Dunántúli Napló, 1983. április (40. évfolyam, 90-118. szám)
1983-04-16 / 104. szám
A Komlói városi-járási Rendőr kapitányság új vezetője Zlatics János őrnagy Ha diákkorában nyaralni akart, a nyár első felét át kellett dolgoznia, hogy meglegyen a pihenéshez, kedvteléseihez a pénze. Ezt a gyakorlatot nem a család anyagi helyzete szülte, hanem a következetes szülői elvárás. Sárokon született, 1949-ben, de édesapja foglalkozása révén — repülőtiszt volt — az ország sok részén megfordultak. A felnőtté érés éveiben ezek a tapasztalatai nem maradtak nyom nélkül. A család életét kísérő katonás rend a precizitás felé terelte. Építész akart lenni, kedvelve a szabályos formákat, egyenes vonalakat. „Ez is elmúlt. Ami megmaradt belőle: a konstruktív gondolkodás igénye.” — Nagyon fiatalon lett Komló rendőrkapitánya. — Március 1-től. De azt kell mondjam, előtte hosszú utat jártam be. A Kossuth Katonai Főiskolán kaptam diplomámat, 1971-ben avattak rendőrtisztté — a pécsi karhatalmi zászlóaljhoz kerültem — „1972 tavaszán már a pécsi kapitányságon dolgoztam, bűnügyi szakterületen: vizsgáló lettem. Kemény időszak volt, de arra alkalmas, hogy megtanuljam a bűnügyi feldolgozói munkát. De talán egy évet voltam itt, utána a népgazdasági és társadalmi tulajdonvédelmi alosztályra kerültem, feladataim az építőiparhoz kötöttek. De „szabad volt” mást is csinálni .. . Azaz: tulajdonképpen sokrétű munka volt, amit én meatetéztem azzal, hogy munkakörömbe kértem orvvadászokkal való foglalkozást is. Izgalmas munka volt, amit csak eltökéltséggel lehetett sikerrel csinálni, mert a gyors eredményesség nem jött magától. Volt olyan ügyem, hogy egv ellopott kispuska tolvaiát két évig kerestem. Az építőipar pedig külön fejezet... Egyik utolsó eredményem egy harminc tagból álló. éoítőanyaaokat fosz- toaató társaság fülöncsípése volt. Harminc tettes! Volt mit bogozni... — Mindezek a munkaterületek és az itt eltöltött idő elég. hogy rutinos nyomozó legyen? — Legalább négy-öt év kell, hogy valaki azt mondhassa, bizonyos praxisa van már. Nincsenek ugyanis ezen a területen sablonok, bármennyire is szakosodik a rendőri munka is. Az ügyek rendkívül sokrétűek. Négy-öt évi munka ad már némi biztonságérzetet. Hamarosan azonban közbiztonsági területre kerültem, mégpedig az akkor legnagyobb pécsi Örs parancsnoki beosztásába. Csaknem három évet töltöttem itt, ami arra feltétlenül elegendő volt, hogy megismerjem a területhez, a közbiztonsági és közlekedési alosztályhoz — az összevonásokat követően lett ez a neve a szervezetnek — kötődő gondokat, eredőjüket, és ambíciót éreztem, hogy hoszszú távú munkával ezekkel megbirkózzam. De hát jött Komló, a közbiztonsági és közlekedési osztály vezetése. — Dolgozhatna itt úgy is, hogy kijár Pécsről, hiszen ott már „belakott" otthona, környezete volt. — A komlói járás nagy. Én azt várom a körzeti megbízot- taimtól — munkájuk természetéből adódóan —, hogy lakjanak szolgálati helyükön. Ha pedig ez elvem, akkor nyilván engem is kell, hogy vezéreljen. — Végül is: 1981 őszétől dolgozik Komlón, mégpedig kezdettől olyan területen, ahol módja volt alaposan megismerkedni a várossal. Most a városi-járási kapitányság vezetője szemével nézve, milyennek látja Komlót? — És a járást, természetesen, mert a kettőt nem lehet elválasztani, létező gondjaink nem kis része éppen ebből adódik. Az utóbbi években a városban kisebb, a járásban nagyobb mértékben emelkedett a bűnözés, mindkettő meghaladja a megyei átlagot. A túlsúly itt is a' vagyon elleni bűn- cselekményeké, meghaladja az 50 százalékot az összbűnözés- ből, és — különösen Komlón — gyakori az ittas vezetés is, garázdaság is. Külön kell szólnom a cigánylakosságról is, magas a területen a népességben az arányuk. Az erőszakos bűncselekmények döntő többségében, a rablások esetében teljes mértékben közülük kerülnek ki az elkövetők, de jelentős az arányuk a vagyon elleni bűncselekményekben is. Azután — nagyon kell itt figyelnünk — sajnos Komlón is növekvő a fiatalkorú bűnözés, keserű tapasztalatunk a gyermekelkövetők számának emelkedése. — Vannak jellemző bűnözői magatartások ezen a területen ? — A munkakerülés nagyon gyakori. Ez pedig potenciális bűnözést takar. — Ezek szerint nehéz terület a komlói járás és a város. — Úgy vélem, Pécs után a legnehezebb. Igazán sok energiát, következetességet igényel, ha gondjaink számát csökkenteni akarjuk. Ezt nem csak a bűnügyi statisztika alapján mondom, rengeteg más irányú elvárásnak is meg kell felelnünk. Például azzal a terjedő gyakorlattal is szembe kell néznünk, hogy a lakosság minden apró-cseprő esetben a rendőrség segítségét kéri. Egy akkora területen, mint a mi járásunk, ahol ráadásul heterogén a népesség, elképzelhető, mekkorák az igények! — Nyilván ilyen körülmények között a bűnmegelőzés érdekében számítanak a lakosság közreműködésére is. — A korrekt, segítőkész magatartás nagyon hatékony lehet. A feladataink egyre differenciáltabbak, úgy vélem, nagyon sürgős feladatunk a megfelelő szakmai és társadalmi bázis kiépítése a megelőzés érdekében. Olyan bázisra gondolok, amely egyaránt figyel a fiatal- és gyermekko- rúakra, a cigánylagosságra, a munkakerülőkre. Érzi a lépés- kényszert a lakosság is, a mostanában zajló fórumokon gyakran kapok erre vonatkozó kérdést. de néha visszakérdezek: és ön nem érez semmi felelősséget? Vannak előttünk jó példák. A közlekedésbiztonságnak, a városszépítésnek komoly és sikereket elkönyvelő társadalmi bázisa van. Miért ne lehetne hasonló a bűnmegelőzésnek is? — Ez a legfontosabb feladat? — Az egyik. A társadalmi felelősség megteremtése. Döbbenetes, hogy az emberek milyen végletes helyzetekben tudnak közönbösek maradni. — Magánéletében? — Tanulok a JPTE jogi karán. A harmadik évfolyamot végzem, szeretném sikerrel befejezni. A rendőrtisztit követően ez lenne a harmadik diplomám. Házasság előtti tanácsadás A lehetőség adott - de ritkáé élnek vele Mire kiváncsiak a fiatalok? A 70-es évek elején hozták létre a házasság előtti tanácsadás országos hálózatát. Az. 1973-as népesedéspolitikai határozat pedig kimondta a kötelezővé tételét. Pécsett három helyen, a Rákóczi úti Tanácsadóban, a Szülészeti Klinikán és a Megyei Kórházban történik a házasulandók felvilágosítása. A több mint tíz éve működő Rákóczi úton lévő intézményt kerestük meg, melynek vezetője szinte kezdettől fogva dr. Ceglédi József főorvos. — Pécsett évente 2000— 3000 pár köt házasságot. Ezek nagy része elsőként, így az egybekelésük egyik feltétele, hogy az önök által kitöltött papírral mehetnek csak az anyakönyvvezetőhöz. Az adatlapon kívül milyen útmutatást kapnak és kérnek? — A jelentkező párokról olyan adatlapot állítunk ki, amely tartalmazza a személyi adatokat, szociális körülményt, gyermekkori-felnőttkori betegségeket, a családban esetlegesen előfordult öröklődő, vagy arra gyanús történéseket, nőgyógyászati, urológiai betegségeket, sérüléseket és az életvitelre vonatkozó kérdéseket tesszük fel a leendő szülőknek. Hisz nekünk a jövendő élet miatt tisztán kell látni mindent. Aztán pedig a négy- vagy hatszemközti beszélgetésre kerül sor. — Mire kíváncsiak a fiatalok? — Szinte semmire sem kíváncsiak. Amit mondok az utódok világrahozatalával, nevelésével kapcsolatban, azt meghallgatják és szinte kérdés nélkül elmennek. Nekik csak papír kell! Pedig a házasságkötések egyre inkább a fiatal kor felé tolódtak el és nagyon sokan nem érték el még a szellemi, biológiai érettséget. De sokszor már az úton lévő harmadik miatt szükséges a frigy. Azt hiszik, ha az alapvető szexuális fogalmakkal tisztában vannak, azzal minden rendben van. Pedig érdemes lenne elgondolkodni, vajon milyen lehet a felvilágosító hálózat, milyen szextudással és -kultúrával rendelkeznek az emberek, ha az újságok hasábjain alapvető biológiai dolgokról faggatják az orvost. — Hátha nem mernek nyíltan kérdezni!? Talán ezért vállalják sokan az újságok hasábjain érkező választ. — Az orvosokat kötelezi a titoktartás. Mivel pedig egy életre szóló házasságot kívánnak valakivel kötni, az előtt nyugodtan feltehetnék az őket érdeklő kérdéseket. Mert jobb lenne az elején tisztázni valamit, mint később a bíró előtt arra hivatkozni — ami nem ritka manapság — hogy nem értettük meg egymást szexuálisan. Mi egy lehetőség vagyunk; egy kötelező lehetőség ugyan, de azért vagyunk, hogy segítsünk. Csak ritkán, nagyon ritkán élnek ezzel . .. Amit a főorvos elmondott, nemcsak pécsi, vagy baranyai tapasztalat. A múlt évben Budapesten megtartott konferencia megállapítása szerint hasonló a helyzet az ország többi részén működő tanácsadókban is. Mert mint megállapították: a házasulandók nem élnek a nekik nyújtott lehetőséggel, de ennél jobbat egyelőre nem lehet kitalálni ... Ádám Erika Tisztelni a természet adományát viszonyítva. Az égetett szesz viszont az említett tíz év alatt — 50 százalékos szeszről lévén szó — 5,4 literről 9,5 literre emelkedett. — Tehát maradjunk a bornál. Sőt inkább a vörösbornál, amelynek kedvező étrendi hatása jobban érzékelhető. De itt mindjárt megjegyzem: fogyókúrázók ne igyanak vörösbort, sőt egyáltalán semmiféle alkoholt mert étvágygerjesztő hatását nagyon gyorsan lemérhetik saját súlyfeleslegeiken. A Tessék csak gondosan megteríteni ... fehér damaszttal ... a fehér porcelánkészletet egymással szemben ... a virágot középre ... a fehér gyümölcsös tálba néhány szem piros jonatánt... két-három narancsot... a kis tálkákba zöld salátát... oda színes gyertyát, talán kettő elég is ... És most az üveg bort, mondjuk aranysárga Traminit ... a másik lehet Cabernet, Oportó, vagy Medoc és végül a kristály tisztára törölt talpas poharakat. A mérsékelten hűtött borból kétharmad részig kell megtölteni a poharakat, soha nem tele és soha nem félig .. . És persze a „rátöltés” fogalmát felejtsük el. A pohárnak nem az öblös részét, hanem a szárát fogjuk meq, emeljük kissé a gyertyafény elé; meqlátjuk milyen gyönyörű vér. vörös az ital vagy éppen sötétarany, amit majd megízlelünk. Mer^ először ízlelnünk kell — miután a bor mór megajándékozott bennünket természetes illatával — aztán következhet egy merészebb korty, amely lassan átmelegít bennünket és ámuldozhatunk azon. hogy a talaj, a napfény, a víz, közös csoda- téteménye és persze a szőlő- termelő verítékes munkája miként örvendeztet mea bennünket néhánv kellemes órára. — Ez lenne a borivás művészete? — Körülbelül. Legalábbis így kezdődik . . . (Neves szakemberek — Dömötör József Katona József és Muraközy Tamás — „Borivóknak való . .." című remek könyvükből idézek majd a továbbiakban és abból a beszélgetésből, amelyet kellő szemléltető „eszközök" segédletével folytattam szintén neves szakemberekkel, történetesen a Borgazdasági Kombinát villányi borászati üzemének előadójával, Vemenác Istvánnal és egv villányi szőlősgazdával, iá öreg barátommá1. Schnell Vilmossal.) — .. .Szóval így kezdődik? — kérdem. — Ez csak egyik modell de jó. — De az én zalai nagyapám nem így ivott.. . Nem hát. Ha jól emlékszem — ott a Göcsej szívében — akkoriban nem termett más, mint Noha és Otelló. Közönséges vad borok voltak, amelyeket ugyan szintén gyertyafény mel. lett hörpintgettek a parasztok, de nem a flanc miatt hanem mert még nem volt villany azon a vidéken. Kilencvenegy évig élt az öreg — naponta itta a butító Nöhát, vagy a másik di- rekttermőt sem többet, sem ke- vesébbet, másfél liternél, de azt elosztva három részre. Fröccs- nek. A falucska egyetlen boltosa — kocsmárosa Klein Izsák nem tartott szikvizet így hát szódabikarbónát kevertem a nagyfater pléh-bögréjébe. Amikor megette a vacsora előtti — elmaradhatatlan sós-paprikás kenyerét, intett, a bicskával meg kavartam az italt, ami azonnal felpezsgett, az Otelló megbámult, a Noha leszürkült, a buborékok föltóncoltak az öregember bajuszára. — ...Amikor ivott, a kisújját eltartotta a pohártól. — Nem az jelzi a borivás kultúráját, hogy az ember hogyan göibíti a kisújját... A szerzők — egyáltalán nem megtévesztés címén — de azt írják könyvük elején: „Igaz az a tanítás, hogy a legjobb ital a tiszta víz ... De manapság hol találni igazán tiszta, jó ízű vizet.. .?” — Ez igaz. Egyszer egy amerikai orvosprofesszor járt Baranyában, megkóstolta borainkat és közben azt mondta: „Atomkorban élünk, minden ki van té. ve a fertőzés veszélyének ... A víz is . . .” A napokban hallom a rádió egy regqeli adásában, hogy a görög turisták a pesti éttermekben reggel vizet kérnek és egy darabka kenyeret, de bánatukra többnyire szódavizet kapnak. Pedig a bort — legalábbis jó boraik híre alopján — ők is kedvelik. Igaz ugyan, hogy a szeszesital-fogyasztási világ listán, 100 százalékos alkohol- egyenértékben számolva, a görögök a 23. helyen állnak 6,9 literrel, mi maqyarok pedig a 6. helven 11,6 literrel. — Éhgyomornak nem is szabad alkoholt adagolni. Még pálinkát sem, holott arra sokan esküsznek. Sajnos, olvasom valahol, hogy hazánkban — például 1981-ben — az elfogyasztott szeszes ital 40.9 százaléka tömény alkohol volt 32,6 százaléka bor, 26,5 százalék sör. Mellesleg — ugyanebben az esztendőben — az egy főre jutó borfogyasztás 33 liter volt, ami csökkenést jelez az 1970. évi 37,7 literhez nem „vörösboros” vidékeken hosszú ideig tartózkodtak a fogyasztók g vörösbortól. Mi annakidején tartottunk bemutatót Miskolcon, Debrecenben, Orosházán Győrött és még több helyütt. Meghívtunk kereskedőket, vendéglátósokat háziasszonyokat. az e'őadósok révén megismertettük velük a vörösborok kedvező élettani hatását, a vörösborok helyét a korszerű, egészséges táplálkozásban, és mondhatom eredménnyel. De volt olyan vidék, például az Alföld egyes városaiban, ahol a töményszeszt nem tudtuk kiszorítani. — A vendéglátóipar sem fogadja osztatlan lelkesedéssel a vörösbort. Egy egészen egyszerű ok miatt: az üzletvezetők papírt ceruzát vettek elő és kiszá. mították, hogy ők a vörösborra ráfizetnek, mert az elszíneződött abroszok és szalvéták mosása hallatlanul megnöveli a költségeket. Hát így állunk. Ezen eltűnődhetünk, óm a megoldás kézenfekvő. A pécsi Bástya Söröző — szépen megmunkált felületű asztalaira ízléses papírszettet helyeznek a vendég elé, azon fogyasztja el sörét, vagy borát — vörösborát! — ételét és a szett eldobható. Fehér abrosz nélkül is le. hét ízlélesen tálalni, ha megfelelőek más egyéb körülmények is. Például a világítás. A hatvanas években divatba jött neon-világítás még a vendég hangulatát is elrontotta. A fehér hideg fény közömbösítette a feltálalt ételek — paprikás-piros rizs-fehér, zöld-salátás színegyüttesét, a borok pedig lebarnultak, elsápadtak. — A hivatalos botbírálatokon is azért gyújtanak gyertyát, mert annak a „melea”, de nem tolakodó fénye közelíti meg legjobban a természetesen napfényt. Fehér bor. vörös bor? Végül is kinek-kinek ízlése szerint. Borászok mondják, hogy a vörösbor kényesebb, több gondot hozzáértést követel. A vörösbort nem termelik, hanem készítik: — A kékszőlőt kádon hagyják több napon át. Bizonyos időközökben át kell forgatni, la. zítani. A szőlősgazda — aki igazi vörösbor-termelőnek tartja magát és ért is hozzá — éjszakákat tölt el a présház kis szobájában: a tányérba helyezett fölhúzott vekkeróra jelzi, mi. mikor keljen, hogy megdolgozza a masszát aztán újra beállítja az órát. Ősi eljárás: így oldódik ki a szőlő gyönyört! színanyaga. zamata, illata. — Ezt nagyüzemekben nehéz lenne gyakorolni, bár most nálunk, itt Villányban olyan osztrák feldolgozó berendezés működik már egv esztendeje, amellyel a vörösbor-készítést ar eddig ismert legmagasabb szintre eme'tük. Azt a bizonyos „vekkerórát" például a lyukkár- tya-rendszer helyettesíti. Mi is kell tehát a kulturált borfogvasztáshoz? Hihetetlenül hangzik, de ez is: egészséges életmód. A beteg ember ne igyon. Az egészséges is mérsékelten. És érezze a tiszteletet a természet e gyönyörű adománya iránt. Nem az abrosz, nem is az aszal, nem is a cicoma az elsődleges, bár alkalmasint ezek is. Schnellék pincéiében — itt a villányi hegyoldalban — csak benéztünk a présházból nyíló kis szobába, amíg földaraboltuk a kolbászt stifoldert, mindenki kapott egv kést, egy kis tányért és leballagtunk a hordók közé. A felfordított kármentőre lerakodtunk kezünkbe foqtuk a tisztán csillogó talpasokat és elmerengve ízlelgettük eqyik vörösbort a másik után. Naqy dohányos vagyok a fene belém, de nem mertem rágyújtani, inkább föllopakodtam a lépcsőn. Eljövőben Schnell Vilmos még poharakat hozott utánunk a présház elé; — Igyunk még egy „apám áldását" ez így szokás. Nincs is szebb ennél, mármint hogy búcsúzásnál mégegyszer elfogadni a szőlősgazda invitálását, kint a zöld füvön, a pince meszelt falai előtt, szép vörös alkonyaiban. És az sem baj, ha kisujjunkat eltartjuk a pohártól. Mészáros Attila Rab Ferenc
