Dunántúli Napló, 1983. április (40. évfolyam, 90-118. szám)

1983-04-15 / 103. szám

e Dunántúli napló 1983. április 15., péntek A szőlő támaszrendszere A szőlő kapaszkodva kúszó növény, amely támasz nélkül általában nem képes vázágait, hajtásait és termését megtartani, hanem elterül a földön. Ezért az ültetvé. nyékét legtöbbször támasszal látják el, amelynek többféle rendeltetése van: lehetővé teszi a tőke különböző formára való nevelését, a hajtások és a fürt tervezett módon való el­rendezését, a lombozat jobb megvilágítását, megkönnyíti az ültetvény művelését, a betegségek és a kártevők leküzdését, az időjárási kártételek (szélkár, napperzselés) ki­védését, illetve csökkentését. A fiatal szőlőt lehetőleg a te­lepítés évében lássuk el támasszal. A támasszal időben ellá­tott tőkék erősebben fejődnek, és gyorsabban termőre fordul­nak. A szőlőben leginkább karós és huzalos támaszt használ­nak. A karós támasz hazánk sző­lőinek régóta elterjedt támasz, rendszere. Mellette csak kis termőfélületű tőke nevelhető, amelynek gondozása sok ké­zi munkaerőt igényel. A fej­es a bakművelésű tőkék tá­masza. A karót legjobb 15—25 éves akác-, tölgy, nemesgesztenye- vagy eperfából hasítással ké­szíteni. A hasított karó tartó- sabb, jobb, mint a fűrészelt. Mielőtt a tőke mellé verjük, a karót tartósítani kell. Erre a rézgálic 5 százalékos vizes oldata jól megfelel. A karó földbe kerülő végét 10—12 napra kb. 60 cm hosszan ol­datba állítjuk. A kereskedelem a karót többnyire tartósítva hozza forgalomba. A karót a tőke sorába, le­hetőleg a tőke északi vagy nyugati oldalán, kb. 10 cm-es távolságra, 25—30 cm mélyen verjük a talajba. A karó hossza általában 130—180 cm. A tőke várható nagysága, tehát a fajta növe­kedési ereje és a talaj termé­kenysége szerint válasszuk meg a karó hosszát. A karós támasz azonban nemcsak a fej- és a bakmű­velésű szőlőben használatos, hanem a középmagas és a magasművelésű ültetvényekben is. Ugyanis minden olyan sző­lőben, amelyben a tőke tör­zse 60 cm-nél hosszabb, a hu­zalos támaszrendszeren kívül, tőkénként egy-egy karóra is szükség van. A huzalos támaszrendszer a karóssal szemben az egész vi­lágon terjed. A huzalos támasz a korszerű szőlőtermesztés egyik jellemzője. A huzalos támasz előnyei: megfelelő tenyészterület esetén lehetővé teszi nagy termőfelü­letű tőkeformák (pl. kordon) kialakítását és fenntartását; a tőke termőfelületét, lombozatát síkban lehet elhelyezni, tehát a levelek a bőséges napfény­ben intenzívebben asszimilál­nak, sok cukrot képeznek, a bogyók cukorban gazdagok és szép színűek lesznek; a páros huzalokkal csökken a kötözés és általában a zöldmunkák költsége; a keskeny lombfalat képező sorokat gazdaságosan és nagy hatékonysággal lehet permetezni és porozni; a jó minőségű anyagból készült tá­maszberendezés tartós. Azonban ennek a támasznak is vannak hátrányai: létesítése költséges, a hajtások a huzal mellett a szélfúvásban könnyen megsérülnek vagy eltörnek, a huzalokra kapaszkodó kacsgk miatt a vesszők leszedése a metszéskor nehéz, a jégverés és a napperzselés a lombozat­ban és a termésben nagyobb kárt tehet, a huzalos támaszú ültetvényben csak a sor irá­nyában lehet közlekedni. Az előnyök és a hátrányok egybevetése után látható, hogy a huzalos támasz mind tech­nikai, mind pedig biológiai szempontból előnyösebb. Huzalos támaszrendszert el­sősorban a közepes és a szé­les sortávolságú szőlőben hasz­nálnak, de egyszerűbb formá­ban keskeny sortávolságú ül­tetvényben is építhető. A huzalos támasz építéséhez oszlop (fa, vasbeton vagy fém), huzal (horganyzott, műanyag vagy műanyag bevonatú) és a végoszlop rögzítéséhez tuskó (terméskő, betonidom vagy fémorsó) szükséges. A 180 cm-es sortávolságú ültetvényben 250—260 cm-es, a 300 cm-es sortávolságúak- ban pedig 260—280 cm hosszú oszlopokra van szükség. Az oszlopokon a különböző vastagságú huzalokat tőkefor­mánként más-más magasság­ban helyezzük el. A huzalel­rendezés módjait tőkeművelés- módonként a korábbi cikkek­ben (március 18., április 1.) is­mertettem. Gyakori jelenség a támosz- lopok túlméretezése. 15—20 cm átmérőjű vagy vastagobb faoszlopokat, vasúti talpfákat, otromba, indokolatlanul erős vasbeton oszlopokat ne alkal­mazzunk, mert az legtöbbször többletköltséget is jelent és esztétikai kárt okoz az ültet­vény, a szőlőhegy látványában. A könnyed megjelenésű 40— 70 mm átmérőjű fémoszlopok betonba ágyazva minden igényt kielégítenek. Ez ugyan drágább, mint a többi oszlop­féleség, de rendszeres korró­zióvédelemmel ez a legtartó­sabb. A fémoszlop alkalmazá­sakor már a gyártás közben ki kell alakítani a huzaltartó füleket. A faoszlopok földbe kerülő végéf a kéreg eltávolí­tása után kb. 100 cm hosszan tartósítani kell. Ezt 5 százalé­kos rézgálicoldatta'l, Xylomon- nal, égetéssel (a felületi rész elszenesítése) és kátrány alap­anyagú szerekkel egyaránt el­végezhetjük. Áztatásos mód­szerrel csak légszóraz faoszlop kezelhető. A huzalos támaszrendszer le­het egysíkú, függőleges, víz­szintes és ferde, kétsíkú vagy fedeles. Az egysíkú támasz a leggyakoribb, legáltalánosabb. Építésekor a következő szem­pontokat, irányelveket kell fi­gyelembe venni. 1. A támasz magassága nem lehet nagyobb a sortávolság­nál, mert akkor a szomszédos sor tőkéit árnyékolja. 2. A vég- és a közbenső osz­lop akkor tart jói, ha mélyen kb. 80 cm-nyire kerül a talaj­ba és beállításkor jól körül­döngöljük. A fémoszlopot a gödörbeállítás után úsztatott betonnal vesszük körül. 3. A végoszlop a közbenső oszlopnál erősebb legyen. Az oszlopokat — a huzalok nagy­mérvű lecsüngésének elkerülé­sére — egymástól 5—6 m-nyi- re állítsuk. 4. A támasz akkor szilárd, ha a végoszlopokat megfele­lően rögzítjük. Erre a legálta­lánosabb eljárás a betontus- kóhoz vagy terméskőhöz való rögzítés. A végoszlop tartóereje jobb, ha nem függőlegesen, hanem 65—72 fokos szögben kifelé dőlve helyezzük el. A végoszlopokat belső könyöktá- maszos megoldással is rögzít­hetjük. Ez utóbbi a területtel való jobb gazdálkodást teszi le­hetővé. (Lásd az ábrán az A és B változatot.) A könyöktá- maszos végoszlophoz a huzalt huzalfeszítő csigával köthetjük ki. A csiga segítségével a hu­zal feszessége szabályozható. 5. A támasz használhatósá­gát a huzalvezetés jeléntős mértékben meghatározza. Az alsó huzalt a földtől legjobb 60 cm-nyire vezetni, mert egyébként a fürt könnyen sá- rozódik, a talajmunka és a vegyszeres gyomirtás is nehe­zen végezhető. A kordonkart vagy a szálvesszőt tartó huzalt a művelésmódnak megfelelő magasságba rakjuk fel. A haj­tás tartására a tartóhuzal fö­lé legjobb huzalpárokat erősí. teni. A hajtást tartó huzalpá­rokat a fás részeket tartó hu­zal fölé több szintben, egy­mástól 30—40 cm-nyire rakjuk. A huzalokat az oszlopon meg­felelő magasságban készített lyukakon húzzuk át, vagy az oszlop oldalához kötjük. 6. A kordonkart tartó huzal 4,0—5,0; a hajtást tartó pedig 2,8—3,1 mm átmérőjű legyen. Hajtástartásra előnyös a mű­anyag és a műanyag bevona­tú huzal. Ez utóbbiak azonban a metszés közben könnyen sé­rülnek és emiatt gyakran rövid életűek. A huzalos támaszt az elmoz­dult oszlopok helyreigazításá­val, a sérültek kicserélésével és a huzalok megfeszítésével min­den tavasszal a metszés után kell karbantartani, illetve javí­tani. Két hét múlva: Házikerti lu­gasművelés. Dr. Diófási Lajos PÉCS SZÜLETTEK: Lingl Gyula, Schmidt Gábor, Ramljak Zsófia, Takács Tímea, Trin- ter Zoltán, Bogdán Brigitta, Bánó János, Gyarmati Beáta, Kisgéczi László, Bernáth Zsófia, Rozsnvai Zsu­zsanna, Szabó Viktória, Csaba Nóra, Varga Dániel, Kéri Viktor, Palkó András, Máhonfai Attila, Molvay Ró­bert, Steinbach Zoltán, Szili Tamás, Őzse Beáta, Novák Tímea, Balatinác Gergő, Csóka László, Vranesics Pé­ter, Deáky Helga, Reznek Gabriella, Teliász Ágnes, Andrássy Bálint, Ví- segrády Ágnes, Hergert István, Am- rein Katalin, Peresics Emília, Hajnal Zsolt, Hauer Viktor, Herényi Niko­lett, Horváth József, Molnár Kata, Lász Zsuzsanna, Gerst Annamária, Markó Ildikó, Nagy Brigitta, Tresz- ner Hajnalka, Reiner Gabriella, Kiss Andrea, Sövér Csilla, Babits Szilvia, Illés Nikolett, Antal Tibor, Vígan Zsolt , Szilas Judit, Kalmár Dóra, Czirják Zsófia, Buzsáki Éva, Vécsei Dalma, Walter Zsuzsanna, Nagy Zsó­fia, Horváth Roland, Litter András, Stangl Péter, Gyurkóci Bálint, Egres A tömeges nyúlelhullás után Házinyul- tartás - ki a gazdája? A gyanús tápot vizsgálják Leromlóban az állomány Vérlrissítést importból! Hofferék nyulászata Nagyárpádon Tömeges nyúlelhullás dúlt a télen a Pécsi Áfészhez tarto­zó kistenyésztők portáin. Külö­nösen nagy kár érte a nagy- árpádi nyúltartókat, akik a nyúltápra, a táp okozta mér­gezésre gyanakodtak. Jogo­san, hisz a gazdasági takar­mányon nevelt angóranyula-k nem betegedtek meg, az ipari tápon nevelt vágónyulak vi­szont elpusztultak. Az elhullott nyúltetemeket Kaposvárra küldték. A bonco­lás eredménye: nyúl kokcidió- zis. A vitatott tápot a GMV sásdi keverőüzemében gyár­tották. A „gyanús" nyúltáp- készletet a vállalat azonnal zá­rolta, az áfésznél lévőt is. A tápból vett mintát még febru­ár végén felküldték Budapest­re, az előírásoknak megfelelő­en \ét helyre, az Országos mányozási Minősítő Intézetbe, ahol a mikrobiológiai, illetve az Állattenyésztési és Takar­mányozási Minősítő Intézetbe, ahol a beltartalmi vizsgálato­kat végzik. Tekintve, hogy ezek a laboratóriumok egy-másfél havi „átfutással” dolgoznak, az eredményre egy ideig még várni kell. A Baranya megyei Gabona­forgalmi és Malomipari Vál­lalat évente 165 000 tonna tápkeveréket gyárt, ebből 70 000 tonnát a kistermelők­nek. A fenti mennyiségből évi 9000 tonna a nyúltáp. Bleyer Jenő igazgatóhelyettes kérdé­sünkre elmondta, hogy a nyúl- tápot másfél éve azonos re­cept alapián gyártják, a recep- túrát Budapestről, a trösztiük­től kapták. A táp összetéte­le időnként valóban változik, attól függően, milyen alap­anyag áll rendelkezésre, vagy több búza, vagy több árpa van a tápban. Az alapanyagot a vállalat saját laboratóriumai­ban, Pécsett. Mohácson és Sásdon vizsgálják. A vizsgála­tokért felelős Szili Alajosné la­borvezető még hozzátette, hogy minden vagonból vesz­nek mintát. Romlott, csomóso­dott alapanyagot éleve nem dolgoznak be a táoba. A bél­és külföldről érkező valameny- nyi komponenst előzetes ké­miai, beltartalmi vizsgálatnak vetik alá. A GMV a kisterme­lőknek forgalmazott tápokért — beleértve az ún. olcsóbb táoot is — teljes garanciát vállal. Minden vitás esetben a pártatlan szervezetek, koráb­ban az Országos Takarmányo­zási és Állattenyésztési felügye­lőség, jelenleg az ÁTMI vizs­gálatai a perdöntőek. Norbert, LaVy Gábor, Horváth Már- ton, Kormány Eszter, Váradi László, Szilágyi István, Herendi Tímea, Sza­bó Adrien, Kiss Emese, Hüttner Szabina, Vörös Anita, Szecsődi Atti­la, Eckert Gábor, Goldschmidt Fran­ciska, Marton Árpád, Deli Diana, Szűcs Norbert, Gregurocz Tamás, Gyimesi András, Hetényi Emese, Szűcs Milán, Márvány Luca, Pop Vik­tória, Bőgős Gabriella, Barics Erzsé­bet, Pataki Péter, Sill Martina, Ma­jor Petra, Benczik Szabolcs, .Sáfrány Kata, Szabó Dávid, Csécsi Péter, Németh Áron, Bogdán Szilvia, Schnei­der Ferenc, Luca Lívia. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Tóth Gyula és Gencsi Andrea, Da­liak Nour Eddine és Csicskár Valéria, Esküdt Béla és Jani Ágnes, Csóka Zoltán és Bucsai Piroska, Dörnyei Gyula és Bereznai Éva, Vícfa László Mire a nyúltartók megtudják, hogy a táp volt-e a ludas az elhullásban, vagy esetleg más­ra kell gyanakodniok, addig a mérgük is elpárolog. Sőt a GMV-t sem éri különösebb kár, hisz másfél hónap múlva amúgy is lejár a vitatott táp szavatossági ideje. Úgy tűnik, túl lassúak és körülményesek ezek a vizsgálatok. A hónapo­kig elhúzódó lezáratlan tápvi­ta nem enged fényt deríteni a nyúltartás egyéb problémáira, például arra, hogy mennyire leromlottak a tenyészetek. Bi­zonyos intézmények átszerve­zése miatt jelenleg senki nem ellenőrzi a kistermelők tenyé­szeteit. A szakértők ugyan ré­gen felfigyeltek rá, hogy a kis­tenyésztők a hibrid nyulakat tovább keresztezik, s ezáltal csökken a szaporulat, az el­lenálló képesség. Helyenként viszont a beltenyésztés jelei mutatkoznak, miután a jelö­lés hiánya miatt testvéreket párosítanak össze. Úgy tűnik, országosan nincs gazdája a kistermelői nyúlál- lománynak, amely alapos vér- frissítésre szorulna, s e célra külföldről kéne behozni első­sorban új-zélandi tenyészanya- got, ez azonban évek óta nem történik meg. Baranya vágó- nyúltermelése 1977-ben érte el a csúcspontját 4700 tonnával, tavaly pedig mélypontra zu­hant le, 2712 tonnára, ebből 34 százalék volt az élőnyúl-el- cdás és 66 százalék a vágott értékesítés. A két időpont közt eltelt években valóságos haj­tóvadászat indult a baranyai nyulakért. Tolnából, Somoay- ból, Komárom megyéből. Kör­mendről, Tardosbányáról jöt­tek a baranyai nyúlért az átve­vők, 5-6 forintot ígértek rá a termelőknek a szerződéses ár­ra, s míg jó exportpiaca volt a nyúlnak, vitték apraját-nagy- ját, valósággal kifosztották a megyét. A nyomott külpiaci helyzet miatt most ez a roham megszűnt, de a megye kister­melői állománya eléggé meg­tépázva került ki belőle. A nyúl szabadáras cikk, de egyre több érv szól amellett, hogy kerüljön ki ebből a ka­tegóriából, mivel ez az árfor­ma nem jól szolgálja a terme­lés, a tenyésztés színvonalát. A sertésnek kötött ára van, mégis évről évre élénk a ház­táji sertéstartói kedv, és javul a háztáji sertésállomány mi­nősége. Mert a sertés ágazatnak van gazdája. — Rné — és Kopjár Ilona, Nagy József és Nagy Erika, Bíró Sándor és Kovács Anna, Hellner József és Szabó Anikó Má­ria, Szabó István és Farkas Magdol­na, Engelmann Miklós és Farkas Zsu­zsanna, Szabó Dezső és Rózsahegyi Ágnes, Túrós Lajos és Port Ilona, Böhm Zoltán és Óvári Judit, Jancsik Imre és Schwarczkopf Ágnes, Fáth Já­nos és Jávor Irén, Frick László és Ba­kó Hilda, Fagyos György és Szabó Éva, Schandl János és Rácz Eszter, Ferencz István é? Bozó Erzsébet, Papp József és Szőllősi Valéria, Má­tyás Tibor és dr. Melczer Krisztina, Nyári Gábor és Mandzurakisz Milka, Bódis János és Balogh Róza, Szabó József és Zalabai Katalin, Krapecz Imre és Ambrus Ágnes, Holovitz Ró­bert és Mohácsi Lilla, Kövesdi Zol­tán és Vóbró Dóra, Szén János és Streicher Éva, Horváth Tibor és Osz- wald Gabriella, Csippa József és Malkócs Amália, Takács István és Kiss Veronika, dr. Nagy László és dr. Magyar Hedvig, Bereczky János és Dudás Mária, Dani László és Czeisz Mária, Pozsonyi Imre és Puskás Gabriella, Balaskó Ferenc és Schwer- rer Erzsébet. Kertbarátok tanácsadója A méhek védelme Az intenzív mezőgazdasági módszerek és eljárások meg­honosodásával évtizedek óta tart az ellentét a nagyüzemek és a méhészek között, erről számos bírósági Ítélet is ta­núskodik. Az igazság az, hogy az esetek többségében ez az együttélés nem elviselhetetlen, sőt gyümölcsöző mindkét fél számára — tartja a MÉM növényvédelmi és agrokémiai központja. A méhek munkája népgaz­dasági jelentőségű, elsőrendű­en fontos növényeink beporzá­sában, s tény az is, hogy a növényvédelem — a permete­zés, a porzás — nélkül ma már nem lehet biztonságosan és korszerűen gazdálkodni. A világon egyedülálló magyar növényvédelmi törvény világo­san előírja a kötelező teendő­ket mindkét fél számára. Ilyen például, hogy virágzó növényeket a méhekre ártal­mas vegyszerekkel, mérgek­kel permetezni szigorúan tilos; a permetező üzemekben idő­ben értesíteni kell a méhé­szeket, a szakcsoportot, hogy a permetezés idejére be tud­ják zárni a hasznos rovarokat stb. A baj szinte minden eset­ben valamelyik fél hanyagsá­ga, nemtörődömsége miatt kö­vetkezik be. Ezért szigorúan tartsuk be az előírásokat, hi­szen a korszerű, kellő körülte­kintéssel végrehajtott növény- védelem a jövőben sem lehet a méhészek ellensége. Új típusú, természetes fény­nyel megvilágított, jól szellőz­tethető, takarékos energiafel­használású, és a szokásosnál csendesebb fejőházak tervei készültek az Ágrokomplexnél. A „Cikola” elnevezésű épít­ményben egyszerre harminc­két tehén fejésére van lehető­ség, a hagyományos fejőhá­zakban megszokottnál kedve­zőbb körülmények között. Az épület oldalfalait fényáteresz­tő profilüveg függönyfallal ter­vezték, s ennek eredménye­ként a nap nagy részében ter­mészetes megvilágítás mellett tehetik dolgukat a gondozók. Nem szerelték fel a meglehe­tősen zajos és energiapazarló ventillátorokat, helyettük for­gatható szalagablakokkal ol­dották meg az épület szellőz­tetését, páramentesítését. A Cikola fejőház prototípu­sa az Agárdi Mezőgazdasági Kombinát sínatelepi tehenésze­ti telepén épült fel, s a szak­emberek szerint jól beváltotta a tervezők elképzeléseit. Kö­zepes nagyságú tehenészeti telepekre ajánlják másik új­donságukat, a poligon fejőhá­zat. A szakemberek szerint egy-egy jól felépített és meg­tervezett fejőház lényegesen javítja a jószágok komfortér­zetét s ennek eredményéként a lefejt tej mennyiségét is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom