Dunántúli Napló, 1983. március (40. évfolyam, 59-89. szám)

1983-03-10 / 68. szám

1983. március 10., csütörtök Dunántúli napló Átfogó program, először az országban Nem elit osztályok, nem elit iskola! Úgy tűnik, eldőlt végre a ré. gi vita arról, hogy mit jelent számunkra itt és most a ki­emelkedő képességű fiatalok gondozása. Patetikusan fogal­mazva, hogy mit teszünk leg­nagyobb nemzeti kincsünk, a szellemi tehetség érdekében. A feladat világszerte előtérben van, és neny véletlen, hogy a Központi Bizottság múlt évi ok­tatáspolitikai állásfoglalása is kiemelte ennek fontosságát. Miniszteri rendeletre két éve az egész országban erről a témá­ról tartottak nevelési értekezle­tet, és remélhetőleg tisztázó­dott, hogy a tehetség felfede­zése, majd gondozása egyálta­lán nem jelent valamifajta „eli­tizmust", ez nem antidemokra­tikus program. Mert hiszen, ha oktatásügyünk hosszú évek óta feladatának érzi a hátrányos helyzetben levő gyerekek fel­karolását, a gyenge képessé­gűek korrepetálását, akkor lo­gikus, hogy annak érz>i a ki­emelkedő képességűek segítését is. Nemcsak a zene, a mate­matika, vagy a sport területén, hanem intézményesen és átfo­góan. A tehetséget ugyanis gondozni kell, mert különben elvész. Megfelelő pedagógiai irányítás mellett viszont a kö­zösség számára kamatoztathat­ja képességeit. Hazánkban régóta vannak példái a szervezett tehetség- gondozásnak. Nemcsak Bethlen Gábor, Rákóczi György és Lo- rántffy Zsuzsanna mecenatúrá­jára gondolunk, vagy Comenius tehetséggondozó programjára. Van közelebbi példa is. 1918- ban jelent rr\pg Révész Géza könyve a tehetség korai felis­meréséről; 1935-től pedig a sárospataki kollégium folyta­tott utoljára intézményes tehet­séggondozást. Baranya megye Tanácsa mű­velődési osztálya évek óta hal­latja véleményét ezen ügy mel­lett, és most beszámolhatunk az első feladatcsoport végre­hajtásáról is. Bár „receptet" senkitől sem kapott, a megye vállalta, hogy megszervezi el­sőként az országban az intéz­ményes tehetséggondozást. De­cemberben megyei tanácsülés döntött az erre fordítható 50 000 forintos összegről, amit az ok­tatási célfeladatokról kiegé­szít további 30 000 Ft. Ezt az ügyet támogatja az új tanul­mányi ösztöndíjrendszer, mely­ben szigorú kritériumok szerint megfelelő tanulmányi eredmény esetén 18 000 .forintot kaphat a középiskola négy éve alatt a tanuló. Az elmúlt hónapokban kezd­te el az első, felmérő akciót a Baranya megyei Tanács mű­velődési osztálya. Körlevelet intéztek a 180 baranyai általá­nos iskolához, és a pedagógu­soktól kértek javaslatokat, vé­leményeket. így fogalmaz a kör­levél : ,,Olyan tanulókra kívánunk felfigyelni, akik egy-egy tan­tárgyban kiemelkedő teljesít­ményt nyújtottak és nyújtanak, s ezen felül olyan általános ké­pességekkel is rendelkeznek, amelyekkel kiemelkednek kor. társaik közül (érdeklődés, kon­centráló képesség, memória, kreativitás, akaraterő, tanulás­vágy, eredetiség, kritikai haj­lam stb.). A jó osztályzat mel­lett lényeges az olvasottság, a különböző szaktárgyi vetélkedő­kön, versenyeken, pályázatokon való eredményes szereplés is." A tehetséggondozás útjai Baranyában 5400 nyolcadikos közül 60 fiú és lány lehetőségei A Baranya megyei tehetség- gondozás fő mozgatója dr. Bár. di László tanácsos, középiskolai csoportvezető; — Bár az óvodákban kelle­ne elkezdeni ezt a munkát, egyelőre olyanok a lehetősé­geink, hogy csak a nyolcadik­ból középiskolába kerülő kor­osztállyal tudunk foglalkozni. Sok forma létezik máris a te­hetség gondozására a készség- tárgyak, ének-zene, matemati­ka, idegen nyelvek, sport terü­letén. Nem oldottuk meg még azonban intézményes keretek között a szellemi tehetség gon­dozását. Azon gyerekekét, akik­nek fizika, kémia, biológia, anyanyelv és irodalom, történe­lem tárgyakban kimagaslók a képességek Jövőjük nem múl­hat a véletlenen, azon, hogy megfelelő tanárhoz kerülnek, vagy sem. Nem kívánunk elit osztályokat elit iskolákat létre­hozni. Viszont intézményes ke­reteket biztpsítunk a tehetsé­gesek gondozására — hangsú­lyozta. A 180 általános iskolából 37 küldte vissza kitöltve a kérdő­íveket. A gyerekek rövid önélet­rajzban mutatkoztak be. Az 5408 baranyai nyolcadikos kö­zül1 60 fiú és lány, tehát majd minden századik, ami reális arányra utal, és arra, hogy az iskolák megértették a feladatot. Ezek a kérdőívek minden meg­kötöttség nélkül futnak a már­cius 20-án leadandó jelentke­zési lapokkal, és a művelődési osztály felvételi nélkül kívánja elősegíteni e gyerekek megfe­lelő iskolába kerülését. — A felderítés és kiváloga­tás után — mondja dr. Bárdi László —, a mi feladatunk megfelelő helyre irányítani eze­ket a gyerekeket. Figyelembe vesszük itt az egyes iskolák eddig kialakult profilját. Nem­csak egy-egy iskolában, hanem egy kollégiumban kívánjuk ösz- szetartani a gyerekeket, ahová a pécsiek is bejárhatnak a fog­lalkozásokra. Szakkörvezetésre a legkitűnőbb tanárokat, elő­adókat szeretnénk megnyerni, megfelelő díjazással persze. Feladatlapok készülnek a vidé­ki gyerekek számára, és fizetjük az útiköltségüket is. A tavaszi szünetben már összehívunk egy szaktábort a számukra, és ki­egészítő nyelvtanfolyamokat is szervezünk. Négy-öt év múlva külön osztályok indítását ter­vezzük. Gállos Orsolya Nevető népművelőként Ü/petrén Jávorka Csaba Régen szórakoztam olyan jó­ízűen, mint nemrég a falusi amatőr színjátszók megyei be­mutatóján, Szentlőrincen, ahol Fésűs Éva bájos mesejátékát, a Kiváncsi királykisasszonyt lát­hattam az újpetrei „Bimbula” gyermekszínjátszó-csoport elő­adásában. A darabot mai éle­tünk motívumaival átszőve, visszásságait csipkedve jelení­tették meg a játék természetes örömével, ktjmédiázó gyerekek. Az „iskolás” merevség távollé­te, a fölszabadultság — de mér­téktartó keretek közt — gondos vezetői és nevelői munkát rejt, ami Újpetre népművelője, Já­vorka Csaba pedagógus nevé­hez, de alighanem főképp sze­mélyéhez kötődik. Fiatal pedagógus, aki gye­rekkorában is pedagógusnak készült; tanítani, nevelni — ez volt életeszménye — bárhol, csak ne Újpetrén ... S lehető­leg pár év után Pécsett. Az élet másképp hozta. Jó évtize­de már, hogy szülőfalujában él, dolgozik, s ha nem csal az érzésem, a napi munka-gondo­kat leszámítva — kiegyensúlyo­zott emberként, aki megtalál­ta életcélját és önmagát ab­ban, amit csinál. Magyar—tör­ténelem szakon végzett a pécsi főiskolán, s csaknem egyívású társaival, baráaival, s a tizen­éves fiatalokkal gyakran össze­jöttek beszélgetni, vitatkozni. Nyitottan, fogékonyan a világ, az életünket átszövő mai való­ság dolgaira, tendenciáira. Ezek a találkozások évekkel ké­sőbb gyümölcsöztek igazán — maga se gondolta volna —, egy ifjúsági színjátszó együttes megalakulásában, folyamatos működésében. De menjünk sor­jában. Pályája kezdetén még, az egyik magyarórán a Walesi bárdokat tanította. Felosztotta a szerepeket, magyarán, dra­matizálva tanította Arany ne­ves balladáját. A gyerekek él­vezték. Akkor jutott eszébe először: milyen szép dolgokat lehetne csinálni velük — isko­lán kívül is. A többi jött ma­gától. Még abban a tanévben (most tíz éve), gyermekműsor­ral mutatkoztak be a szülők­nek. Majd jöttek az úttörő já­rási bemutatók; mesejátékok követték egymást, sikeresen. A CsipkerózsikávaI országos fesz­tiválon is szerepelhettek. S jöt­tek a kis groteszk mesék, szín­padi karikatúra-műsorok a gye­rekekkel, saját összeállításban, mindenki örömére. Azután a gyerekek kinőtték az iskolát. Sokan bejáróként vagy helyben tanultak tovább. Nekik is hiány­zott, s a tanár úr is örömmel alakította meg velük az ifjúsá­gi színpadot. Először farsangi népi komédiákkal kezdték, majd megpróbálkoztak Aristo- phanész Lys/sfrafe-jának egy- felvonásos változatával. Ké­nyes-pikáns témája ellenére a falúban ezt is jól fogadták, így komolyabb dolgokba is be­levághattak. Néhány cím és té­ma az utóbbi évek előadásai­ból: a Juhász Ferenc költői vi­lágára épülő Ecce homo c. iro­dalmi összeállítás; a korunk fiatalságáról, s fiatalságához szóló Mítoszkeresők vagy egy dokumentumösszeállítás In me­móriám címmel a fasizmus ál­dozatairól. Többségében számukra is meglepően erős hatást keltet­tek, a faluban is. Műsoraikat bárhol, klubokban is előadha­Miről ír a Baranyai Művelődés? A közoktatás és a közműve, lődés dolgozóinak aktuális kézikönyve a Baranyai Műve­lődés legutóbb megjelent szá­ma, melyben egy-egy munka- közösség kutatási eredményei találhatók jobbára. így kap­hatunk összefoglaló képet a Baranya megyei Művelődési Központnak a működési terű. •létén végzett kutatásokról, kísérletekről, a lehetséges mo­dell kialakítására való törek­véseiről. Egy másik csoport a Pécshez tapadó városkörnyék közművelődési lehetőségeit elemzi, összegzéseket ad a szigetvári gimnázium igazga­tója az ötnapos munkahét ta­pasztalatairól, és a Dolgozók Gimnáziumának igazgatója is a távoktatási kísérlet eredmé­nyeiről. Az útjára indult pécsi kábeltelevíziózást bemutató írással ez a speciális hírköz­lési és körművelődési eszköz is helyet kap á Baranyai Mű­velődésben. A folyóirat azon túl, hogy teret enged az egy-egy okta. tási, közművelődési munka­vagy kísérleti folyqmat végé­re pontot tevő összegzések közzétételének, komolyan vesz egy ma sokakat érdeklő témakört is. Nevezetesen tör­ténelmi közelmúltunkat, Ba­ranya és a Dél-Dunántúl két háború közötti, valamint há­ború utáni éveit. A Baranyai Művelődés valamennyi számá­ban olvashatunk a megyei múzeum vagy a megyei levél­tár anyagából, annak munka­társai által közzétett doku­mentumokat. Ezúttal a felsza­badulás után megindult kul­turális élet, közművelődés, a két háború közötti Pécs szo­ciálpolitikai gyakorlata bonta­kozik ki előttünk. Szita László ezen túl bemutatja a Magyar Országos Levéltárban őrzött Pécs vidéki sztrájknaptárt mely az 1920—1934. között le- zajlott mecseki bányász­sztrájkok kutatásához ad ér­tékes és pontos forrást. tó színpadterre képzelték el, így nyaranként ifjúsági tábo­rokban, szabad téren, tábortűz körül szerepeltek gondolatkeltő műsoraikkal a legtöbbször, hogy utána órákig beszélges­senek nézőikkel jelenünkről vagy a korról, amit jószerével meg se ismerhettek az iskolá­ban. Ifjúsági együttese ma is léte­zik, működik Újpetrén. Persze nem minden gond nélkül. Leg­utóbb pár héttel a megyei be­mutató előtt egyik főszereplője elköltözött a faluból, így maga ugrott be a helyére Robert Wilt Katonák c. egyfelvonásos drá­májában. Rákérdeztem: vajon értékelik-e, becsülik-e eléggé a faluban azt a munkát, amit évtizede már, a fehér hollónak számító falusi színjátszásban végez? — Talán . . . Eleinte nagy örömmel gratuláltak a kollé­gáim is, érződött, hogy itt va­lami új történt a faluban. Az­után a gyerekcsoport egyre- másra hozta az „aranyakat", s szép lassan ez így természetes­sé vált.. . „Benne voltatok az újságban ..." — ennyi körülbe­lül, amit vissza is jeleznek az emberek —, mosolyog rám a rideg tényeket konstatálva. — Szerencsére nekem annyi mun­kám van a körzetemben, hogy egyszerűen nincs időm ezen töprengeni. Kapok is a felesé­gemtől sokszor, amiért a meg­hívókat, előadásjegyeket is én írom, pecsételem otthon. De- hát ha az ember biztosra akar menni?... — S a volt tanítványok? — Ők jönnek .., Ők az után­pótlás. Tőlem kapták az impul­zust a színjátszásban, az iro­dalomban. Mondjam nekik, hogy gyerekek —, elfáradtam?... Nem mondom. Csináljuk. Wallinger Endre Á Bóbita Bábszínház új bemutatójára Ki ne emlékezne szívesen gyerekkora meséi között az Ezeregyéjszaka furfangos népi hőseire, s köztük is Aladdinra, aki megannyi rokonszenves tu­lajdonság birtokában —■ min­den oktató-kicsengés nélkül — nevelhetett is éppen ben­nünket bátorságra, fürge ész­járásra, nemes,' szép, emberi érzésekre. A pécsi gyerekek és sok vidéki iskola tanulói most életre lehelt valóságábon gyö­nyörködhetnek a mesehős ka­landjaiban a Bóbita Bábszín­ház újabb bemutatója nyo­mán. Nem egész egy óra olatt végigkísérhetik Aladdin törté­netét a csodalámpával, a me­sefordulatok bonyodalmaival, a gonosz herceg, a kapzsi, haszon­leső kalifa és a szépséges her­cegnő, o kalifa lánya ismert alakjaival; a tengernyi kincs, a csodatevő szellem körül ka­vargó egész színes mesevilá­got. Megjelenik a színorany palota, a varázsszőnyeg és fá­tyolszerű mozgásával betölti az egész színpadteret a szellem, aki csupán gazdája parancsá­ra vár, ha az megdörzsöli az ütött-kopott, régi lámpát. Filmszerűen pereg a mindig teltházas közönség előtt a tör­ténet. Kár, hogy nem pereghet úgy, ahogyan o mese tempója megkívánná, mivel egész egy­szerűen: a technikai feltételek nincsenek meg hozzá. A jele­netek végén 5—10 vagy több másodpercre elsötétül a báb­színpad, amíg a bábosok né­hány jól begyakorlott mozdu­lattal átrendezik o cselekmény színhelyét. Ám ez megtöri az izgalmas mese lendületét. Egy másik észrevételünk ugyancsak technikai — bizakodunk: nem beszédtechnikai — okokból adódik. Ebben a mesében kü­lönösen fontos szerephez jut a szöveg. Akusztikailag az a te­rem nem a legideálisabb, így, aki hátul ül (hangszórók hiá­nyában?) nem mindent ért pontosan. Ha a színpadtechni­kán nem is, talán ezen lehet segíteni. Egészében véve azonban na­gyon szép látványelemekkel, gyón szép látványelemekkel, ki­fejező, és (a nézőtér végéről is jól kivehetően) jellemhordozó bábalakokkal, amúgy igazán „ezeregyéjszakás" színekkel-fé- nyekkel szökken életre a mese Kós Lajos rendezésében, bábter­veivel és díszletei között. Fölkelti a keleti mesevilág illúzióját, s nagyon remélem, hogy sok ezer nagyobbacska kisdiák me­sére éhező, de felpörgetett, agyonhajszolt és illúzióban életében — tökéletes sikerrel. W. E. \ Aladdin és a csoda­lámpa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom