Dunántúli Napló, 1983. február (40. évfolyam, 31-58. szám)
1983-02-19 / 49. szám
1983. február 19.. szombat Dunántúli llaplo * 13 Platthy György kiállítása A Pécsi Galéria rendezett gyűjteményes kiállítást az idén 75 éves pécsi képzőművész, Platthy György műveiből. A harminc év munkásságát felölelő kiállításon száz festményt és grafikát láthatunk Platthy György pályájának különböző szakaszaiból. Többféle stílustörekvé^ olvasható le ezekből a képekből, hiszen mint azt a művész a kiállításmegnyitó zárásakor látogatóinak maga elmondotta, törekedett a sokféleségre alkotásaiban. Az 1953—1972 közötti éveket főiskolai tanárként, pedagógusként dolgozta végig Egerben és Pécsett. A sokarcú festészetet tanítva, maga is törekedett a sokrétűség rrfegvalósítására. Kiállítását az Építők úti Ál. talónos Iskola Nyári József vezette gyermekkórusa köszöntötte énekével, majd Horváth Lajos, Baranya megye Tanácsának elnöke mondott megnyitót. Beszélt azokról a törekvésekről, melyeket a megye magáénak érez d képzőművészet támogatása területén, és ugyanakkor megfogalmazta mindozt, amit a művészektől vár. Horváth Lajos ez alkalommal nyújtotta át Platthy Györgynek a „Szocialista kultúráért” kitüntetést. Az örök Álszent újra színpadon Bemutató előtt a Tartuffe Moliere talán legismertebb, legnépszerűbb drámáját mutatja be ma este a Pécsi Nemzeti Színház, a Tartulle-öt. A mű abszolút középpontjában álló hős alakja évszázadok során sokféle felfogásban színre került, s különös módon minden időszakban tudott valami fontosat mondani vele a szerző. Nyilván ez is fontos szerepet játszott abban, hogy az idei évadban műsorra tűzték. Efelől kérdeztem a darab rendezőjét, Nógrádi Róbertét, akinek ez a második találkozása Moliere- rel. Mintegy kilenc évvel ezelőtt az ő rendezésében'láthattuk a nagy klasszikus vígjátékíró egy másik remekművét, a Don Jüant. Beszélgetésünkön Nógrádi Róbert elmondta, hogy a darab kiválasztásában két fontos szempont vezette. Az egyik az, hogy a világirodalom nagy alkotóit, a görögöket, Shakes- péare-t, Molieré-t, akiknek művei az áftalános emberi kultúra részei, időről időre meg kell ismertetni: újra kell játszani fontos drámáikat. A másik, ami a bemutató időszerűségét jelzi az, hogy korunk nem nevel racionalitásra, inkább prakticista ez a kor, amiben élünk. Kétségtelenül az emberek soha nem tudtak nagy hitek, nagy rémé-, nyék nélkül élni, anélkül, hogy a kor uralkodó eszmerendszerében ne hittek volna. A darabban levő kérdéseket viszont a vakhit téveszméje, ennek az ábrázolása. kifigurázása veti fel .. . A címszerepben Győry Emilt láthatjuk. A darab további szereplői: Ujlaky László (Orgon), Andressz Katalin (Elmira),' Sal- ranek Károly (Damis, Orgon fia), Oláh Zsgzsa (Mariane, Orgon lánya), Vajek Róbert és Mdros Gábor (Valér), Sipos László' (Cléante) Sólyom Katalin (Orgon anyja), Vári Éva és Lang Györgyi (Dorine), Faludy László (lojális úr), Meli$ Gábor (rendőrhadnagy) és Arany Kató (szolgáló). A díszleteket Csányi Árpád, a jelmezeket Húros Annamária tervezte. Változatlan utazókedv i Nyolcvan turista csoport Pécsről Változatlan a baranyaiak utazási kedve. Az eredmények túlszárnyalták az elmúlt év azonos időszakának eredményeit. Pécsről eddig mintegy nyolcvan autóbusz közönsége indul neki a turistavilágnak 1983-ban. Ha figyelembe vesz- szük, hogy még csak február van, különösen biztatóak a számok. De az is elmondható, hogy egyre többen rájöttek: a jó külföldi lehetőséget már valamikor az előző év folyamán kell lekötni, mert így gondok nélkül, zökkenőmentesen, mindig időben lehet az egyéb adminisztrációs ügyeket intézni. Ezt a törekvést azzal támogatta az IBUSZ, hogy három1- százezer utas részére biztosított utazási lehetőséget, és az utak négyötödének ára tízr ezer forint alatt van. Tavaszi és őszi idényben, az úgynevezett idegenforgalmi elő- és utószezonban tengerparti útjainál 40 százalékos engedményt ad, sok út esetében a nyugdíjasok száz—négyszáz forintos kedvezményt kapnak és van a kiskorú gyermekek számára gyermekkedvezmény is. Eddig gondot okozott az utasoknak a budapesti indulás, a gondon túl jelentős költséget is. Ennek megoldására is lesz lehetőség, mert a Budapestről induló autóbuszok, közelítve az ország határaihoz, több helyen - igény szerint — megállnak, és felveszik az utasokat, vagy pedig lehet csatlakozni a csoporthoz a határ előtti faluban is. Ugyancsak az újdonságok között szerepelnek a kettős célú túrák: oda-vissza egy hétig utazás, ismerkedés a közbeeső országokkal és utána egy hét üdülés, például a román vagy bolgár tengerparton. Az elmúlt évben visszaesett a szocialista országokba utazók száma, új utakat keresve, kedvcsinálóként előtérbe kerültek a kéthetes üdülések, érthetően, mert ha valaki napok fáradalmát cipelve leutazik a bolgár Aranyhomokra, ilyenkor van ideje azt kipihenni, és erőt gyűjthet a viszonylag fáradságmentes visszautazáshoz is. Érdekes és keresett utdk közül csupán egyet: a feketetengeri hajóút, amelyre bármennyi helyet köt le az IBUSZ, alig-alig lehet helyet kapni. Helyettük — ha nem sikerül hajózni — Szocsi és Jalta, Szovjet Középózsia, Baku, Jereván vagy Tbiliszi csodálatos tájai nyújtanak kárpótlást. Improvizáció A Benkó-dixieland és Jandó Jenő közös hangversenyén Falusi filmnapok Megnyitó Dunaszekcsőn Filmnapok falun címmel rendezvénysorozat kezdődött Baranya megyében. Megnyitót tegnap délután Dunaszekcsőn dr. Biró Sándor, a Baranya megyei Mezőgazdasági Termelő- szövetkezetek Szövetségének titkára tartott. — Nem véletlen, hogy a rendező szervek között olyanok is szerepelnek, amelyek hivatásszerűen nem kulturális, hanem gazdasági munkával foglalkoznak — mondotta —, a falvak kulturális élete közös ügy kell hogy legyen. — Utalt a filmművészet szórakoztató, tanító, nevelő feladatára és nagy lehetőségeire, és arra, hogy a falusi filmnapok programját sokféle közönségigény figyelembevételével állították össze. Ezután levetítették a Számvetés című rövidfilmet és a Liliomfi című régi, népszerű magyar filmet. Március közepéig Baranya megyében Boksán, Károlymajorban, Bikaion, Sátorhelyen, Kisharsány- ban, Szentlőrincen, Bárban, Villányban, Bolyban, Szabadszentkirályon és Püspökbólyban adnak játékfilmeket a falusi filmnapok keretében. Somberekén, Üjpetrén és Villányban pedig mezőgazdasági szakmai vetítéseket tartanak az érdeklődőknek. G. T. .Újszerűén merész zenei vállalkozás tanúi lehettünk pénteken délután és este a pécsi Liszt Teremben a Benkó-dixieland és Jandó Jenő közös hangversenyén. Az „improvizáció” cím önmagában is izgalmat keltett. A „klasszikus” és „dzsessz” párosítás pedig — mint azt tapasztalhattuk — a legszélesebb érdeklődéssel számolhatott. Jóllehet az improvizációs (rögtönző) technika korántsem új találmány. Gyökerei szinte a zene eredetéhe* vezetnek. Mégis amikor az improvizáció szót halljuk — feledve az elmúlt korok klasszikus zenei hagyományaira sokkal általánosabban * jellemző fcgtönzési gyakorlatot — elsősorban a dzsesszre gondolunk. És ez természetes is, mert századunkban az improvizáció a dzsessz fogalmával azonosult. Olyannyira; hogy ma már legfeljebb visszahat az úgynevezett komolyzenére, de nem gyakorlata annak. Érthető tehát, hogy vannak kezdeményezések, amik a műfaji korlátokon felülemelkedve meg. kísérlik a két zenei világot éppen e ponton közelíteni egymáshoz. A Benko-dixieland hagyományos zenéje és előadásmódja oly nyilvánvalóan közérthető, hogy kisugárzó ereje a teljes azonosulásig magával ragadja hallgatóit. Előadásukon most ;— majdhogynem ismeretterjesztő részletességgel — bepillantást nyerhettünk az improvizációs műhelymunka folyamatába. Annak okán, hogy a dzsessz zené. ben a kreativitás belső törvénye sokkal inkább követi az adott pillanat reagálási reflexeit (akár az együttes játékában is), mint azt mi bármiféle külső jelekből észlelhetnénk. Ez a megközelítés természetesen nem jelentette és nem is jelenthette a teljesség igényét, márcsak azért sem, mert a dixieland maga a dzsessz zenének egy lezárt stíluskorszaka. Napjainkban pedig ez a műfaj már sokkal bonyolultabb ennél. Valahogy úgy, mint a századeleji és a mai ember életritmusának ösz- szehasonlításában. Nosztalgiánk talán éppen emiatt erősödik szüntelen. Az improvizációról és a dzsesszről, a komoly, és népzenéről folytatott érdekes elmélkedés mellett mégis — csak az élő zenei anyag jelentette az igazi csemegét mindkét előadáson. A hatásában és megszólalásában egyaránt nagyszerű közismert dixieland-számok sorát a témához igazodva zongorabetétek színesítették. Jandó Jenő zongorajátéka kiváló stílusérzékkel és muzikalitással párosul. Erről már több ízben meggyőződhettünk. Zenei igényességét dicséri, hogy ezen a koncerten sem kívánt más lenni (több vagy kevesebb) ön. magánál. Sokkal inkább hűséges a zeneszerzői elképzelésekhez, a megszólaltatott művek kellő alázatával. Sokan úgy vélték, ő is improvizál majd, mint Benkó Sándorék. Erről azonban szó sem volt. A dzsessz hatására íródott komoly zongoradara. bök remekeiből iátszott néhányat. (Debussy: Golliwog's Cake Walk; Strawinsky: Piano rag music; Bartók: Improvizációk; Gershwin: II. Preludes). Bemutatta Scott Joplin Regtime- jót és közreműködött Oscar Peterson Szabadság himnuszában. A tradicionális Tiger Rag ráadásként hangzott el a nagyszerű koncerten hiteles, kczös előadásban. Bornemissza Géza FILMJEGYZET Szemleszemle Szerdán este ' Budapesten ünnepélyesen véget ért a XV. magyar játékfilmszemle. A társadalmi zsűri ítélete szerint Sándor Pál Szerencsés Dániel című filmjének alkotói érdemelték ki a fődíjat. Szerdán délelőtt a Royal szálló nagytermében nyilvános ülést tartott a zsűri, melynek tagjai a végső szavazás előtt fejtették ki véleményüket a látottakról. Király István akadémikus, a zsűri elnöke a méltató elismerés mellett szólt két veszélyről is, ami egyfelől az igénytelenség, másfelől pedig az ezoteri- kusság jegyében jelentkezik a magyar filmekben: az előbbiben főképp az amerikai példák másolása aggasztó, a másodikban pedig a közönség lenézése. Mindamellett magyar sajátságokkal is kielégíthető a közönség igénye, András Ferenc Dögkeselyü-je és Szurdi Miklós Hatásvadászok-ja a példa erre a krimi, illetve a vígjáték kategóriájában. A szemlefilmek között nem talált kiemelkedő csúcsteljesítményt, összeségében azonban ismét meggyőződhetett a magyar film „magaslati vonulatáról", melynek legjelesebb alkotása a Szerencsés Dániel. A fődíjas film 1956 decemberének első napjaiban játszódik, amikor „még nyitva a határ". A nyugatra tartó vonaton megtalálhatjuk a kor jellegzetes egyéneit: revizionistákat és ’ellenforradalmárokat, kétségtől gyötört kommunistákat és a volt ÁVH embereit stb. A film erénye az 1956-os nemzeti tragédia újszerű láttatása — bizonyára vitákat fog majd kiváltani az országos bemutató után. A szemlén szereplő filmek jelentős részét alkották a dokumentumfilmek, melyek közül vitathatatlanul Sára Sándor Pergőtüze kívánkozik az élre. A második világháború, a Don- kanyari tragédia felidézésével nemzeti tudatunk alakításában jelentős tett Sára filmje. A hatalmas dokumentumanyagból a 20 részes tv-sorozat mellett öt mozifilmet is készített a rendező, ez az utóbbi második része volt. A három rendezői díj a magyar film három vonulatának elismerését is jelenti: Makk Károly a történelmet faggató Egymásra nézve című filmjéért, Szurdi Miklós a jelen ellentmondásait megjelenítő Hatásvadászok című alkotásáért és Vitézy László a magyar dokumentalista iskolát képviselő Vörös lóidért kapott személyre szóló elismerést. Pedig a Vörös föld — legalábbis a kritika szerint — eme iskola kiüresedéséről beszélt. A társadalmi zsűri mégis elismerte, sőt kétszeresen is: Pap Ferenc operatőri díja is ehhez a filmhez kapcsolódik. A KISZ különdíjában Erdőss Pál Adj király, katonát! című filmje ' részesült: elsődlegesen, mert korunk cselekvő embereit állítja a néző elé. A zsűri általános megállapítása volt a filmekkel kapcsolatban, hogy jelentősen javult a színészi játék — ez a rendezők színészvezetési gondosságát is jelzi, s azt, hogy „jó” szerepeket kapnak a színészek. Több filmben is láthattuk Udvaros Dorottyát, s két epizódszerepért részesült Végvári Tamás a másik színészi díjban. B. L. Újszerűén merész zenei vállalkozás
