Dunántúli Napló, 1983. február (40. évfolyam, 31-58. szám)

1983-02-11 / 41. szám

1983. február 11., péntek Dunántúli napló 3 Az elmúlt év szeptemberé­ben hirdette meg a Magyar Honvédelmi Szövetség országos központja és a Kommunista If­júsági Szövetség Központi Bi­zottsága a „Nekem szülőha­zám . .." elnevezésű honvédel­mi játéksorozatot az 1982-esés 1983-as év legjelentősebb év­fordulóira való megemlékezés jegyében. É két évben ünné- peljük többek közt az 1848— 49-es polgári forradalom és szabadságharc 135. évforduló­ját, Kossuth Lajos, Petőfi Sán­dor, Ságvári Endre születésé­nek évfordulóit, a KISZ és a munkásőrség 25 éves jubileu­Mit szeretne megvalósítani ebben az évben? „Nekem szülőhazám...” honvédelmi játéksorozat M Párbeszéden alapuló közös cselekvéssel! Beszélgetés Borsos Jánossal, az MSZMP Mohács városi Bizottsága első titkárával Keresztes József Kovács Éva Marton László Lakas es tanulás a az újévi fogadkozásokról igen sokan le is szoktak “■ már, vagy éppenséggel nem veszik komolyan, terve­ket azért mindenki készít magának, s ez egészen más dolog. Valamennyiünknek van valami elképzelése arról, hogy mit is szeretne megvalósítani ebben az évben. Mi három harminc éven aluli fiatalt választottunk ki, s megkértük őket, beszél­jenek idei terveikről. Mindhárman a Pécsi Dohánygyárban dolgoznak, s még egy közös vonásuk van: mindegyikük azon­nal a lakásról kezdett el beszélni, majd a tanulásról, illetve továbbtanulásról. Lakás és tanulás, azt hiszem, akárhány fia­talt kérdezünk meg, ez lenne a legjellemzőbb fontossági sor­rend terveikben. A három fiatal: Kovács Éva 22 éves szakmunkás, Keresztes József 29 éves gépmester és Marton László 28 éves közgaz­dász, az anyag- és áruforgal­mi osztály vezetője. Kovács Éva: 1980 február óta dolgozom itt, ezen belül egy éve a papírosztályon. A szak­munkásvizsgám jól sikerült, azt tervezem, hogy jelentkezni fo­gok a budapesti Kertészeti Egyetem dohányipari szakára. Nem, nem ebben az évben, majd csak jövőre, addig tanu­lok és fölkészülök a vizsgára. De most a legfontosabb a la­kás. Január végén költöztünk Uránvárosba egy másfél szobás lakásba, ezzel — mint minden­kinek, aki már olyan szerencsés helyzetben van, hogy végre sa­ját lakásába költözhet —, nagy problémánk oldódott meg. Most persze még minden a lakás kö­rül forog, más igazán nagy tervem nincs is erre az évre, mint a lakás berendezése, és a következő évi felvételire való felkészülés. Keresztes József: Én már 1975 óta dolgozom a dohánygyár­ban, mint gépszerelő, s most mint gépmester. A munka mel­lett leérettségiztem. Hogy mi­ért tetszik ez a szakma? Na­gyon fontos, ha egy gép meg­hibásodik, minél előbb el tud­juk hárítani a hibát. Függünk egymástól, hiszen, ha az embe­rek teljesítménybérben dolgoz­nak, nem mindegy, hogy áll-e a gépük vagy sem. A legkor­szerűbb NSZK-gyártmányú automata gépeken dolgozunk, ez is vonzó ebben a szakmá­ban. Most éppen technikus mi­nősítőre járok, ez tízhónapos tanfolyam, így hát engem is a tanulás köt le leginkább. A másik, természetesen, a lakás - de hát kinek nem az? A fe­leségemmel és a kislányommal a szülőknél lakunk, így hát a sok előny mellett még abban is szerencsénk van, hogy albérlet fizetése helyett gyűjthetünk la­kásra. Az igénylésünket négy éve adtuk be; eddig nem tud­tunk takarékoskodni, de ebben az évben már jobb anyagi hely­zetben leszünk. Nagyon fontos, hogy valamennyi pénzt össze- gyűjtsünk, hiszen mindennek a lakás az alapja -, ha ez meg­van, utána már lehet tovább­lépni. Most ez a kettő van elő­térben, a lakás és a technikusi vizsga. Marton László: A közgazda­ságtudományi egyetemet Pé­csett végeztem, úgy kerültem ide, egyébként soproni vagyok. Igaz, kis kitérővel maradtam végleg Pécsett, először ugyan­is visszamentem Sopronba dol­gozni, de ott nem tetszett a munkám, mert egyáltalán nem közgazdászi feladatokat kap­tam. Ezt a várost nagyon meg­szerettem, a feleségem is pécsi, így hát itt kerestem állást. Elő­ször a komlói Carbonnál he­lyezkedtem el, majd egy pályá­zat útján fölvettek a dohány­gyárba, osztályvezető helyettesi munkakörbe. Ez 1979 májusban volt, 1982. szeptember eleje óta pedig az anyag- és áruforgal­mi osztály vezetője vagyok. Igen, ez elég ritkaság sajnos, hogy valakire ilyen fiatalon ve­zető munkakört bízzanak, de a dohánygyárban egészen más­hogy állnak ehhez a kérdés­hez, mint sok helyen az ország­ban: itt a vezetők fele fiatal, iánk mernek bízni döntéseket, fontos munkát, és ez rendkívül jó. Az itteni munkám érdekes, mozgalmas; fő feladatom az anyagok biztosítása. Nagyon sokat köszönhetek kollégámnak, aki most az osztályvezető­helyettes, ő már harminc éve dolgozik itt, tőle nagyon sokat tanultam. S még egy fontos dolgot szeretnék elmondani: ebben a gyárban nagyon tá­mogatják a nyelvtanulást, an­gol és német tanfolyamokat in­dítottak. Nekem már van né­met felsőfokú nyelvvizsgám, most angolul tanulok, távolab­bi tervem, ebből a nyelvből is letenni a vizsgát. Másik tervem az már inkább kellemes, de természetesen nálam is a la­káshoz kapcsolódik. Már van egy másfél szobás lakásunk, eb­ben az évben a lakással kap­csolatos adósságokat kell tör- lesztenünk. S minthogy ez a lakás azért elég kicsi, néhány év múlva már gondolni kell arra is, hogy esetleg egy na­gyobbá költözzünk. Pillanatnyi fő célom az, hogy ezt a munka­kört minél jobban el tudjam látni. D. Cs. Mi történt a XII. kongresszus óta? című sorozatunkban a Baranya megyei városok és járások pártbizottságainak első titkárai számolnak be olvasóinknak az elmúlt évekről, s szólnak a területek feladatairól. Ezen a héten Borsos János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Mohács városi Bizottságának első titkára be­szélgetett munkatársunkkal. mának és az MHSZ megalaku­lásának 35. évfordulóját. Mindezekre való megemlé­kezés külön-külön és együtte­sen is jó lehetőségeket bizto­sítanak hazaszeretetünk, szo­cialista hazafiságunk kifejezé­se, történelmi múltunk haladó hagyományainak ápolására, a lakosság széles tömegeit és az ifjúság minden rétegét mozgó­sító programok rendezésére. A játéksorozat az 1982-es és 1983-as fegyveres erők napja közötti időszakban zajlik fel­menő rendszerben. Az alapjátékokban az álta­lános iskolák felső tagozatos tanulói, a középiskolások és KISZ-tagok, MHSZ-klubtagok, szocialista brigádok, dolgozó kollektívák tagjai vehetnek részt. Az erre a célra kibocsá­tott 32 oldalas rejtvényújság feladványait kellett megfejteni és az értékelőlapot az illetékes terjesztőkhöz visszajuttatni, il­letve a pályázati szelvényt be­küldeni, amely majd ajándék- sorsoláson vesz részt. A me­gyében több mint 20 000 rejt­vényújság került terjesztésre MHSZ- és KISZ-vonalon. Sok ezer helyes megfejtés érkezett be Budapestre, a nyeremény- sorsolásra, és több ezer érté­kelőlapot adtak le a megfej­tők, akik részt kívánnak venni a vetélkedőkön. Az alapjátékokra már de­cember és január hónapban is sor kerülhetett több helyen, a leadott értékelőlapok alapján hívták meg a megfejtőket és további elmélet] feladatokat kell megoldani, valamint ügyességi játékok is szerepel­nek a vetélkedő során. Az alapjátékok megrendezé­sére minden szinten 1983. már­cius 1-ig van lehetőség, ad­digra kell kiválasztani azt a 4—4 főt, akik képviselik a tan­intézetet, KISZ-alapszervezetet, szocialista brigádot, MHSZ-klu- bot, kollektívát a játéksorozat további szintjén, a városi-járá­si elődöntőkön, illetve döntő­kön, ahol az azonos korosztá­lyú csapatok egymással verse­nyezve döntik el a továbbju­tást. Az így kialakult sorrend alapján a továbbjutott általá­nos iskolai, középiskolai és felnőtt korosztályú, 4—4 fős csapat együttesen képviseli majd a továbbiakban az adott területet a további vetélkedőn. A városi-járási versenyek már­cius 30-ig bonyolódnak le. Országosan egységesen ren­dezik meg a megyei döntőket, április 16-án. Ezt követően a győztes csapat vehet részt me­gyénk' képviseletében a május 7-én Pécsett az egyik terület] elődöntőn, ahol Somogy, Tol­na, Fejér és Pest megye csa­patai mérik össze tudásukat Ba. ranyával. Ugyanebben az idő­pontban zajlik a másik három elődöntő Győrben, Szolnokon és Szegeden. A 4 területi elő­döntő győztese vehet majd részt az 1983. szeptember 24— 25-én Velence, Pákozd és Bu­dapest helyszíneken megrende­zésre kerülő országos döntőn a fV nyilvánossága előtt, amely sgyben bevezetője lesz az or­szágos ifjúsági honvédelmi na- Doknak. Ekkor kerül sor a rejt- rényújság megfejtői között a ryereménysorsolásra, amelynek :ődíja: utazás az 1984. évi »limpiára. Bosznay Pál — Mohács a megyében a nagyobb, országosan a kisebb városok körébe tartozik, de mindkét vonatkozásban külön­leges sajátosságokkal rendel­kezik: a dunai viziúton hazánk déli kapuja, határváros, sok- nemzetiségű város, az utóbbi évtizedekben jelentősen ipa­rosodó város stb. ... — S történelmi város is, melynek neve a máshol élő számára a nemzeti sorstragé­diával kapcsolódik össze, vagy más történelmi hagyo­mányokkal, például a busójá­rással. A mohácsiak, ismerve történelmi városuk múltját és hagyományait, a jelen szük­ségletei alapján ítélik meg otthonukat: élet- és munkakö­rülményeik, gondjaik és örö­meik, lehetőségeik és tenni­valóik szemszögéből vallanak városukról. Az ötödik ötéves tervet ered­ményesen teljesítette a város, erre alapozva határozta meg a városi pártértekezlet a kö­vetkező évek feladatait. Úgy tartjuk, hogy a XII. kongresz- szus határozatait, fő célkitűzé­seit a város jellegének meg­felelően sikerült lebontani, úgy, hogy a fő irányvonal sze­rint folyjék a városban a gaz­dasági, a politikai-ideológiai, kulturális élet. A kongresszus irányelvei e városi gyakorlat­ban is kiállták a próbát. Mohács ipari termelése je­lentős, munkásvárosnak is mondhatjuk, hiszen hatezren dolgoznak az iparban. Az éves termelési érték kétmilliárd fo­rint: de míg jó pór éve dina­mikusan emelkedett a terme­lés, néhány éve ez lelassult, sőt idén csökkenés várható, a farost-, a kárpitosbútor, a kesztyű gyártásánál. A gép­gyártásban és az épületgépé­szeti termékeknél növekedés­sel számolunk. Hangsúlyozni kell, hogy mindkét irányzatot terveztük, s éppen a kongresz- szus megállapításai, elemzései alapján. A termeléssel csök­kent az exportálási lehetőség is: míg az ötödik ötéves idő­szakban hét és félszeresére nőtt a korábbinak az exportált áruk volumene, nyolcvanban már a szinten tartás is ered­mény volt, tavaly pedig már csökkenésről beszélhettünk, 98,3 százalékra esett vissza az export. A tőkés kivitel ezen be­lül 86 százalékra esett, a ru­belelszámolású export a 130 százalékkal nem tudta ezt kompenzálni. A megszigorodott gazdasá­gi feltételeket főképpen köny- nyűipari üzemeink érezték meg, de elmondható, hogy alapjában meqfeleltek e szi­gorú feltételeknek: nem rak­tárra termeltek. A városi párt­végrehajtóbizottság állás­foglalása szerint, ha javul a vezetés színvonala, ha jobban, rugalmasabban tudnak alkal­mazkodni e nehéz feltételek­hez, akkor újabb tőkés piaco­kat nyerhetnek meg termékük­kel — ezt el is várjuk az üze­mektől. — Mohács gazdasága ,,két lábon áll", azaz az ipar mel­lett jelentős a város mezőgaz­dasági termelése is. — Két termelőszövetkeze­tünk — igaz eltérő feltételek között — de kedvező lehető­ségek között tevékenykedik, sajnos nem egyforma eredmé­nyességgel. A városi búzater­mésátlag 52,6 mázsa volt hek­táronként, de az Új Barázda Termelőszövetkezeté a hatvan mázsát meghaladta. A városi kukoricaátlag 85 mázsa hek­táronként, de az Új Barázdáé — ha a hibridet leszámítjuk, 100 mázsa felett volt. Tudjuk, hogy a sziget adottságai gyen­gébbek, sok a vizes, mély te­rület, de a rosszabb termésát­lagokban mi ott látjuk azt is, hogy a Duna Völgye Termelő- szövetkezetben a vezetéssel sem volt minden rendben, a korábbi vezetés nem találta meg a tagsággal együtt való közös távlati gondolkodás és cselekvés demokratikus for­máit. Amit az is példáz, hogy állattenyésztésük is nagyon egyoldalú volt, nem ruháztak be. Most új ágazatként belé­pett a juhászat. Az Új Barázda Tsz 4500 hek­táron tavaly 33 millió forint nyereséget ért el, s ez jó ered­mény, a Duna Völgye azonban 5000 hektáron csak kilencmil­liót, ez bizony elég gyenge. Ha hozzáteszem, hogy az előbbi teljes termelési értéke 240 mil­lió, a másodiké pedig 180 mil­lió, a gazdálkodási különbsé­gek még inkább látszanak. A pártbizottságunk azonban nem állítja szembe egymással d két szövetkezetét: az a kívánsá­gunk, hogy a Duna Völgyében is találják meg lehetőségeiket, boldogulásukat az ott dolgo­zók. Harmadik szövetkezetünk, a halászati, jól dolgozott: tíz— tizenkétmillió forintos terme­lési érték mellett kétmilliós nyereséget értek el, s cselekvő módon vesznek részt a város ellátásában. összességében elmondha­tom, hogy a város dolgozói, vállalatai és szövetkezetei alapvetően megfeleltek a fel­adatoknak. A párt-végrehajtóbizottsóg a szocialista brigádok verseny­mozgalmára is számít és épít, mert ennek jó hagyományai vannak a városban. A munka­helyi párt-, állami és társadal­mi szervezetektől azt várjuk, hogy keressék a brigádmozga­lom új lehetőségeit, hiszen azok nemcsak a munkahelyen, hanem a városfejlesztésben is aktívak. — Az alapszervezetek még milyen formákban fejthetik ki szervező, irányító, ellenőrző feladataikat? — Természetesen szükség van a továbbiakban is arra, hogy a pártellenőrzés eddig bevált módszereivel vegyenek részt az üzemi, szövetkezeti feladatok valóra váltásában. A marxista—leninista világ­nézet befolyásának szélesíté­sét fontosnak tartották eddig is a pártszervezetek, testületek, de ennek a munkának is al­kalmazkodnia kell az új kö­rülményekhez. Egyrészt követ­kezetesebb kiállást kíván a kommunistáktól a párt politi­kája mellett, de ezzel együtt több vitára is szükség van: ezt az információk gyorsabb, pon­tosabb közlésével és kapásá­val, a párbeszéd hangsúlyozá­sával tehetjük meg. A párbe­széden alapuló közös cselek­vés: párttagokkal, párton­kívüliekke! — ez álljon az ideológiai nevelő munka kö­zéppontjában ! — Köszönöm a beszélgetést. B. L. Mi; történt a XII. kongresszus étaf :; JÍ|1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom