Dunántúli Napló, 1983. március (40. évfolyam, 59-89. szám)
1983-03-24 / 82. szám
1983. március 24., csütörtök Dunántúli napló 3 A Dunántúli Napló Siklóson Korszerű berendezések, szebb környezet Utcáról utcára Siklós város és környékének új hétvégi központi orvosi ügyelete Megújult, bővült a siklósi kórház Évente 5000 fekvőbeteg iklós egészségügyi ellátásának a színvonala nemcsak azért fontos, amiért bárhol másutt hazánkban. Ahogy ott mondják; nem mindegy, hogy a járóbeteg-ellátásnál, vagy a kórházban megforduló sok külföldi milyen benyomásokat szerez. Nos, a nemrég befejeződött bővítés és rekonstrukció után joggal büszkélkedhetnek környezetükkel, a betegellátás feltételeivel a kórház és rendelőintézet dolgozói. A korábban oly sok problémát okozó betegszállító lift kifogás- talonul működik és befejeződött a teljes fűtésrendszer rekonstrukciója. Az új fűtésrendszer nemcsak a kórház, hanem a szomszédos Siklósi Alkotótelep és a járásbíróság épületét is ellátja, emellett biztosítja a központi melegvíz-szolgáltatást. Új, modern konyha épült, amely akár 600 adag étel előállítására is alkalmas, itt külön egy diétás konyhai részleget is kialakítottak. Az új pavilonban, ahol a konyha mellett a tágas ebédlő is helyet kapott az emeleten a gazdasági és igazgatási dolgozok irodáit rendezték be. Régi irodáikat, jelentős átalakítással a gyógyítás szolgálatába állították. így kialakítottak egy új körzeti orvosi rendelőt, amely minden feltétellel rendelkezik ahhoz, hogy ellássa a központi körzeti orvosi ügyelet feladatát. Ugyanitt rendezték be a két csoportvezető belgyógyász rendelőit is. Régi helyükön a sebészet kapott egy új rendelőt és ott helyezték el az onkológiai szakrendelést is. Ezzel lehetővé vált, hogy bővüljön a szemészet, s hogy megszervezhessék a gyermekek rendszeres szemészeti szűrését, a célnak legmegfelelőbb körülmények között. A rekonstrukció adott módot arra hogy bővüljön, korszerűsödjék a röntgen osztály. Két darab két munkahelyes diagnosztikus helyisége; alakítottak ki, a röntgen készülékeket képerősítő ernyővel látták el, a laboratórium a hazánkban legkorszerűbbnek számító automata filmelőhívó berendezést kapott. A szakellátás fejlődésében jelentős lépcső, hogy négy fog- szakorvos váltott műszakban látja el a betegeket, két fogorvosi széken. A rekonstrukció során bővült a szülészeti-nőgyógyászati osztály, javultak a család. és nővédelem, valamint a terhesgondozás tárgyi feltételei is. Nagy eredményként könyvelhetik el a kórházban hogy az új mosoda kialakításával, felszerelésével megoldódtak a korábbi súlyos gondok, hisz korábban hetente kétszer a szigetvári új kórházba kellett szállítani a szennyest. A Siklósi Kórház Rendelőintézet körül tehát megszűnt a korábbi ostromállapot, ismét szép, rendezett parkot ölelnek körül a megifjodott, régi épületek. Szebb környezet, korszerűbb betegellátás igazolja hogy jó helyre kerültek azok a milliók, amelyeket a Baranya megyei, a helyi tanács segítsége és a kórház saját fejlesztési alapja biztosított erre a célra. Dr, Horváth Lajos igazgató főorvos szerint a jelenlegi, sőt egyre növekvő tendenciát mutató beteg- forgalom arra utal. hogy a most befejeződött bővítés csak a legsürgősebb problémákat oldotta meg. A kórház tavalyi betegforgalma csaknem elérte az ötezer főt, az egy betegre jutó átlagos ápolási idő nem haladta meg a 9 napot. Az ágykihasználás 89 százalékos aránnyal a szülészeten a legmagasabb, ezt követi a belgyógyászat 87 százalékkal de az átlag sem csökken 84 százalék alá. Ezek az arányok, továbbá a meglehetősen alacsony ápolási idő arra enged következtetni, hogy a siklósi kórházban gyakorlatilag csak akut, sürgős betegellátás folyik a krónikus ápolásra már nem jut lehetőség. Ehhez járul az is, hogy a kórház az év minden napján (munkaszüneti napokon is) felvételes ügyeletet lát el. A fentiek mellett nem hanyagolható el a rendelőintézeti, járóbeteg szakellátás sem, amely az elmúlt évben 332 ezer beteget fogacjott. Hogy mit hoz a jövő, az elsősorban pénzkérdés. Mindenesetre a helyi tanácsi, politikai és egészségügyi szerveknek megvannak az elképzeléseik a további, elsősorban a szakellátást érintő fejlesztésre, illetve a kórházban ágyszám bővítésére. Kurucz Gyula Siklóson, műemlékek között Siklóson egy ilyen felcímű írást lehetetlen nem az 58-as útnál kezdeni. Jön az ember Pécs felől kitűnő úton, aztán a kanyar után egyszerre mintha a világ végére érne. Három kilométeren át tart a testet-lel- ket rázó, keskeny, közúti bizonytalansággal teli út. Lám csak, sok apró faluba ezerszer jobb út vezet, mint Baranya e városbenjáminjába. Utóbb a városi tanácselnöktől megtudtam: évek óta mindig szerepel a KPM-programban ennek az útnak a korszerűsítése, de valamiért mindig ezt húzzák ki, ha kevesebb a pénz. Mintha bizony átok ülne ezen az úton. ♦ De azért csak beérünk. A határőrlaktanya előtt egyébként is megjavul az út és attól kezdve jó úton, simán gurul a kerék. Természetesen egyenesen a várhoz. Messzi környéknek ez a legépebb vára, amire büszke is lehet Baranya, amiért éppen itt van. Ám a vár nem a felhőtlen öröm színtere. Itt van a várfal, amit a 60-as években oly szépen és oly sok pénzért helyreállítottak, s ami oly rettenetes állapotban van manapság. No nem a kőfal! Azt nehéz lenne még vandáléknak is szétcincálni. Nem úgy a gyi- lokjáró! Azt annak idején olyan szép, masszív fából csinálták meg. hogy ha nem is a „gyilokért", de a szép panorámáért végig is lehetett járni. Ez ma már csak álom. A gyi- lokjárónak — a szó igazi értelmében — halvány nyomai vannak csupán. Hova tűnt a sok kitűnő fa? Egyáltalán: hogyan lehetett ezt így tönkretenni? Hogyan!? Aztán... Pór éve még estéken díszkivilágításban ragyogott a vár, az utas, aki szó szerint toronyiránt közeledett Siklós e nevezetessége felé, kilométereken át gyönyörködhetett a látványban. Ma mór az est leszálltával mély sötétbe borul a vár. Nemcsak azért, mert takarékoskodni kell az energiával, hanem mert nincs mivel világítani. Körbejárva a várat azt látni, hogy az összes világító alkalmatosságot tökéletesen és szinte kijavíthatatlanul tönkretették. És még mindig válaszolatlan a kérdés: hogyan!?-f Ha nagyon akar az ember, hát „betévedhet” a Perényi- bástya mögötti udvarra, a volt ferences kolostorhoz, ahol nagy még a felfordulás: folyik a műemléki felújítás. És bár nem sokat látni ma még, a kevés láttán is hajlandó vagyok máris megelőlegezni az ítéletet: méltó társa lesz ez a kecskeméti híres-neves Kodály-intézetnek (ami szintén ferences-kolostorból született újjá), s csak úgy mellékesen, csendben örülök neki, hogy ez az ígéretes valami éppen itt van. És ha már műemlék . . . Ott van a városháza mellett az a nyomorúságos Malkocs-dzsá- mi, aminek a helyreállítása érdekében a tanács évekkel ezelőtt házakat bontott le (nem is rosszakat!), az egyelőre kevés dzsámiformót eláruló romépület pedig csak áll . . . csak áll ... A tanács pedig nem bánná, ha már most készen a rendelkezésére állna. Ugyanis a híres fazekas, Gerencsér Sebestyén múzeumát rendezné be itt — lehetőséget adva egyben a kétévenkénti pályázat díjnyertes műveinek a bemutatására is —, a kiállítandó gyűjtemény pedig dr. Bakó Géza tüdőgyógyászfőorvos hagyatéka, amelynek az átvételéről a közelmúltban írták alá a szerződést az özveggyel. S hogy addig .is mi lesz az értékes gyűjteménnyel, amíg a romból Malkocs-dzsámi lesz? (Mert a helyreállítás idén sem szerepel az OMF pécsi építésvezetőségének a munkatervében.) A tanács ideiglenesen a Batthyány utcai volt sportklub épületében fogja kiállítani, ahol helytörténeti múzeumot rendeznek be, s ahol két neves művész, Simon Béla és Istókovics Kálmán műveit is kiállítják. * Szóval: a dzsámi csak áll... Mint nem messze tőle a szerb templom is, aminek — így mondják — gyönyörű ikonosz- táza van. Kénytelen vagyok elhinni, mert bemenni nem lehet: a templomkert rozsdás vasajtaján rozsdás láncon rozsdás lakat, a templomon alig van vakolat, a torony pedig kissé meg is dőlt. A templomkörnyék egyébként Siklós egyik leghangulatosabb zuga — a kanyargós utcákat így kellene megőrizni ! Az imént hagytuk magunkat elsodortatni a múlt felé, toronyiránt. Pedig nem ártott volna megállni mindjárt ott a Gyűdi út végénél, a pártháznál. Hát álljunk meg most és csodálkozzunk rá az ott épülő házsorra. Vári Jenő (Baranyaterv) a tervezője — őt dicséri a Hajdú Imre utcai új iskola is — és az L-alakú csoportban épülő családi házak mutatós együttese a városba érkezőt a különlegesen szép formájával köszönti. A három út találkozásánál ez a házsor teszi immár teljessé a képet. ♦ A siklósi sétát fejezzük be az új lakóterületen, ami — így van ez az új városrészekkel — akár Pécs is lehetne, vagy valami más. Ha bekötött szemmel hoznák ide az embert, s újra látóvá téve kérdeznék tőle: hol van?, ugyancsak gondolkodnia kellene a válaszon. Aztán találna egy fogódzót: dél felé a földszintes házak fölé magasodik a vár. De azért van, ami csak erre a helyre jellemző. Pl. a hőközpont kéménye. Lám csak, egy közönséges kémény is lehet különleges alkotás, bár ezt már vagy száz éve Zsol- nayék is bebizonyították a porcelángyár színes cserépberaká- sos kéményeivel. És e helyre jellemző a már említett Hajdú Imre utcai iskola is. Ha másért nem, ennek a kedvéért érdemes eljönni Siklósnak ebbe az új városrészébe, ahol — és ez is itteni különlegesség! — hiányoznak a mindenütt megszokott vas játszótéri szabvónyjó- tékok. Itt minden gerendából, rönkből készült. Félek, hogy az itteni gyerekek nem is sejtik, mennyire szerencsések, amiért ilyeneket találtak ki nekik. Hársfai István Sajnos már csak a régi felvétel őrzi az egykori jegenyesort Fotó; Harth József IV VJ ár csak emlék a siklós— ■ ” ■ máriagyűdi híres kettős jegenyesor. A sok tízezer turista és az egész ország ismerte tájkép lett szegényebb, amikor a gyűdi templomtornyokat tengelyébe tartó két híres fasort kivágták. Miért? Lesz-e helyette új? — ezeket kérdeztük Szarka Árpádtól, a siklósi Városi Tanács elnökétől. — Több éves harcunk még nem ért véget —, mondotta. — Amikor a fákat vágták, szinte gyászolt a város, a környék. A felháborodás nyomán sok tanácsülésen foglalkoztunk a kérdéssel. Ennek a fafajtának az élettartama körülbelül 90 év, addig nem kell tartani attól, hogy váratlanul kidől. A mieink pedig 115 évesek voltak. Találtak a kivágáskor olyant, amelyiknek a szilárd része alig volt vastagabb a kérgénél, a belseje már majdnem teljesen 115 éves fákat vágtak ki A híres gyűdi fasor Szeretnének ismét jegenyéket ültetni elkorhadt. Egy vihar bármikor kidönthette volna, esetleg véletlenül a kesztyűgyári, vagy a futballmeccsre járó tömegre, esetleg egy buszra. Élet- és közlekedésbiztonsági okból tehát kivágták. — Mi pedig az újratelepítésről határoztunk. Hogy a gyerekeink, unokánk visszakapják a táj eredeti képét. Csakhogy a fejlett közlekedés miatt azóta módosultak a jogszabályok. Az út tengelyétől legalább 7—7 méter távolságra szabad csak fasort ültetni. A régi fasor 3,5— 3,5 méterre volt az úttengelytől. Ha viszont 7 méterre helyeznénk el, akkor a földtörvénybe ütköznénk. A föld a tsz tulajdona, a művelésből kivonni nem lehet. De a KPM-nek volt olyan terve, hogy felújítja a Siklós és a harkányi elágazás közötti, vagyis a Máriagyűd mentén elhaladó utat. Ez pedig útszélesítéssel is jár, mivel az út már keskeny. Ha akkor a 7—7 métert megkapjuk, a fasorokat már elültettük volna. De pénz híján idén negyedik éve késik az útfelújítás. Pécs és Harkány között megépítették, de a harkányi elágazás és a siklósi vasút között elmaradt. Pedig az utóbbi években a siklósi tanács már többször rendelt csemetét ehhez a két fasorhoz, de mindig máshova kellett azokat ültetni. Most tehát kénytelenek vagyunk az útépítésre várni, s ha az megkezdődik, mégis ültetünk. Ennyi a nagyon gondos vezetésről, a környék szeretetéröl árulkodó elnöki nyilatkozat. Földessy Dénes
