az olvasók kezébe. A lap azért időközönként mégis csak megjelent. A „Pécsi Napló” 1906. április 25-i száma a következőket írta: „A Mohácson megjelenő „Mohács" című hetilap 6 évi fennállása után immár politikai hetilappá alakult át és a független- séqi eszméket fogja szolgálni. A lap szerkesztését H. Rónai Gyula dr. ügyvéd vállalta magára.” Pusztai József Nemzetiségi nyelv az óvodában Guten Tag, Dober dán Pedagógiai közhely, hogy a nyelvtanulást nem lehet elég korán kezdeni. Mohácson, a jugoszláv határ közelsége, valamint a nagy létszámú horvát nemzetiség miatt még azoknak is érdeke legalább a szerb- horvát „konyhanyelvet” megtanulni, akik nem a szülői házból hozták a délszláv tradíciókat. Mi sem természetesebb, hogy a német nemzetiségűek is éljenek az oktatási intézményekben biztosított nyelvtanulási lehetőséggel, hiszen ők ráadásul még azt az előnyt is élvezik, hogy egy világnyelvet sajátíthatnak el. A város három óvodájában tanítanak németet, egy óvodában (és a Szigeten) szerb-hor- vátot. A hét két napján csak nemzetiségi anyanyelven beszélget a gyerekekkel az óvónő. Ha a kicsik egy színvonalon beszélnék a nyelvet, rá lehetne térni az anyanyelven folytatott oktatásra az iskola első osztályában. Ez azonban egyelőre csak igen távoli cél lehet. A gyerekek többsége tulajdonképpen idegen nyelvként tanulja mind a németet, mind a szerb-horvátot, mert nem hoz annyi nyelvtudást otthonról, amely elegendő volna a nemzetiségi képzéshez. Nagy gondot jelent a szerb- horvátot anyanyelvi szinten beszélő óvónők hiánya is; a kecskeméti óvónőképző délszláv szakán például egyetlen mohácsi kislány sem tanul. A másik probléma az, hogy az általános iskola elvégzése után Mohácson nincs lehetőség szerb- horvát nyelven folytatni középiskolai tanulmányokat. (Bár ha figyelembe vesszük, hogy Pécsett nehezen gyűlt össze az egész megyéből egy délszláv osztály, aligha volna értelme Mohácson középiskolai tanuló- csoportot indítani.) Fontos feladatnak tekintik a városban, hogy a szülőkben tudatosítsák a nemzetiségi nyelv- oktatás jelentőségét. Mohács fekvése, idegenformalma, lakosságának összetétele és nem utolsósorban a hagyományok vállalásának erkölcsi kötelessége kell hogy ösztönözze erre az itt élőket. H. J. Mohács ipara sokszínű. A város üzemei az igényes, a tőkés külpiacokra is dolgozó könnyűipartól az élelmiszeriparon és a gépiparon át a nehéziparnak számító öntödéig, sokféle iparágat képviselnek. Külön nevezetesség, hogy az országban egyedül csak itt gyártanak felületkezelt farostlemezt. Mohács mindemellett kitűnő iparfejlesztési adottságokkal rendelkezik, hosszú évekig várományosa volt vízigényes iparának — például vegyigyár, cellulózgyár — letelepítésének, de ezekből az országos elképzelésekből Valaho. gyan sohasem lett valóság. Újabb gabonatárolók Hogyan, merre fejlődik ma Möhács ipara? Ha olyan léptékű fejlődésről nem is adhatunk ma számot, mint a korábbi ötéves tervekben, van mozgás, egy sor üzemben korszerűsítik, bővítik a meglévő kapacitásokat. Az egyik leqielen- tősebb beruházás a textiíhuíla- dékokat feldolgozó a „szemétből” dollárt csináló Temaforg- nál folyik. Két telepükön új gépeket állítanak be nő a kapacitás, rendezettebb lesz a termelés. Fejlődik az élelmiszerfeldolgozás. A Zöldért tartósító üzeme új épülettel és korszerű gépékkel gyarapodik, több zöld- séq. és qyümölcskonzervet dől. gozhatnak fel. Mohács a gabonaipar egyik fellegvára, a Du- na-oarton felmagasodott ga'bo. nasilók eqvfaita jelképei a városnak. A következő években a malomtól délre további tárolók építését vették tervbe. A gyártmányfejlesztés is igencsak napirenden van a mohácsi üzemekben, különösen azokban, amelyeknek lanyha piaci kereslettel, vagy alapanyag-ellátási gondokkal kell szembenézniük. Az Öntödei Vállalat megrendelések hiányával küszködik, így most erőteljesen törekszik új termékek kíhozatalára és a minőség javítására ezzel új piacok szerzésére. Hasonlóan gyors termékváltásra kényszerül a Szék. és Kárpitosipari Vállalat gyára, újabb és újabb ülőbútorokkal rukkolnak elő, megrendelésük most bőven van. A Selyemgyárban viszont a fonalel- látós elégtelensége miatt hosz. szú ideje állnak a gépek, nem is várható javulás. Itt most svéd technológia meghonosításába kezdtek, ezzel kiiktatnák a csévélést. Említsük meg még a téglagyárat, melynek korszerűsítése befejeződött, a blokktégla gyártása most olasz automata gépsoron történik. Remélhetően megszűnnek a panaszok a tégla minőségére. Jól megy az Épqép és a Megyeszer mohácsi üzemeinek, csakúgy mint a Ruházati Ipari Szövetkezetnek és a Könnyűipari Vállalatnak. A szövetkezet mintapéldája a rugalmas, a piaci igényekhez nagyon gyorson alkalmazkodó gazdasági szervezetnek, bérmunkában tőkés megrendelőknek is dolgoznak, gyermekkonfekciót varrnak. Újabban a Könnyűipari Vállalat is szállít ruházati cikkeket a tőkés piacokra. Viszont várakozáson alul szerepel az Építőipari Szövetkezet, mely korábbon biztos pont, megbízható partner volt a városépítési tervek megvalósításában. Az új vezetőség remélhetően kimozdítja a mélypontról a szövetkezetét. Földgázra várva A városban ma az egyik fő beszédtéma a földgáz. Az áttérés minden bizonnyal megteimékenyítené az ipart. A tanács pályázatot nyújtott be az Állami Fejlesztési Bankhoz, kérve a földgáz ipari és mezőgazdasági célú felhasználását, a kommunális olajfogyasztók átállítását, a lakossági bekötéseket. A pályázat — Zimmermann Ferenc városi tanácselnök-helyettes örömmel nyugtázta — kedvező fogadtatásban részesült, jelentősnek ítélik meg a saját erő vállalást, nagyra értékelik a város ezzel kapcsolatos ösz- szefogását. S bár döntés csak a harmadik negyedévben várható, a tanács még előtte meg kívánja rendelni az egész földgáz-ellátási rendszer kiviteli terveit, hogy ezzel is időt nyerjen, Állok a Duna-parton. A víz lomhán hömpölyög vagy négyszáz méter széles medrében. Annyi jelzővel illették már Európa legnagyobb folyóját... Kék-Duna? Ma, amikor a tanács csak kényszerből jelöl iki strando^ a szigeti parton?! — Annyira koszos a vize, hogy emberi fürdésre szinte alkalmatlan — mondja a városi tanács elnökhelyettese, Zimmermann Ferenc. Tiszta, vagy koszos, a Duna békésen hömpölyög. Hátán magyar osztrák, csehszlovák, jugoszláv. szovjet, bolgár és NSZK zászlót lobogtató személy, vontató, toló és más hajók, néhány éve már tengeri-folyami hajók úsznak méltóságteljesen. Mo hács hazánk déli nemzetközi tranzitkikötője amiből a város vajmi keveset profitál. Jönnek, mennek a hajók. És csak any- nyit vesztegelnek a vizen, amíg a vámkezelést és az útiokmó- nyokat rendezik. Néhány órát. Az évek óta dédelgetett álom várhatóan rövidesen valóra válik: hegymenetben csak Bezdánnál, völgymenetben csak Mohácson állítják majd meg a hajókat. Ma még mindkét helyen. Az idő pénz, még az amúgy sem gyors dunai hajókon is. A hatvanas években indultak utoljára „kofahajók" a fővárosba, évek múlva megszűnt Mohácsról a dunai személy- szállítás. Vagy mégse? A Dunai Révhajózási Vállalat önjáró kompjai Mohácsnál — a Csata és a novembertől meglévő Sziget — tavaly, majd 1,3 millió utast. 104 ezer személyautót — évtizede még csak alig tízezret — és 78 ezer trak_ tort, teherautót vittek át a Dunán. Az utasok kétharmadamintegy elébe menjen a döntésnek. Ha netán a válasz most elutasító fenne, mindenképpen arra számítanak, később a gazdasági helyzet jobbra fordulásával mégiscsak bekapcsolódhatnak. Vajon az olcsóbb energia fel- használásával olcsóbbak, ezáltal versenyképesebbek lesznek-e a mohácsi ipar termékei? Nem feltétlenül, a különböző energiahordozók árai a későbbiekben várhatóan kiegyenlítődnek, egy szintre kerülnek. A földgázra való átállás azonban mégis, csak áldást jelentene, nem mindegy, szenet vagy olajat kell — mégpedig előre — vásárolni és tárolni, vagy egyszerűen megnyitni a gázcsapot és utólag fizetni a szolgáltatásért. Vagyis a földgáz egyszerűbb, kényelmesebb, biztonságosabb energiaellátást ígér. nak úticélja nemcsak a sziget, illetve Mohács. Szaknyelven: nagy az átmenőforgalom. Du- naszekcsőn viszont a Liget — több mint félévszázada hasonló nevű gőzös volt a hídpótló — önjáró komp utasainak ki; lenctizede csak a túlpartra megy át. A kockázattól sem visszariadó vállalatigazgató. Tóth Ferenc álmodta meg elsőként a Csatát, aztán a Ligetet és a Szigetet... — Tavaly a kiránduló és sétahajóinkon 24 ezren utaztak, hajóparkunk kétharmadát már lekötötte az IBUSZ. Hetente' indul személyszállító hajónk Bajára és vissza. Nem rejti véka alá nagy álmát: új. nagy személyhajó, olyan, amelyen egynapos programon is minden szempontból jól érzi magát az utas. A MAHART-ügynökség veze tője Szántósi Árpád tizenhat éves vízi szolgálat után a parton is hajós maradt. Munkája a vízhez köti. — Tavaly 2755 géphajó (vontató és tolóhajó) és ezekhez hozzávetőlegesen 13 000 uszály lépett be illetve k| Mohácsnál. Míg a tranzit-forgalom növekszik, a helyi forgalom többnyire csökken. A mohácsi üzemi kikötőkből tavaly a mi uszályaink közül búzát 28, kukoricát 7 vitt lefelé míg pelletet 9 vitt fölfelé. A MOFÁ-nak 40 uszály- lyal hoztunk fát a kisalföldi és a gemenci erdészetből. Hiába olcsó a vízi szállítás, ha nincs pénz kikötők létesítésére, azok gépesítésére. Munkaerőt egyre nehezebb kapni. Föntről lefelé az 1450,7 és a 1445,8 folyamkilóméter közti majd öt kilométeres partszakasz a kikötősor. — Legtöbb csak berakodásra Máig kedves emlékként őrzöm a mohácsi német asszonykórussal való találkozást. Az esti dalolás után búcsúzáskor megszólított egy asszony: — Aztán, ha szerepelni megyünk valahová, kinek adjunk hírt? A Lufthansának? Egy pillanatig értetlenül bámultam rá, aztán rápillantottam a fotóstáskámra: a Lufthansa emblémája díszelgett rajta. És még mondja valaki, hogy a németeknek nincs humorérzékük. épült. A MOFÁ-ét a Bólyi Mezőgazdasági Kombináté—meg. kezdték a kirakodást biztosító bővítést —, azt a Gabonatröszt uszálykikötője követi, alatta a MAHART közforgalmú kikötője, ott van a Mahajosz — Magyar Hajófuvarozó Szövetkezet — bérelt kikötője is, azt a Révhajózási Vállalaté követi, végül a jobb parton a nemzetközi kikötő zárja a sort. Idényjellegű berakókikötőt üzemeltet a Duna Völgye Tsz — gabonát exportál, rövidesen építik az 500 vagonos tárolót, melyből a dunafalvai tsz is tölthet — és a gemenci erdőgazdaság. Vízi országút vasút, közút. Mindez együtt Mohácson. Nemcsak indít, hanem az olcsó vízi úton fogadhatna is árut. Ha lenne arra alkalmas kikötője. A MOFA-hoz farost alapanyag bál éves szinten 400 ezer űrméter fa érkezik — ennek mindössze csak egytizede vizen — évente a több mint 60 ezer tonna barnaszenet Halimbáról vasúton kapják. Molnár Jenő, a MOFA fatéri üzemvezetője lemondóan legyint: — Vagy tizenöt éve még Dorognál uszályba rakták a szenet. Az a kikötő rég megszűnt. Igaz, mi sem győznénk se emberrel. se gépekkel a kirakodást. Berakodni? Amióta itt vagyok még nem vittünk anyagot vizen. Gyors számolás: a kisalföldi erdőgazdaságtól egy űrméter fa szállítási díja vizen 115, kéttengelyes vasúti kocsin 167, és négytengelyesen 193 forint. A 2376 folyamkilométer hosz. szú dunai hajóút mentén Mohács a nemzetközi hajóforgalomban csak egy állomás. Kár, hogy szinte csak átmenő . . . Murányi László Mohács nemzetiségi város, bár — ahogy Gábor Péter városi művelődési osztályvezető mondja —, sokkal inkább a nevekben, a város jellegében, mint a statisztikában. A hetvenes években készült Hoóz-féle felmérés szerint a lakosság 7—8 százaléka délszláv, 8—9 százaléka német. A németség aránya azóta is növekszik, elsősorban a környező falvakból történő betelepülések eredményeképpen. S hogy Mohácsot mégis elsősorban sokác városnak ismerik, az történelmi okok és a busójárás következménye. — Németnek lenni sokáig nem volt ildomos a háború után, igaz, a sokácok sem szívesen vallották meg nemzetiségi hovatartozásukat az ötvenes évek elején — mondja Gábor Péter. — Szerencsére ez már a múlté, bár a régi görcsök még mindig nehezen oldódnak. A Sokác Kör felmorzsolódott a Rajk-per időszakában, s csaknem harminc év után alakult újjá a Bartók Béla Művelődési Központban. A határmenti kulturális és gazdasági kapcsolatok, a viszonylag szabad átjárás lehetősége mindkét részről megteremtette a nemzetiségi tudat vállalását. A németség talán csak most, az Asszonykórus NSZK-beli turnéja után bizonyosodott meg arról, hogy nincs elszigetelődve a német nyelvterületektől, bátran vállalhatja anyanyelvét. Mohácson persze magyarok is élnek, ezt nem szabad elfelejteni. Ki vitatná azonban, hogy a többség kultúráját színesebbé, mozgalmasabbá tehetik azok a csoportok, akik a miénktől eltérő tradíciók örökösei, s értékeiket nem temetik el, hanem megosztják velünk? Mohácson székel a délszláv báziskönyvtár. Sajnos, inkább csak gyerekek látogatják, idősebbek nem sok könyvet lapoznak végig. A német olvasmányokra többé kevésbé ugyanez jellemző, azzal a különbséggel, hogy a német nyelvű könyveket — világnyelvről lévén szó — magyar anyanyelvűek is előszeretettel forgatják. A nemzetiségi kultúrát az oktatási intézményeken kívül elsősorban a hagyományőrző együttesek, a néptánccsoportok örökítik tovább. Igaz, a németeknek csupán egyetlen amatőr együttesük van, c délszlávok azonban a Marek Szakközépiskolában, a gimnáziumban és a művelődési házban alakítottak csoportot. A legnagyobb gondot a szakképzett táncpedagógusok hiánya okozza, ez azonban délszláv vonalon megyei, sőt országos probléma. A közművelődés műhelyei lehetnének a nemzetiségi klubok; alkalmanként egy-egy ismeretterjesztő előadás, közös ének, tánc hozza össze az embereket, akiket egyébként ugyanazok a tényezők szögeznek le otthon a televízió elé, vagy a második gazdaságban, mint amelyek az egész magyar közművelődés előbbre jutását nehezítik. Havasi János Miklósvári Zoltán Dunai kikötők Hiába olcsó a vízi szállítás... Vámvizsgálatra és útlevélkezelésre várnak a hajók a mohácsi kikötőben Cseri László felvétele
