Dunántúli Napló, 1983. március (40. évfolyam, 59-89. szám)
1983-03-02 / 60. szám
Dunántúli Tlaplo 1983. március 2., szerda m ä tiy A pécsi egyetemi ifjúság mozgalmi élete A felszabadulást követő években A pécsi Kossuth-szobor 75 éve leplezték le Kossuth Ferenc jelenlétében Pécs varosának felszabadulása után megnyílt a lehetőség a szabad demokratikus fejlődésre. Ezt az időszakot a forradalmi fellendülés, a baloldali politikai szervezetek kezdeményező készsége jellemezte. A legálisan működő politikai pártok nagy gondot fordítottak az érdekköreikbe tartozó ifjúság megnyerésére. 1945 tavaszára a koalíciós pártok mindegyike megteremtette saját ifjúsági szervezetét, érvényesítve ezzel a fiatalság körében a saját politikai állás- foglalását. Az MKP befolyása leszűkült a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (MA- DISZ) szervezeti életének irányítására. Az MSZDP megalakította a Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalmat (SZIM), a Független Kisgazda- és Polgári Munkáspárt a Független Ifjúsági Szövetséget (FISZ). Később a Nemzeti Parasztpárt is lemondott a MADISZ-szal való közös munkáról és létrehozta a Népi Ifjúsági Szövetséget (NISZ). A Nemzeti Függetlenségi Front pártjai közt megindult a küzdelem a szervezetlen egyetemi ifjúság megnyeréséért. 1945 első felében a MA- DISZ a legerősebb a többi ifjúsági párttal szemben. Ezt a pillanatnyi erőfölényét arra használja fel, hogy megnyerje céljainak az egyetemi diákságot. Kezdeményezésükre 1945. Vili. 8-án létrejött a balaton- lellei diákkonferencia, melyre a Pécsi Erzsébet Tudomány Egyetem is képviseltette magát 7 küldöttel. A konferencia eredménye: Feldolgozták a résztvevőkkel a magyar demokrácia főbb kérdéseit, irányt szabva az egyetemi diákságnak. Az egyetemisták közös nyilatkozatukban kijelentették: „Meg akarjuk szüntetni az egyetemi ifjúság elszigetelődését és a legteljesebb mértékben be akarunk illeszkedni az egyetemes ifjúság táborába. . A konferencián megválasztották csúcsszervüket, az Ideiglenes Központi Intéző Bizottságot (IKIB). Az IKIB előkészítő munkája eredményeként 1945 augusztusában budapesti központtal megalakult a Magyar Egyetemi és Főiskolás Egyesületek Szövetsége (MEFESZ). A MEFESZ pártokon kívül álló érdekvédelmi képviselet. Feladata: valamennyi egyetemi és főiskolai hallgató anyagi és erkölcsi védelme az ország határain belül és kívül. A MEFESZ határozó szervei: a) Diákparlament, b) Központi Intéző Bizottság, c) Tisztikar. A MEFESZ szervezetéhez az ország 4 egyeteme és 10 főiskoláig tartozott. Pécsről az Erzsébet Tudomány Egyetem hallgatói tartoztak a MEFESZ- hez, PETISZ elnevezéssel. A Pécsi Erzsébet Tudomány Egyetem Ifjúsági Szervezete (PETISZ) 1945. IX. 28-án tartotta alakuló ülését. A lelkes hangulatú ülés után a Bölcsész-, Jogász- és Medikus körök 4-4 tagja 1945. X. 6-án ült össze, hogy megválassza a három kör csúcsszervének, a PETISZ- nek tisztikarát: A PETISZ elnöke: Nováth Mihály, a Medikus kör titkára, a PETISZ külügyi vezetője: Illyés Mózes, a Bölcsész kör elnöke, a PETISZ titkára: Zsámár György, a Jogász kör elnöke. Az újdonsült PETISZ-vezető- ség az alapszabályzat és a legfontosabb célkitűzések figyelembe vétele mellett rövid programadó kommünikét bocsátott ki: „A PETISZ az autonóm Jogász, Medikus és Bölcsész körökből áll. Az év folyamán a PETISZ szociális osztálya a Központi Egyetemi Szociális Iroda (KESZI) pécsi tagozatává alakult át. A PETISZ célja a Pécsi Erzsébet Tudomány Egyetem hallgatóinak magyar szellemű demokratikus érdek- szervezetbe tömörítése: a) Az Egyetem Tanácsa és az Ifjúság közti kapcsolat megteremtése és fenntartásának biztosítása. b) A tagok szociális kérdésének megoldása az Egyetem hivatalos szerveinek és kultuszkormányának támogatásával. c) A szervezet tagjai számára a diákjóléti kedvezmények biztosítása az Egyetemen kívül. d) A hivatástudat ápolása a tagok tudományos önképzésének elősegítésével. e) Kulturális célú megmozdulások rendezése, kb. 1000 kötetes könyvtár megszerzése a PETISZ számára, részvételük a pécsi kultúrnapokon, kapcsolat a Batsányi Irodalmi Társasággal. f) A szervezet kapcsolatának kiépítése a többi diák- és általában a többi ifjúsági szervezetekkel. g) Az egyetemi és főiskolai folyóirat (Fórum) munkájába való bekapcsolódásunk." A demokratikus érzelmű egyetemi ifjúság minden haladó törekvését azonban aggasztó szociális helyzete befolyásolta. Tevékenységük a hallgatók szociális helyzetére, kollégiumi elhelyezési problémákra, a megélhetés mindennapos gondjaira szűkült le. Soraikban táptalajt találtak az izgatások. 1946. XII. 19-én a magyar államrendőrség pécsi kapitányságának államvédelmi osztálya a belügyminiszter rendeletére hivatkozva betiltotta a PETISZ működését. A demokratikus ifjúsági szervek összefogásának eredményeként alakult meg 1947 elején a Pécsi Egyetemisták Demokratikus Egyesülete, a PEDE. Kapcsolata az ifjúsági szervezetekkel tartós és változatos volt, de mégsem tudott részt vállalni a haladó ifjúság országépítő munkájában. Pozitívumaként említhetjük azonban azt a tényt, hogy az egyetemisták körében árnyaltabbá és politikusabbá vált az adott társadalmi és gazdasági helyzet teremtette szövetségi politika. Kossuth Lajos személyét életének utolsó szakaszában nagy tisztelet övezte Magyarországon, a „turini remetét" sokan keresték föl személyesen, a szülőhaza megbecsülését hozva. 1894. március 20-án bekövetkezett halála után holttestét hazahozták, és itthon temették el nagy pompóvol. Már ebben az időben országos gyűjtőmozgalom indult meg, hogy emlékének méltó megbecsüléséről gondoskodjanak. Fölavatták szobrát a fővárosban, az ország minden részén az emberek és testületek összefog.ak, hogy lakóhelyükön is mélió emléket állítsanak a haza legendás fiának. Pécsett szintén megindult a gyűjtőmozgalom, melynek első eredményei a századforduló utáni évekre érettek be. 1907- re a városi és megyei támogatással együtt mintegy 23 000 korona gyűlt össze. 1908. január elején Frreth János főispán, a Kossuth Szoborbizottság elnöke kéréssel fordult a város lakóihoz, hogy a még hiányzó 3000 koronát további adakozásból teremtsék elő, mert „a szoborbizottságot ez intézkedésében az a rendületlen bizalom vezérelte, amellyel Pécs város és Baranya megye lelkes közönségének kipróbált hazafisága iránt viseltetik és nem kételkedett benne, hogy ez a lelkes közönség nem fog késni a még szükséges, különben sem nagyon jelentékeny összeget a nemes célra fölajánlani.” A városi tanács 1908. február 17-én tartott ülésén határozatot hozott a leleplezés időpontjáról, a meghívandók köréről, az ünnepség költségének biztosításáról, a szobor környezetének parkosításáról. A következő, március 26-i ülésen ismertették az előkészületeket, a költségek biztosítását, az ünnepség lefolyását. A szobor elkészítését több hasonló jellegű mű alkotója, a pécsi származású Horvay János vállalta. A kor stílusában elkészült alkotás két oldalán egy-egy turul található babérkoszorúval. A környék parkosítását No- votarszky Miksa vállalta, a területet a város a piac szélén, az Irgalmasok utca (a mai Bem u.) közelében jelölte ki. A rendezési költségeket terhelte a felállítandó díszsátor, szónoki emelvény, o környék rendezése, feldíszítése. Az összes ilyen költség 2568 koronát tett ki,- amely összeget az előző évi országos kiállítás maradványaiból fedezték, a szoborbizottság hozzájárulásával. Az avatás időpontját először március 15-ében, majd 25-ében állapították meg, de Kossuth Lajos fia, Kossuth Ferenc, az akkori kereskedelemügyi miniszter elfoglaltsága miatt a végső időpont május 10-e lett. Bár ez volt az országban az 53. fölállított Kossuth-szobor, a pécsi szobor leleplezése mégis országos eseménnyé vált. A város lakosságának hazafias lelkesedését dicséri, hogy nagy számban adakoztak a szoboralap javárd, így gyűlt össze a 26 000 korona, sőt még ezt az összeget is túllépték az utolsó napokban. Hivatalos szervek, testületek, egyesületek, magánszemélyek adták össze pénzüket a jó cél érdekében, a többiekkel együtt dr. Doktor Sándor, a bábaképezde igazgatója is. Ideérkezett Kossuth Ferencen kívül Kossuth Lajos Tódor, a parlament, o főváros, és a legtöbb vármeaye és város képviselője, a függetlenségi és 48- as pártok küldöttségei, testületek, egyesületek, magánszemélyek is szép szómmal. A baranyai függetlenségi párt 200 fős küldöttséggel képviseltette magát, de jöttek a vármegye többi helységeiből is. Erre a napra zószlódíszbe öltözött a város. A nemzetiszinü lobogókon kívül a város színei is megjelentek az utcákon. Minden virágdíszbe öltözött, az indóháztól a Széchenyi térig hömpölygött a tömeg. A Majláth (mai Kossuth) térre csak külön igazolvánnyal lehetett belépni. Az ünnepség délelőtt fél ti- zenegyor vette kezdetét. A Pécsi Dalárda által, vezényelt összkar a Himnuszt énekelte, majd Erreth János főispán tartott üdvözlő beszédet. Az ünnepi beszédet Pleininger Ferenc, a város országgyűlési képviselője mondta, majd dr. Várady Antal, a pécsi származású költő, a Petőfi Társaság főtitkára szavalta el költeményét. A szobor ünnepélyes átadása, leleplezése utón a talpazatot koszo- rúzták meg a jelenlévők. Az ünnepséget a Szózat eléneklé- se zárta. Az ünnepséget délután diszebéd követte, ahol pohárköszöntők éltették a nap jelentőségét. Országos jelentőségűvé Kossuth Ferenc miniszter beszéde emelte e napot, amelyben a pártok összefogásáról szónokolt. A tűzvédelem Baranya megyei történetéből A pécsváradi járás 1888-ban A z emberiség történetében az egyik legrettegettebb elemi csapásnak számított a tűz. Természetes tehát, hogy az ellene való védekezés megindulása is a legkorábbi időszakra tehető. A „vörös kakas" félelmetes látványa és tombolásának sajnálatos eredményei mindjobban előtérbe állították azt a követelményt, hogy szervezetten vegyék fel ellene a harcol. Ez pedig csak egységes, központi intézkedések alapján volt tehetséges. Hazánk, új- és legújabbkorr történetében először II. József tett erre kísérletet. A következő rende letre száz év múlva került sor. 1888. aug. 12-én adta ki a belügyminiszter az 53 888. számú rendeletét a tűzrendészet szabályozása tárgyában. Baranya vármegye közgyűlése 1888. október 8-án tárgyalta meg a miniszteri rendeletet, helyt adva a végrehajtásra kiküldött állandó választmány jelentésének: hogy e szabályzat tüzetesen és az ahhoz kötött reményeknek megfelelően végrehajtassék, elkerülhetetlenül szükséges, miiképp a számos és a legkülönbözőbb viszonyokkal bíró megyebeli községekből a kellő adatok beszereztessenek . . A vármegye egy tizenhat pontból álló kérdőívet küldött ki a körjegyzőségekhez, amelyek kitöltve 1889 januárjában kerültek vissza az alispá- ni hivatalba. Ennek a felmérésnek az eredményét mutatjuk be a megszűnt pécsváradi járás alapján, illetve részletesebben a berkesdi körjegyzőség adati tükrében. A kérdőpontok a következők voltak: 1. Hány házszámból áll a község és hány emeletes ház van benne? 2. Sűrűn vagy elterülve épült-e? 3 Hegyen, síkon vagy vegyes területen fekszik-e? 4 A lakóházak, gaz. dasági épületek mivel vannak fedve? 5. Van-e a községben tűzveszélyes műhely, szeszfőző? 6. Hány kút van a községben, és milyen mély? 7. Van-e folyó patak, vannak-e benne zúgok vagy úsztatok? 8. Bír-e a község fecskendővel, milyen szerkezetű, minőségű és hány darab? 9. Tömlőre vannak-e alkalmazva? 10- Bír-e a község egyéb használható oltószerekkel és mennyivel? 11. Bír-e a község szikracsopó pamaccsal? 12. Milyen intézkedés áll fenn a fecskendő és egyéb tűzoltószer tovaszóllítására? 13. milyen vészjelzési Intézkedés áll fenn? 14. Van-e a községben szervezett és iskolázott önkéntes tűzoltótestület? 15. Hány 20—40 éves, szolgálatra alkalmas férfi van? 16- Ezek közül kik értenek a fecskendők kezeléséhez, illetve könnyen kita- níthatók arra? Berkesden 245, Eilenden 111, Perekeden 93, Szilágyon 143 házszám volt. A járásban mindössze Nádasdon volt 2 egyemeletes ház Nyomján 1, Hidason 1 és Pécsváradon 6 egyemeletes ház volt található. Vegyesen csak Püspöklak épült, elterülve 26. sűrűn 10 község. Eilend és Pereked síkon feküdt, Szilágy és Berkesd vegyesen. A járás községeiben túlnyomó többségben, így a berkesdi körjegyzőség falvaiban is a házak többnyire cseréppel voltak fedve Csak cseréppel fedett házat lehetett találni Nyomján, Kéménden és Szederkényben. Kékesden és Ófaluban pedig a szalmát használták ez épületek 2 3 részének fedésére. Egyedül Nádasdon volt a lakóházakon kívül 1 szeszgyár. A kutak száma Berkesden „legalább” 200 volt, Eilenden 100, Perekeden 80, Szilágyon 60—80 között. Állandó vizű patakja Perekednek, Szilágynak és Ellendnek volt, ez utóbbinál 2 zúgó is található volt Még Nádasdon lehetett zúgót taláIni(4) Óbányán pedig kettőt- Szebény község adatlapján szerepel hogy „felső részén 2 forrás van, mely a községen keresztül folyik, a falu közepén a forráshoz közel 4 m széles, 4 m hosz. szú mosó hely van." 22 községnek nem volt fecskendője, köztük van Pereked és Szilágy is. 15 község rendelkezett fecskendővel, köztük Nádasdnak 3, Pécsváradnak 2 darabja volt, Berkesdnek és Ellendnek 1—1, kétkarú „meglehetős minőségű.” 10 községnél, köztük Berkesden és Eilenden is a fecskendők tömlőre voltak alkalmazva. 17 község egyáltalán nem rendelkezett egyéb oltószerekkel így a berkesdi körjegyzőség sem- Azokban a községekben, ahol volt is egyéb felszerelés, ez csak csáklyákból állt többnyire az is 1—2 db. Ezek közül kiemelkedik Nádasd a maga 2 vízhordó lajtkocsijó- val, 2 létra és 2 csáklya felszereltségével. Bozsokon 2 laitos- kocsit és 6 csáklyát találunk. Hidason volt 2 db, négy hektoliteres lajt és 3 db csákány. Véménd felszereltséqét 1 tömlő, 1 lajt és 4 vízhordóveder jelzi. Mindössze 6 község (Nyomja, Olasz, Hidor, Kéménd, Monyo- ród, Szederkény) rendelkezett szikracsapó pamaccsal. A 12. pontra adott válaszok nagyon változatos képet vetítenek elénk: Perekeden és Szilágyon „a legközelebbi fecskendő hozatala és vízhordás végett kivétel nélkül kiparancsoltat- nak az előfogatok." Berkesden és Szilágyon „a fecskendőt emberek vontatják, a vizhor- dás’hoz pedig a legközelebbi fogatok kiparancsoltatnak.” Pécsváradon a „hegyen levő fecskendő és lajthoz meghatározott fuvarosok vannak, a völgy, illetve közséa központjában levő fecskendő és lajtot tűzvész alkalmával az első kocsis tartozik szállítani”. Hímes- házán egypár ló áll készenlétben állandóan a fecskendő számára, 1—1 lópár pedig a lajtoskocsi vontatására Püs- pökmárokon tűz esetén eay lovasküldöncöt küldtek át Hímes- házára a fecsekendőért- Palo- tabozsokon éjjel-nappal eay fogat állt készenlétben. Nádasdon viszont a „nép ügybuzgó- ságán kívül semmi" nem történik előszervezésként a tűz oltására. A vészjelzések használata terén két megoldás érvényesült általában: a harangokat verték félre, és egyidejűleg doboltak. Ez volt a gyakorlat a berkesdi körjegyzőség területén is, valamint még 5 községben. 24 település csak a templom harangjának félreve- résével jelezte a veszélyt Nappali és éjjeli őrség vigyázott Nádasdon és Óbányán- Pécsváradon a harangok félre- verése és lövöldözés riasztotta a lakossáqot. A 14. pontra adott válasz nagyon lehangoló képet tár elénk: a járás egyetlen községében sincs önkéntes tűzoltótestület. Berkesden 110 fő volt alkalmas a szolgálatra, Eilenden 56 fő Perekeden 45 fő, Szilágyon 77 fő. Berkesden Lutz István, Kiefer József. Nied- sing Mátyás, Leits János, Szabó József, Heqedüs András, Boros József. Vörös István Cse. le Gábor; Eilenden Tóth István, Pókó Ferenc Biró Ferenc, Okos Ferenc; Perekeden Vörös Antal, Tarr János, Vörös Imre, Vörös Sándor, Nagy Mihály; Szilágyon Simon János Pókó Máté, Katona János, Tóka István, Hegedűs György Bakó György neveit olvashatjuk, mind olyanokét, akik könnyen kitágíthatok a fecskendők kezelésére. Tegzes Ferenc levéltáros BARANYAI TAJAK. Malomvölgy téli napsütésben Fotó: Proksza László
