Dunántúli Napló, 1983. április (40. évfolyam, 90-118. szám)
1983-04-16 / 104. szám
Határozat a XII. kongresszus óta végzett munkáról és a párt feladatairól felszabadulás óta megtett történelmi utunk tapasztalatainak átfogó elméleti, ideológiai feldolgozását, .és gondoskodni kell a tanulságok továbbadásáról. A haladó emberiség ebben az évben emlékezik meg Marx Károly születésének 165. és halálának 100. évfordulójáról. Tudományos világnézetünk megalapítójának eszméi ma is eleven erővel hatnak, meghatározóan befolyásolják a világ fejlődését. Marx Károly tanításai testet öltenek a létező szocializmus vívmányaiban, a nemzetközi munkásmozgalom és a nemzeti felszabadító mozgalom harcában. A marxi életmű felbecsülhetetlen értékű segítséget ad a szocialista építőmunkához, és pártunk elméleti, politikai tevékenységének szilárd alapja. A pórt tevékenységének egyik legfontosabb területe az eszmei, politikai nevelőmunka. Az agitáció és a propaganda szóljon nagyobb meggyőző erővel a szocialista rendszer alapvető és időtálló értékeiről, a munka társadalmi szerepéről, a szocialista demokráciáról, a lét- biztonságról. Az új társadalom létrejöttének feszültségeit, ellentmondásait sem elhallgatva adjon reális képet a szocializmusról. Mutassa be hitelesen korunk kapitalizmusát, a tőkés társadalom feloldhatatlan belső ellentmondásait, az imperializmus törekvéseit. Tudatosítsa, hogy a szocializmus a lehetőségek tekintetében minden más társadalmi rendszernél többet nyújt, de a lehetőségek csakis céltudatos cselekvés révén válhatnak valósággá. A párt politikájának terjesztésében, a szocialista közgondolkodás erősítésében különleges felelősség hárul a sajtóra, a rádióra, a televízióra, a napi politikai tájékoztatás és a közvéleményformálás leghatásosabb eszközeire. Javítani kell a tömegtájékoztatást, különös gondot fordítva a világnézeti megalapozottságra és a szakmai, politikai színvonal emelésére. Növelni kell a szerkesztőségek, intézmények felelősségét tevékenységük tartalmáért. Az oktatásban és a képzésben ma elhatározott lépéseink döntően kihatnak jövőnkre. Ezért népünk művelődési színvonalának emelése össztársadalmi, nemzeti ügyünk. A rövid és hosszú távú feladatok megoldása ezen a területen széles, körű összefogást, hatékonyabb Irányító munkát követel. Folytatnunk kell az oktatás tartalmi korszerűsítését. Az iskolának és az ifjúsággal foglalkozó valamennyi intézménynek, szervezetnek közös feladata a fiatalok világnézeti-politikai nevelése, szocializmust építő társadalmunkba való zavartalan beilleszkedésének segítése. Meg kell gyorsítani a felsőoktatás korszerűsítésére irányuló határozatok végrehajtását. Kiindulva az általános és a szakmai műveltség gyarapításának jelentőségéből, a szabad idő kulturált eltöltésének növekvő társadalmi fontosságából, nagy figyelmet szükséges fordítani a közművelődés tartalmi, szemléleti megújítására. Nem engedhetünk teret az általános műveltséget, a kultúrát, a művészetet lebecsülő nézeteknek. A művészeti életben erősíteni kell a p>árt eszmei orientáló szerepét, és támogatni kell a társadalmi haladást szolgáló, realista szellemű alkotások létrejöttét, javítani kell a művészet és a társadalom kapcsola. tát. Művészetpolitikai elveinkkel összhangban, az alkotóműhelyek önállóságát erősítve lényeges változást kell elérni felelősségük növelésében. Fokozni kell a marxista kritika szerepét. Jövőnk megalapozásában növekszik a tudomány szerepe. A Központi Bizottság nagyra értékeli a tudomány hozzájárulását jelenlegi és távlati feladataink megoldásához, és segíti fejlődését Szükségesnek tartja, hogy a tudományos kutatás összpontosítsa figyelmét az ország előtt álló legfontosabb feladatokra, segítse a társadalmi igények kielégítését. Tudománypolitikai elveinket követve fokozottan támogatni kell mind a távlati célokat megalapozó, mind a gyakorlat mai igényeit szolgáló természet- és társadalomtudományi kutatásokat, s a kutatások eredményeinek felelős alkalmazását. Sürgető feladat a kutatás, a műszaki fejlesztés, a termelés és az értékesítés ma még többnyire elkülönült tennivalóinak összekapcsolása, az ehhez szükséges feltételek megteremtése. (Jobban támaszkodni kell a tudomány eredményeire a társadalmi-politikai döntések előkészítésében.) VI. a tömegekkel jó. Fejlődött a pártélet, érvényesülnek a lenini normák. A pártszervezetek eredményes munkát végeztek a XIK kongresszus határozatainak végrehajtásában. A párt szervezetileg is erősödött. Taglétszáma 852 ezer, mintegy 40 ezerrel több, mint a kongresszus idején volt. A párttagság politikai, szakmai és általános műveltsége gyarapodott, szociális összetére'e lényegesen nem változott. Eredeti foglalkozás szerint a párttagságnak csaknem háromnegyede, jelenlegi foglalkozás szerint pedig több mint fele munkás és szövetkezeti paraszt. A pártépítő munka továbbra is gyenge a fiatalok közt és egyes értelmiségi rétegekben. A párttagok túlnyomó többsége aktív, kötelességeit teljesíti. A pártfegyelem egészében megfelelő. Az építőmunka fokozódó nehézségei a pártban is tükröződnek, a bonyolultabb helyzetben nehezebb a tisztánlátás. A növekvő problémák, s az új követelmények miatt esetenként a párt soraiban is tapasztalható bizonytalanság. Társadalmunkat foglalkoztató egyes kérdések megítélésében gyengült a párt egysége, a pártfegyelem, egyes párttagok nem állnak ki határozottan a párt politikája mellett. A pártszervek és -szervezetek eredményes erőfeszítéseket tettek irányító, ellenőrző tevékenységük, munkamódszerük fejlesztésére. A pártmunkát azonban még mindig sok formális és bürokratikus vonás terheli. A kádermunkában, a káder- utánpótlás nevelésében az egyes területeken tapasztalható előrehaladás ellenére jelentős az elmaradás, nem kielégítő a nyíltság, a demokratizmus, kárt okoz a szubjektivizmus. A párt eredményes tevékenységének alapvető feltétele a párt eszmei-politikai, szervezeti és cselekvési egységének erősítése. A kommunisták következetesen álljanak ki a párt politikája mellett, s a marxizmus—leninizmus szellemében kezdeményezzék az új kérdések feltárását és megválaszolását. Elvi alapon lépjenek fel a téves nézetekkel szemben. Mindenki számára világossá kell tenni, hogy mire törekszik a párt. mit helyesel, és mit ellenez. Erősíteni kell a kommunisták vitakészségét, s javítani a pártszervezetek ehhez is nélkülözhetetlen tájékoztatását. Minden segítő kritikát, alkotó gondolatot figyelembe kell venni, de vitázni kell az irreális, téves elképzelésekkel, nézetekkel. Csakis ez adhat szilárd alapot az egyes területeken tapasztalható hibás gyakorlat korrekciójához, a téves nézetek leküzdéséhez, a párt iránti bizalom elmélyítéséhez, a kommunisták tekintélyének növekedéséhez. A párt vezető szerepének elengedhetetlen feltétele a demokratikus centralizmus elvének érvényesülése a párt belső életében. Ez biztosítja pártunk harcképességét, ütőképességét. Továbbra is a párton belüli szabad vita hívei vagyunk. A verető testületekben — a Központi Bizottságtól az alapszervezetekig — a hézetek szembesítésével formálódik a párt politikája. A testületekben folyó vitáknak azonban állásfoglalás kialakításával kell végződniök, amelyet az elfogadást követően a testület tagjainak kötelezően képviselniük kell. A Központi Bizottság szükségesnek tartja az utóbbi időben e téren tapasztalható lazaságok megszüntetését, a pórtélét szabályainak következetes betartását, a fegyelem megszilárdítását minden szinten. A pártéletben alapvető fontosságú a lenini elvek érvényesítése, a pártfórumok demokratizmusának erősítése, a párt- szerű kritika szélesebb körű kibontakoztatása, a párttagság jogainak érvényesítése. A pártfórumokon, taggyűléseken több közérdekű és a tagságot érdeklő kérdést kell napirendre tűzni. A pártmunka tartalmának és formáinak megújítása megköveteli a párt politikájának önállóbb, kezdeményezőbb megvalósítását. A párt életében nagy szerepe van az alapszervezetekben uralkodó légkörnek, a kommunista nevelőmunkának. Elengedhetetlen, hogy a kommunistákat a helytállás, a szerény, fegyelmezett magatartás jellemezze. Az alapszervezetek, a kommunista közösségek határozottabban lépjenek fel a párttagság kis részének párt- szerűtlenségével, egoizmusával, erkölcsi normáinkba ütköző magatartásával szemben. Tekintet nélkül a beosztásra, mindenkitől határozottan meg kell követelni a szocialista normák betartását. A párt politikájának alakításában és valóra váltásában a párt szervezeteinek és tagjainak elsőrendű feladatuk, hogy a pártonkívüli tömegeket folyamatosan bevonják a közös gondolkodásba, igényeljék és vegyék figyelembe a dolgozók véleményét, erősítsék a közös cselekvés alapját. A pártszervezetek és a kommunisták fordítsanak nagyobb figyelmet a tömegek közötti aktív politizálásra, a mindennapos személyes meggyőzésre. A hatékonyabb pártirányításhoz nélkülözhetetlen, hogy a kádermunka mindenütt a pártszervezetek kiemelt feladata legyen. Az elvszerűen végzett kádermunkáért fokozni kell a vezető testületek és a párt-, állami, gazdasági vezetők felelősségét. Kapjanak nagyobb támogatást a felelősen kezdeményező, az újat felkaroló, a rendet, a fegyelmet megkövetelő vezetők. Erőteljes harcot kell folytatni a szubjektivizmus ellen, és növelni kell a dolgozók részvételét a vezetők megítélésében. A társadalom érdekeinek megfelelően, káderpolitikai elveink figyelembevételével határozottabban, idejében kell lebonyolítani a kádercseréket. Fontos, hogy a káderek megítélésének alapja egyértelműbben a végzett munka eredménye és a magatartás legyen. A vezető tisztségekbe olyan rátermett kádereket — köztük nagyobb számban fiatalokat — kell állítani, akik elkötelezettjei a nép ügyének, feladatuk ellátásához magas fokú szakmai ismeretekkel rendelkeznek, kezdeményezóen, lendületesen dolgoznak, megfelelő az irányítóképességük, értik, képviselik és végrehajtják a párt politikáját, s a szocialista erkölcs normái szerint élnek és dolgoznak. Bevált gyakorlatunk szerint, pártfunkciók kivételével minden tisztséget pártonkívüli is betölthet, ha a követelményeknek megfelel. Gyorsítani és szervezettebbé kell tenni a káderutánpótlás nevelését, intézményesen is segíteni kell, hogy mindenki lehetőséget kapjon képességei kibontakoztatására. VII. A párt nemzetközi tevékenysége A Magyar Szocialista Munkáspárt nemzetközi tevékenységével az elmúlt években is arra törekedett, hogy hozzájáruljon a kommunista és munkáspártok összefogásának, a mozgalom nemzetközi akcióképességének erősítéséhez. Megkülönböztetett figyelmet fordított a Szovjetunió Kommunista Pártjához fűződő hagyományosan jó kapcsolatok fejlesztésére. Tovább bővítette kétoldalú kapcsolatait a szocialista, a tőkés és a fejlődő országok kommunista és munkáspártjai- vel, nagy fontosságot tulajdonított az őszinte véleménycseréknek, a testvérpártok tapasztalatai megismerésének. Részt vett a közös akciókban, a nemzetközi tanácskozások munkájában, és kezdeményezóen lépett fel a vitás kérdések tisztázását szolgáló elméleti tanácskozások, kötetlen találkozók megtartásáért. Pártunk tevékenysége a jövőben is arra irányul, hogy előmozdítsa a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom befolyásának növekedését, a pártok közös fellépését a legfontosabb problémák megoldása, mindenekelőtt a világ békéjének megőrzése érdekében. A mozgalom egységének fontosságát, a marxizmus—leninizmus tisztaságának védelmét, a proletár internacionalizmus követelményeit, valamint az alkotó útkeresés jogosságát és szükségességét egyaránt szem előtt tartva vesz részt a vitás kérdések tisztázásában. Az elvtársi vita folytatásával egyidejűleg az érintkezés fenntartására, a kapcsolatok és a kölcsönös szolidaritás erősítésére törekszik azokkal a pártokkal is, amelyeknek nézetei egyes kérdésekben eltérést mutatnak. A Magyar Szocialista Munkáspárt a XII. kongresszus határozatainak megfelelően erősíti kapcsolatait a nemzeti felszabadító mozgalmakkal, a fejlődő országok nemzeti demokratikus pártjaival. Az ideológiai nézetkülönbségek ellenére nagy figyelmet fordít a kapcsolatok szélesítésére a szocialista, szociáldemokrata pártokkal, amit a feszültebb nemzetközi helyzetben különösen fontossá tesz az enyhülés eredményeinek védelme. * A Központi Bizottság megállapította: az elmúlt három évben végzett munka tapasztalatai egyértelműen tanúsítják, hogy a kongresszusi határozatok következetes végrehajtásával szilárdabb alapot teremthetünk távlati céljaink eléréséhez. Pártunk politikájára, népünk összefogására, a szocialista rendszer megújuló képességére építve megoldjuk az előttünk álló bonyolult feladatokat, megvalósítjuk a XII. kongresszus határozatait, és előbbre jutunk a szocializmus építésének útján. Búslakodás vagy aktivitás? Ha pusztán az egyéni búbánatokról akarnék írni, akkor feltétlenül pszichológiai fejtegetésbe bocsátkoznék. Magyarországon azonban nemcsak az egyénnek hibája az, hogy az első kedvezőtlen fuvallat hatására panaszkodni kezd, hogy belevájja magát a panaszba, hogy Arany János szavával élve, azt mondja magának: „Lássuk, uramisten, mire megyünk ketten.” Hajlamunk van arra, amit nagyon sokszor és helyesen búsmagyarkodásnak hívtak. S S nem is arrói akarok írni, mikor az egyéni „pecheket” egyesek kozmikus méretűre növelik. Vagy ha nem is kozmikusra, legalábbis nemzeti méretűre. Például azt, hogy éppen amikor tanulni tudtak volna, családi bajok akadályozták őket, átstilizáljók nemzeti szerencsétlenséggé, mely mindig éri a magyarságot, mindig éri a magyar embert, mert ilyen a magyar sors. Az ilyen átstilizálásnak szubjektív oldalát, tehát az elkeseredés minőségét bármennyire is megértem, mégis úgy vélem, sok alapja nincs. Még akkor sem, ha az ilyenfajta pálya- törések okaként sokszor a Muhi pusztától Mohácson át a 48-as forradalom bukásáig az összes nemzeti szerencsétlenségeket felemlítik. Amire én gondolok, az elsősorban az, hogy a nehézségeket, melyekkel nemcsak az egyéni életben, hanem a társadalmi életben is találkozunk, sokszor felhasználjuk arra: a panaszból panasz legyen, az elkeseredésből még mélyebb elkeseredés, és arra, hogy az elkeseredés indokává válhasson a tett hiányának. A búsmagyarkodás tudniillik erre is hajlamosít. Emögött mindig az rejlett, hogy sokan érezték ugyan a társadalmi ellentmondásokat, hajlandók voltak elkeseredni miatta, sőt búsulni is, csak éppen a megváltoztatás érdekében az ujjúkat sem akarták mozdítani. Az ilyen mély elkeseredések szí- nészileg nagyon jól hatnak, de társadalmilag legalább annyira károsak. Tetszetősek, mert mély érzésekről adnak számot, de elméleti és gyakorlati hasznuk pusztán a számegyenes negatív oldalán mérhető. Rengeteg ilyen panaszra emlékszem. Akadt a panaszok között olyan is, mely felemlítette, hogy Magyarországon, „ebben a nyersanyagszegény országban” mihez sem lehet kezdeni. A másik panasz irigyelte például a jugoszlávokat vagy az olaszokat, sőt Ausztriát is, mert ezek az államok tengerpartjaik és hegyeik vonzása következtében olyan idegenforgalmi bevételekre tesznek szert, amelyet mi, szegény magyarok Balatonunkkal megközelíteni sem tudunk. Hallottam már azt is, hogy sajnos Magyarország nem változtatható igazi kert- országgá, hiszen nem teremnek meg nálunk a déligyümölcsök, nincsen citrom, füge, s a narancsligetek is legfeljebb csak a dogmatikus időszak elképzelésében voltak a Balaton északi partján. Panaszkodni tehát lehet, s előfordulhatna az, hogy Magyarország is annyi feketefölddel rendelkezne, mint amivel nem rendelkezik. Olyan klímája volna, mint amilyen nincs, és olyan ásványi kincseket rejtegetnének a magyar hegyvidékek, mint amiket nem rejtegetnek. Igen ám, csakhogy mindez vágyálom, és alig hiszem, hogy az ilyen vágyálmoktól elvakított emberek kétségbeesése, búsongása reális lenne. Mert Magyarországon azért mégis csak vannak ásványi kincsek, a magyar mező- gazdaságnak mégis csak van alapja: a magyar klíma és a magyar földek minősége, és ha megfelelő módon felkészülünk, még idegenforgalmat is tudunk teremteni. Az irreális busongás szem- benáll az aktivitással. Egy német drámaíró, Franz Wedekind egyik gondolatát idézem: „Balszerencse mindenkit érhet. De csupán a nagyon intelligens ember képes valamit is hasznosítani belőle." Nos, Wedekind mondása szerintem önmagában is igaz, de különösképpen iga? a mi mai helyzetünkre. Mert valóban érték a magyar gazdaságot kedvezőtlen világipaci és világpolitikai hatások is, de nem az a feladat, hogy búsongás- sal vagy éppen búsmagyarkodással fogadjuk. Napjainkban éppen arról van szó, hogy az állandóan változó világban, az állandóan változó helyzetben valamit hasznosítani próbáljunk a kedvezőtlenből. Igaz, nem emelkedik a nemzeti jövedelem és az életszínvonal; igaz, hogy bizonyos termékeink előállítását vagy meg kellett szüntetnünk, vagy mennyiségileg korlátoznunk kellett. Viszont igyekszünk okosan eljárni. Az úgynevezett strukturális változás mint fogalom és mint gyakorlat éppen ezt jelenti. Üj struktúrát próbálunk teremteni a magyar iparban és részben a magyar mezőgazdaságban is. Az új struktúra megteremtése semmiképpen nem zökkenőmentes, tehát sokak szerint újabb „búsongani valókhoz" vezet. Ennek ellenére azt hiszem, hogy a struktúra átalakítása és modernizálása az, hogy azt termeljük, amire a jelen körülmények között is szükséglet mutatkozik, és azt megpróbáljuk magas minőségi fokon termelni — annyit jelent, hogy tanulni igyekszünk a különböző objektív balszerencsékből. Mert a régi közmondás szerint „más kárán tanul az okos". De aki a saját kárán nem tanul, aki a saját balszerencséjén nem okul, az semmiképpe.. nem nevezhető okosnak. Ezért azt hiszem, hogy a búsongás, a búsmagyarkodás, a mélabú, a társadalmi neurózis valóban negatív jelenségek, viszont tanulni saját balszerencsénkből csak akkor lehet, ha aktivitást tanúsítunk a gondolkodásban, a gyakorlatban, az iparban és a kereskedelemben is. A búsongás rögzíti a régi, rossz állapotot, az aktivitás változtat rajta. Az előbbi konzervatív, az utóbbi a haladó. Hermann István A párt A Magyar Szocialista Munkáspárt a kongresszusi határozatok szellemében irányítja és szervezi a szocialista építő munkát, betölti vezető szere pét, egysége és kapcsolati
