Dunántúli Napló, 1983. március (40. évfolyam, 59-89. szám)
1983-03-05 / 63. szám
Nőnap Sokjelzős mondatok március elején: nőnap. Szolidabb éímlapok március elején: nőnap. Begyakorolt kedélyesség és ünnepi hangulat március elején: nőnap. Szép jelzőinket inkább tartogatnánk az év többi napjára; estéli beszélgetésekre, bevásárlásra, munka kiadására és számbavételére, udvarlásra és udvariasságra, semmint, hogy egy napra tartalékolva kilopjuk belőlük értéküket. Lányainkat és asz- szonyainkat inkább tennénk széppé és megelégedetté a szürke napok mindegyikén kezünk mozdulatával, szem- pillantásunkkal, semmint nyomdafestékbe rögzítsük, kétdimenzióssá nyomorítsuk emberi végtelenségüket. Inkább lennénk olykor őszintén mosolytalanok, fáradtak, kedvetlenek, így március elején megértenék, hiszen fáradtságból, szomorúságból jut nekik elég: gondjaink azonossága tesz társakká. Lenne kevésbé ünnepi a nőnap — volna kevésbé hátrányos számukra a többi há- romszázhatvannégy, lennénk férfiak, kevesebb kényszerűségből képmutatók. Mert a nőnap, félő: képmutatás — nézegetése hétköznapjaink retusált valóságának. Beállított kép önmagunkról, arról, hogy mi hogy tudjuk becsülni a nőket, s megmerevített kép róluk, amilyennek szeretnénk őket: kedvesnek, szépnek, mosolygósnak, s hálásnak. Felmutatjuk e napon a képeket, aztán fiókba zárjuk egy évre. Ez a nőnap? ünnep? Idealizált képek mutogatása? Amik javított változatai csak annák, ami ellen a nőnap megvalósult. Szentesítése lenne a szétválásnak: az emberi társadalom férfiakra és nőkre való hasadásának? Vagy pedig éppen harci lo. bogó és emlékeztető? Intő jel! Őrtornya az emberi egyenlőség harcmezejének — nem inkább ez-e a nőnap? Őrtorony a nagy csatatér egyik szegletén, ahol nagyobb vésznek, több igazságtalanságnak vannak kitéve az emberek: akik mert nők, nagyobb áldozatvállalásra kényszerítettek. S lehet-e oly taktikája e harcnak, hogy régi maskarákba; a gyómolítandó, a védendő, a szánandó, a babusgatandó jelmezekbe öltöztes. sük őket újra. Ha egy napra is a háromszázhatvanötből. Mert a többin már hordják magukon az egyenlő jog uniformisát, De az egyenlő jog zubbonyában olykor nehéz felismerni a megkülönböztető jegyeket — ezt kompenzálnánk a nőnapokon? Hétköznap pedig a képes címlapokon? Harcban az emberi méltóságért, szabadságért, az együttgondolkodók egyformába öltöznek. A harcban, hogy megismerjék egymást. De tudnunk kell, ahogy az uniformis nem, úgy a jogi egyenlőség sem tesz azonossá embereket. Egyenlőtlenségükre figyelmeztet e nap, a nők napja. Legyen e nap pihenő a harcban, amikor kigombolt gallérral, a köpenyre heveredve a jövőre gondolunk, buzdítójára harcunknak. Arra az időre, amikor levethetjük az egyenlő jog zubbonyát, mert egyenlők vagyunk már különbözőségeinkkel. Amikor a nő — már és újra — nő, s a férfi ismét férfi és egyenlők emberségükben, szabadságukban, ígéretükben és lehetőségükben. Egyenlők maguk és egymás megvalósításában. Bodó László Erb János felvételei
