Dunántúli Napló, 1983. március (40. évfolyam, 59-89. szám)
1983-03-26 / 84. szám
Csökkenő létszám mellett nagyobb termelés Rugózó fénycsőfoglalat, nosztalgialámpa, játékautó Új termékek az EIVRT Pécsi Elektronikai Gyárából A külföldi alapanyagokat hazaival helyettesítik Közelmúltban helyezték üzembe az új gépsort Többféle gonddal néz szembe az idei gazdasági évben az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. pécsi, 350 fős elektronikai gyára. Tovább csökken a létszám, főleg a szerszámkészítő és forgácsoló szakmunkások, valamint a betanított munkások keresnek új helyet. Nehezen jutnak külföldi műanyagalapanyagokhoz, de az alkatrészgyártás ellátása sem egyenletes. (Legalább- ezerféle alkatrésszel dolgoznak.) Tovább mérséklődik a rádió- és katódcsövek iránti kereslet. A csaknem 100 féle terméket előállító gyár, amely több mint tíz kereskedelmi és gyártó céggel van kapcsolatban, nem adja fel a reményt. Erőfeszítéseket tesz a megrendelő partnerek megtartásáért, hagyományos termékei, így a hatvan műanyag- és csomagolóanyagféleség, a 30 típusú katódcső népszerűsítéséért, sőt újdonságok kifejlesztésére is futja erejéből. A tervek szerint növekszik a termelési érték, sőt a nyereség is. Belső átszervezésre került sor elsősorban az újdonságok készítése miatt. A műanyag- és habosító üzem továbbra is megmaradt, míg a rádió- és katódcsőszerelő üzemeket ösz- szevonták alkatrészgyártó és -szerelő egységgé. A nődolgozókat átképezték a szalagszerű termelésre, értenek már egyebek között a ponthegesztéshez, lemezvágáshoz és -haj- lításhoz. Megmarad a rádióA fénycső műszeres bemérése és katódcsőszerelés is, de csak bizonyos szinten, ugyanis bíznak abban, hogy ismét növekszik majd a megrendelések száma. Az egyik új cikk a Tungsra- lux Combi világítótest, amelyből idén 100 000-et kínálnak a hazai piacon. Ezt a Keravill Kereskedelmi Vállalat és a pécsi gyár közösen fejlesztette ki. Megfigyelhető, hogy nő az önállóság műszaki, fejlesztési témákban, a vállalatvezetés egyre jobban bízik a helyi műszaki, kutató szakembergárdában, bár ezt a közösséget nagyon meg kell erősíteni, elsősorban a létszám növelése szükséges. Néhány szakember nemrég hollandiai tapasztalat- szerzésen volt, az idén pedig ausztriai kereskedelmi tárgyalásokra hivatalosak a pécsiek. Az 1983-as év új termékei az említetten kívül a rugózó fénycsőfoglalat, a nosztalgialámpa és a játékautó. Az utóbbi kivételével 1-2 éven belül külföldön is szeretnék kínálni az újdonságokat. Ez attól függ, hogy a hazai piacon mennyire váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. Fénycsőfoglalatból egymillió pár, lámpából 3000, autóból 10 000 darab eladását tervezik. Szűkös a műszaki fejlesztési pénzkeret, ezért az újításokat, a házierős megoldásokat részesítik előnyben a géppark, a technológiai sorok állapotának további javítása érdekében. A gyártásfejlesztés célja, hogy csökkenjen az önköltség, és kevesebb anyag, valamint élőmunka felhasználásával jobb minőséget produkáljanak. Ilyen szellemben történik a hőre lágyuló műanyagok fröccsöntése, a főként importból származó műszaki műanyagok feldolgozása. Garatszárítót szereltek fel, hogy az alapanyagok elő- szárítása egyenletes, minősége állandó maradjon, és ne vegyék fel a levegő páratartalmát. Kevesebb lesz a selejt, ha a szerszámokat a temperáló segítségével állandó hőmérsékleten tartják. Nagy gondot fordítanak az dőben történő karbantartásukra, élettartamuk növelésére, sőt az újak tervezésére, valamint gyártására. Ebben a témában együttműködő partnerekkel keresik a kapcsolatot, ezért szorgalmazzák a gazdasági munkaközösségek alapítását, de ugyanaz vonatkozik a csomagolóeszköz-előállításra is. Nem szabad, hogy vásárlókat veszítsenek a fellépő hiányosságok miatt. Ennek elkerülése végett fokozzák a gépek kihasználtságát, szigorítják a munkaközi meózóst, bevezetik a' minőségi premizálást. Sokkal nagyobb erőfeszítésbe kerül az import műanyagalapanyagok pótlása belföldivel és a szocialista országokból. A sikerek, ha még nem is teljes értékűek, nem maradnak el. A rugózó fénycsőfoglalat policarbonát részeit a Nyergesújfalui Viscoza gyár poliamidjával helyettesítik. Hasonlóak a törekvések a polisz- tirol és a lakkozott alumíniumszalag esetében is. Az utóbbi a Tungsralux Combi egyik fontos alkatrésze. Az elektromos, rádiótávirányításos és az akusztikus játékautók japán és nyugatnémet motorjait megpróbálják hazaival kiváltani. Emellett konstrukciós átalakításokat „iktatnak be”, hogy kevesebb, dollárért vett alapanyagra legyen szükség, sőt a technológiai hulladékok döntő többségét újrahasznosítják. Nem mindegy, hogy eközben mennyire törődnek a munkásokkal. Alacsony az egy szeszeméire jutó éves jövedelem összege: 42 000 forint. Az elvándorlás egyik fő okát ebben látják, és igyekeznek változtatni ezen a dolgozók javára. Csuti János Új reform vagy folytatás? Tizenöt esztendeje, hogy a gazdaságirányítás reformja új, a változó világhoz folyamatosan illeszkedő feltételeket teremtett a termelésben. A másfél évtizedet nem jellemezte egyenletes fejlődés. Viták, megtorpanások, bizonytalankodás is kísérték gazdasági életünk újabb és újabb intézkedéssorozatait. A disputák ma is folynak közgazdász berkekben, szakfolyóiratok hasábjain. Nyers Rezső például, a fiatal közgazdászok legutóbbi országos tanácskozásán leszögezte: a szakemberek legfőbb dilemmája, hogy lényegesen továbbfejleszthető-e az 1968-as mechanizmus, vagy új reform kidolgozására van szükség? Szerinte a dilemmába belejátszik a mechanizmus pontatlan értelmezése. Ugyanis a reformelképzeléseket egy 1966-os elvi “határozat foglalta keretbe, és ehhez képest az 1968-ban bevezetett intézkedéssorozat csak egy részlépés volt, míg, ha döntő fontosságú résziépés is. Sokan azért hadakoznak egy újabb reform mellett, mert az „előzőt” azonosítják az 1968- as mechanizmus határaival. Másrészt akadnak, akik úgy ítélik meg, hogy 15 esztendő alatt — pontosabban a közben bekövetkezett, soha nem tapasztalt nehézségek miatt — kifulladt a reform. Természetesen vannak olyan nézetek is, amelyek képviselői a reform címén megelégednének az 1968-ban, illetve azóta törvényesített lehetőségekkel. A viták közepette azonban mindinkább utat tör magának az o felismerés, amely az 1966-os alapelveket tekinti a folytatás kiindulópontjának. Folytatásról van szó, mert ezen az elvi alapon a magyar mechanizmus tóvá bbfej leszthető. A folytatás több elvi — régóta újból és újból felszínre törő — kérdést vet fel. Régi dilemmája például gazdaságunknak, hogy a szabályozókat több évre stabilan, vagy rugalmasan célszerű-e kialakítani? A kérdés újabb kérdési szül: gyors és állandó változások közepette lehet-e valami állandó? Igenis lehet: a gazdaságirányítás alappilléreiben (munkaerőgazdálkodás, jövedelemelosztás stb.) aligha volna ésszerű a túlságosan gyakori változtatás, mert így lehetetlenné válna a tervezés. Mindez persze nem jelenti azt, hogy az árak, az árfolyamok vagy a szükséges szervezeti módosítások ne igazodnának szüntelenül a mindenkori piachoz. Akadnak, akik úgy látják, hogy kisvállalkozások veszélyeztetik a társadalom szocialista vonásait. Nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy az új gazdasági formák törvényesítették kétségtelenül rosszabb, ellenőrizhetetlenebb elődjüket, a második gazdaságot. Másrészt: a társadalom igényli a különböző kisvállalkozások termékeit, szolgáltatásait. A kisvállalkozások ilyenformán minden valószínűség szerint hosszabb távon is beilleszthetők a magyar gazdaságba, kiváltképp, ha színvonalas adópolitika és jövedelemszabályozás ezeket a társadalmi szükségletek kielégítésére sarkallja. Különbségtétel vagy egyen- lősdi? Ez is régóta vitatott kérdése (bérszabályozásunknak. A vita az elmélet és a gyakorlat között alakult ki. Elvben mindenki az előbbit, mármint a differenciálást vallja, a gyakorlatban pedig sokszor inkább az egyenlősdi mellett voksol. Holott óriási ösztönző erő lehetne, ha elsősorban az azonos munkakörökön belül (de a különböző szakmák között is) a valódi teljesítmény szerint kereshetnének *a dolgozók. Az egyenlőség megteremtése a szociálpolitika feladata lenne. Kérdés az is, mi legyen a veszteséges, illetve a gyenge hatásfokkal működő vállalatokkal? Hogyan lehet a jelenleginél szabadabb fejlődési utat teremteni a jövedemező vállalatoknak, illetve a gyengén gazdálkodók visszafejlesztésének, úgy, hogy az utóbbiak ne okozzanak érdemleges zavarokat? Kimunkálásra várnak azok a módszerek, amelyek nyomást tudnak gyakorolni ahhoz, hogy a veszteséges területeken felszabaduló energiát és munkaerőt a gazdaság életképes részei szívják fel. Vitatott témája a gazdaságnak: miként teremthető meg a politikai és a gazdasági cselekvés harmóniája. Akadnak, akik úgy találják, hogy a politika túlságosan rátelepszik a gazdaságra. A mértéktartóbb vélekedések így fogalmazzák meg a kérdést: a politikai szervezetek megfelelő módon foglalkoznak-e a gazdasággal? Senki sem kérdőjelezi meg a politikai vezetés, a társadalmi ellenőrzés szükségességét. Csak azt kifogásolják, hogy az alsó- és középszinteken időnként indokolatlan gyakorisággal és mélységben avatkoznak be a politikai szervezetek a termelési, a kereskedelmi és az elosztási ügyekbe. Az említettek mellett számos olyan kérdése van a gazdaságnak, amely szerves része lehet a reform folytatásának. Például: a vállalatirányítás és tulajdonjog, a vezetőkiválasztás, a tőkeműködtetés, az üzletszerűbb bank- és a piacszerűbb árrendszer, illetve az adózási szisztéma stb. Mindezek olyan lépcsőfokai a reform folytatásának, amelyek kiépítése minden valószínűség szerint több esztendőt vesz igénybe. Molnár Patrícia Új gazdasági vezetők Mécsé ktej * Hoffmann Adám Az igazgatótanács döntése alapján a Mecsektej volt igazgatója, Doór Zoltán termelési igazgatóhelyettes lett. Igazgatóvá 1983. február 1-ével Hoffman Ádámot nevezték ki. Hoffmann Ádámot diákkorától kísérti a 13-as szám: 13.- ként érettségizett, 13.-ként államvizsgázott, és 1983. február 1-től a kacsótai Mecsektej 13. igazgatója. A harminckettedik életévében szinte az ismeretlenbe ugrott fejest. — Korábban nemigen hallottam a vállalatról. Kacsótán, de még csak Szentlőrincen sem jártam. Vonzott az új üzem, a lehetőség — mondja. Szakértelme, munkabíró képessége miatt esett rá a választás. Egy sor változást már végrehajtott. — A korábbi elv az volt, hogy mindenáron eladni. így aztán volt, ahová a kivitt tej literje nekünk már 46 forintba került a fuvarköltség miatt. Nekünk is kötelességünk az ésszerű, a nyereségközpontú gazdálkodás. Körbejártam mind a 36 tejcsarnokot, fele a miénk, fele a tsz-eké. A szem- leút tapasztalatai alapján döntünk', hogy a csarnokok közül melyiket zárjuk be, és melyiket érdemes felújítani. Napi 30 ezer liter tejet dolgoznak fel, de 50 ezret is tudnának. A hűtő- és az energiaoldal 100 000 litert is lehetővé tenne. Rendezni akarja a sorokat. Megszüntette a vasárnapi termelést és a feldolgozásban a túlóráztatást. A Kaposvári Tejipari Vállalattal már szerződés rögzíti, hogy nyáron két hónapon át 14 000 liter zacskós tejet visznek Balatonszárszóra, és azt a somogyiak terítik. Hetente két teherautó szállít árut Budapestre, és viszszafelé csereárut hoznak. A Baranyatej-jel tárgyal: a gazdaságos fuvarszervezés érdekében ellátási átszervezés és árucserebővítés várható. Nagymányoki születésű. Csermajorban végezte el a tejipari technikumot.. Nyaranta a szekszárdi tejüzemben dolgozott. A Kaposvári Mezőgazda- sági Főiskolán általános állattenyésztési üzemmérnöki diplomát szerzett. Szekszárdon művezető lett a tejüzemben, majd az egyéves, bentlakásos vezetőképző iskola elvégzése után 1979-től tejüzemigazgató Dombóváron. Onnan jött Ka- csótára. — Mit szabott meg feladatául? — Stabil munkafegyelmet, megfelelően képzett szakgárdával. Hatékony piackutatással javítani az ellátást, a gazdaságos termelést és értékesítést. Olyan nevet szerezni ismét a Mecsektej-nek, amilyen a beinduláskor volt. Úgy érzem, ezeket meg tudom oldani. M. L. ÉPGÉP Pécsi Gyára Kerényi János Kerényi János 24 évvel ezelőtt gépésztechnikus-lakatosként kezdte az ÉPGÉP pécsi gyárában. Most ugyanott, március elejétől megbízott igazgató, a múlt évben tragikus hirtelenséggel, fiatalon elhunyt Futács Kálmán örökébe lépve. Amikor találkoztunk, még nem rendezkedett be emeleti szobájába. A „Miért vállalta?" kérdésre így válaszolt: — A vezérigazgató több embernek tett ajánlatot, végül is én fogadtam el, egy hét gondolkodás után. A családom beleegyezését kértem, hiszen nagy elfoglaltsággal jár a munka. Bár szeretném napi nyolc órában ellátni feladatomat. Szívesen vágok bele, elégnek érzem a két év bizonyítási időt, mert itt kezdtem, ismerem a gyári adottságokat. Egy 500 fős kollektíva munkáját kell irányítanom. Termelési osztályvezetőként könnyebb volt, 8-10 kollégám tevékenységét kellett összehangolnom, bár párttitkárként már egyre több emberhez kerültem közel. — Milyen vezetési elvek szerint irányít? — Sok múlik a hangnemen és a bánásmódon. Bízom a csapatmunkában, a kollektív döntésben. Voltam már időelemző, főművezető, termelési csoportvezető, normatechnológus, árképző, gépgyártás-technológus, most a menedzselés, a szervezés lesz a fő feladatom. — Mire helyezi a hangsúlyt? — A középszintű vezetésre. Remélem, az érdekeltség úgy alakul, hogy nem lesz szükség az örökös biztatásra, serkentésre. — A gyáregységnek rangja van a szakmában. — Igen, tekintélyes örökséget vettem át, amit meg is kell tartanunk. Exporttermékeinknek kifogástalan minőségét biztosítani, hogy kevesebb reklamációt kapjunk, és a garanciális költségek mérséklődjenek. A javításban, a szerviz- munkában nem elég, hogy helyben várjuk a megrendelőket, mi megyünk utánuk egyre gyakrabban. Nem zárkózunk el a családi házépítést könnyítő kisgépgyártástól sem. A házilagos alkatrészpótlást tovább fokozzuk, hogy ne függjünk annyira a kereskedelmi ellátástól. Újdonság, egyben a nagyobb önállóság jele, hogy az árnyilvántartást helyben vezetjük, az értékesítést a főkönyvelő irányítja. A 42 éves Kerényi János Pécsett született. Édesapja a BÉV-től ment nyugdíjba, vízvezeték-szerelőként. Fia szeret a kistelkén dolgozni, háztartási gépeket és autót javítani — hobbiból, kalákában házépítéseken részt venni. Híve a humornak, a jó kedélynek. Segítségükkel a legnehesebb gond is könnyen megoldható. Csuti J. HÉTVÉGE 5.
