Dunántúli Napló, 1983. március (40. évfolyam, 59-89. szám)
1983-03-05 / 63. szám
A baranyai mezőgazdasági nagyüzemek gazdálkodásának 1982. évi mérlege Sikeres évet zártunk A mezőgazdasági nagyüzemek elvégezték az 1982- évi gazdálkodásukkal összefüggő értékelést, a termelő- szövetkezetek megtartották a zárszámadásokat, s elkészültek az állami gazdaságok, élelmiszeripari üzemek 1982. évről szóló mérlegei is. Az agrárágazat 1982-ben sikeres évet zárt. Az V. ötéves terv átlagában a tsz-ek 37 százaléka alacsony hatékonysággal, 28 százaléka közepes, s 35 százaléka magashatékonysággal gazdálkodott. 1982-ben 33 üzem, a szövetkezetek 54 százaléka a magas hatékonyságú kategóriába került, 15 üzem (25 százalék) közepes és 13 üzem (a termelő- szövetkezetek 21 százaléka) ala. csony hatékonyságú kategóriába. A megye agrárágazatában 37 200 fő dolgozik, ez a megye összes foglalkoztatottjainak 24,7 százaléka. Az agrárágazat termelési értéke 22,8 milliárd forint, 1981- hez képest folyó áron számolva 0,2 százalékkal növekedett. A mezőgazdasági nagyüzemek 108,4 százalékra, az élelmiszer- ipari 107,8 százalékra, a fagazdaság pedig 14,8 százalékra teljesítette az 1981. évi termelési értéket. A gazdálkodás pénzügyi eredményessége az ágazat ösz. szességében 5,1 százalékkal haladja meg a bázisévit. A termelőszövetkezetnél 30 százalékkal több ez az 1981. évinél. Az állami gazdaságoknál és az élelmiszeriparnál kisebb csökkenés, a fagazdaság esetében nagyobb arányú visszaesés történt. Az összes nyereség 2 milliárd 140 millió forint. A mezőgazdaság termelési szerkezetében lényeges változás nem következett be. A termelési érték 40 százalékát a növénytermelés, 35 százalékát az állattenyésztés adta. Kismértékben nőtt a kiegészítő tevékenység aránya. A búzából 4979 kg/ha átlagtermést takarítottunk be, ezzel országosan első helyezést értünk el. Legjobb eredményt elért mezőgazdasági üzemek: Szajk, Lipoó, Majs, Mohács, Üi Barázda Mgtsz, Bólyi Mezőgazdasági KombinátA szántóterület legnagyobb hányadán, 34,3 százalékán kukoricát termesztettünk. A kukorica termésátlaga 7920 kg/ha volt, 1616 kg/ha-ral több, mint az előző évben. A kukorica terméseredményével országosan 2. helyezést értünk el. A megyében 36 üzemben értek el 8 tonna/ha feletti átlagtermést. A 10 t/ha feletti gazdaságokat név szerint is megemlítjük: Nagypeterd 11,1, Szajk 10,4, Szabadszentkirály 10,2, Lippó 10,1, Reménypuszta 10,0, somberek tsz 10,0 t/ha eredményt ért el. A kukoricatermesztés időjárási környezeti feltételei igen kedvezőek voltak 1982-ben. De hasonló időjárás a korábbi években is volt, most azonban a kilegnagyobb tartalékaink az átlag alatti üzemek termelési színvonalának emelése területén mutatkoznak. A megye sertésállománya 8,3 százalékkal haladja meg a bázist. A kocaállomány 10,7 százalékos növekedést mu'.at. Igen jelentős a kisüzemi kocaállomány növekedése. A vágósertés-értékesítés 2,8 százalékkal emelkedett és így elérte a 49 ezer tonnát. A megye juhállománya 9,6 százalékkal haladja meg az előző évit, ezen belül az anyaállomány 4,3 százalékkal emelkedett. A növekedés teljes egészében a szövetkezeti szektorban következett be. Az értékesítési gondok ellenére a vágóbaromfi-előállítás nőtt, az év során 16,8 százalékkal több vágóbaromfit állítottunk elő, mint 1981-ben. Az árutojás-felvásárlás is emelkedett 2,5 százalékkal. A fagazdaság termelési értéke nőtt, de ugyanakkor a tek fel a mezőgazdasági üzemek és kifizettek 120 millió forint kamatot. Ha a folyamatos termeléssel, a vetésszerkezet, az állattenyésztés, a melléküzemági tevékenység, általában tehát olyan termelő tevékenység valósult volna meg, amely biztosítja a folyamatos bevételt és fedezi a kiadásokat, úgy ezt a hitelt nem kellett volna ilyen nagy arányban igénybe venni. Tehát az itt kifizetett kamat mennyiségével növelhető lett volna a nyereség. Termelőszövetkezeteink közül Somberek, Lippó, Boly, Belvárd- gyula, Bogád, Kislhamjás, Csány- oszró Kővágószőlős nem vett igénybe üzemviteli hitelt. A 61 termelőszövetkezet közül 6 üzem zárta veszteséggel az évet: Hidas, Diósviszló, Het- vehely, Szentlászló, Görcsöny, Abaliget. Ezek közül a magyarszéki termelőszövetkezetet kénytelenek vagyunk szanálni. Talajelőkészítés Űcsárd határában ugró eredmény elérését megalapozta a kiváló hibridek használata, a jól végzett agrotechnikai és növényvédelmi munka, a betakarítás idejének kedvező időjárása. A növénytermelési rendszerek munkája jelentősen hozzájárult az eredmények eléréséhez. A rendszerekhez tartozó terület kukoricából kétharmad részét, búzából háromnegyed részét, cukorrépából egyharmadát, napraforgóból és szójából szinte az egészét teszi ki a teljes vetésterületnek. 1 ha-ra jutó nyereség 1981 1982 1982/1981 % Búza 2 511 5 237 208 Kukorica 4 632 8 086 174 Cukorrépa 12 129 8 570 71 Napraforgó 9 609 3 304 34 A megye zöldségtermelő te- -rülete 2661 hektár. Az ellátás mennyiségi oldala biztosított volt és a választék is valamelyest bővült. A primőrárukban sem volt hiány. Ezt elsősorban a szigetvári zöldségtermelő közös vállalat és a mintegy 800 ezer négyzetméter felülettel a fóliás termelők biztosították. Megyénkben 5606 hektár szőlőterület található. A termésátlagok kedvezőek voltak, az állami szektor 10 tonna, a szö- vekezeti 8 tonna körüli átlagot ért el. A cukorfok viszont elmaradt az előző évinél. A feldolgozó kapacitások elegendőek, s a tárolásnál viszont gondok jelentkeztek. A megyében jelenleg 2422 hektár területen folyik gyümölcstermelés. A terület évek óta csökken. Az üzemek a betakarítás után azonnali értékesítésre kényszerülnek, mivel megfelelő tárolókapacitás és hűtőtér nem áll rendelkezésre. Termelési eredményeink javításának egyik legfontosabb eszköze lehet a melioráció. Rendelkezünk az egész megye területét lefedő komplex meliorációs tervekkel, amelyek megvalósításához az állami támogatási keretek növelése szükséges. A mezőgazdasági üzemek gé- pesítettségi szintje mennyiségileg megközelíti a szükséges mértéket, ugyanakkor minőségben, összetételben és használhatóságban alatta marad a kívánalmaknak. A nagyüzemek gépparkja és kombájnállománya elhasználódott, 45 százaléka a nullára leírt gépek állománya. Ha figyelembe vesszük azt a körülményt, hogy egyrészt fokozódtak az új gépek beszerzési nehézségei, másrészt az alkatrészellátás sem megoldott, akkor az üzemek gépesítési helyzetét nem tarthatjuk kielégítőnek. A gazdaságok 1982. évi energiafelhasználása részben az energiaracionálási intézkedések, de a szárazabb őszi időjárás miatt is kedvezőbben alakult az 1981-es évinél. Az üzemek 13 százalékánál kevesebb tüzelőolajat használtak fel, gázolajból 4,2, benzinből 7,8 százalékot takarítottak meg. Az állattenyésztési ágazat is fejlődött az év során, elsősorban a fajlagos termelés szintjén. A megye összes szarvasmarha-állománya 1,9 százalékkal csökkent. A tehénállomány azonban 1,3 százalékkal nőtt. Ez döntően az állami gazdaságoknál következett be. Az 52 tsz-ben és 5 állami gazdaságban tartott szarvasmarha-állományból 8,5 százalék húshasznú és 86,1 százalék intenzív tejelő. A fajlagos hozamok és egyéb mutatók vonatkozásában az üzemek között még mindig nagy a szóródás, kedvezőtlen piaci viszonyok miatt az eredmény elmaradt az előző évitől. A háztáji és kisegítő gazdaságokban a megye mezőgazda- sági termelési értékének közel 30 százalékát állítják elő, a megye szarvasmarha-állományának több mint egyötöde, a sertésállománynak pedig a fele háztáji és kistermelésben található. Nagymértékben hozzájárultak a zöldség- és gyümölcsellátáshoz. Az agrárágazat területén irányító tevékenységet végző vezetők többsége 1982-ben jó munkát végzett. Az elért eredményekben valamennyiük szorgalmas szakmai munkája is megtalálható. 1982-ben különböző okok miatt, de elsősorban nyugdíjazások, egyes esetekben alkalmatlanság miatt az első számú vezetők egy részénél cserére került sor. E cserék többsége jól sikerült. Nagy alkotó kedvet, szorgalmas szakmai munkát tapasztaltunk egyes fiatal vezetőknél. így megemlíthetem a pécsváradi termelőszövetkezet új vezetőinek tevékenységét, hasonlóan jó színvonalú munkát végez a dunaszekcsői, a majsi termelőszövetkezet vezérkara. 1982-ben az élelmiszeripari vállalatok 10,3 milliárd termelési értéket értek el,_ 17,8 százalékkal többet mint 1981-ben. Nyereségük 711 millió forint, 9 százalékkal kevesebb az előző évinél. A külpiaci hatások megnehezítették az egyes termékek értékesítését. Fontos hangsúlyozni, hogy az élelmiszeripari vállalatoknak olyan termékeket kell előállítaniuk, amelyek nyereséget hoznak az üzemeknek, nemzeti jövedelmet az országnak. Olyan együttműködést kell kialakítani a hazai fogyasztói piaccal, hogy folyamatos, jó színvonalú élelmiszer áruellátást tudjunk biztosítani. A költséggazdálkodásról szólva megállapíthatjuk, hogy a termelési költség 8,4 százalékkal nőtt, s miután ennél gyorsabban nőtt a termelési érték folyó áron, így a nyereség is növekedhetett. Közismert, hogy az üzemviteli hitelre, az úgynevezett rövidlejáratú hitelre évi 14 százalékos kamatot kell fizetni. A megyében 1982-ben 1,6 milliárd forint üzemviteli hitelt vetFotó: Proksza László Az agrárágazat 1983. évi fel. adatait, céljait pártunk Központi Bizottsága és a Miniszter- tanács határozatainak megfelelően a baranyai viszonyokra adaptálva a következőkben állapíthatjuk meg: A népgazdasági egyensúlyi helyzet javítása érdekében növelni indokolt a jól értékesíthető exporttermékeket, vizsgálni kell a termelés során felhasznált azon anyagokat, amelyek import eredetűek, s azoknak lehetőleg takarékos felhasználására kell törekedni. Minden üzem vizsgálja, hogy a termelési ráfordítás miként mérsékelhető. Az agrárágazatnak változatlanul kiemelkedő feladata, hogy növelje azon termékek mennyiségét, amelyek jól értékesíthetők. Nevezetesen a gabonatermelésben elért eredmény megismétlése a cél, s egyes esetekben annak növelése. Az országos hústermelési program keretében fontos feladat a szarvasmarha- és a sertésállomány bővítése. A hústermékek feldolgozásával foglalkozó üzemek esetében a termékek további feldolgozásának igényét fogalmazzuk meg. Folytatni kell az anyag- és energiafelhasználás területén megindult takarékosabb gazdálkodást. Az agrárágazathoz tartozó üzemek elkészítették 1983, évi terveiket. Az így készült terveket összesítették, s a tervinformáció alapján azt mondhatjuk, ezek alapvetően főbb céljainkat szolgálják. Az 1982. évi magas színvonalhoz képest az üzemi termelési értéket 1,4 százalékkal kívánjuk túlszárnyalni. Közvéleményünk nagyra értékeli, tiszteli és becsüli azt a munkát, amit az agrárágazatban végeznek. Amennyiben sikeresen oldjuk meg az 1983. évi feladatainkat, növelve az exporttermékek termelését, s biztosítva a jó színvonalú belföldi ellátást, úgy az agrárágazat dolgozói nemcsak saját maguk számára biztosító, nak megfelelő színvonalú jövedelmet, hanem méltóan hozzájárulnak a legfontosabb országos célok teljesítéséhez is Dr. Földvári János, a Megyei Tanács általános elnökhelyettese Egy félrevezető útikönyvről Ö römmel szurkoltam le a 45 forintot a Panoráma „magyar városok" sorozatának új „Pécs” c. könyvéért. Pár hónapja ugyané fekete borítás sorozat szegedi könyvét vásároltam meg, s minthogy az képben, térképben és szövegben kitűnően eligazított a Tisza-parti várossal való ismerkedésben ugyanerre számítottam a pécsi könyv kézhezvételekor is. Sajnos, csalódnom kellett. Mit is tesz az ember, amikor először vesz kézbe egy könyvet? Természetesen az illusztrációs anyaggal ismerkedik mindenekelőtt. Ezt tettem én is. Fotókat nézegettem, térképeket böngésztem. Ez utóbbiak különösen érdekeltek. hiszen más útikönyveimből, így a már említett szegediből is tudom hogy ezek alapvetően fontosak az eligazodásban. Nem egyszerű térképek ezek, hanem olyanok, amelyeken a fontosabb épületeket is feltüntetik mintegy madártávlatból szemlélve. Ha ezeket jól rajzolták meg, jó segítői az ismerkedésnek. Nos, a pécsi térképeken a pécsi épületek inkább félretájékoztatnak. Primitív rajzok soha nem volt, önkényesen ide-odadobált épületekről. így soha nem volt Pécs soha nem volt házai vigyorognak az olvasóra. Úgyszólván minden térképlapon van valami szarvashiba. Én a sokaságból most csupán néhányat idézek, s döntse el az olvasó: igazam van-e, amikor azt állítom hogy a térképek rajzolója soha nem látta ezeket a házakat. Mindjárt az 1. sz. térképlapon egy olyan elefóntos tömbc-t látunk, ami még a tömegében sem hasonlít az eredetihez. A 3. térképlapon egy, a valóságostól merőben idegen Kulich Gyula utcát látunk. A 6-oson a Zsolnay utca és a Temető utca között, a Balo- kóny strandon innen két négytarnyú épület kelleti magát. A magyarázat szerint ez a Zsoínay-qyár! Soroljam még? A térkéoekről még annyit, hogy a számozás szerinti épületeket a szövegben rendkívül nehéz megtalálni, de ez már szerkesztési qond. Az útikönyvek általános gyakorlatától eltérő megoldás nagyon megnehezíti a turista dolgát. A fotóanyag szemrevételezésével sem jártam jobT ban. Két hibát, ami aligha minősülhet sajtóhibának elsőre „kiszúrtam”: a Memi- fürdő ramkertje a képaláírás szerint a Geisler Eta utcában van, a 48-as téri egyetemi — Mór — kollégium pediq a POTE főbejárata. A képanyag különben is szegényes, esetenként Dedig egyenesen elriasztó. Ha va-' laki történetesen ezekből a képekből szerzi Pécsről az első benyomásait, az soha nem tesz kíváncsi e városra. , A Kossuth Lajos utca pl. ma — ne tegyünk szemérmesek — számunkra sem jelent gyönyörűséget. De ezt egy útikönyvben még dokumentálni is!... A közöseknél azért szebb részletei is vannak Pécs főutcájának. Hát ezek után senki ne fcsodálkozzék, ha gyanakvással kezdtem a könyv szöveges részét tanulmányozni. Két szaklektornak — dr. Szita Lászlónak és dr. Gero Győzőnek köszönhetően a történeti részek korrekték, jól tájékoztatnak Pécs múltjáról. A város jelene azonban ingoványos területnek bizonyul, s az itt felfedezhető hibák olvastán a könyv más információit is kétkedve fogadja az olvasó. A pécsiek nagyon jól tudják, mi történik napjainkban a sétatéren a „fekete doboz” alatt. A könyv szerzője — Csorba Csaba — erről mit sem tud. Ezt írja: „A székesegyház előtti tér tengelyének a meghosszabbításában hosszan elnyúló lépcsős medencesor húzódik. Bach- mann Zoltán épitész terve szerint helyreállítják. Esztétikai szempontból sokan vitatják a medencesor térformáló hatását. Jelenleg átépítése, helyreállítása folyik." Pécs pinceproblémáival egy helyen élő problémaként foglalkozik: ,.Folyik a házak felújítása, az útkorszerűsítés, amit igen megnehezít a város alatt húzódó — részben ismeretlen — pincerendszer." Hát senki sem volt, aki informálta volna a szerzőt arról, hogy 1975 óta több százmillió forintos állami segítséggel túljutott napjainkra a város a dolgok nehezén s úgyszólván az „utóvéd harcok” folynak?! Egyébként is újra meg úira találkozunk olyan jelen idejű fogalmazásokkal, amik rég túlhaladottak. Ilyen pl. az. amikor a volt SZMT- székházról írva az egykor itt működött Pécsi Galériát „élőként” mutatja be, sőt a nyitvatartási időt is közli. Az pedig, hogy a gyórala- pító Zsolnay Vilmost egyszerűen csak kereskedőnek titulálja, az már csak lenéző derűt kelt. A zt hiszem, a városukat szerető pécsiekben — hozzám hasonlóan — kevés örömet kelt ez a könyv, s a mostani bosszankodást enyhítené, ha a számtalan fogyatékosságától megszabadítva látna napviláqot egy esetleges új kiadásban. (Amire talán nem is lesz szükség, hiszen — mint megtudtam — éppen a minap adták nyomdába a Mecsek Tourist gondozásában és Bezerédy Győző helytörténész szerkesztésében a legújabb pécsi útikönyvet.) És befejezésül még valamit. Meglepő, hogy egy könyv, ami hivatott tenne a mai nagyváros Pécset bemutatni, jóformán csak a belvárosra szorítkozik az ismeretközlésben. és egy szava sincs más városrészekről. Illetve van. Mindjárt a 8. oldalon egy mondatban el is intézi, s ez a mondat a tájékozatlanság első számú dokumentuma. A délen terebélyesedő városrészt Kert- város-Lvovnak nevezi. Hársfai István
