Dunántúli Napló, 1983. március (40. évfolyam, 59-89. szám)

1983-03-01 / 59. szám

1983. március 1., kedd Dunántúli napló 3 Növekvő minőségi követelmények Kiútkeresés a baranyai öntödékben Kísért az alap- és ci segéd­anyagok hiánya Segítenek egymáson, ha veszélybe kerül a termelés Nagy szériában készülnek a nehézöntvények az Öntödei Vállalat mohácsi üzemében. Fotó: Erb János A baranyai öntvénygyártás a növekvő minőségi követelmé­nyek miatt átalakul. A követel­ményeket a világpiachoz iga­zodó gépgyártó cégek szabják meg. Négy öntödei üzemet ke­restünk fel, miként reagálnak a „kihívásra”. MSZY pécsújhegyi öntöde A Mecseki Szénbányák Vál­lalat pécsújhegyi 20 fős öntö­déje a bányaüzemeknek ter­mel. Bár az öntött alkatrészek száma több ezer, kevésbé érzik az alap- és a segédanyagok hiányát. Ha mégis zavar adódik, segítségükre siet a MÉV és a Pécsi Vasas Ipari Szövetkezet. Nem okoz fennakadást az osz­tályozott homok és bizonyos bronzféleségek időszakos késé­se sem, ekkor a munkát át tud­ják szervezni. Mészáros György főművezető szerint a minőséget illetően még többre törekednek, ezért gépesítették a kúpoló ke­mencék kiszolgálását, áttértek a furángyantás magkészítő tech­nológiára. Nyugati berendezé­sek egységeit házilagosan pó­tolják, és a kereskedelemtől mind kevesebb alkatrészt ren­delnek. Vasas Ipari Szövetkezet A Pécsi Vasas Ipari Szövet­kezet két öntödéjében 130-an dolgoznak. Kovács László öntö­dei vezető azt mondta, győzik a megrendeléseket. A nagy cé­gek, így a Medicor Művek biz­tos piacot jelentenek. A hozzá­juk juttatott gyártmányok 80 százaléka exportra kerül. Nem rendezkednek be nagy szériára, kifizetődőbb az egyedi, kisszé­riás, döntően kézierős terme­lés. A gyorsaság, a határidő­tartás megfelelő, nemegyszer egy héten belül elkészítik a kért cikkeket. Gépi berendezésekhez több mint 500-féle alkatrészt állítanak elő. Alumínium kokillaöntésben többre lennének képesek, de egyre több a gyártó-vetélytárs. Tapasztalják a kisiparos öntö­dék munkaerőt elvonó hatását, ami minőségi fegyelemre, körül­tekintőbb bérezésre késztet. A fizikai munkát egyebek között a darus öntéssel, a szénsavas- vízüveges magkészítéssel, új kompresszorház kialakításával könnyítik. Tervbe vették egy anyagminőség-vizsgáló labor megépítését, és szerveztek egy forgácsoló gazdasági munkakö­zösséget. Gyakorta kevés az alumínium­tömb, néhány bronzféleség, de ekkor igénybe veszik a MÉV, az újhegyi öntöde, az öntödei Vál­lalat mohácsi gyárának támo­gatását. Szintentartásra rendez­kedtek be, de így is az évi 15— 17 milliós nyereséget megbízha­tóan hozzák. Öntödei Vállalat Az öntödei Vállalat 360 mun­kást foglalkoztató mohácsi vas­öntödéjében hirtelen változtak az értékesítési feltételek. Kény­telenek jobban igazodni a meg­rendelők igényeihez. Nemrég még válogattak az ügyfelek kö­zött, most szívós piackutató munkára van szükség. Korábban 20—30 volt az idegen gyártató, ma száznál több, és egyik sem igényel nagy tételt. Az áruöntvénygyártás került előtérbe. Újdonság a kamion- fékdob, a tűzhelyrostély, a szén- tüzelésű kazánok alkatrésze. A minőséget elsősorban a gyártó szabja meg. Kitűnő mi­nőségű szovjet nyersvas azon­ban alig vásárolható, a helyette ajánlott hazai silányabb, nem egyenletes az import koksz mi­nősége. Ezért a házilagos ve­gyészkedés lett a mérvadó, a kitűnő minőségű alapanyago­kat elegyítik a gyengébbekkel. A nehezebb feltételeket azzal is ellensúlyozni kívánják, hogy se­gédmunkásokat tanítanak be és emelik a szakképzettség színvo­nalát. Újszerű premizálást ve­zettek be, hogy mérsékeljék az elvándorlást. Az üzem- és mű­vezetőkre egyre súlyosabb fele­lősség hárul, hogy a szalagközi meózás végérvényesen tért nyer­jen, de szükség lenne öntvény­kikészítő gazdasági munkakö­zösségre is. MÉV-acélöntöde A Mecseki Ércbányászati Vál­lalat acélöntödéjének az éves kapacitása 2200 tonna. A ke­reslet jelenleg a magasan öt­vözött acélöntvények iránt nő, A kapacitáskihasználtság 110 Számítástechnika a könyvtárakban Napjainkban renedkívül fon­tos, hogy a kutatók minél gyorsabban tájékozódhassanak az egyes tudományterületek legfrissebb eredményeiről. Erre egyebek között a — számítás- technikán alapuló — nemzet­közi információcsere ad lehe­tőséget: a hazai szakkönyvtá­rak a külföldi adatrögzítő köz­pontok szolgáltatásait veszik igénybe. Az ilyen távkapcsolá- sos elektronikus rendszerek működtetésének tapasztalatai­ról rendeznek konferenciát —• húsz ország és nyolc nemzet­közi szervezet részvételével — Database '83 néven június ele­jén Budapesten. százalékos. Újabb üzleti part- _ nerekkel foglalkozni nem tud­nak. Az utóbbi időben a műszaki állapot romlott, az NC és más fejlett technikákat alkalmazó ipari vevők igényeivel képtele­nek lépést tartani. Műszaki fej­lesztést a MÉV-központ nem tervez az öntödében. A folya­matosan jelentkező alap- és se­gédanyaghiány miatt gyakran a megye, vagy az ország más ön­tödéinek a segítségére szorul­nak. Lévai József üzemvezető­helyettes szerint a vállalati anyagbeszerzés könnyen meg­szüntethetné a gondot. Az ön­töde helyét meg kell változtatni a vállalat szervezésében — mondotta — önálló üzemmé kell alakítani, és akkor rugal­masabban mozoghatna”. * Kitűnik, hogy az öntödék ve­zetői nem központi intézkedés­re, támogatásra várnak, a ki­utat saját erőből keresik, még­ha nehezen is. Reméljük, hogy a versenyben mindegyik üzem kiállja a próbát. Csuti János Indul a Hétfői Dunántúli Napló és a Fiiles nagy rejtvénypályázata A főnyeremény Romét kismotor Tizéves lapunk hétfői ki­adása, a Hétfői Dunántúli Napló. Ebből az alkalomból a Füles szerkesztőségével közösen nagy rejtvénypályá­zatot indítunk, melynek fel­adványai a négy dél-du­nántúli megye gazdasági, társadalmi és kulturális éle­tének fontos információit tar­talmazza. Az első rejtvény a Füles e heti, március 4-i számában, a második a Hétfői Dunántúli Napló már­cius 7-i, a harmadik a Fü­les március 10-i, míg az utol­só a HDN március 14-i szá­mában jelenik meg. A négy rejtvény helyes megfejtői kö­zött értékes nyereményeket sorsolunk ki. Az első dij egy Romét márkájú kismotor, a második dij egy mini sztereó magnós rádió, a harmadik dij kempingkerékpár, a to­vábbi dijak pedig 100—100 forintos vásárlási utalványra szólnak. Kellemes időtöltést, a nye­reményekhez sok szerencsét kívánunk a Hétfői Dunántúli Napló és a Füles olvasói­nak, a rejtvénykedvelőknek! Jubilálunk hottöi Dunántúli napló _____*» Blioin»0»-»» l.PJ.____ í me a födij Több segítséget a pályaválasztóknak! Szakmunkásképzés - problémákkal Elavult gépeken lehet-e a jövő munkásait képezni? Az idei tanévben végeznek az első olyan szakmunkástanulók, akik már az új reform szerinti képzésben részesültek. Sőt ők már a szakmunkásvizsgát is az új vizsgarend szerint teszik. A képzés reformja valamint az új vizsgarendszer is a magasabb képzettségi színvonalat célozza, vagyis a mai követelményeknek megfelelő, korszerűbb szakmun. káSképzést. De vajon az oktatás és a szakmunkásvizsga reformja ho. zott-e lényeges változást? Való. bon korszerű-e a szakmunkás- képzés? Jobban tanulnak-e, többet tudnak-e a gyerekek? A közelmúltban panaszkodott egy szakoktató, hogy az érett­ségi után szakmát tanuló gye­rekekkel témazáró dolgozatot íratott és nem egy volt, aki az egy órai gondolkodási idő után üresen adta be a papírt, csak a nevét írta ró. Egy pé­csi szakmunkástanuló intézet kimutatásai szerint a 80-as év­elitje. Abból lehet marós, aki pontos, precíz munkát képes végezni. Egyik szülő tiltakozott, amikor fiának ezt ajánlották fel, mondta: hogyne, ott minden­féle maróanyagokkal dolgozik majd!). Azonban az üzemlátogatá­sok, nyílt napok lebonyolításá­ra is valami 'más megoldást kellene kitalálni. Mert mindig az általános iskolai továbbta­nulásért felelős tanárnak vagy esetleg osztályfőnöknek a fel­adata a gyerekek kísérése, fel­ügyelete. De hány szakma van, és hány üzem, hány tanműhely? A leglelkiismeretesebb peda­gógus sem képes ennek eleget tenni. A kevéssé ismert szak­mák bemutatásában sokat te­hetnének például az iskolate­levízió, vagy az oktató filmeket készítők is. És most nézzük a szakmun­kásképzés korszerűségének fel­tételeit. Egyelőre hagyjuk az Ipari tanulók a forgácsológépekkel ismerkednek hez viszonyítva is esett a ta­nulmányi színvonal. Mondják, sajnos a gyerekek nagy hánya, da — tisztelet a kivételnek — közömbös nincs bennük törek­vés, tudásvágy. Sokon úgy vélik, a nem meg. felelő pályaválasztás ennek egyik oka. Több éves megfigye­lések bizonyítékai szerint azok­kal a gyerekekkel van kevesebb munkafegyelmi probléma, akik olyan szakmát választottak, amely szakmának ismeretét már otthonról hozták, vagy sikerült oda kerülniük ahová vágytak. Sajnos, azok a gyerekek, akik kedvük, elképzelésük ellenére csöppentek be valahová, érdek­lődés nélkül, közömbösen te­szik, amit tenniük kell, így ne­héz tőlük teljesítményt követel­ni. A legsúlyosabb vagy leg­gyakoribb fegyelmi vétséget el­követők is közülük kerülnek ki. Szerencsére vannak olyanok is, alak menet közben megszeretik az eredetileg nem általuk vá­lasztott szakmát is. Mit lőhet tenni? Valami olyant, ami az általános isko­lás tanulókkal jöbban megis­merteti az egyes szakmákat. A pályaválasztási kiállítások ilyen tekintetben nem sokat érnek. Hatásosabbak az üzemlátoga­tások, még inkább az iskolai, üzemi tanműhelyekben tartott nyílt napok, ahol a gyerek oda­mehet a gép mellé, megfoghat, ja, tapogathatja a munkadara­bokat, közvetlen élménye lehet. Mert kiderül, sok esetben se gyereknek, se szülőnek nincs fogalma egyes szakmák léte­zéséről. (Egy példa: a marós szakma az esztergályos szakma elméleti oktatás problémáit, mivel szakmát tanulókról van szó, fontosak a gyakorlati kép­zés tárgyi feltételei. A sok szak­ma közül most a különböző fémmegmunkáló szakmákat ra­gadnánk lk< azokat, amelyek bármely ipari termelésnek az alapjai. A fémmegmunkáló szakmákat az 500-as Szakmunkásképző In­tézetben tanítják; Körülbelül tíz évvel ezelőtt adták át az új tanműhelyt, amit ugyan telje­sen új, de nem a legkorsze­rűbb gépekkel rendeztek be. Természetesen ezek tanulógé­peknek nagyon megfelelnek, ám évek során elhasználódtak, és mindezideig a jelentős felújí­tásuk nem történt meg. A tanulók az első év után üzembe kerülnek. Nagyon sok helyen ott sem kedvezőbb a helyzet, mert ha vannak is az üzemnek korszerű berendezé­sei, tanuló nemigen kerül oda. Aztán ha végeznek és olyan munkahelyre kerülnek, ahol kor. szerű gépékkel találkoznak, sok. szór nem tudnak mit kezdeni vele. Lehet hivatkozni arra, hogy később munka mellett majd megtanulja, a jó képességűe­ket ót lehet képezni. Persze igaz, de mekkora időkiesés! Manapság mást sem hallunk, minthogy a termelést hatéko­nyabbá kell tenni, fokozni kell az exportot, amihez viszont ki­fogástalan minőséget kell elő­állítani. Ám közömbös gyere­kekkel, elavult gépeken tanu­lókkal kétséges ennek a sike­re. Sarok Zsuzsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom