Dunántúli Napló, 1983. április (40. évfolyam, 90-118. szám)
1983-04-19 / 107. szám
1983. április 19., kedd Dunántúli napló 5 Polcokat mosnak, rendezik a gyógyszereket Nekem szülőhazám... Szokolai I. felvétele Geisler Eta utcai gyógyszertár, nyitás előtt Honvédelmi Játék megyei döntői A hét végén tartották a Nekem szülőhazám . . . elnevezésű honvédelmi játéknak a megyei döntőit, amelyet a Magyar Honvédelmi Szövetség országos központja és a KISZ Központi Bizottsága szervezett. Az MHSZ megalakulásának 35. évfordulója tiszteletére meghirdetett játéksorozatra több mint félmillió általános és középiskolai diák, vállalati dolgozó, KISZ-tag, MHSZ klubtag, valamint szocialista brigádok és kollektívák tagjai neveztek. A résztvevők először a gyárakban, üzemekben, honvédelmi klubokban, iskolákban, majd kerületi, községi, városi és járási szinten ügyességi versenyeken mérhették össze erejüket. A szellemi vetélkedőkön számot adhattak a mával és a történelmi múltunkkal, valamint az irodalommal és a képzőművészetekkel kapcsolatos ismeretekről. A megyei döntőket követően a legjobb megyei és fővárosi csapatok a területi erőfelmérésükön — immár kiegészülve a Magyar Néphadsereg és határőrség egységeinek legjobb versenyzőivel — május 7-én Szolnokon, Szegeden, Pécsett és Győrött találkoznak egymással. Közülük az első négy helyezett vesz részt a szeptemberben, a Budapest Sportcsarnokban megrendezendő országos döntőn. Szerdán nyit a Sipőez-patika Hétfőtől a pécsi Rákóczi úton működik a volt Széchenyi téri gyógyszertár Az eszéki vendégek látogatása a tv pécsi körzeti stúdiójában Eszéki ifiusagi küldöttség Pécsett A volt motorboltban ahol évtizedeken át a kétkerekűeket tolták ki a Rákóczi útra, hétfőtől kezdve receptekkel betérőket fogadnak. Április 11-én bezárt Pécsett, a Széchenyi téri 10/1-es gyógyszertár és 25-től éveken át a valamikori irodaház földszintjén működik majd. Dr. Szíjártó Tibor, a gyógyszertár vezetője, a gyógyszerészek, asszisztensek és pénztárosok több mint egy hete ládákat cipelnek, polcokat mosnak, gyógyszereket rendeznek. Az átalakítási munkálatokat tulajdonképpen még az elmúlt év decemberében kezdték meg és a gyógyszertárnak berendezett ..üzletben" ugyanúgy és ugyanazokat a bútorokat helyezték el, amelyek a Széchenyi tériben voltak. — A laboratórium, illetve a raktárak ugyan valamivel kisebbek mint a városközpontban voltak, ez átmenetileg nehézséget okoz számunkra, de mindezt a gyógyszert kiváltó betegek nem érezhetik meg. Az átköltözés mint ahogy dr. Kőhegyi Imrénétől, a Baranya megyei Gyógyszertári Közoont igazgatójától megtudtuk, több mint félmillió forintba került. A Széchenyi téri épület felújítása miatt hagyták el korábbi ..otthonukat", ahol a belvárosi rekonstrukció miatt több évet vesz igénybe a felújítás.- Különben, a nyitvatartási rendünk semmit sem változik, fűzte hozzá dr. Szíjártó Tibor, miközben az asztalosok munkáját figyeltük. Április 25-től. hétfőtől péntekig reggel héttől este nyolcig tartunk nyitva. Bizom abban, nem okoz zavart, hoav néhány száz méterrel lejjebb költöztünk . . . A történelmi belváros területén már korábban — ez év februárjában - zárt be a Sipőez- patika, amely ugyan közel sem bonyolított le akkora forgalmat, mint a Széchenyi téri, de a gyógyszert kiváltó betegek mégiscsak hiányolják, hogy egyelőre nem vehetik igénybe. Dr. Pagács Pálné, a gyógyszertár vezetője azzal fogad, hogy hétfőn szerettek volna nyitni, ám több minden közrejátszik abban, hogy csak holnaptól állhatnak a muzeális értékű pultok mögé. — Mivel, a patika és berendezése is védett az OMF által —, kezdte Pagácsné, érthető, hogy a felújítás során a műemléki felügyelőség munkatársai, a múzeum is különös figyelmet fordított az itt folyó munkálatokra. A csillárt körbefonó gipszrozettát például újra kellett formázni, a mennyezeti hajlatban előkerült az eredeti tapéta, amit még Sipőczék rakattak föl, a siklósi márványból készült lapok lerakását külön kellett megterveztetni, a pénztárasztalt díszítő virágos- mintás porcelánbetétet, a Zsol- nay Porcelángyárban készítették az eredeti minták alapján, az úgynevezett ..Szerecsen kút" restaurálását Őri Ferenc végezte el, aki a Zsolnay Gyár nyugdíjasa. Pécs első, a nagyközönséq által is használatos patikáját tulaidonképpen 1697-ben nyitották Seitz János tábori gyógyszerész jóvoltából, amely 1851- ben került a Sipőcz-dinasztia tulajdonába. Kerékgyártó Ferenc és fia, a patika neobarokk berendezésének tisztításán dolgozik. A parafinolaios kezelés véqső soron a később folytatandó faszobrászok munkáját segíti, pontosabban a bútorok konzerválását végzik. A további munkálatok már nem zavarják a Sipőcz-oatikába betérőket, mert a bútorzat restaurációját nyitás, illetve zárás után végzik majd el. S. Gy. Baranyába érkezett tegnap délelőtt a Horvát Szocialista Ifjúsági Szövetség Eszék Községközi Választmányának négytagú delegációja. A küldöttséget Er- delez Sanda, a választmány elnöke vezeti; a vendégeket az udvari határátkelőhelyen fogadta Kovács Dezső, a KISZ Baranya megyei Bizottságának titkára. A küldöttség ezután Pécsett találkozott a KISZ Baranya megyei Bizottságának vezetőivel, majd rövid városnézésre indultak. Délután ellátogattak a Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiójába, ahol Békés Sándor, a stúdió vezetője fogadta az eszéki ifjúsági küldöttséget, s tájékoztatta őket a stúdió munkájáról. A vendégek találkoztak a szerb- horváf nemzetiségi adások vezetőivel, munkatársaival is. Este megtekintették a Pécsi Nemzeti Színházban az ,,Emlékek és látomások" című balett-előadást. Ma délelőtt a Janus Pannonius Tudományegyetem Jogi Karára látogatnak, majd a Pécsi Állami Gazdaságot keresik föl. Este a pécsi szerb-horvát klubba mennek, majd a Baranya Táncegyüttes próbáját tekintik meg. Szerdán délelőtt Vasas-bányaüzembe látogatnak, délután pedig a siklósi járásba utaznak, ahol programjukban a Harkányi Fürdő Vállalat, a nagyharsányi szoborpark, majd a Villányi Borkombinát megtekintése szerepel. Csütörtökön az MSZMP Baranya megyei Bizottságán fogadják a küldöttséget, melynek tagjai ezután múzeumlátogatáson vesznek részt, majd a kora délutáni órákban elutaznak Baranyából. A jugoszláviai ifjúsági delegáció itt tartózkodása alatt megbeszéléseket folytat a KISZ Baranya megyei Bizottságával további együttműködésükről. Lahti - Pécs Segít a Baráti Társaság Baranya megyében turnézik a Lahti Konzervatórium Szimfonikus Zenekara. Finn vendégeinket magyarországi útjukra elkísérte Kari Tavaila, a Finn- Magyar Baráti Társaság lahti szervezetének elnöke. Arról beszélgettünk, hogyan tevékenykedik a szervezet a két nép, a két város barátságának erősítésében.- Kik a lahti csoport tagjai?- A társaság lahti csoportja 1952-ben alakult: jelenleg kétszázan vagyunk — mondja Kari Tavaila úr. — Többnyire idősebbek vagy középkorúak, a fiatal kevesebb. Elsősorban pedagógusok, művészek - Lahtiban erős a zenei, és képzőművészeti élet —, de megtalálhatók tagjaink sorában a legkülönbözőbb foglalkozású emberek. Az köti össze őket, hogy érdeklődnek Magyarország iránt: vagy már voltak itt, vagy készülnek ide.- A kapcsolatoknak két lő tormája van: a művészeti és a turisztikai. Hogyan segít ezen a területen a Baráti Társaság?- Akik már jártak Pécsett, mind magukkal hozták egy- egy magyar barátjuk címét, meghívását. Mi szívesen tanulunk magyarul: a társaság által szervezett nyelvtanfolyamnak jelenleg 18 tagja van. Jövőre mi jövünk nyelvet tanulni ide, az idén a finnül tanuló pécsieket látjuk vendégül intenzív tanfolyamon. A munkánkhoz tortozik, hogy a Magyarországról érkező művészeti csoportok propagandáját segítjük, szervezzük a közönséget egy-egy hangversenyre, táncestre. Rendezünk kiállításokat, filmvetítéseket.- És a turistáknak?- Van egy kis könyvtárunk, amelynek egyes darabjait ajándékba kaptuk pécsi intézményektől, barátainktól. Ezek nemcsak a nyelvtanulást segítik, hanem a felkészülést egy- egy magyarországi utazásra. A Helsinkiben működő magyar kulturális központ is jó anyaggal lát el bennünket. Oktatás két nyelven K egyeltjeinek különös adomány a sorstól, a kettős anyanyelv; ha valaki szinte az anyatejjel szív magába a magyar mellett egy másik nyelvet is. Kevesek számára adatik meg ez a nagyszerű lehetőség: nálunk főleg ném.et vagy délszláv nemzetiségű értelmiségi családok, ban, ahol a lehetőség fölismerése tudatos; illetve jobbára ott, ahol él a családi környezetben a nagymama, az ómam'a, aki a maga anyanyelvét szinte észrevétlenül plántálja bele felnövekvő unokája tudatába. Ez viszont bizony ritka. Ilyen okok is vezették, vezetik párt- és kormányszerveinket arra, hogy — különösen az 1978-as KB-határozat óta — a nemzetiségi művelődés alapvető részeként a legkülönbözőbb módon és eszközökkel támogassa, ösztönözze nemzetiségi területeinken az anyanyelv iskolai és iskoláskor előtti oktatását. Baranyában s elsősorban Pécsett ennek szin‘e valamennyi formája megvalósult. Megyénkben ma már 110 óvodai csoportbon 3100 kisgyerek tanulja valamelyik nemzetiségi nyelvet; 56 általános iskolában több mint 5000-en a német, 17-ben csaknem ezren a harvát-szerb nyelvet tanulják tanterv szerint. Pécsett a Leöwey Gimnáziumban tagozatos német oktatás folyik; a Janus egyik óvónős osztályában pedig ugyancsak mindkét nemzetiségi nyelven képeznek óvónőket. S ismert az is, hogy a tanárképzés bázisintézménye is régóta megvan Pécsett. A jövő tanévben most már minden jel arra mutat, megindulhat a horvát-szerb tannyelvű gimnáziumi oktatás is a megyeszékhely délszláv általános iskolájára épülve ahol az okta_ tás nyelve a reáltárgyak kivételével horvát-szerb. Ettől, illetve a nemzetiségi anya. nyelvet oktató általános iskoláktól mindössze kettő tér el tantervében is. Felsőszentmártonban öt éve folyik magyar és horvát-szerb nyelven; Bolyban az idei tanévben indult magyar és német nyelven egy átmeneti oktatási forma, amit a kétnyelvű, ség jellemez. Lényege az, hogy az I—V. osztályokban az éneket és a környezetvédelmet, V-től a földrajzot nemzetiségi anyanyelven oktatják. Távlatokban termé. szetesen az a cél hogy, - ahol a feltételei adottak, megvalósulhasson a fenti két iskolához hasonló kétnyelvű oktatási forma. Ennek tapasztalatait tanulmányozták tegnap a minisztérium, több más országos szerv és a Megyei Tanács szakemberei Fel- sőszentmártonban. Látogatásuk jó ügyet szolgál, hiszen sokfelé érlelődnek a kettős tannyelvű .oktatás feltételei Baranyában és másfelé is az országban. W. E. Csontváry Bármilyen meglepő, több mint száz éve már, hogy az a nevezetes esemény történt Kosztka Tivadar iglói patikussegéddel. Hogy ti. miközben „a lángoló Kárpátokat” figyelte, egy tinós szekéren akadt meg a szeme. „Egy kifejezhe- tetlen mozdulat kezembe adta a rajzónt és egy vénypapírra kezdem rajzolni a motívumot.” Mármost a többi, ezt követő esemény is jólismert napjainkban: a „principális” csodálkozása („hiszen maga festőnek született"), majd o boldogság, a háromszögletű kis fekete mag a balkezében és a hang: „Te leszel a világ legnagyobb napút festője, nagyobb Raffaelnél". És bármilyen meglepő, annak is már csaknem nyolcvan éve, hogy első kiállítását a városligeti iparcsarnokban megrendezte — akkor már — Csontváry. Viszont csak mostanában ásta elő önéletrajz-ónak sajtó alá rendezője azt a Pesti Hírlap-beli kritikát, ami erről az első kiállításról szólt. A kritika alaposan elveri a port „Csontváry úron”, aki nyíltan hirdeti, hogy célja a Csontváry nevet világhírűvé tenni. Ilyeneket ír a ma már ismeretlen kritikus: „ ... vázlatain még a normális úton haladt, de aztán áttért az igen nagy méretekre és a tiszta színkenésre. Miután pedig rajztudása nincs arányban a méretekkel, az a helyzet állt elő, mint amikor valaki mindenáron szónokolni akar hebegő nyelvvel." ,,.. . a naivitások netovábbja a „Vihar a Hortobágyon" és a nagyméretű „Jeru- zsálemi panaszfal Salamon templománál” .. .” De aztán évtizedek teltek el, és a Csontváry név ^valóban világhírű lett. Nem mondhatjuk persze, hogy viharos gyorsasággal. Csontváry születése után száz évvel vásznai még összetekerve hevertek hazája nemzeti galériájának raktáraiban. Aztán végre falakra kerültek, hogy végre a kíváncsi tömegek is láthassák e „naivitások netovábbjait”, előbb Székesfehérvárott, majd Pécsett. Most végre eqy nagy országos összefogás, áldozatok és munkálkodások révén méltó múzeuma lett a hányatott sorsú festő hányatott sorsú vásznainak. Szerencsétlen dolog, ha egy ilyen alkalom ünnepi hangulatába disszonáns hangok keverednek. De talán természetes. A Csontváry-történelem egyes fejezetei rémdrámának is beiI- lenek, miért hinnénk hát, hogy e körül a nyughatatlan szellem körül — születése után akár százharminc évvel is — a legteljesebb béke uralkodik. Persze, ne vigyük túlzásba a dolgot, csak annyi történt, hogy az ország Csontváry-múzeumá- nak megnyitása egyes lapokban mindössze pársoros, kis hírnyi helyet kapott és a televízióban a Stúdió '83 furcsa módon ezt az alkalmat ragadta meg, hogy bizonyos, a kívülállók számára érthetetlen vitát rendezzen a Csontváry-életmű végleqes elhelyezéséről. A „vita" szó egyébként itt nem a leghelyénvalóbb, inkább utókommentálást mondhatnánk helyette. Olyan, számunkra megválaszolhatatlan szakmai kérdésekről például, hogy hány szállítást bírnak még ki Csontváry meggyötört vásznai. A „vita" azért is rossz szó, mert nem hinném, hogy akadna bárki is, aki ne tartaná helyesnek, hogy a Nemzeti Galéria majdan megnyíló nagy huszadik századi tablójából ne hiányozzék Csontváry sem. E sorok írója személy szerint nem érti, mi szükség volt a szakmán belüli huzakodásoknak erre a rejtelmes „feltárására”, főleg akkor, amikor örülni lehetett volna: van végre egy szép és minden eddiginél teljesebb Csontváry-anyag, amelyet minden magyar állampolgár megnézhet (és persze minden érdeklődő külföldi is). Végtére is ez a lényeg, nem? G. T. H. E.
