Dunántúli Napló, 1983. március (40. évfolyam, 59-89. szám)
1983-03-11 / 69. szám
© Dunántúli napló 1983. március 11-, péntek Közgazdasági élet Versenytárgyalás - versenyár - vállalkozás Gondolatok a verseny szabályozásához Meglepetést okozott, értetlenül fogadták Újraértékelni a aiegcsootosodott fogalmakat ■ ■ ersenytárgyalós — versenyár — vállalkozás címmel március 9—10-én országos tanácskozás zajlott Pécsett, melynek rendezője a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság volt. Az alábbi cikk részlet az egyik előadásból, melyet a Pénzügyminisztérium főelőadója tartott. Hogyan és mennyit adóznak a kisvállalkozások? A z 1982-es év Baranyában is a „kisvállalkozások évének" tekinthető, mert csaknem 200 munkaközösség, szakcsoport, polgári jogi társaság alakult és a vállalkozói kedv még töretlennek mondható. A már működő vállalkozások ez idő tájt vonják meg a működésük mérlegét, a szerveződők pedig mérlegelik milyen cimen, mennyi adót kell fizetni. Ehhez a mérlegeléshez kíván e cikk segítséget nyújtani azzal, hogy a legfontosabb tudnivalókra és jogszabályokra felhívja a figyelmet. Szerzőnk a Baranya megyei Ellenőrzési Igazgatóság jogi főelőadója. A Magyar Közlöny 1982. évi 62. számában jelent meg a pénzügyminiszter 58/1982. számú rendelete a vállalkozással és a szállítási szerződéssel kapcsolatos versenytárgyalásról. A rendelet szerint 1983-tól a gazdálkodó szervezetek állami költségvetési juttatásból, vagy tanácsi fejlesztési alapból finanszírozott megrendeléseikre csak a szállítók és vállalkozók versenyeztetése után adhatnak megbízást. A jogszabály lehetővé teszi továbbá azt is, hogy a döntést hozó szerv, illetőleg a lebonyolítást végző pénzintézet az állami kölcsönt, vagy az állami alapjuttatást is hasonló feltételhez kösse. A jogszabály meglepetést okozott az érdekeltek körében, értetlenséggel is találkozott, annak ellenére, hogy megjelenése korántsem tekinthető előzmény nélkülinek. A meglepetést feltehetően az okozta, hogy e rendelet az első olyan jogszabály, amely az eddig általános jogi keretekben szabályozott és gazdaságpolitikai elvi megfontolások alapión kívánatosnak tartott vállalkozás, verseny kibontakozása érdekében operatív, gyakorlati rendelkezést tartalmaz. Ehhez kapcsolódik kiemelt jelentősége is, mivel gazdaságpolitikánk új, minőségi követelményrendszerét köz. "etíti a beruházás és óllóesz- közfenntartási teljesítmények megrendelői irányába. Közvetlen előzménye a gazdasági vezetésnek az a határozata, amely megfogalmazta, hogy — a gazdasáai verseny a beruházási szférában, de legalábbis az annak mintegy 35— 45 száza'ékát kitevő építőipari tevékenység tekintetében is kívánat. tehát a beruházási szféra tényleaes oiaccá (beruházási piaccá) alakul ót; — a továbbiakban — a magas szintű állami gazdaságirányítás által alkalmazott szabályozók mellett, azokra építve a beruházási gazdasági verseny lesz hivatott a beruházási piac dinamikus egyensúlyát megőrizni. Az első gondolat, amely ezzel kapcsolatban felmerül, hogy miért most. s miért nem a fellendülés időszakában kíván a vezetés a gazdaságszervezési gyakorlatunkon változtatni? Joggal feltételezhető, hogy maga a mai aazdasági helyzet az. ami a változtatást időszerűvé teszi, mivel ma van szükség a tartalékok mozgósítására. Mert: ,,. . . egyre kevésbé tartható fenn az is. hogy az alacsony hatékonysággal működő gazdasági szervezetek, a csökkenő teljesítményt nyúitó dolgozók a jól működők rovására részesüljenek a jövedelem átcsoportosításában . . ", hangzott el Madarast Attila előadásában Pécsett, a IV. pénzügyi konferencián. Ezen azonban csak akkor tudunk változtatni, ha olyan rendszert alkalmazunk, amely azt a szállítót, vállalkozót juttatja több megrendeléshez, annak a technológiának az elterjedését segíti, aki (amely) a nemzeti jövedelem termeléséhez az átlagosnál nagyobb mértékben járul hozzá. Azt, aki a társadalom megítélésében hatékonyabban dolgozik a társadalom használatra átadott eszközeit hosszabb időn keresztül gyengébb hatékonysággal felhasználó más gazdasági egységekkel szemben. Ahogyan a gazdaságunk egészében megkezdődött annak a szemléletnek a felszámolása, amelyben a dologi, naturális „feladatok" prioritást élveztek a társadalmi hatékonysággal szemben, elodázhatatlanná vált, hogy ez a szemléleti változás most már a beruházási és állóeszközfenntartási tevékenység körében is bekövetkezik. Ezért fokozatosan piaci feltételek váltják fel azt az intézmény rendszert, amely eddig — az „ellátási felelősség” elvének megfelelően — lényegében a feladatok—megvalósítók egymáshoz rendelését, a párhuzamos kapacitások létrejöttének megakadályozását, lényegében a verseny lehetőségei-» nek a kizárását szolgálta. A bevezetés időpontjának meghatározásában nem kis súllyal szerepelhetett az a felismerés is, hogy a piaci mechanizmus érvényesítésében a kockázat ma a legkisebb. Az a gazdasági helyzet ugyanis, amely a beruházások visszafogását, a források csökkentését kikényszerítette, egyúttal ezzel jelentősen mérsékelte a keresleti túlsúlyt is. Ha nem is mindenütt egyformán érzékelhető módon, de egyes területeken és egyes időszakokban már a szervezeti struktúra mellett is jelentkezik kínálati többlet. Ezért, ha ott kapnak teret a piaci viszonyok, ahol a hatósági szabályozást a megrendelői érdekeltség képes felváltani, akkor az intézménystruktúra váltásának kockázata (pl. az árnövekedés veszélye) jelentősen csökken. A változások sok, már-már „megcsontosodott" közhasználatú forgalom újraértékelését is megkövetelik. Annak ellenére szükséges ez, hogy aligha téved az ember, ha feltételezi: egyetlen .szakember sem akad, aki hisz a verseny kialakulásában máról holnapra — egyetlen adminisztratív intézkedés, jogszabály hatására. Sokak önmagában azt is vitatják, hogy egyáltalán szükségesek-e a cél érdekében adminisztratív intézkedések. Kétségtelen, hogy a piaci körülmények jogszabályaink egy jelentős részét fePÉCS SZÜLETTEK Badacsonyi Zsanett, Takács Enikő, Popp Adrien, Kis Tamás, Pósa Erzsébet, Bari Olivér, Szabó Gábor, Lórencz János, Roglaticzai-Pilaszano- vich Zorka, Györgyei-Szabó Tímea, Harangi Gabriella, Csősz András, Nagy Norbert, Végső László, Erdő Ildikó, Boldizsár Renáta, Mag Hajnalka, Bogár Péter, Kis Dániel, Pau- pa Szilárd, Knausz Beáta, Simon Ildikó, Vörös Anikó, Farkas Eszter, Mátyás Mónika, Deáki Judit, Eisen- berg Péter, Szilágyi Imre, Rumszauer Zsuzsanna, Vörösvári Gyula, Niemetz Ildikó, Benkő Zsolt, Kis László, Ha- merli Adrien, Keszler János, Galambos József, Szalay Viktor, Fischer Tamás, Réder Ildikó, Sasvári Balázs, Antalffy Judit, Börzsei Rita, Schut- ták Marianna, Szabó Gábor, Dékány Katalin, Pókos Henrietta, Horváth Zsolt, Duzsi Attila, Schneider Lászleslegessé teszik. Ezek feloldása azonban már önmagában is adminisztratív intézkedés, de ez szükséges ahhoz, hogy a technológiák és szervezetek versenye kialakulhasson. Ugyanakkor azonban a vállalkozás, a verseny is követel szabályozást, indokolja, hogy jogszabályokban testet öltsenek a versenyben részt vevők jogai és kötelezettségei. Másként fogblmazva: ki kell alakítani a „versenyszabályokat" is. Elképzelhetetlen, hogy jogszabályok ne határozzanak meg olyan fogalmakat, mint a tisztességtelen verseny, a verseny kizárására irányuló szövetkezés stb. Ezek szükségesek ugyanis ahhoz, hogy a verseny szabályozott keretek között alakuljon ki, a társadalom céljait szolgálja. Ha nem is ugyanazon kiinduló okból, de lényegében valamennyi olyan ország, ahol piaci hatások érvényesülnek a beruházási tevékenységben, nem mond le arról a jogáról, hogy különleges szabályozást alkalmazzon abban az esetben, ha a beruházás forrása „közpénz”. Amíg a tőkés államokban a vállalkozók számára kíván egyenlő esélyeket biztosítani a szabvány, törvény, vagy jogszabály azzal, hogy kötelezővé teszi a versenytárgyalás meghirdetését; hazai viszonyaink között az adminisztratív rendelkezés oka a források védelme, ott, ahol az adózott fejlesztési forróshoz tapadó „kemény” megrendelői érdekeltséggel nem lehet számolni. Az itt most leírtak mind ez ideig az adott területen az adminisztratív intézkedés(ek) szükségességét kívánták alátámasztani. De ez nem jelenti az újabb szabályozási dzsungelt! Ezzel egyidejűleg azonban fel kell hívni a figyelmet a rendelkezések megváltozott jellegére is. A gazdasági jogszabályaink •ugyanis eddig azt igyekeztek pontosan, kogens módon meghatározni, hogy egy-egy adott szervezetnek mit kell tennie, felettes hatósága, vagy a jogszabály alkotója milyen feladatok végrehajtását várja el a szervezettől. Ha valamilyen tevékenység a felsorolásból hiányzott, önmagában tiltást jelentett. Az a gazdálkodó szervezet például, amelynek a részletes tevékenységi kör leírásában az építéstervezés nem szerepelt, azt a tevékenységet nem végezhette akkor sem, ha arra egyébként alkalmas lett volna megfelelő képzettségű mérnök- alkalmazottai révén. A példa szempontjából ezért jelentős a módosított 1977. évi VI. törvény végrehajtásának az a rendelkezése, hogy a vállalkozási lehetőség megteremtése érdekében a taxatív leírás helyett a vállalat tevékenységi körét csak átfogóan, szakágazatra utalóan kell megállapítani. Puhr László ló, Zsoldos Bálint, Svegál Ágnes, Szabó Virág, Sterner Anna, Adonyi Katalin, Dombai Zsolt, Kiasz Roland, Cseh Hajnalka, Perl Zoltán, Szabó Róbert, Dervár Péter, Kovács Rita, Jozifek Gergely, Polgár Péter, Fischer Zsuzsanna, Hopp Eszter, Bánó Szabolcs, Rudolf Aftdrás, Haraszti Mirjána, Gódo Alexandra, Lippert Klaudia, Szabó Dániel, Polgár Zsanett, Sarlós Szilvia, Sparer Ákos, Zavarkó Balázs, Ranics Tímea, Hegedűs Anita, Petkó Gergely, Talló Alexandra, Gradwohl Csaba, Paréj Adrien, Kassai Gábor, Lakatos Diána, Tornai Hajnalka, Balogh Ágnes, Oberritter Renáta, Mondl Hajnalka, Brachmann Zsuzsanna, Balázskovics Melinda, Cina Mónika, Szabó AndA különféle kisvállalkozások gyűjtőfogalmát a társasági adóról szóló 35/1978. (XII. 22.) PM. sz. rendelet adja meg. Belföldi társaságoknak 'minősülnek töb. bek köpött: a gazdasági munkaközösség, a vállalati gazdasági munkaközösség, az egyszerű polgári jogi társaság, az állami vállalat kiskereskedelmi, illetőleg vendéglátóipari üzletét bérlő polgári jogi társaság, a magánkereskedők közös néven működő polgári jogi társasága, a gazdálkodó szervek ipari termelést, fogyasztási és egyéb szolgáltatást, termelőeszköz-kereskedést, valamint hulladékbegyűjtést végző részlegét szerződéses rendszerben üzemeltető polgári iogi társaság, az ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoport és végül a fogyasztási, értékesítő és beszerző szövetkezet keretében működő azon szakcsoport, amelynek a mező- gazdasági tevékenységből szár. 'mazó árbevétele nem éri el az összes árbevétel 70 százalékát. (Ezeket a továbbiakban társaság 'néven említem.) A forgalmi adó A társaság az adóévben elért nyeresége után — az egyszerű polgári jogi társaságot kivéve — 3 százalék társasági adót fizet, míg az egyszerű polgári jogi társaság adója: 40 százalék. Az adóköteles nyereség megái, lapításánál az adóévben elért bevételből kell kiindulni és ebből kell levonni a bevétel megszerzése érdekében felmerült és igazolt költségeket. A figyelembe vehető bevételek és költségek részletes meghatározását a társasági adóról és az általános jövedelemadóról szóló rendeletek tartalmazzák. Mindkét rendelet megtalálható a Pénzügyi Közlöny 1981. évi 23. számában, illetve a módosításuk a Magyar Közlöny 1982. évi 37. számában. Alkalmazotti adó címén, az egyszerű polgári jogi társaságokat kivéve. 20 százalék társasági adót fizetnek a társaságok a velük munkaviszonyban, vagy munkaviszonynak nem minősülő, de rendszeres és személyes munkavégzésre irányuló jogvi. szonyban (pl. megbízási jogviszonyban) állóknak társadalom- biztosítás alá eső munkabére, díja, jövedelme után. Az így fizetett alkalmazotti társasági adót a társaság költségként számolhatja el. A gépjárművet üzemben tartó társaság gépjárműadót köte. les fizetni akkor ha a társaság nevét e címen tüntették fel a forgalmi engedélyben. reá, Nesz Annamária, Tóth Diána, Tóth Blanka, Krasovecz Gergő. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK Bányai István és Kis Erzsébet, Kovács Zsolt és Pummer Ilona, Herczeg Lajos és Tóth Zsuzsanna, Orbán Ferenc és Banai Ilona, Szeghy Károly és Marsa Erika, Borsányi László és Fritz Zsuzsanna, Mudik Tibor és Kovács Rita, Réti László és Györkő Mária, Regéczy Károly és Ludvig Margit, Würth Ferenc és Hári Magdolna, Osztromok István és Priskin Ágota, Horváth Béla és Palotás Judit, Szalmásy Gábor és Nagy Piroska, Varga Albert és Kis Szilvia, Schmoll József és Blummer Ibolya, Knoch Tibor és Csavajda Irén. A társaságok forgalmi adófizetésének rendszere nem egységes. A gazdasági munkaközösségek és a polgári jogi társaságok — a kisiparosokhoz hasonlóan — a magánszemélyek forgalmi adóját fizetik az adóköteles termékelőállítás, értékesítés és szolgáltatás után. Ezt szabályozó 40/1971. (XII. 29.) PM sz. rendelet egységes szer. kezetben az 1981. évi Pénzügyi Közlöny 2. számában míg a to. vábbi módosítások a Magyar Közlöny 1981. évi 60. és 1982. évi 37. számában találhatók. A forgalmi adó kulcsa termékenként és szolgáltatásonként változó, 0—25 százalék között, a leggyakoribb mérték: 10 százalék. Az ipari és szolgáltató szakcsoportok az előbbitől eltérően a vállalatokra és szövetkezetekre vonatkozó fogyasztói forgalmi adót és árkiegészítést fizetik, illetve igényelhetik. A társaság a forgalmi adót költségként számolja el, a számlájában külön tételként beállíthatja, így az végeredményben a megrendelőt terheli. A társaság tagjai a társaság — társasági adóval adózott — nyereségéből részesednek. A nyereségből való részesedés szabályait a társaság határozza meg: mikor, az adózott nyereség mekkora részét osztják szét, a tagok milyen arányban részesednek stb. Kifizethető a teljes nyereség, de a társaság a nyereség egy részét tartalékolhatja. A tagnak az adóévben kifizetett jövedelem általá. nos jövedelemadó alá esik, amelyet a társaság számít ki és von le. Az adókiszámítás során figyelembe kell venni hogy a tagot — az egyszerű polgári jogi társaság esetét kivéve — 100 000 forint éves iövedelemia: 40 százalékos 100 001—200 000 forintig, 30, ' 200 001—400 000 forintig: 20, 400 001—600 000 forintig 15. 600 001—900 000 fo- rintiq: 10 százalék és évi 900 000 forintnál nagyobb adó- köte'es jövedelem esetén 5 szó. zalé'k kedvezmény illeti meg a teljes adóból. Az így kiszámított jövedelemadó Után annak 10 százalék mértékében községfejlesztési hozzájárulás is terheli a tag jövedelmét. Megéri-e a munka- közösségnek? Felmerülhet a kérdés, ha eny- nyi címen kell adót fizetni, megéri-e munkakc-zösséget szervezMEGHALTAK Ruder Józsefné Weller Mária, Gé- der Ferencné Martinék Erzsébet, Ludvig Ferenc, Saska Józsefné Dávid Mária, Orosz Béláné Voksz Sarolta, Gróf Ferencné Csonka Jolán, Czinder Pálné Perger Anna, Agyag Györgyné Tóth Margit, Szondi Istvánná Kovács Mária, Arnold József, Soponyai József, Récsei Ferencné Bfencze Katalin, Novák Józsefné Ott- rok Margit, dr. Rácz Gyula, Bock József, Rácz Erzsébet, Kovács-Szabó János, Tamás Jánosné Máté Ágnes, Berta Jénosné Szabó Julianna, Sád József, Wagner Jánosné Schlippel- hut Erzsébet, Balog Sándor, Sohár Kálmán, Kosztics Andor, Lakatos János, Vajda Ernő, Mohai Istvánné Teleket Katalin, Érát Jánosné Wilk Erzsébet, Borbély Kálmán, Hetesi La- josné Orbán Katalin, Szántó Józsefné Hajós Anna, Kovács József, Szegény Erzsébet, Nyitrai Gyula, Papp Imréné Keller Mária, Belányi Lajos, Hoffecker József, Nagy Rudolf. ni? Két példával illusztrálnám a tényleges adóelvonás mértékét. Egy munkaidőn túl (pl. vállalati gazdasági munkaközösségben) tevékenykedő tag ese. tében, ha éves szinten az egy tagra jutó társasági nyereséget 60 000 forintnak vesszük, úgy a tag tiszta jövedelme: 49 644 forint. tehát az adó, baleseti járulék stb. teher 17 százalék. Ugyanez az arány munkaviszonyban nem álló. főfoglalkozású munkaközösségi tag esetében 150 000 forint éves tagi nyereséget feltételezve: 39 százalék. Az adóteher végeredményben a kisiparosokéhoz hasonló mértékű. Az adó kiszámítása és levonása kötelező a társaságra akkor is, ha más 'nem taanak, külső személynek teljesít adóköteles jövedelemkifizetést (pl. szakértői díj. bérleti díj. stb.) A társasba által főállásban, másodállásban, mellékfoglalkozás, ban munka végzésére irányuló eqyéb jogviszonyban foqlalkoz- tatott személyek járandóságából akkor kell nvuadíjjárulékot levonni, ha főállásban vaay fizikai munkakörben foalalkoztat- jók. vaqy .ha az alkalmazott munkaideie egyik jogviszonyában sem éri el a törvényes munkaidőt. 'Eavéb esetben a sTellemi tevékenységet folvtatók jövedelemadóiét és közséafeilesztési hozzájárulást kell levonni az alkalmazottól. Ha a tagot honvédelmi 'hozzájárulásra kötelezték, úav ezt is a társaság vonja le tőle az általános jövedelemadó alaoot kéoező taai iórandósóqa utón. Médéke: a iövede'em 15 százaléka, de legalább évi 1800 forint. A társaságok adóhatósága: a PM Ellenőrzési Főigazgatóság, illetve ennek Baranya meqyei Iqazaatósáqa (Pécs. Déryné u. 5—7.. Postacím: 7601 Pf. 230.). A társaságok az adóikat 100 forintra kerekítve a Pécsi Adó- elszámolás^ Iroda „Belföldi Tár. sasáaok. Adó: 232—90107— 4549” számlára kötelesek befizetni. a községfejlesztési hozzájárulást kivéve. A községfejlesztési hozzájárulást ha a tár. sasóg pécsi székhelyű: az OTP 581—4787—06—0017 számú, egyéb baranyai székhelyű: az OTP 581—330004—0206 számú számlájára köteles befizetni. Befizetési határidők Adóbefizetési határidők: társasági adó, általános jövedelemadó, szellemi tevékenység jövedelemadója, honvédelmi hozzájárulás, községfejlesztési hozzájárulás esetén negyedévenként: április 30. július 15., október 15 és január 15. A forgalmi adó félévenként: július 15. és január 15. A gépjármű adó évenként: január 15. Adóbevallást kell adni a társaságnak az adóévet követő év április 30-ig, vagy ha a társaság megszűnik, a megszűnést követő 8 napon belül az első fokú adóhatósághoz. Az adó- bevallási nyomtatványt az adó. hatóság küldi meg a társaságoknak, amelyen szerepel a 'részletes kitöltési útmutató. Az adóbevallás helyes kitöltéséhez az adóhatóság keddi és pénteki napokon délelőtt segítséget nyújt az érdeklődőknek. Dr. Garamvölgyi Miklós