Dunántúli Napló, 1983. március (40. évfolyam, 59-89. szám)
1983-03-29 / 87. szám
1983. március 29., kedd Dunántúlt llaplo 3 Munkaidő után, hiányszakmákban Jól működő gazdasági munkaközösségek a BÉV-nél A Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat tiz gazdasági munkaközösséget alkalmaz, amelyek alig fél év alatt tízmilliós termelési értéket hoztak létre. A 102 tag részére hárommillió forint munkadíjat fizettek ki. öt újabb gm most van alakulóban, 70 alapító tag részvételével. A baranyai vállalatok közül a BÉV-nél működik a legtöbb kisvállalkozás. Fő profiljuk a lakatosszerkezetek, az előgyártott térelemek, az asztalosáruk gyártása, valamint a különféle szerelési munkálatok. Csak fizikai munkára Élen jár a vállalkozási kedvben a szerelőelőgyártó-, panel-, lakatos- és az asztalosüzem. A 90 fős lakatosüzemben létesült volna már egybar- madik közösség is, de ahhoz nem elegendő a gép, hogy csaknem ötven kisvállalkozó dolgozhassék. Így is a már meglévő két gm egyidőben vállal munkát. Az újabb kisközösség létrejöttét akadályozta az is, hogy nem találtak ügyes, jól képzett ügyintézőt, aki jártas az adminisztratív munkákban és a jogi kérdésekben. Erre a feladatra rendszerint a könyveléshez értő üzemmérnököket, technikusokat kérnek fel, akik a közösségben egyben fizikai munkát is végeznek. A vállalat messzemenően támogatja az alapítási szándékot, de így is másfél-két hónap telik el, mire sor kerül a cégbírósági bejegyzésre. Furcsa dolog, hogy a fizikai munkásoknak, akik hosszú évek óta a cég megbízható dolgozói, miért kell erkölcsi bizonyítványért sorban állni. Jogilag tisztázandó az is, hogy egy-két tag kilépése esetén miért szükséges ugyanazokat a bürokratikus lépcsőfokokat végigjárni, mint az alapításkor. így nagyon megfontolják a kisközösségekben, hogy elengedjenek-e egy embert is. Az alapítási nehézségek mindezek ellenére nem szegték senkinek a kedvét, egy munkacsoport sem hátrált meg, nem bomlott fel. Megéri vállalkozni mindkét félnek, s a folyamat annyira felgyorsult, hogy bizonyos területeken már felesleges újabb munkaközösségekét szervezni. Pedig a feltételek nagyon szigorúak, mert csak fizikai munka elvégzésére társulhatnak a legjobb szak-, valamint segédmunkások, és elsősorban a hiányszakmákban. Vállalaton kívüli dolgozók nem léphetnek be a közösségekbe. Munkaidőben természetesen szó sem lehet gm-kás feladatok végzéséről. Csak jól számlázható munkánként kötik a szerződést, ami nem kis vitákkal jár, ugyanis a munkások minden esetben a kisiparos szakma árai szerint kérik a teljesítmények elszámolását. Ha ez teljesen megvalósulna, akkor ráfizetne a cég, ezért mind a két fél számára kifizetődő kompromisszumot keresnek, iqy is nemegyszer vállalja a J3ÉV a többletkiadást, ha például az átadási határidő csúszna, aminek a következményei még nagyobb károkat okoznának. Folyamatos foglalkoztatás Nem alkalmanként mozgósítják a kiscsoportokat, hanem folyamatosan, jelen esetben egy évre előre teljesen lekötik a kapacitásukat' vagyis mindig Kétszer-háromszor nagyobb teljesítményre képesek Fél év alatt 10 millió forint termelési érték szükség van rájuk. Ezzel a hirtelen történő feloszlás veszélye kizárva. Havonta egy gm 40— 60 órát van munkában. Kiderült, hogy 2—3-szor nagyobb teljesítményre is képesek a dolgozók, mint a fő-munkaidőben, örvendetes lenne, ha ugyanez a tempó a napi hivatalos munkavégzésben is érvényesülne, mert kimerültségről eddig senki sem panaszkodott. Szépek az eredmények. Megszakemberei jártak le Pécsre. A vázszereléseket is helyben tervezik, mert idegen tervezők nem vállalták, legfeljebb a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola kollektívája. Nem zárkóznak el attól sem, hogy önálló' tehát idegen gazdasági munkaközösségeket hívjanak meg, különösen akkor, ha sürget az átadási határidő. Egy fővárosi gm segített például a pécsi buszpályaudvar építésén. Fűtési Térelemgyártó Vállalat Gazdasági Munkaközösség alakult a Baranya megyei Építőipari Vállalatnál. Képünkön az egyik csoport munka közben említjük, hogy a havi többlet- jövedelem személyenként eléri a 3—6000 forintot. Bizonyos hiányszakmákban, mint a vízvezeték- és központifűtés-szere- lés, a lakatos, asztalos — mérséklődött az elvándorlás, sőt javult a minőség. A gépek kihasználtsága pedig a lakatosüzemben a legeredményesebb. A függönyöket és a karnisokat most már kisközösség szereli, eddig egy budapesti üzem Ami viszont gond, hogy csak pécsiek társulnak, nyugdíjas és vidéki bejáró munkás nem lép be. Nem tudják megnyerni a kisvállalkozás ügyének a kőműveseket, kubikosokat, hőszigetelőket és szigetelőket. Keresik a megoldást, hogy az említett szakágak dolgozóinak szabadidős munkáját hogyan lehetne a vállalat javára legalizálni. Csuti János Egy kis háztáji, egy nagy trafótelep Agrober új telephelye Alakul Pécs új iparnegyede Ha a pécsi, Tüzér utcai felüljáró déli hídfőjén, háttal a a vasútnak megállunk, azt látjuk, hogy a város ipara tovább terjeszkedik, s a hídtól délre, délnyugatra új ipartelep van kialakulóban. Pillantsunk körül! A hídfő bal oldalán az egyik telep a Hídépítő Vállalaté, mellette a TRITEX telepe, még hátrább az AGROKER-é. Viszonylag csendes vidék, annál mozgalmasabb a kép a jobb oldalon: az úttól csak pár méterre helyezkedik el, jókora kavicshegy „lábánál” a hídépítők beton- elemgyártó részlege. Fent, a lábakon álló szerkezet tetején zöld munkaruhás fiatalember elszántan bököd valamit a forgódob torkában, társa lent előkészíti az aknafedőlapok vasrácsozatát. A munka áll. Elmennek, majd visszajönnek és elmondják: nincs kocsi, nem tudnak keverni, egyébként ők készítik a támfalat az északi városfal mellett, az Aradi vértanúk útjánál. Idáig a patacsi hídhoz gyártottak elemeket, rövidesen ugyanezt teszik egy komlóihoz: az aknafedőlap különben „nem jellemző", csak alkalmi munka. Korsós Józsel és Mészáros Tibor Drávacsehiből járnak be ide naponta, a harmadik, Gi- buscsák János rendre a Bony- hád melletti Mucsfáról érkezik. — Villanyszerelő a szakmám — mondja a szemüveges, nyílt, egyenes szavú Korsós József —, de otthagytam a falumbeli tsz-t, mert mire a katonaságtól visszajöttem, a társaim egy-két forinttal többet kaptak . . . A kavicshányó túlsó végén, a hídra merőlegesen vagy húsz méter hosszú, mély gödör, mel. Palánták a patakparton Vidékiek végzik a nehezét lette csövek, a gázművek kompresszorjai és egy sárga szerkocsi. Az út lehajtóága túloldalán jókora vasszerkezet-te- tejű épület, körülötte bekerített telep, gépalkatrészekkel. Jobbra, a patakmeder hídkor- látjához támasztva bicikli áll, a túloldali görbe fán szatyor, kabát. A partoldal vagy öt méter széles sávján szép, gondozott veteményágyások; az egyikben idősebb férfi kapálgat. — Négy éve nyugdíjas vagyok, itt dolgoztam a gázműveknél — mutat a gáztartály felé, a kerítésen túlra. — Mikor az árkot kotorták, kiszórták ide ezt a jó iszapot. Azt mondták: fertőzött talaj," nem érdemes, le akartak beszélni róla. De hát aktív dolgozók is termelnek itt. Igaz, az ára nincs arányban a befektetett munkával, de jól jön a konyhára otthon, ráadásul mozgok is. — Ezzel a vízzel öntöz? — nézek a patak gyanúsan kékeslila vízére. — Most már piszkos, de hajnalban még tiszta. Innen szedik a pecások a piócát, ha az megél, nem lehet baj. Ma vittem haza hagymát innen, nézze, a retek már bújik, meg látszanak a hagymasorok is, ni! Jön a bab, a kukorica, a tök, ami a háztartáshoz kell, no meg amit a nép is harap . . . Elmenőben, a hídon, másik, biciklit toló nyugdíjassal találkozom. Járgánya kormányán foszlott aktatáska, benne zsák: a fekált, amit keres, majd abba teszi. Olyat keres, ami nem túl vizes, innen, a híd alól is vitt már. Jobbra a vasút mentén egyre határozottabb formát ölt a DÉDÁSZ trafótelepe. A jövőmenő emberek mozgása, míg körülnézek, érezhetően megélénkül: „hátha valami főnökféle ..." A telep két háza már készen áll, és alakul a harmadik is; fővállalkozó a szentlőrinci tanács költségvetési üzeme, alvállalkozó a 26. sz. ÁÉV. A háttérben vasoszlopokat rak vontatóra egy daru. Április végére kell az építéssel, előszereléssel elkészülni, utána jöhetnek a DÉDÁSZ-osok. Szemben, az AGROKER új telepén: rengeteg mezőgazdasági gép. A porfán Smudla Ferenc fogad: — Unalmas itt most, pangás van. A tavaszi munkák megkezdődtek, nem jönnek a vevők, de ha rossz az idő, alig győzzük őket kiszolgálni. — Mit visznek? — Talajművelő gépeket: Rau-kombikat, tárcsát, ekét, ásóboronát, tolólapokat, homlokrakodókat, KCR-darukat, SPC- és Lajta-vetőgépet, szállítószalagot, pótkocsikat, tartályokat . . . Mindenből van forgalom. o Fejőgép hitelben a háztájinak Az idén tovább korszerűsíti termelési szerkezetét a Baranya megyei Tejipari Vállalat, mindemellett új termékekkel kívánja megörvendeztetni a fogyasztókat. Mivel már üzemel a zalaegerszegi ementáligyár, május elsejével a véméndi üzemben leállnak az ementáligyártással, helyette félkemény sajtot fognak előállítani. A vállalat bólyi és sellyei üzemeiben az üzemek méreteihez igazodó technológiát vezetnek be, itt szög letes sajtokat — Ten kést, Óvárit, Misit és Parmezánt — gyártanak. Ami a választékbővítést illeti, a márVánysajt és az Ormánsági sajt ciklkelyes csomagolását már megoldották. Ilj tejipari termékek a láthatáron Ezen a félautomata adagológépen csomagolják majd az újfajta tégelyes sajtkészitményeket júniusig megjelenik az üzletekben a Bolyfort — a tíz- dekás csomagolású, áttört márványsajt. Év végéig ismerkedhetnek meg a vásárlók az újfajta tégelyes készítményekkel. Ezek ömlesztett, krémsze, rűen kenhető sajtók négyféle — natúr, sonkás, sonkaizü és majonézes — ízben készülnek, öt-tíz dekás, kör alakú alufóliával lezárt tégelyekben kerülnek forgalomba. A vállalat az idén növelni kívánja a háztájiból felvásárolt tej mennyiségét, s maga is igyekszik a termelési kedvet serkenteni. Tavaly 260 tonna korpát juttattak a tehéntartóknak s ötmillió forintot fordítottak a gyűjtőhálózat és a hűtők korszerűsítésére. Az idén új akciót kezdeményeznek: négy-öt évi törlesztési lehetőséggel fejőgépet adnak azoknak a gazdáknak, akik 2—3 tehenet tartanak. A gép NDK gyártmányú, tízezer forintba kerül, a törlesztés kamatait a vállalat maqóra vállalja. Az előzetes felmérések szerint Baranyában negyven ilyen fejőgépre lenne szükség. A. E. Pár száz méterrel délre, a Füzes-ér partja mentén, hatalmas, széles földhányáson földgyalu jön-megy. Vezetője a fiatal, naponta Szekszárdról bejáró, Hetesi Zoltán úgy tudja, itt lesz a MÁV konténertárolója. Visszakbaktatok a híd felé. Jókor, mert a már korábban szemügyre vett, elhagyatott építkezésen végre emberrel találkozom. Kovács György anyagmozgató — igaz, jókora kerülő árán -— készséggel az AGROKER titkárságára, s onnan Römer András közgazda- sági főosztályvezetőhöz kalauzol. — A hídfő mellett az AG- ROSZER telepe, pontosabban szervizállomása épül — tájékoztat a főosztályvezető. — Itt javítják majd a zömét azoknak a kisgépeknek, garanciális időn innen és túl is, amiket vállaltunk ad el. Egy új szociális „blokkunk” is épül, mindkét létesítmény kivitelezője a Mecsekép Kisvállalat, s mindkettővel még az idén elkészülnek. Jövőre a hídfőnél egy új rámpát is sze- retnénk kialakítani, ezzel csökkentjük majd a távolságot a hídon túli új telep és a régi, Megyeri úti központban lévő rakodóhely között. A pécsi újakat zömmel bejárók építik tehát, ám ami kialakul, az a várost és vidékét egyaránt szolgálja. Varga János