Dunántúli Napló, 1983. március (40. évfolyam, 59-89. szám)
1983-03-15 / 73. szám
1983. március 15., kedd Dunántúli napló 3 Mit nyújt a nagyüzemeknek és a kistermelőknek? Ili szervezet az Állattenyésztő Vállalat Közelebb a termeléshez Mélyhűtő konténerekben kerül ki a megtermékenyítő anyag a tenyésztőkhöz az Állatforgalmi Vállalat pécsi spermalaboratóriumából. Erb János felvétele Nincs költségvetési támogatás, meg kell élniük szolgáltatásaikból Pécsett, a Fürst Sándor u. 69. számú ház falán napokon belül kicserélik a névtáblát. A Megyei Állattenyésztési Felügye. tőség ugyanis megszűnt, helyén ez év január elseje óta a Szekszárdi Állattenyésztő Vállalat Pécsi Állomása működik. Az állomás vezetőjét, Farkas Lászlót kérdeztük, milyen tevékenységet folytat az intézményből önálló vállalattá átalakult állattenyésztési szolgáltató szervezet? Rmi kieseit a proliiból — Egyszerűbb, ha azzal kéz. dem amivel nem foglalkozunk. A kistermelőiknek a tehéntartás után járó állami támogatást ez év január 1-től nem nálunk, hanem a Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomáson fizetik ki, Pécsett, a Megyeri út 19-ben. A támogatás iránti kérelmet továbbra is a községi, illetve a városi tanácsokhoz kell beadni. Nem foglalkozunk többé az apaálla. tok hatósági ellenőrzésével, a baromfikeltető üzemek engedélyezésével, működésével, s a méh-anyanevelő telepekkel sem. Ezeket a hatósági feladatokat is az állategészségügy vette át. Profilunkból „kiesett" a rét-, le. gelőgazdálkodás és a tejtermelési versenyek szervezése, ezek tanácsi feladattá váltak. Végül a takarmánygazdálkodással kapcsolatos elemző munkát a Statisztikai Hivatal vette tőlünk ót. Az ipari takarmányok, a különböző tápok, tápszerek bel- tartalmi értékének, lejárati idejének ellenőrzését január 1- től az Állattenyésztési és Takar, mányozási Minősítő Intézet vég- zi rendszeresen, a keverőüzemekben éppúgy, mint az elárusítóhelyeken. Ez az új intézet, rövidített nevén ÁTMI látja el tehát az ipari takarmány- gyártás állami ellenőrzését, és szavatolja az állattenyésztői vállalatok által gyűjtött törzskönyvi és teljesítményvizsgálati adatok hitelességét. Áz intézet három szakembere dolgozik Baranyában itt velünk egy fedél alatt, ök hatásági feladatot látnak el a rendszeres ellenőrzésekkel, reklamáció esetén — például a tápok béltartalmával kapcsolatos vitákban — laborvizsgálatok elvégzése után hozzák meg döntéseiket. — Ma még kissé nehéz meg. szokni a gondolatot, hogy az évtizedeken át tenyésztéspolitikát irányító szervezet egyik napról a másikra bevételeiből gazdálkodó szolgáltató vállalat legyen. Az állottenyésztési rendszerek is szolgáltatnak! Milyen szolgáltatásokat végez a vállalat a nagyüzemeknek és a kistermelőknek? Törzskönyvezés, ivadékvizsgálat A rendszerek a hibridekkel kapcsolatos — baromfi, sertés — szaktanácsadást végzik de nem tudják felváltani a nőivarú állatok törzskönyvi ellenőrzésével kapcsolatos feladatokat. A törzskönyvezést — a baromfi kivételével —, a szaporítóanyag- (seprma) ellátást és oz ivadékvizsgálatot az Állattenyésztő Vállalat végzi. Mint ismeretes, hat ilyen vállalat alakult: Gödöllőn, Debrecenben, Kecskeméten, Szekszárdon, Székesfe. hérváron és Szombathelyen. Tolna, Somogy. Baranya válla- lalata szekszárdi központtal jött létre, igazgatója dr. Inhof József, Szekszárd-Palánkon működik a térség modem mesterséges termékenyítő főállomása. Ott vannak a nagy tenyészér- tékű importbál származó, javító hatású bikák, ott történik a sperma termelése, mélyhűtése. Onnan látják el Dél-Dunántúlt. Kaposváron, és itt Pécsett a vál. lalatnak egy-egy állomása működik. A mélyhűtött spermát Pécsre, a Megye utcába szállítják, innen viszik el a nagyüzemek. A kistermelőknél vállalatunk szakemberei végzik napi körjáratokban a mesterséges termékenyítést. — Ez eddig is így volt, csak más felállásban. Most, hogy egyesült az MTÁF a Mestersé. ges Termékenyítő Főállomás és a Lótenyésztési Felügyelőség ki. rendeltsége, és létrejött az Állattenyésztő Vállalat, ez mit változtat a dolgokon? — A lényeges változás, hogy nem kapunk költségvetési támogatást, meg kell élnünk a szolgáltatásokból. Eddig szigorú párosítást tervek alapján történt minden, most a vállalat kiadott egy bika-katalógust, s ez alapján a mezőgazdasági nagyüzemek, de a kistermelők is maguk választhatják ki név és szám szerint, hogy a kevésbé értékes, vagy értékesebb bika spermáját veszik meg, olcsóbbat, vagy drágábbat visznek. A sperma-árok ugyanis differenciáltak, 120 forinttól 600—700 forintig. A legdrágább az importsperma, a Bályi Mezőgazdasági Kombinát például csak ezt vásárolja. A vállalat feladata továbbá a mesterséges termékenyítésbe be nem kapcsolt települések ellátása kiváló minőségű községi apaállatokkal. Felvásárolják, és oz úgynevezett intervenciós telepekre helyezik ki a tehéntar- tóknál feleslegessé vált, de to- vábbtenyésztésre . alkalmas üszőborjakat. Az idén például 1000 darabot mentenek így meg. A kistermelőktől bikaborjakat is felvásárolnak a nagyüzemek részére, hizlalásra. Mindkét formában érdekelt a megyei ÁHT is. Rövidesen meg. kezdik a kistermelői szerződés- kötéseket tenyészállat előállításra. A vállalat kockázati alapjából 5000 forintot fizet annak a kistermelőnek, aki valamilyen okból — például saját maga tartja tovább stb.. — nem tudja teljesíteni a vemhes üsző értékesítési szerződését. Egy sor jó elképzelés Jelenleg az útkeresés srtódiu. mában vagyunk — mondta befejezésül Farkas László. — A vállalati önállóságból következően a szolgáltatási tevékenységet saját hatáskörben bővíthetjük. Van egy sor jó ötlet, sze. retnénk például jobban bekap, csolódni a nagyüzemek és a kistermelők egymás közötti tenyészállat-forgalmának elősegí. tésébe, Csekély forgalmazási százalék ellenében összehoznánk a vevőt oz eladóval. Szolgáltatási vállalat lévén, tarifáink szerények. Most készül az idei tervünk, amiben szerény nyereséggel számolunk. — Rné — Anyaghiány „Hogy lehet így dolgozni, és főleg teljesítménybérben, ami. kor mind gyakrabban állunk alapvető anyagok hiánya miatt?!” A kérdés szinte naponta vetődik fel az építőiparban is. Egy közepes nagyságú építőipari szövetkezet festőrészlegének három tucat munkása januárban két napig állt, mert sehol sem tudtak beszerezni káliszappant. Igaz, hogy egy nagyvállalat — melynek ugyancsak dolgoznak — néhány napi mennyiséggel kisegítette őket, de ez a helyzeten alapvetően mit sem változtat. A káliszappan alapanyaga tőkés importból származik, jóideje tehát eleltűnik a nagykereskedelem raktáraiból, a boltokból. A kényszerhelyzet gyakorta kény. szermegoldást szül, van, ahol a leleményesség diadalmaskodik. (A söripor az üvegmosó láncpályák síkossá tételéhez nagy mennyiségben használ káliszappant, illetve használna, ha kapna. A folyamatos üzemelés nem tűri az akadozó anyagellátást, így kitalálták, hogy Flóra szappant vesznek, azt ledarálják, vízzel masszává dolgozzák és azzal helyettesítik a hiányzó káliszappant.) Ha nem segít a szükségmegoldás, van még más út is az anyagellátási nehézségek áthidalására: a kölcsönkérés. Az építőipari szervezetek igyekeznek egymást kisegíteni, ha van miből. A felújításokat nemigen lehet elvégezni hagyományos építőanyagok — például kisméretű tégla nélkül — így gyakran vándorol a kisméretű téglarakat egyik cégtől a másikig, onnan, ahol nélkülözni tudnak belőle, oda, ahol nincs. Az ilyen ügyletek szépséghibája, hogy bár az átvevő kifizette a kölcsönbe kapott anyagot, mégsem lehet nyugodt, mert a kölcsön visszajár, ha a nagylelkű átadó kerül szorult helyzetbe. És ha nem kapja meg? Bírósági ügy ugyan nem lesz a dologból — hisz szabályszerű adás-vétel történt — mégis, legközelebb már nem lesz segítőkész a korábbi átadó. Megy az anyag vándorútra, ha van honnan. Hagyományos és színes tetőcserép, szögek (100—200-as méretek között), anyáscsavarok (12—24-es mérettartományban), profilcsövek, dilatációs hézagtömítő anyagok a panelrések tömítéséhez, kislakás fogyasztását mérő vízórák hiánya néha megbénítja a munkát. És más anyagok is eleltűnnek. Mind több anyagmegrendelés visszautasításának oka — de vajon mindig joggal? — az importkorlátozás. Hogy hosszú idők óta akadozó az oxigén- és főleg a dissousgáz-ellátás, az már-már megszokott. Mind több helyen térnek vissza a hagyományos karbidfejlesztő berendezések használatára. Kétségtelen, hogy ez visszalépést jelent, mert körülményes, nagy szaktudást kíván, de megoldásnak megteszi. Telefonok, telexek, személyesen az anyagbeszerzők megállás nélkül csörögnek, kattognak, kilincselnek: segíts, szükségünk lenne erre vagy arra. Sürgős! S ha nem tudnak senkitől venni, kölcsönkérni, haza. küldik a dolgozót vagy átirányítják olyan szakterületre, ami így-úgy mégis csak pocsékolásnak számít. Pazarlást szaktudással, munkaidővel. A hiányzó anyagólt kétségtelenül hátráltatják, visszavetik a termelést. A leleményesség sok helyütt megoldást , jelent. Ha nem is véglegeset, de olyat, hogy folyamatos a munka, nem állnak a dolgozók. M. L. Forint a csőben A merevség tandíját közösen fizetjük Ú gy látszik, a pofon- egyszerű ügyeket, dolgokat képtelenek vagyunk egyszerűen, ésszerűen megoldani, mert az első néhány lépés ugyan még világos, átlátható, de később már sötétben tapogatózunk. Vagy — ami ugyanaz —, olyan szabályokhoz, utasításokhoz, érdekekhez vagyunk kénytelenek alkalmazkodni, amit „valahol”, „mások” rendeltek, szabályoztak így, s ezért nincsen hatalmunk, rendelkezésünk felette. Azt mondja például egy baranyai tsz főagronómusa: „Istállótrágyát hordatunk a földekre, traktorokkal, vontatókkal. A trágyát persze fel is meg le is kell rakni. De hová ültessem a rakodó embereket? A trágyára nem ültethetem őket, a traktor vezetőfülkéjébe meg azért nem ülhetnek, mert tiltja a KRESZ. Van ugyan pótülés a traktorok fülkéjében, de ha a szállítómunkás odaül, a traktorost megbírságolja a rendőr. A környező országokban sehol sincs ilyen merev szabály. Mondja meg, mit tegyek? Vitessem a szállítómunkásokat a zeto- rok után — külön személy- gépkocsival? ... Egy ipari szövetkezetben elmondják: nemrég vásároltak Jugoszláviából egy műanyaggyártó automata gépet. A masina december 31-én a határállomásra érkezett, de — mivel aznap ünnepnap volt — nem tudták kirakodni, vámkezeltetni, átvenni. A vámhatóságok számára ez az ügy már idei, 1983-as ügy: követelik tehát az erre az évre szóló vámengedélyt. Igen ám, de ami van, az 1982-re szól. Mit tehetnek? Vagy beszerzik az új engedélyt — ami több hónapos procedúra —, vagy előkeresik azt a „hol volt hol nem volt" okmányt, például szállítólevelet, amely igazolja: a gép igenis mór tavaly az országba érkezett. Bármelyik utat is választhatják, az ügy elintézése legalább nyolctíz ember számos telefonjába, akciójába: fölösleges és időrabló munkájába kerül. Ritkán nézem a televízió folytatásos „filmkölteményét”, az Onedin-családot, mert nem mindig kötnek le az epizódjai, ezek a zárt, előre kiszámítható mesék. Ám amit láttam belőlük, annak egy tanulsága mindenképpen tetszik: az a fáradhatatlan törődés, mellyel a főhős, ez a pofaszakállas, nyersen ironikus úriember — mondhatnám úgy is: ez a „klasszikus kapitalista" — odafigyel a vállalata dolgaira. Sőt nemcsak arra, hanem mindenre, ami cége ügyét a közeli vagy távoli jövőben segíthetné vagy épp veszélyeztethetné. Olyan ő, mint a jó sakkjátékos: minden lépésre, a hetedik-nyolcadikra is, jól kiszámított ellenlépése van. Eleve bekalkulálja a kedvezőtlen fordulatokat, készen rá, hogy a rosszat is bármikor a maga javára fordítsa. Persze, ez a „klasszikus kapitalista” száz, 120 évvel ezelőtt még nem tudott arról, hogy a mi időnkben kissé bonyolultabb lesz majd a világ. Arról sem tudott, hogy egy szervezettebb társadalom ezernyi rész-funkció megszervezését igényli. Aligha tudott, hallott szervezet- szociológiáról, s más effélékről, ami számunkra már nemegyszer kimondta, kimutatta, hogy a sok-sok részfunkcióból könnyen lehet „agyonszabályozás”: olyan állapot, melyben ezek a rész-funkciók eredeti rendeltetésüket meghaladva, sőt azzal ellentétesen működnek, s előáll a „nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal” ... Vagy ami még rosz- szabb, egyik karunk „ki- nyúl” valamiért, de közben emez lefogja a másikat. Lehetetlenné, mozgásképtelenné teszi. Szervezetszociológiai tanulság, törvényszerűség az is, hogy a gazdálkodó szervezetek, a termelők rugalmasabbak, reagálóképesebbek, „mobilabbak”, mint a hivatalok. Ez utóbbiak dolga az általánosító rendteremtés, a szabályozás, az előbbieké viszont — kénytelen-kelletlen, egyre nagyobb mértékben — az, hogy megkerüljék a valósággal, a hétköznapok gondjaival a sokszor alig-alig számoló „szabályzatot”. Vagy miként a minap egy tanácskozáson egy vállalatigazgató megfogalmazta: „Az a baj, hogy a magyar mechanizmusban egy hatóság sem ér önmagában semmit, mert minden feladat megoldásához legalább 5—6 hatóságnak kell igent mondania”. Aligha vélte úgy — és én sem szeretnék arra biztatni —, hogy ne tartsuk be a KRESZ-t, vagy pláne a vóm- renácleteket. Az is biztos, hogy a nálunk lépten-nyo- mon tapasztalható aqyon- szabályozottságban a vonulatoknak a saját portájukon is akad mit söpörniük. Azt viszont igenis állítom: ideje felülvizsgálnunk egyes hatósági szabályozásokat, rendeleteket, mert ezeknek jelentős része már-már a termelés folyamatos rendjét veszélyezteti. Rendet mondtam — és nem véletlenül. Egy újfajta „rendet”, amit legfőbb nemzeti érdekünk: az életképes gazdálkodás érdekei határoznak meg. semmiféle új szabályozás sem alakul ki persze egy csapásra; ehhez idő kell. De mór a meglévő szabályozós tisztességesebb, rugalmasabb, körültekintőbb alkalmazásával és — „addig is” — az erre irányuló közgondolkodás bátorításával, figyelmesebbé tételével is nyerhetünk, megelőzhetjük magunkat. A vállalatok, gazdasági egységek, akár tetszik nekik, akár nem, megtanultak a „hivatalok” fejével gondolkozni — erre késztetik, kényszerítik őket a rendeletek. Ideje lenne, ha a hivatalok is megtanulnának gondolkozni a termelők — mondjuk ki: az igazi értékek létrehozóinak fejével! Ha nem tetszik: a termelés, gazdálkodás útjában álló adminisztratív, bürokratikus akadályok órát, a túlzott, „csőlátó” merevség tandíját közösen fizetjük meg. Varga János
