Dunántúli Napló, 1983. április (40. évfolyam, 90-118. szám)

1983-04-20 / 108. szám

1983. április 20., szerda Dunántúlt IIqpIo 5 A Játék neurobiológiája Egyik reggeli műsorban fi­gyelemreméltó beszélgetés zaj­lott le a nyelvész—újságíró és a riporter között az ifjúság kö­rében honos szlengről, amely szinte évente változik, a régeb­bi divatos jelzőket, kifejezése­ket újak váltják fel, vagy ... a már rég elfeledettek buk­kannak fel ismét, esetenként hajdani slágerek felelevenítése révén. A nyelvészek figyelem­mel kísérik a szlengek ismét­lődő áramlását és megállapít­ják, hogy a divatos jelzők lé­te a köznapi nyelvben nem csak hátránnyal, hanem előnnyel is szolgál, ezért mint „tüneten" elverni a port, aligha érdemes, így igaz. Ez az érdekes nyilatkozat a továbbiakban a témától kissé eltérő gondolatokat ébresztett bennem: nem a fiatalok, ha­nem a felnőttek gyakran elképesztő beszédmodoráról. Egy korábbi kabaréműsorban elhangzott egy vicces történet arról a — viharlámpát magá­ra akasztó, éjszaka kaszáló „parasztról" —, amelynek hal­latán a hallgató első pillanat­ban felszisszent, majd jóízűen nevetett. Rendben van, az em­ber azt mondja: „Egyszer el­ment." Az áprilisi kabaréban ismét elsütöttek egy — bár az előbbinél enyhébb, bár nem ártatlanabb — jelzőt, amely utalt arra a bizonyos legősibb foglalkozásra. A „siker" ez esetben sem maradt el: kitört a nevetés. Hát persze. A haj­lam bennünk van — mosolyra, nevetésre, kitörő hahotára, han­gos röhögésre (kinek kinek íz­lése szerint) akkor is, amikor az utcán egy járókelő megbot. lik egy kőben és hasraesik. Vagy amikor valaki alól — ot­romba viccként — kihúzzák a széket és hanyattesik. Olcsó és hatásvadászó módszerek ezek, csak úgy, mint az említett ka­barébeli példák. A közelmúltban a tévé mű­sorában egy rokonszenves nyel­vész is a már feltűnően elha­rapódzott durva társalgási mó­dot bírálta — mindenben iga­za volt — csak akkor nem, amikor példálózva a leggyak­rabban használt „kötőszót" ő maga is kiejtette. Bizonyára sokakból — a tévénézők közül — nevetést váltott ki, gondolom azokból, akik a lényeget össze­függésében nem értették, mert nem is akarták megérteni és ,az egész műsorból ma már csak arra az egy szóra emlékeznek, amit a szakállas nyelvész mon­dott. Nevezhetnek engem álszent­nek (ami igazán távol áll tő­lem), még is csak az a véle­ményem: ami szűkebb társa­ságban, köznapi társalgásban „elmegy”, az olyan nagy nyil­vánosság előtt, rninj a tévé, vagy rádió, pódium, vagy saj­tó, már természetszerűen föl­nagyítva hangzik el és vegyes érzelmeket kelt a közönségben. Igen, a pódiumon is — ezúttal a szórakozóhelyek zenekari do­bogójára gondolok —, ahol mostanában szintén gyakran elhangzanak olyan „szlengek", amelyek pirulásra késztetik a vendéget, anélkül, hogy bármi köze lenne a dologhoz. Pécs egyik szórakozóhelyén az éne­kes, kupiénak szánt dalocská­kat ad elő, de a disznó vic­cek kategóriájába illő szöveg nagyon is messze van az igazi hagyományos kupiétól, amely éppen a finom szellemességé­vel aratott sikert sajátos mű­fajában. Az éttermek és vendéglők jó konyhája vonzza a közönséget, a jó zenekar legalább olyan erővel csalja be a vendéget, aki minden bizonnyal a kelle­mesen eltöltött néhány óra után jó emlékkel indul haza. De hát mit mondjon az em­ber, amikor azt látja — ez szintén egyik pécsi étteremben történt —, hogy a zenekart dusásan honoráló duhaj ven­dég levetette a cipőjét és ki­tette az asztal mellé és egyet­len pincér nem akadt, aki fi­gyelmeztette vagy kidobta vol­na? Messze mentem? Lehet, de az összefüggéseket nem nehéz felismerni az otromba szóhasz­nálat és otromba viselkedés között. Dr. Grastyán Endre előadását tartja Proksza László felvétele Grastyán Endre akadémiai székfoglalója Festmények, faragások Két kiállítás a pécsi liászklubban Kedd délután, háromnegyed három: nagyüzem a Magyar Tudományos Akadémia gyönyö­rű, Duna-parti székházában. Az előcsarnokban a tájékoztató­táblákról olvashatjuk le, hol, mi történik éppen. Az egyik cé­dulán ez áll: „Grastyán Endré­nek, az MTA levelező tagjának akadémiai székfoglalója. Felol­vasóterem, I. emelet." Nincs még három óra, ami­korra a terem megtelik, a ké- sőnjövőknek már csak a fal mellett jut hely. A Pécsi Or­vostudományi Egyetem élettani intézetének igazgatója barátsá­gosan fogadja az érkezőket, mintha nem is székfoglaló elő­adásra, hanem egyszerű, hét­köznapi egyetemi órára készül­ne. Itt vannak a pécsi kollégák, a rektor, sok régi tanítvány és munkatárs az ország minden ré­széből. Megérkezik Szentágo- thai János, az Akadémia elnö­ke is, majd föltűnik Marx György, a neves fizikus. Három órakor Tigyi József akadémikus, az MTA biológiai tudományok osztályának vezető­je köszönti a megjelenteket és az előadót. Elmondja, hogy gondban voltak az Akadémia illetékesei, amikor Grastyán professzornak A játék neuro­biológiája című kutatási témá­ját kellett valamelyik tudomány­ágba besorolni. Interdiszcipli­náris — tudományközi — kuta­tásokat folytat Grastyán Endre s az általa vezetett intézet kol­lektívája, amikor a játéknak, Énekszó köszöntötte tegnap délután a kiállítás közönsé­gét Pécsett, a Mecseki Szén­bányák liászklubjában: a Szénbányák Kodály Zoltán Férfikara énekelt Ivasivka Mátyás vezetésével. Két tár­latot nyitották meg a klub­ban: Szegvári Károlyét és Lajtai Gyuláét. Szegvári Károly Debrecen­ben él. Mint dr. Lökös Zol­tán, a Központi Sajtószolgá­lat főszerkesztője elmondta megnyitójában: egy más vi­dék üzenetét hozzák ezek a képek, az Alföld levegőjét a hegyes-völgyes Baranyába. — A csendéletek és szelíd tájak festője ő, a horpadt tetejű tanyáké, amelyek egy letűnőfélben lévő életmód emlékei. Mégis: nem nosz­talgiával, hanem szeretettel, megértéssel ábrázolja az al­földi tanyákat. Ott született, Szolnok megyében, a Tisza- parti tanyák között, és a gyermekkor életre szóló él­ményt jelentett számára. Szegvári Károly portrét is fest: klasszikus és kortórs művészek arcképeit készítette már el. Európa számos vá­rosában volt kiállítása, a Cziffra György által Párizs mellett megvásárolt és hely­reállított kápolnában nemrég avatták fel nagyméretű táb­laképét. Képtárat ajándéko­zott a fóti gyermekvárosnak, ösztöndíjjal segíti szülőfalu­ja, Tószeg tehetséges fiatal­jait. Szegvári Károly festői munkásságából ad ízelítőt az itt látható húsz kép. Lajtai Gyula, a Mecseki Szénbányák dolgozója: la­katos az újhegyi üzemben. Szabad idejében fafaragás­sal foglalkozik, a népművé­szetből vett motívumok fel- használásával farag egysze­rű használati- és díszárgya- kat. Újabban rézdomborítás­sal is megpróbálkozott. Ezek­ből a tárgyakból látható itt néhány. Ary Bálint, a Me­cseki Bányászati Múzeum igazgatója megnyitójában azt hangsúlyozta, hogy a kedvte­lésből folytatott művészi al­kotótevékenységnek milyen fontos nevelő, ízlésformáló szerepe van a nehéz fizikai munkát végző ember életé­ben. G. T. Lökös Zoltán (jobbra) megnyitja Szegvári Karoly kiállítását mint fontos emberi és állati te­vékenységnek az élettani vonat­kozásait tanulmányozza. Az előadó első szavaival megerősíti, hogy éppen a ha­tárterület volta miatt ragadta meg ez a téma az érdeklődé­sét, amelyet tovább fokozott a korábbi tudományos eredmé­nyek tanulmányozása, valamint a kutatócsoportja által végzett több évtizedes kísérletek hosz- szú sora. Többen jegyzetelnek a terem­ben, bár az előadás pergő rit­musa, gazdag információanya­ga erős figyelmet követel. Gras­tyán professzor diaképek segít­ségével éppen azt érzékelteti, hogy állatkísérletei bebizonyí­tották: a játék sokkal bonyolul­tabb magatartás annál, sem­hogy pusztán a szórakozásra, örömszerzésre, fiatalkori „élet- tanulásra” lehetne redukálni. Gátlás és ingerlés paradox ha­tása alatt megy végbe, gyakran egy-egy kellemetlen állapot létrehozásával a későbbi kelle­mes feloldódás, öröm kedvéért. A krónikás itt abbahagyja fej­tegetéseit, mert laikus, és nem akar úgy tenni, hogy pusztán egy előadás nyomán megértet­te a probléma lényegét. Meg- ayőzi a taps, amely az előadás végén felcsattan. Hisz a szak­embereknek, akik tudják, hogy méltó ember került a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai sorába. Havasi J. Sopianae diák­napi fesztivál Április 29-e és május 1-e között ismét országos ren­dezvény szín­helye Pécs: az országos diáknapok ke­retében itt zajlik majd a Sopianae-fesztivál. A KISZ KB, a Művelődési Minisztérium és az Állami Ifjúsági Bizottság által meghirdetett fesztivál rendezésére — a Helikon utó­daként — ezen a tavaszon ke­rül először sor. A Sopianae- fesztivált egvúttal hagyomány­teremtőnek szánják: ezután minden második évben meg­tartják Pécsett a középiskolá­sok tavaszi diákfesztiválját. A háromnapos programban a fesztiválnak otthont adó pécsieken és baranyaiakon kí­vül Csongrád megyei és bu­dapesti diákok vesznek részt, közel ezren. Előzetesként e nagyszabású rendezvénysoro­zatból néhány fontos ese­ményt emelnénk ki: április 29- én a Kodály kollégium előtt fölavatják a Sopianae, '83 szobrát, Trischler Ferenc Lo- bogás című alkotását. Az ODN megnyitójának színhelye a pécsi Széchenyi tér lesz. Még a fesztivál első napján mutatják be a Pécsi Nemzeti Színházban Baranya szerkesz­tett műsorát, majd másnap te- kinhetik meg a résztvevők Csongrád megye és Budapest szerkesztett műsorát. Itt hívjuk föl olvasóink fiqyelmét, hogy még a fesztivál előtt, 26-án tartják Baranya műsorának nyilvános főpróbáját. Április 30-án este a pécsi felszabadu­lási emlékműnél találkoznak a fesztivál résztvevői. Május 'fj­én részt vesznek a fölvonulá­son, este 18 órai kezdettel ke­rül sor a fesztivál gálaestjére és díjkiosztó ünnepségére a Nevelési Központban. A fesz­tiválon bemutatott produkció­kért egyébként összesen több mint harminc díjat ajánlottak föl, ezek egyike a legna­gyobb a Fesztivál-díj, melyet valamelyik megye, illetve Bu­dapest nyerhet el. A Sopia­nae-fesztivál ideje alatt két­szer jelenik majd meg a Diákújság, ezenkívül számos szabadidős programot szer­veztek a középsikolások szá­mára. A pécsi Ifjúsági Ház mindhárom nap alatt fesztivál­klubot fog működtetni, s itt lesz az információs központ is. A közelgő országos rendez­vény utolsó, pontosító megbe­szélésére valamennyi résztve­vő képviselőinek a jelenlété­ben tegnap került sor a KISZ Baranya megyei Bizottságán. rururi Rádió meI/eff... Hz OKISZ Labor divatbemutatója Milyen lesz a nyári divat? Sportos, lezser nadrágok, szok­nyák, blúzok, zakók. Díszítésük vékony arany, vagy bőr tűzés. A nyári ruhák virágosak, csíko­sak és kockásak, mélyen kivá­gottak. Az estéyli ruhák sima, enyhe raffolással készültek, vagy kétrészesek — szoknya és tunikaszerű, denevérujjú felső­vel. Az anydgok? Gyapjú ha­tású posztó a hűvösebb napok­ra, műszál és pamut a kániku­lára és muszlin, fémszálas lu- rex az alkalmi viseletekre. Tegnap a Pécsi Nemzeti Szín­házban mutatta be az OKISZ Labor az idei évre készült di­vatruhákat. Elsőként a manöke­nek a Bajai Finomposztó Válla­lat gyapjú hatásos, posztó alap­anyagú szöveteiből készült fe­kete-fehér különböző léptékű tyúklábmintás és kockás kosztümjeiben vonultak fel. Ér­dekesség volt a kabát fölött is hordható sima, vagy szintén mintás mellényke. Ezenkívül hasonló anyagból készültek a bőrrel kombinált, vadász jelle­gű kosztümök és a pelerinek is. Tetszéssel fogadták a nézők o Budaprint alapanyagból ké­szült, piros-fehér, kék-fehér kombinációjú virágos és csíkos nyári szoknyákat, a hozzávaló kis felsőkabátkákkal és a nad- rágos együtteseket is. Az oki- szosok estélyi ruhái méltán kap­tak vastapsot. A halvány színű, nagyvirágos mintájú, fémszálas lurex alapanyagból készült sima fazonú, enyhén raffolt ruhák és o nagyon bő, muszlin szoknyák és a hozzájuk való, buggyos, denevérujjú tunikák között nem lehetett különbséget tenni. A tini korosztálynak készítette a Lenfonó és Szövőipari Válla­lat anyagaiból az OKISZ a harsány színekből — sötétkék, citromsárga és fűzöld — kom­binált mini együtteseket, tuni­kákat. és a hozzájuk illő, ugyan­olyan színkombinációs vászon cipőcskéket. Merész, meghök­kentő viseletek, tán éppen ezért tetszettek annyira a fiatalok­nak. Hogy hol kapható? Mivel alapanyagáru-cégek mutatkoz­tak be, ezért az anyagok már most beszerezhetők a boltok­ban. Ezenkívül a Bajai Finom­posztó konfekcióüzemének Treff emblémás és az OKISZ Old emblémás termékeit a jövőben meg lehet vásárolni. A ruhák mellett bemutatott kiegészítők — kesztyűk, táskák, cipők — a Pécsi Kesztyű és Bőrdíszmű Szövetkezet termékei voltak. A Kip-kop boltokban, a Mecsek és Szliven Áruházban a cipő­ket, míg a táskákat, kesztyűket a Jókai utca 3. szám alatti boltban lehet megvenni. Adóm Erika Rab Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom