Dunántúli Napló, 1983. március (40. évfolyam, 59-89. szám)

1983-03-11 / 69. szám

© Dunántúli napló 1983. március 11-, péntek Közgazdasági élet Versenytárgyalás - versenyár - vállalkozás Gondolatok a verseny szabályozásához Meglepetést okozott, értetlenül fogadták Újraértékelni a aiegcsootosodott fogalmakat ■ ■ ersenytárgyalós — versenyár — vállalkozás címmel március 9—10-én országos tanácskozás zajlott Pé­csett, melynek rendezője a Szervezési és Vezetési Tudomá­nyos Társaság volt. Az alábbi cikk részlet az egyik előadás­ból, melyet a Pénzügyminisztérium főelőadója tartott. Hogyan és mennyit adóznak a kisvállalkozások? A z 1982-es év Baranyában is a „kisvállalkozások évé­nek" tekinthető, mert csaknem 200 munkaközösség, szakcsoport, polgári jogi társaság alakult és a vállal­kozói kedv még töretlennek mondható. A már működő vállal­kozások ez idő tájt vonják meg a működésük mérlegét, a szer­veződők pedig mérlegelik milyen cimen, mennyi adót kell fi­zetni. Ehhez a mérlegeléshez kíván e cikk segítséget nyújtani azzal, hogy a legfontosabb tudnivalókra és jogszabályokra felhívja a figyelmet. Szerzőnk a Baranya megyei Ellenőrzési Igazgatóság jogi főelőadója. A Magyar Közlöny 1982. évi 62. számában jelent meg a pénzügyminiszter 58/1982. szá­mú rendelete a vállalkozással és a szállítási szerződéssel kap­csolatos versenytárgyalásról. A rendelet szerint 1983-tól a gaz­dálkodó szervezetek állami költségvetési juttatásból, vagy tanácsi fejlesztési alapból fi­nanszírozott megrendeléseikre csak a szállítók és vállalkozók versenyeztetése után adhatnak megbízást. A jogszabály lehe­tővé teszi továbbá azt is, hogy a döntést hozó szerv, illetőleg a lebonyolítást végző pénzinté­zet az állami kölcsönt, vagy az állami alapjuttatást is hasonló feltételhez kösse. A jogszabály meglepetést okozott az érdekeltek körében, értetlenséggel is találkozott, annak ellenére, hogy megjele­nése korántsem tekinthető előz­mény nélkülinek. A meglepe­tést feltehetően az okozta, hogy e rendelet az első olyan jog­szabály, amely az eddig álta­lános jogi keretekben szabályo­zott és gazdaságpolitikai elvi megfontolások alapión kívána­tosnak tartott vállalkozás, ver­seny kibontakozása érdekében operatív, gyakorlati rendelke­zést tartalmaz. Ehhez kapcsoló­dik kiemelt jelentősége is, mivel gazdaságpolitikánk új, minősé­gi követelményrendszerét köz. "etíti a beruházás és óllóesz- közfenntartási teljesítmények megrendelői irányába. Közvetlen előzménye a gaz­dasági vezetésnek az a hatá­rozata, amely megfogalmazta, hogy — a gazdasáai verseny a beruházási szférában, de leg­alábbis az annak mintegy 35— 45 száza'ékát kitevő építőipari tevékenység tekintetében is kí­vánat. tehát a beruházási szféra tényleaes oiaccá (beru­házási piaccá) alakul ót; — a továbbiakban — a ma­gas szintű állami gazdaságirá­nyítás által alkalmazott szabá­lyozók mellett, azokra építve a beruházási gazdasági ver­seny lesz hivatott a beruházási piac dinamikus egyensúlyát megőrizni. Az első gondolat, amely ez­zel kapcsolatban felmerül, hogy miért most. s miért nem a fel­lendülés időszakában kíván a vezetés a gazdaságszervezési gyakorlatunkon változtatni? Joggal feltételezhető, hogy ma­ga a mai aazdasági helyzet az. ami a változtatást időszerűvé teszi, mivel ma van szükség a tartalékok mozgósítására. Mert: ,,. . . egyre kevésbé tartható fenn az is. hogy az alacsony hatékonysággal működő gaz­dasági szervezetek, a csökkenő teljesítményt nyúitó dolgozók a jól működők rovására részesül­jenek a jövedelem átcsoporto­sításában . . ", hangzott el Madarast Attila előadásában Pécsett, a IV. pénzügyi konfe­rencián. Ezen azonban csak akkor tu­dunk változtatni, ha olyan rendszert alkalmazunk, amely azt a szállítót, vállalkozót jut­tatja több megrendeléshez, an­nak a technológiának az elter­jedését segíti, aki (amely) a nemzeti jövedelem termeléséhez az átlagosnál nagyobb mér­tékben járul hozzá. Azt, aki a társadalom megítélésében ha­tékonyabban dolgozik a társa­dalom használatra átadott eszközeit hosszabb időn keresz­tül gyengébb hatékonysággal felhasználó más gazdasági egységekkel szemben. Ahogyan a gazdaságunk egé­szében megkezdődött annak a szemléletnek a felszámolása, amelyben a dologi, naturális „feladatok" prioritást élveztek a társadalmi hatékonysággal szemben, elodázhatatlanná vált, hogy ez a szemléleti vál­tozás most már a beruházási és állóeszközfenntartási tevé­kenység körében is bekövetke­zik. Ezért fokozatosan piaci fel­tételek váltják fel azt az intéz­mény rendszert, amely eddig — az „ellátási felelősség” elvé­nek megfelelően — lényegé­ben a feladatok—megvalósítók egymáshoz rendelését, a pár­huzamos kapacitások létrejöt­tének megakadályozását, lénye­gében a verseny lehetőségei-» nek a kizárását szolgálta. A bevezetés időpontjának meghatározásában nem kis súllyal szerepelhetett az a fel­ismerés is, hogy a piaci me­chanizmus érvényesítésében a kockázat ma a legkisebb. Az a gazdasági helyzet ugyanis, amely a beruházások visszafo­gását, a források csökkentését kikényszerítette, egyúttal ezzel jelentősen mérsékelte a keres­leti túlsúlyt is. Ha nem is min­denütt egyformán érzékelhető módon, de egyes területeken és egyes időszakokban már a szervezeti struktúra mellett is jelentkezik kínálati többlet. Ezért, ha ott kapnak teret a piaci viszonyok, ahol a hatósá­gi szabályozást a megrendelői érdekeltség képes felváltani, akkor az intézménystruktúra váltásának kockázata (pl. az árnövekedés veszélye) jelentő­sen csökken. A változások sok, már-már „megcsontosodott" közhaszná­latú forgalom újraértékelését is megkövetelik. Annak ellenére szükséges ez, hogy aligha té­ved az ember, ha feltételezi: egyetlen .szakember sem akad, aki hisz a verseny kialakulásá­ban máról holnapra — egyet­len adminisztratív intézkedés, jogszabály hatására. Sokak ön­magában azt is vitatják, hogy egyáltalán szükségesek-e a cél érdekében adminisztratív intéz­kedések. Kétségtelen, hogy a piaci körülmények jogszabá­lyaink egy jelentős részét fe­PÉCS SZÜLETTEK Badacsonyi Zsanett, Takács Enikő, Popp Adrien, Kis Tamás, Pósa Er­zsébet, Bari Olivér, Szabó Gábor, Lórencz János, Roglaticzai-Pilaszano- vich Zorka, Györgyei-Szabó Tímea, Harangi Gabriella, Csősz András, Nagy Norbert, Végső László, Erdő Ildikó, Boldizsár Renáta, Mag Haj­nalka, Bogár Péter, Kis Dániel, Pau- pa Szilárd, Knausz Beáta, Simon Ildikó, Vörös Anikó, Farkas Eszter, Mátyás Mónika, Deáki Judit, Eisen- berg Péter, Szilágyi Imre, Rumszauer Zsuzsanna, Vörösvári Gyula, Niemetz Ildikó, Benkő Zsolt, Kis László, Ha- merli Adrien, Keszler János, Galam­bos József, Szalay Viktor, Fischer Tamás, Réder Ildikó, Sasvári Balázs, Antalffy Judit, Börzsei Rita, Schut- ták Marianna, Szabó Gábor, Dékány Katalin, Pókos Henrietta, Horváth Zsolt, Duzsi Attila, Schneider Lász­leslegessé teszik. Ezek felol­dása azonban már önmagá­ban is adminisztratív intézke­dés, de ez szükséges ahhoz, hogy a technológiák és szerve­zetek versenye kialakulhasson. Ugyanakkor azonban a vállal­kozás, a verseny is követel sza­bályozást, indokolja, hogy jog­szabályokban testet öltsenek a versenyben részt vevők jogai és kötelezettségei. Másként fogblmazva: ki kell alakítani a „versenyszabályo­kat" is. Elképzelhetetlen, hogy jog­szabályok ne határozzanak meg olyan fogalmakat, mint a tisztességtelen verseny, a ver­seny kizárására irányuló szö­vetkezés stb. Ezek szükségesek ugyanis ahhoz, hogy a verseny szabályozott keretek között ala­kuljon ki, a társadalom céljait szolgálja. Ha nem is ugyanazon kiin­duló okból, de lényegében va­lamennyi olyan ország, ahol piaci hatások érvényesülnek a beruházási tevékenységben, nem mond le arról a jogáról, hogy különleges szabályozást alkalmazzon abban az esetben, ha a beruházás forrása „köz­pénz”. Amíg a tőkés államokban a vállalkozók számára kíván egyenlő esélyeket biztosítani a szabvány, törvény, vagy jog­szabály azzal, hogy kötelezővé teszi a versenytárgyalás meg­hirdetését; hazai viszonyaink között az adminisztratív rendel­kezés oka a források védelme, ott, ahol az adózott fejlesztési forróshoz tapadó „kemény” megrendelői érdekeltséggel nem lehet számolni. Az itt most leírtak mind ez ideig az adott területen az ad­minisztratív intézkedés(ek) szük­ségességét kívánták alátámasz­tani. De ez nem jelenti az újabb szabályozási dzsungelt! Ezzel egyidejűleg azonban fel kell hívni a figyelmet a rendel­kezések megváltozott jellegé­re is. A gazdasági jogszabályaink •ugyanis eddig azt igyekeztek pontosan, kogens módon meg­határozni, hogy egy-egy adott szervezetnek mit kell tennie, felettes hatósága, vagy a jog­szabály alkotója milyen felada­tok végrehajtását várja el a szervezettől. Ha valamilyen te­vékenység a felsorolásból hiányzott, önmagában tiltást jelentett. Az a gazdálkodó szer­vezet például, amelynek a rész­letes tevékenységi kör leírásá­ban az építéstervezés nem sze­repelt, azt a tevékenységet nem végezhette akkor sem, ha arra egyébként alkalmas lett volna megfelelő képzettségű mérnök- alkalmazottai révén. A példa szempontjából ezért jelentős a módosított 1977. évi VI. törvény végrehajtásának az a rendel­kezése, hogy a vállalkozási le­hetőség megteremtése érdeké­ben a taxatív leírás helyett a vállalat tevékenységi körét csak átfogóan, szakágazatra utalóan kell megállapítani. Puhr László ló, Zsoldos Bálint, Svegál Ágnes, Szabó Virág, Sterner Anna, Adonyi Katalin, Dombai Zsolt, Kiasz Roland, Cseh Hajnalka, Perl Zoltán, Szabó Róbert, Dervár Péter, Kovács Rita, Jozifek Gergely, Polgár Péter, Fi­scher Zsuzsanna, Hopp Eszter, Bánó Szabolcs, Rudolf Aftdrás, Haraszti Mirjána, Gódo Alexandra, Lippert Klaudia, Szabó Dániel, Polgár Zsa­nett, Sarlós Szilvia, Sparer Ákos, Zavarkó Balázs, Ranics Tímea, He­gedűs Anita, Petkó Gergely, Talló Alexandra, Gradwohl Csaba, Paréj Adrien, Kassai Gábor, Lakatos Diá­na, Tornai Hajnalka, Balogh Ágnes, Oberritter Renáta, Mondl Hajnalka, Brachmann Zsuzsanna, Balázskovics Melinda, Cina Mónika, Szabó And­A különféle kisvállalkozások gyűjtőfogalmát a társasági adó­ról szóló 35/1978. (XII. 22.) PM. sz. rendelet adja meg. Belföldi társaságoknak 'minősülnek töb. bek köpött: a gazdasági mun­kaközösség, a vállalati gazda­sági munkaközösség, az egysze­rű polgári jogi társaság, az ál­lami vállalat kiskereskedelmi, il­letőleg vendéglátóipari üzletét bérlő polgári jogi társaság, a magánkereskedők közös néven működő polgári jogi társasá­ga, a gazdálkodó szervek ipari termelést, fogyasztási és egyéb szolgáltatást, termelőeszköz-ke­reskedést, valamint hulladékbe­gyűjtést végző részlegét szerző­déses rendszerben üzemeltető polgári iogi társaság, az ipari és szolgáltató szövetkezeti szak­csoport és végül a fogyasztási, értékesítő és beszerző szövetke­zet keretében működő azon szakcsoport, amelynek a mező- gazdasági tevékenységből szár. 'mazó árbevétele nem éri el az összes árbevétel 70 százalékát. (Ezeket a továbbiakban társa­ság 'néven említem.) A forgalmi adó A társaság az adóévben elért nyeresége után — az egyszerű polgári jogi társaságot kivéve — 3 százalék társasági adót fi­zet, míg az egyszerű polgári jo­gi társaság adója: 40 százalék. Az adóköteles nyereség megái, lapításánál az adóévben elért bevételből kell kiindulni és eb­ből kell levonni a bevétel meg­szerzése érdekében felmerült és igazolt költségeket. A figyelem­be vehető bevételek és költsé­gek részletes meghatározását a társasági adóról és az általános jövedelemadóról szóló rendele­tek tartalmazzák. Mindkét ren­delet megtalálható a Pénzügyi Közlöny 1981. évi 23. számában, illetve a módosításuk a Magyar Közlöny 1982. évi 37. számában. Alkalmazotti adó címén, az egyszerű polgári jogi társaságo­kat kivéve. 20 százalék társasá­gi adót fizetnek a társaságok a velük munkaviszonyban, vagy munkaviszonynak nem minősülő, de rendszeres és személyes munkavégzésre irányuló jogvi. szonyban (pl. megbízási jogvi­szonyban) állóknak társadalom- biztosítás alá eső munkabére, díja, jövedelme után. Az így fi­zetett alkalmazotti társasági adót a társaság költségként számolhatja el. A gépjárművet üzemben tar­tó társaság gépjárműadót köte. les fizetni akkor ha a társaság nevét e címen tüntették fel a forgalmi engedélyben. reá, Nesz Annamária, Tóth Diána, Tóth Blanka, Krasovecz Gergő. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK Bányai István és Kis Erzsébet, Ko­vács Zsolt és Pummer Ilona, Herczeg Lajos és Tóth Zsuzsanna, Orbán Fe­renc és Banai Ilona, Szeghy Károly és Marsa Erika, Borsányi László és Fritz Zsuzsanna, Mudik Tibor és Ko­vács Rita, Réti László és Györkő Mária, Regéczy Károly és Ludvig Margit, Würth Ferenc és Hári Mag­dolna, Osztromok István és Priskin Ágota, Horváth Béla és Palotás Ju­dit, Szalmásy Gábor és Nagy Piros­ka, Varga Albert és Kis Szilvia, Schmoll József és Blummer Ibolya, Knoch Tibor és Csavajda Irén. A társaságok forgalmi adófi­zetésének rendszere nem egysé­ges. A gazdasági munkaközös­ségek és a polgári jogi társa­ságok — a kisiparosokhoz ha­sonlóan — a magánszemélyek forgalmi adóját fizetik az adó­köteles termékelőállítás, értéke­sítés és szolgáltatás után. Ezt szabályozó 40/1971. (XII. 29.) PM sz. rendelet egységes szer. kezetben az 1981. évi Pénzügyi Közlöny 2. számában míg a to. vábbi módosítások a Magyar Közlöny 1981. évi 60. és 1982. évi 37. számában találhatók. A forgalmi adó kulcsa terméken­ként és szolgáltatásonként vál­tozó, 0—25 százalék között, a leggyakoribb mérték: 10 száza­lék. Az ipari és szolgáltató szak­csoportok az előbbitől eltérően a vállalatokra és szövetkezetek­re vonatkozó fogyasztói forgal­mi adót és árkiegészítést fizetik, illetve igényelhetik. A társaság a forgalmi adót költségként számolja el, a szám­lájában külön tételként beállít­hatja, így az végeredményben a megrendelőt terheli. A társaság tagjai a társaság — társasági adóval adózott — nyereségéből részesednek. A nyereségből való részesedés szabályait a társaság határoz­za meg: mikor, az adózott nye­reség mekkora részét osztják szét, a tagok milyen arányban részesednek stb. Kifizethető a teljes nyereség, de a társaság a nyereség egy részét tartalé­kolhatja. A tagnak az adóév­ben kifizetett jövedelem általá. nos jövedelemadó alá esik, amelyet a társaság számít ki és von le. Az adókiszámítás során figyelembe kell venni hogy a tagot — az egyszerű polgári jogi társaság esetét kivéve — 100 000 forint éves iövedelemia: 40 százalékos 100 001—200 000 forintig, 30, ' 200 001—400 000 forintig: 20, 400 001—600 000 fo­rintig 15. 600 001—900 000 fo- rintiq: 10 százalék és évi 900 000 forintnál nagyobb adó- köte'es jövedelem esetén 5 szó. zalé'k kedvezmény illeti meg a teljes adóból. Az így kiszámított jövedelemadó Után annak 10 százalék mértékében községfej­lesztési hozzájárulás is terheli a tag jövedelmét. Megéri-e a munka- közösségnek? Felmerülhet a kérdés, ha eny- nyi címen kell adót fizetni, meg­éri-e munkakc-zösséget szervez­MEGHALTAK Ruder Józsefné Weller Mária, Gé- der Ferencné Martinék Erzsébet, Lud­vig Ferenc, Saska Józsefné Dávid Mária, Orosz Béláné Voksz Sarol­ta, Gróf Ferencné Csonka Jolán, Czinder Pálné Perger Anna, Agyag Györgyné Tóth Margit, Szondi Ist­vánná Kovács Mária, Arnold József, Soponyai József, Récsei Ferencné Bfencze Katalin, Novák Józsefné Ott- rok Margit, dr. Rácz Gyula, Bock Jó­zsef, Rácz Erzsébet, Kovács-Szabó Já­nos, Tamás Jánosné Máté Ágnes, Berta Jénosné Szabó Julianna, Sád József, Wagner Jánosné Schlippel- hut Erzsébet, Balog Sándor, Sohár Kálmán, Kosztics Andor, Lakatos Já­nos, Vajda Ernő, Mohai Istvánné Teleket Katalin, Érát Jánosné Wilk Erzsébet, Borbély Kálmán, Hetesi La- josné Orbán Katalin, Szántó József­né Hajós Anna, Kovács József, Sze­gény Erzsébet, Nyitrai Gyula, Papp Imréné Keller Mária, Belányi Lajos, Hoffecker József, Nagy Rudolf. ni? Két példával illusztrálnám a tényleges adóelvonás mérté­két. Egy munkaidőn túl (pl. vál­lalati gazdasági munkaközös­ségben) tevékenykedő tag ese. tében, ha éves szinten az egy tagra jutó társasági nyereséget 60 000 forintnak vesszük, úgy a tag tiszta jövedelme: 49 644 fo­rint. tehát az adó, baleseti já­rulék stb. teher 17 százalék. Ugyanez az arány munkavi­szonyban nem álló. főfoglalko­zású munkaközösségi tag eseté­ben 150 000 forint éves tagi nyereséget feltételezve: 39 szá­zalék. Az adóteher végered­ményben a kisiparosokéhoz ha­sonló mértékű. Az adó kiszámítása és levo­nása kötelező a társaságra ak­kor is, ha más 'nem taanak, külső személynek teljesít adókö­teles jövedelemkifizetést (pl. szakértői díj. bérleti díj. stb.) A társasba által főállásban, má­sodállásban, mellékfoglalkozás, ban munka végzésére irányuló eqyéb jogviszonyban foqlalkoz- tatott személyek járandóságából akkor kell nvuadíjjárulékot le­vonni, ha főállásban vaay fizi­kai munkakörben foalalkoztat- jók. vaqy .ha az alkalmazott munkaideie egyik jogviszonyá­ban sem éri el a törvényes mun­kaidőt. 'Eavéb esetben a sTellemi tevékenységet folvtatók jövede­lemadóiét és közséafeilesztési hozzájárulást kell levonni az al­kalmazottól. Ha a tagot honvédelmi 'hoz­zájárulásra kötelezték, úav ezt is a társaság vonja le tőle az általános jövedelemadó alaoot kéoező taai iórandósóqa utón. Médéke: a iövede'em 15 szá­zaléka, de legalább évi 1800 forint. A társaságok adóhatósága: a PM Ellenőrzési Főigazgatóság, illetve ennek Baranya meqyei Iqazaatósáqa (Pécs. Déryné u. 5—7.. Postacím: 7601 Pf. 230.). A társaságok az adóikat 100 forintra kerekítve a Pécsi Adó- elszámolás^ Iroda „Belföldi Tár. sasáaok. Adó: 232—90107— 4549” számlára kötelesek befi­zetni. a községfejlesztési hoz­zájárulást kivéve. A községfej­lesztési hozzájárulást ha a tár. sasóg pécsi székhelyű: az OTP 581—4787—06—0017 számú, egyéb baranyai székhelyű: az OTP 581—330004—0206 számú számlájára köteles befizetni. Befizetési határidők Adóbefizetési határidők: tár­sasági adó, általános jövede­lemadó, szellemi tevékenység jövedelemadója, honvédelmi hozzájárulás, községfejlesztési hozzájárulás esetén negyed­évenként: április 30. július 15., október 15 és január 15. A for­galmi adó félévenként: július 15. és január 15. A gépjármű adó évenként: január 15. Adóbevallást kell adni a tár­saságnak az adóévet követő év április 30-ig, vagy ha a társa­ság megszűnik, a megszűnést követő 8 napon belül az első fokú adóhatósághoz. Az adó- bevallási nyomtatványt az adó. hatóság küldi meg a társasá­goknak, amelyen szerepel a 'részletes kitöltési útmutató. Az adóbevallás helyes kitöltéséhez az adóhatóság keddi és pénte­ki napokon délelőtt segítséget nyújt az érdeklődőknek. Dr. Garamvölgyi Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom