Dunántúli Napló, 1983. április (40. évfolyam, 90-118. szám)
1983-04-15 / 103. szám
e Dunántúli napló 1983. április 15., péntek A szőlő támaszrendszere A szőlő kapaszkodva kúszó növény, amely támasz nélkül általában nem képes vázágait, hajtásait és termését megtartani, hanem elterül a földön. Ezért az ültetvé. nyékét legtöbbször támasszal látják el, amelynek többféle rendeltetése van: lehetővé teszi a tőke különböző formára való nevelését, a hajtások és a fürt tervezett módon való elrendezését, a lombozat jobb megvilágítását, megkönnyíti az ültetvény művelését, a betegségek és a kártevők leküzdését, az időjárási kártételek (szélkár, napperzselés) kivédését, illetve csökkentését. A fiatal szőlőt lehetőleg a telepítés évében lássuk el támasszal. A támasszal időben ellátott tőkék erősebben fejődnek, és gyorsabban termőre fordulnak. A szőlőben leginkább karós és huzalos támaszt használnak. A karós támasz hazánk szőlőinek régóta elterjedt támasz, rendszere. Mellette csak kis termőfélületű tőke nevelhető, amelynek gondozása sok kézi munkaerőt igényel. A fejes a bakművelésű tőkék támasza. A karót legjobb 15—25 éves akác-, tölgy, nemesgesztenye- vagy eperfából hasítással készíteni. A hasított karó tartó- sabb, jobb, mint a fűrészelt. Mielőtt a tőke mellé verjük, a karót tartósítani kell. Erre a rézgálic 5 százalékos vizes oldata jól megfelel. A karó földbe kerülő végét 10—12 napra kb. 60 cm hosszan oldatba állítjuk. A kereskedelem a karót többnyire tartósítva hozza forgalomba. A karót a tőke sorába, lehetőleg a tőke északi vagy nyugati oldalán, kb. 10 cm-es távolságra, 25—30 cm mélyen verjük a talajba. A karó hossza általában 130—180 cm. A tőke várható nagysága, tehát a fajta növekedési ereje és a talaj termékenysége szerint válasszuk meg a karó hosszát. A karós támasz azonban nemcsak a fej- és a bakművelésű szőlőben használatos, hanem a középmagas és a magasművelésű ültetvényekben is. Ugyanis minden olyan szőlőben, amelyben a tőke törzse 60 cm-nél hosszabb, a huzalos támaszrendszeren kívül, tőkénként egy-egy karóra is szükség van. A huzalos támaszrendszer a karóssal szemben az egész világon terjed. A huzalos támasz a korszerű szőlőtermesztés egyik jellemzője. A huzalos támasz előnyei: megfelelő tenyészterület esetén lehetővé teszi nagy termőfelületű tőkeformák (pl. kordon) kialakítását és fenntartását; a tőke termőfelületét, lombozatát síkban lehet elhelyezni, tehát a levelek a bőséges napfényben intenzívebben asszimilálnak, sok cukrot képeznek, a bogyók cukorban gazdagok és szép színűek lesznek; a páros huzalokkal csökken a kötözés és általában a zöldmunkák költsége; a keskeny lombfalat képező sorokat gazdaságosan és nagy hatékonysággal lehet permetezni és porozni; a jó minőségű anyagból készült támaszberendezés tartós. Azonban ennek a támasznak is vannak hátrányai: létesítése költséges, a hajtások a huzal mellett a szélfúvásban könnyen megsérülnek vagy eltörnek, a huzalokra kapaszkodó kacsgk miatt a vesszők leszedése a metszéskor nehéz, a jégverés és a napperzselés a lombozatban és a termésben nagyobb kárt tehet, a huzalos támaszú ültetvényben csak a sor irányában lehet közlekedni. Az előnyök és a hátrányok egybevetése után látható, hogy a huzalos támasz mind technikai, mind pedig biológiai szempontból előnyösebb. Huzalos támaszrendszert elsősorban a közepes és a széles sortávolságú szőlőben használnak, de egyszerűbb formában keskeny sortávolságú ültetvényben is építhető. A huzalos támasz építéséhez oszlop (fa, vasbeton vagy fém), huzal (horganyzott, műanyag vagy műanyag bevonatú) és a végoszlop rögzítéséhez tuskó (terméskő, betonidom vagy fémorsó) szükséges. A 180 cm-es sortávolságú ültetvényben 250—260 cm-es, a 300 cm-es sortávolságúak- ban pedig 260—280 cm hosszú oszlopokra van szükség. Az oszlopokon a különböző vastagságú huzalokat tőkeformánként más-más magasságban helyezzük el. A huzalelrendezés módjait tőkeművelés- módonként a korábbi cikkekben (március 18., április 1.) ismertettem. Gyakori jelenség a támosz- lopok túlméretezése. 15—20 cm átmérőjű vagy vastagobb faoszlopokat, vasúti talpfákat, otromba, indokolatlanul erős vasbeton oszlopokat ne alkalmazzunk, mert az legtöbbször többletköltséget is jelent és esztétikai kárt okoz az ültetvény, a szőlőhegy látványában. A könnyed megjelenésű 40— 70 mm átmérőjű fémoszlopok betonba ágyazva minden igényt kielégítenek. Ez ugyan drágább, mint a többi oszlopféleség, de rendszeres korrózióvédelemmel ez a legtartósabb. A fémoszlop alkalmazásakor már a gyártás közben ki kell alakítani a huzaltartó füleket. A faoszlopok földbe kerülő végéf a kéreg eltávolítása után kb. 100 cm hosszan tartósítani kell. Ezt 5 százalékos rézgálicoldatta'l, Xylomon- nal, égetéssel (a felületi rész elszenesítése) és kátrány alapanyagú szerekkel egyaránt elvégezhetjük. Áztatásos módszerrel csak légszóraz faoszlop kezelhető. A huzalos támaszrendszer lehet egysíkú, függőleges, vízszintes és ferde, kétsíkú vagy fedeles. Az egysíkú támasz a leggyakoribb, legáltalánosabb. Építésekor a következő szempontokat, irányelveket kell figyelembe venni. 1. A támasz magassága nem lehet nagyobb a sortávolságnál, mert akkor a szomszédos sor tőkéit árnyékolja. 2. A vég- és a közbenső oszlop akkor tart jói, ha mélyen kb. 80 cm-nyire kerül a talajba és beállításkor jól körüldöngöljük. A fémoszlopot a gödörbeállítás után úsztatott betonnal vesszük körül. 3. A végoszlop a közbenső oszlopnál erősebb legyen. Az oszlopokat — a huzalok nagymérvű lecsüngésének elkerülésére — egymástól 5—6 m-nyi- re állítsuk. 4. A támasz akkor szilárd, ha a végoszlopokat megfelelően rögzítjük. Erre a legáltalánosabb eljárás a betontus- kóhoz vagy terméskőhöz való rögzítés. A végoszlop tartóereje jobb, ha nem függőlegesen, hanem 65—72 fokos szögben kifelé dőlve helyezzük el. A végoszlopokat belső könyöktá- maszos megoldással is rögzíthetjük. Ez utóbbi a területtel való jobb gazdálkodást teszi lehetővé. (Lásd az ábrán az A és B változatot.) A könyöktá- maszos végoszlophoz a huzalt huzalfeszítő csigával köthetjük ki. A csiga segítségével a huzal feszessége szabályozható. 5. A támasz használhatóságát a huzalvezetés jeléntős mértékben meghatározza. Az alsó huzalt a földtől legjobb 60 cm-nyire vezetni, mert egyébként a fürt könnyen sá- rozódik, a talajmunka és a vegyszeres gyomirtás is nehezen végezhető. A kordonkart vagy a szálvesszőt tartó huzalt a művelésmódnak megfelelő magasságba rakjuk fel. A hajtás tartására a tartóhuzal fölé legjobb huzalpárokat erősí. teni. A hajtást tartó huzalpárokat a fás részeket tartó huzal fölé több szintben, egymástól 30—40 cm-nyire rakjuk. A huzalokat az oszlopon megfelelő magasságban készített lyukakon húzzuk át, vagy az oszlop oldalához kötjük. 6. A kordonkart tartó huzal 4,0—5,0; a hajtást tartó pedig 2,8—3,1 mm átmérőjű legyen. Hajtástartásra előnyös a műanyag és a műanyag bevonatú huzal. Ez utóbbiak azonban a metszés közben könnyen sérülnek és emiatt gyakran rövid életűek. A huzalos támaszt az elmozdult oszlopok helyreigazításával, a sérültek kicserélésével és a huzalok megfeszítésével minden tavasszal a metszés után kell karbantartani, illetve javítani. Két hét múlva: Házikerti lugasművelés. Dr. Diófási Lajos PÉCS SZÜLETTEK: Lingl Gyula, Schmidt Gábor, Ramljak Zsófia, Takács Tímea, Trin- ter Zoltán, Bogdán Brigitta, Bánó János, Gyarmati Beáta, Kisgéczi László, Bernáth Zsófia, Rozsnvai Zsuzsanna, Szabó Viktória, Csaba Nóra, Varga Dániel, Kéri Viktor, Palkó András, Máhonfai Attila, Molvay Róbert, Steinbach Zoltán, Szili Tamás, Őzse Beáta, Novák Tímea, Balatinác Gergő, Csóka László, Vranesics Péter, Deáky Helga, Reznek Gabriella, Teliász Ágnes, Andrássy Bálint, Ví- segrády Ágnes, Hergert István, Am- rein Katalin, Peresics Emília, Hajnal Zsolt, Hauer Viktor, Herényi Nikolett, Horváth József, Molnár Kata, Lász Zsuzsanna, Gerst Annamária, Markó Ildikó, Nagy Brigitta, Tresz- ner Hajnalka, Reiner Gabriella, Kiss Andrea, Sövér Csilla, Babits Szilvia, Illés Nikolett, Antal Tibor, Vígan Zsolt , Szilas Judit, Kalmár Dóra, Czirják Zsófia, Buzsáki Éva, Vécsei Dalma, Walter Zsuzsanna, Nagy Zsófia, Horváth Roland, Litter András, Stangl Péter, Gyurkóci Bálint, Egres A tömeges nyúlelhullás után Házinyul- tartás - ki a gazdája? A gyanús tápot vizsgálják Leromlóban az állomány Vérlrissítést importból! Hofferék nyulászata Nagyárpádon Tömeges nyúlelhullás dúlt a télen a Pécsi Áfészhez tartozó kistenyésztők portáin. Különösen nagy kár érte a nagy- árpádi nyúltartókat, akik a nyúltápra, a táp okozta mérgezésre gyanakodtak. Jogosan, hisz a gazdasági takarmányon nevelt angóranyula-k nem betegedtek meg, az ipari tápon nevelt vágónyulak viszont elpusztultak. Az elhullott nyúltetemeket Kaposvárra küldték. A boncolás eredménye: nyúl kokcidió- zis. A vitatott tápot a GMV sásdi keverőüzemében gyártották. A „gyanús" nyúltáp- készletet a vállalat azonnal zárolta, az áfésznél lévőt is. A tápból vett mintát még február végén felküldték Budapestre, az előírásoknak megfelelően \ét helyre, az Országos mányozási Minősítő Intézetbe, ahol a mikrobiológiai, illetve az Állattenyésztési és Takarmányozási Minősítő Intézetbe, ahol a beltartalmi vizsgálatokat végzik. Tekintve, hogy ezek a laboratóriumok egy-másfél havi „átfutással” dolgoznak, az eredményre egy ideig még várni kell. A Baranya megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat évente 165 000 tonna tápkeveréket gyárt, ebből 70 000 tonnát a kistermelőknek. A fenti mennyiségből évi 9000 tonna a nyúltáp. Bleyer Jenő igazgatóhelyettes kérdésünkre elmondta, hogy a nyúl- tápot másfél éve azonos recept alapián gyártják, a recep- túrát Budapestről, a trösztiüktől kapták. A táp összetétele időnként valóban változik, attól függően, milyen alapanyag áll rendelkezésre, vagy több búza, vagy több árpa van a tápban. Az alapanyagot a vállalat saját laboratóriumaiban, Pécsett. Mohácson és Sásdon vizsgálják. A vizsgálatokért felelős Szili Alajosné laborvezető még hozzátette, hogy minden vagonból vesznek mintát. Romlott, csomósodott alapanyagot éleve nem dolgoznak be a táoba. A bélés külföldről érkező valameny- nyi komponenst előzetes kémiai, beltartalmi vizsgálatnak vetik alá. A GMV a kistermelőknek forgalmazott tápokért — beleértve az ún. olcsóbb táoot is — teljes garanciát vállal. Minden vitás esetben a pártatlan szervezetek, korábban az Országos Takarmányozási és Állattenyésztési felügyelőség, jelenleg az ÁTMI vizsgálatai a perdöntőek. Norbert, LaVy Gábor, Horváth Már- ton, Kormány Eszter, Váradi László, Szilágyi István, Herendi Tímea, Szabó Adrien, Kiss Emese, Hüttner Szabina, Vörös Anita, Szecsődi Attila, Eckert Gábor, Goldschmidt Franciska, Marton Árpád, Deli Diana, Szűcs Norbert, Gregurocz Tamás, Gyimesi András, Hetényi Emese, Szűcs Milán, Márvány Luca, Pop Viktória, Bőgős Gabriella, Barics Erzsébet, Pataki Péter, Sill Martina, Major Petra, Benczik Szabolcs, .Sáfrány Kata, Szabó Dávid, Csécsi Péter, Németh Áron, Bogdán Szilvia, Schneider Ferenc, Luca Lívia. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Tóth Gyula és Gencsi Andrea, Daliak Nour Eddine és Csicskár Valéria, Esküdt Béla és Jani Ágnes, Csóka Zoltán és Bucsai Piroska, Dörnyei Gyula és Bereznai Éva, Vícfa László Mire a nyúltartók megtudják, hogy a táp volt-e a ludas az elhullásban, vagy esetleg másra kell gyanakodniok, addig a mérgük is elpárolog. Sőt a GMV-t sem éri különösebb kár, hisz másfél hónap múlva amúgy is lejár a vitatott táp szavatossági ideje. Úgy tűnik, túl lassúak és körülményesek ezek a vizsgálatok. A hónapokig elhúzódó lezáratlan tápvita nem enged fényt deríteni a nyúltartás egyéb problémáira, például arra, hogy mennyire leromlottak a tenyészetek. Bizonyos intézmények átszervezése miatt jelenleg senki nem ellenőrzi a kistermelők tenyészeteit. A szakértők ugyan régen felfigyeltek rá, hogy a kistenyésztők a hibrid nyulakat tovább keresztezik, s ezáltal csökken a szaporulat, az ellenálló képesség. Helyenként viszont a beltenyésztés jelei mutatkoznak, miután a jelölés hiánya miatt testvéreket párosítanak össze. Úgy tűnik, országosan nincs gazdája a kistermelői nyúlál- lománynak, amely alapos vér- frissítésre szorulna, s e célra külföldről kéne behozni elsősorban új-zélandi tenyészanya- got, ez azonban évek óta nem történik meg. Baranya vágó- nyúltermelése 1977-ben érte el a csúcspontját 4700 tonnával, tavaly pedig mélypontra zuhant le, 2712 tonnára, ebből 34 százalék volt az élőnyúl-el- cdás és 66 százalék a vágott értékesítés. A két időpont közt eltelt években valóságos hajtóvadászat indult a baranyai nyulakért. Tolnából, Somoay- ból, Komárom megyéből. Körmendről, Tardosbányáról jöttek a baranyai nyúlért az átvevők, 5-6 forintot ígértek rá a termelőknek a szerződéses árra, s míg jó exportpiaca volt a nyúlnak, vitték apraját-nagy- ját, valósággal kifosztották a megyét. A nyomott külpiaci helyzet miatt most ez a roham megszűnt, de a megye kistermelői állománya eléggé megtépázva került ki belőle. A nyúl szabadáras cikk, de egyre több érv szól amellett, hogy kerüljön ki ebből a kategóriából, mivel ez az árforma nem jól szolgálja a termelés, a tenyésztés színvonalát. A sertésnek kötött ára van, mégis évről évre élénk a háztáji sertéstartói kedv, és javul a háztáji sertésállomány minősége. Mert a sertés ágazatnak van gazdája. — Rné — és Kopjár Ilona, Nagy József és Nagy Erika, Bíró Sándor és Kovács Anna, Hellner József és Szabó Anikó Mária, Szabó István és Farkas Magdolna, Engelmann Miklós és Farkas Zsuzsanna, Szabó Dezső és Rózsahegyi Ágnes, Túrós Lajos és Port Ilona, Böhm Zoltán és Óvári Judit, Jancsik Imre és Schwarczkopf Ágnes, Fáth János és Jávor Irén, Frick László és Bakó Hilda, Fagyos György és Szabó Éva, Schandl János és Rácz Eszter, Ferencz István é? Bozó Erzsébet, Papp József és Szőllősi Valéria, Mátyás Tibor és dr. Melczer Krisztina, Nyári Gábor és Mandzurakisz Milka, Bódis János és Balogh Róza, Szabó József és Zalabai Katalin, Krapecz Imre és Ambrus Ágnes, Holovitz Róbert és Mohácsi Lilla, Kövesdi Zoltán és Vóbró Dóra, Szén János és Streicher Éva, Horváth Tibor és Osz- wald Gabriella, Csippa József és Malkócs Amália, Takács István és Kiss Veronika, dr. Nagy László és dr. Magyar Hedvig, Bereczky János és Dudás Mária, Dani László és Czeisz Mária, Pozsonyi Imre és Puskás Gabriella, Balaskó Ferenc és Schwer- rer Erzsébet. Kertbarátok tanácsadója A méhek védelme Az intenzív mezőgazdasági módszerek és eljárások meghonosodásával évtizedek óta tart az ellentét a nagyüzemek és a méhészek között, erről számos bírósági Ítélet is tanúskodik. Az igazság az, hogy az esetek többségében ez az együttélés nem elviselhetetlen, sőt gyümölcsöző mindkét fél számára — tartja a MÉM növényvédelmi és agrokémiai központja. A méhek munkája népgazdasági jelentőségű, elsőrendűen fontos növényeink beporzásában, s tény az is, hogy a növényvédelem — a permetezés, a porzás — nélkül ma már nem lehet biztonságosan és korszerűen gazdálkodni. A világon egyedülálló magyar növényvédelmi törvény világosan előírja a kötelező teendőket mindkét fél számára. Ilyen például, hogy virágzó növényeket a méhekre ártalmas vegyszerekkel, mérgekkel permetezni szigorúan tilos; a permetező üzemekben időben értesíteni kell a méhészeket, a szakcsoportot, hogy a permetezés idejére be tudják zárni a hasznos rovarokat stb. A baj szinte minden esetben valamelyik fél hanyagsága, nemtörődömsége miatt következik be. Ezért szigorúan tartsuk be az előírásokat, hiszen a korszerű, kellő körültekintéssel végrehajtott növény- védelem a jövőben sem lehet a méhészek ellensége. Új típusú, természetes fénynyel megvilágított, jól szellőztethető, takarékos energiafelhasználású, és a szokásosnál csendesebb fejőházak tervei készültek az Ágrokomplexnél. A „Cikola” elnevezésű építményben egyszerre harminckét tehén fejésére van lehetőség, a hagyományos fejőházakban megszokottnál kedvezőbb körülmények között. Az épület oldalfalait fényáteresztő profilüveg függönyfallal tervezték, s ennek eredményeként a nap nagy részében természetes megvilágítás mellett tehetik dolgukat a gondozók. Nem szerelték fel a meglehetősen zajos és energiapazarló ventillátorokat, helyettük forgatható szalagablakokkal oldották meg az épület szellőztetését, páramentesítését. A Cikola fejőház prototípusa az Agárdi Mezőgazdasági Kombinát sínatelepi tehenészeti telepén épült fel, s a szakemberek szerint jól beváltotta a tervezők elképzeléseit. Közepes nagyságú tehenészeti telepekre ajánlják másik újdonságukat, a poligon fejőházat. A szakemberek szerint egy-egy jól felépített és megtervezett fejőház lényegesen javítja a jószágok komfortérzetét s ennek eredményéként a lefejt tej mennyiségét is.