Dunántúli Napló, 1983. március (40. évfolyam, 59-89. szám)

1983-03-31 / 89. szám

1983. március 31., csütörtök

Dunántúli napló

3

Hogyan működik a megye logopédiai hálózata

A beszédhiba súlyos hátrány az iskoláskorban

I

skoláskorú gyermekeink 30 százaléka kezdi meg tanulmányait kisebb, ezen belül 10 százalékuk súlyos beszédhibával. Ha az ilyen kisgyerek a „radírt" „jadijnak” ejti, s igy is írja le, akkor kezdettől fogva hadilábon áll az írással, olvasással; nem szeret beszélni, nem érzi jól magát az iskolában, hiszen kudarcok érik. Pedig a gyerek teljesen egészséges máskülönben. A beszédhiba súlyos hátrányt jelent oz iskolásgyerekek életében, és nemegyszer ott szerepel a bukásokat előidéző tényezők között.

Baranyában. Pécsett egy-egy intézményhez kötődve mindig is dolgoztak logopédusok, mígnem 1981 szeptemberében minisztériumi utasításra és kísérleti jelleggel megalakult a Baranya megyei Logopédiai Központ. Centruma a mohácsi kisegítő iskola, s ennek igazgató, ja, Merényi László vezeti a Logopédiai Központot is. Noha még csak két év telt eE m°r érezhető az egységes irányítás számos előnye a logopédiában, s e tapasztalatok alapján jövőre Somogybán és Tolnában is megszervezik a hálózatot.

Miként fest ez Baranyában, ahol a mai napon alakul meg a logopédusok klubja Pécsett? Egyelőre a megye keleti felében hoztak létre 11 logopédussal nyolc központot: Mohácson, Bolyban, Villányban, Bor- jádon, Szederkényben, Siklóson, Komlón, Pécsváradon. ezenkívül Pécsett hatszáz beszédhibás gyermeket látnak el a szakemberek az idei tanév folyamán.

— Nagyon magasnak tűnik ez a szám. Valóban az? — kérdezem a központ igazgató- helyettesétől, Faluhelyi Gábor- nétól.

— Sokan szenvednek kisebb- nagyobb beszédhibán és még 803 gyerek várakozik arra, hogy megkapja iskolába |é->és előtt a logopédiai kezelést. Tavaly több mint 2000 óvodást, általános iskolást hallgattunk meg a szűréseken, majd 942 gyereket látott el a 11 logopédus. Azt kellett elérniük, hogy az iskolába érve minden gyereknek tiszta legyen az artikulációja.

— Egy óvodásnál a közösség már megszokta az adott beszédhibát — fűzi mindehhez Merényi László. — Az új közösség, az iskolai tanulócsoport azonban már kíméletlen. A gyerek nem tud védekezni társai megjegyzései ellen, magába fordul, sérül — pedig mindezen lehetne segíteni.

A feladat tehát, minél korábban kiszűrni a logopédiai kezelésre szoruló gyerekeket, felvilágosítani a szülőket és megkezdeni a terápiát. Mivel sajnos igen sok a rászoruló, a Baranya megyei Logopédiai Központ egyelőre az iskoláskor előtt álló gyerekekkel foglalkozik.

— Igen nagy a szülői ház szerepe a beszédhiba javításában — figyelmeztet Merényi László. — Sok csalódban úgy vélik, „majd kinövi a gyerek". Elviszik sok esetben orvoshoz — és a logopédust keresik fel legutoljára. „Nem akar beszélni, mert rossz, konok” — ezt s gyakran hallani. Aztán sok

szülő szereti, ha 2—3 éves gyermeke még mindig a dajkanyelvet beszéli, és „tutát” mond „kutya" helyett. Sokat rontanak a helyzeten a házi kezelések. A „répa, retek, mogyoró" kezdetű mondóka például igen nehéz egy raccsoló gyerek számára, aki megijed a feladattól és leblokkol.

— Hová fordulhat lakóhelyén beszédhibás gyermekével a szülő?

— Lehetőleg óvodáktól kérjenek felvilágosítást, mivel az óvónőképzésben viszonylag nagy súlyt fektetnek a logopédiára, így a súlyosabb esetek kiszűrése már hároméves korban sikerülhet. Elgondolkodtató viszont, hogy az iskolákban nem tudják igazán, mi a teendő ilyen esetekben. Hogy nem szabad például megbüntetni, megbuktatni egy beszédgátlással küszködő gyereket, aki teljesen ép, egészséges, csak éppen valami miatt nem hajlandó megszólalni bizonyos környezetben.

Külön, sajátos feladat a logopédus számára a beszédelmaradásban szenvedő baranyai cigánygyerekek nagy csoportja. A logopédus ebben az esetben igen nehéz munkával hozzálát a megkésett beszéd terápiájához, és szavakat tanít o gyermeknek, aki egyébként ugyancsak teljesen ép és egészséges.

Merényi László igazgató végül igy összegzi a Baranya megyei Logopédiai Központ teendőit:

— Valószínűleg sokáig

fennmarad még az a helyzet, hogy olyan mellékközpontokban tartja kezeléseit a logopédus, melyekbe a környező falvakból be lehet utazni. A szülő elkíséri hozzá gyermekét, végignézi a beszédgyakorlatokat, és aztán otthon gyakorol gyermekével a következő kezelésig. Ez nem csekély áldozat, idő, költség, éppen ezért szeretnénk most megteremteni a kezelésre járók utazási kedvezményét.

— Készül a terv Baranya ellátatlan nyugati felére is. Eddig azonban nem sikerült ide szakembert találnunk. Idén Szentlőrinc, Szigetvár és Sásd számára hirdettünk meg egy- egy logopédusi állást, mintegy 3400 forintnyi kezdöfizetéssel. Szászvár, Bakóca, Sellye, Vajsz- ló volnának a további állomáshelyek. Hiszen, ha a tankötelezettség törvény — éspedig az —, akkor méltányos dolog államilag biztosítani mindenütt ennek feltételeit, köztük o logopédiai kezeléseket is. Ez a törekvésünk.

Gátlás Orsolya

Óriásit játszott Pécsett

Újházi Ede és a

„péntekesek” a Nádorban

Nagy Endre, az író „magas, nehéz testű ember”-nek látta Újházi Edét. „aránylag kurta, befelé görbülő lábszárakkal, amilyennek Mátyás királyt mondották volt. .

Töprengő szeműnek, de kedélyesnek is látta, akinek kedvenc szava volt, szállóigévé is népszerűsödött; „Marha".

„Nagyon mélyről jött ellágyu- lással, utánozhatatlan gömbö- lyűséggel tudta ezt mondani; akit illetett véle, úgy érezhette magát, mintha gyengéden hátbaütögették volna.”

A fiatal Ady Endre cikkeiben ilyen szavakkal illette Újházit: „Fejedelme a magyar színpadnak." „Filozófus és elragadó aktor." „Magasan állt elismerés és kegy felett."

A Pécsi Napló tudósítója is

a legnangyobbnak titulálta őt, amikor bejelentette, hogy az 1896-os színházi évad pótide- nyében, április 11-12—13—14- én vendégszereplésre várják Pécsre. (Akkoriban virágvasárnapig tartott a színházi főszezon, majd húsvét után a pótidény következett. Erre neves fővárosi színészeket hívtak meg vendégszerepelni.) Az újságból is megtudható, hogy Újházi fellépései alkolmából nem emelték fel a helyárakat, tehát ő nem kért magas gázsit, mint pl. az utána föllépő Kürty Klára.)

Április 11-én a Pécsi Nemzeti Színházban nagy közönség előtt játszották Halevy Constantin abbé-jót, amikor különös eset történt: Újházi, mint abbé fogadja vendégét, a földesurát. Szerepe szerint a vörös bort magának kell kihozni a színfalak mögül — ám azt a kellékes nem készítette elő. Újházi szinházügyben nem ismerhetett tréfát vagy megalkuvást, mert egyszerűen nem játszott tovább. Akik a színen maradtak, kétségbeesetten rögtönöztek egy darabig, majd leengedték a függönyt. A közönség nem értette, hogy mi történt, mindenki felugrált a helyéről, egy második emeleti páholyból lezuhant egy látcső — szerencsére csak az Orchester lámpáját törte ösz- sze. Ezalatt - és milyen hosszú tud lenni öt perc - átszalajtot- tak valakit a szomszédos kocsmába vörös borért. Amint a rekvizit megérkezett, az előadás folyt tovább, mintha mi sem történt volna. Újházi óriásit játszott, nem akart vége szakadni az ovációnak.

A Pécsi Napló szerint előadás után Újházi a „pénteke- sek-asztaltársaság" meghívására megjelent a Nádor vendéglőben, „hol az oly kellemetlenné váló borhiány már nem volt tapasztalható".

De kik voltak a „péntekesek"?

Nevüket onnan kapták, hogy pénteki napokon jöttek össze spontán „kitárgyalni" Pécs város ügyeit. Rendeztek tettyei népünnepélyt, jótékony célú bált, de fő céljuknak az irodalmi és művészeti események támogatását vallották.

Azon a bizonyos estén Újházit „disz"-péntekessé kiáltották ki. Az ünnepi beszédet Straussz Béla elnök, Pécs „első cukorgyárosa" adta elő.

Újházi válaszában elmondta, hogy ő 1869. augusztus 13-án, pénteken lépett föl először a Budapesti Nemzeti Színházban, és rögtön szerződtették. Azonkívül legalább 500 pénteki premiert játszott, egyiken sem bukott meg, szóval igazi péntekesnek érzi magát. Bejelentését tus, és magas hangulat követte.

Újházi jó vendég volt, de még jobb vendéglátó és többek közt egy különleges tyúkleves „költője", megalkotója. (Gasztronómiai tudományával virágoztatta föl szinészbarót- ja vendéglőjét.)

Nagy Endre írja róla: „A sors, a láthatatlan rendező akkor cselekedett volna az ő kedve szerint, ha valami nagy vendéglő verandájának teríti meg a világot; ő ott járt-kelt volna a megrakott asztalok között kedvderitő mosolyával, unszoló szavával. Élvhajhász, <epikureus> lett volna?"

Ady Endre szavaival igen, ám egész pontosan szólva Ady újházi viszonyát az élet privát örömeihez — a nőkhöz, a jó ételekhez, italokhoz —„antik és finom kiadású epikureizmus"- nak nevezte.

Péter Anna

Egy felmérés tanulságai

A bejáró munkások

rr I rr I r r . rr I

művelődéséről

É

rdekes és tanulságos felmérést végzett a Pécsre bejáró munká. sok közművelődési helyzetéről Orcsik Ferenc és Zsikó János. (Mindketten vezető beosztású népművelők, Pécsett.) A Városi Tanács művelődésügyi osztályának megbízásából kilencvenöt pécsi vállalat és szövetkezet adatait felhasználva állították össze jelentésüket.

Az adatok tanúsága szerint minden ötödik-hatodik Pécsett foglalkoztatott munkás bejáró. Létszámuk megközelítően tizennégyezer. A három bányavállalathoz járnak be a legtöbben, több mint két és fél ezren, de a megye községeiből szerzi munkáslétszámának 35 százalékát a BÉV is. A legtöbb bejárót Szentlőrinc adja (510 fő), ezután Hosszúhetény következik a sorban 414 dolgozóval. A városkörnyéki községek közül Kozármislenyböl tizenöt(l) vállalathoz ingáznak a mun. kásák, de a többi városkörnyéki kc-zség esetében általában kimutatható egy-egy vállalat túlsálya. (Pl. Kövá- gószőlősről a MÉV-hez száz- nyolcan, Nagykozárból a Szénbányákhoz hatvanktlen- cen ingáznak).

Származnak-e hátrányok a bejárásból? A kérdést azért indokolt föltenni, mert sokan hajlamosak az ingázók helyzetét a valósnál kedvezőbbnek látni elsősorban az ún. második gazdaság lehetőségei miatt. A bejáró „kétlaki” munkás az — mondják —, aki nincs rákényszerülve a piaci, bolti szolgáltatásokra, mert odahaza mindent megtermel, sőt, terményeiből búsós haszonra tesz szert a fizetésén felül. Nos, a kép nem ennyire rózsás. „A bejárót — mint a tanulmány szerzői megállapítják — sújtja a munkanapokon történő utazás, bár inkább a közlekedési eszközök indulásának kötöttségével, mint az utazás időtartamával. Hiszen a pécsi dolgozó is eltölthet 40— 50 percet a buszokon ha a város egyik végéből a másikba utazik munkahelyére, de a járatsűrűség nagy, szemben a távolsági buszok, vonatok járatsürűségével. (. . .)

A bejáró dolgozók döntő többsége a második gazdaságban is alapvetően érdekelt. A növénytermesztési és állattenyésztési tennivalók időkényszere tovább csökkenti a szabad időnek azt a keskeny sávját, amelyet magára, épülésére, testi és szellemi gyarapodására hasz. nosithatna a bejáró. A második gazdaságban betöltött szerepe kc-vetkezményeként jövedelme (bár inkább családtagjainak jövedelme)

megemelkedik de ez a

többlet az országos felmérések szerint is ritkán fordítódik az előállítóra."

További hátrány, ami a

bejárókat sújtja, s kihat egzisztenciájukra, a város javára történő adózás. Az ingázó munkás béréből automatikusan levonnak bizonyos összegeket szociális infrastrukturális hozzájárulás címén, ezt azonban nem a

munkás lakóhelyének, hanem a vállalat székhelyének fejlesztésére fordítják. Igy a be. járó dolgozó szándéktalanul azt a várost gazdagítja, amelyhez a munkalehetőség megteremtésén kívül semmi köze sincs. (Más kérdés, hogy ide jár vásárolni, moziba; kü. lönböző szolgáltatásokat

igénybe venni, ám ha ezt a saját lakóhelyén megtehetné,

ennyiben sem szorulna rá a központi településre). Miközben a bejáró munkás — a saját és családja munkaerejének kizsigerelésével — otthonában gyarapszik, a nagyobb közösség, a falu szegényedik mert a helyi tanács költségvetése olyan cse. kély, hogy a fenntartási kiadásokat is nehéz fedezni belőle.

Hogyan vetítődik ez visz- sza a bejáró munkásság műveltségi helyzetére? A tanulmány szerzői a következő megállapításokat teszik:

Ha a munkahelynek szüksége van a bejárók munkaerejére; ha a munkahelyek társadalmi értéket állítanak elő; ha a juttatások között a szakmai és az általános műveltség fejlesztését célzó kulturális juttatások is szerepelnek, akkor a bejáró dolgozok hátrányos helyzetéi a művelődés területén három lehetséges módszerrel lehet kompenzálni:

— a munkahelyi művelődés irányítóinak kiemelt módon kell foglalkozniuk a bejárók képzésével, szórakoztatásával, biztosítva ehhez a szükséges feltételeket;

— a megtermelt nyereség szociális-kulturális hányadát el kell juttatni a bejáró lakóhelyére, ahol ennek komfortban. megfelelő intézményben a művelődés és szórakozás eseményeiben kell testet öltenie;

— a bejárót — nem saját terhére — szabad idejében oda kell vinni, ahol az általa megtermelt értékből fenntartott intézményhálózat működik.

A három lehetséges módszer csak nyomokban lelhető fel a pécsi gazdálkodó egységek gyakorlatában — mondja ki felmérésük eredményét Orcsik Ferenc és Zsikó János. Valóban, a vállalatok által visszaküldött tesztlapokon ilyen sztereotip válaszok találhatók:

„A vállalat kapcsolatot tart a bejárók községeinek vezetőivel". „A művelődési bizottság folyamatosan foglalkozik a bejárók helyzetével.” „A művelődési bizottság folyamatosan számol a bejárók speciális igényeivel, igyekszik kielégíteni azt." „Figyelemmel kísérjük a bejáró dolgozók képzését, továbbképzést . . . stb.

A legtöbb vállalatnál nem foglalkoznak külön a bejáró dolgozókkal. Csak azok a vállalatok (MÉV, BÉV, Szénbányák) érzik ezt már ma is feladatuknak amelyek igen sok bejáró munkást foglalkoztatnak. s ahová egy-egy községiből száznál többen is ingáznak.

A helyzet gyökeres

megváltoztatására a szerzők széles körű művelődési integrációt javasolnak, amelyekbe be kell vonni a helyi tanácsokat, a vállalatokat, a pécsi művelő, dési házakat — mint szakmai irányító központokat — s a Szakszervezetek megyei Tanácsát.

A tanulmány számos értékes gondolatot tartalmaz. Ha a közművelődés irányítói a közeli jövőben elszánják magukat radikális változtatások, ra, ebből a tanulmányból el tudnak indulni. Tekintettel arra, hogy a felmérés a művelődési osztály megbízásából történt, van remény kőnk. rét intézkedésekre is.

Havasi János

Nem

• • • a •

növi ki a

gyerek,

kezelni

kell!

Logopédiai foglalkozás Pécsett, a Szigeti úti ál talános iskola épületében.

Szokolai István felvitele