Dunántúli Napló, 1983. február (40. évfolyam, 31-58. szám)
1983-02-05 / 35. szám
1983. február 5., szombat Dunántúli napló 13 Három nemzetiség erős szövetkezete Ismét eredményes évet zárt a mohácsi Új Barázda Tsz Egyharmadrészt magyar, egy- harmad délszláv és egyharmadrészt németajkú lakosság alapította meg annak idején a majd ezer tagot számláló, négy és fél ezer hektáros mohácsi Új Barázda Tsz-t. Ez a szövetkezet részben ökonómiai adottságai kihasználásával, másrészt korábbi és mai vezetőinek rátermettsége, tagjainak szorgalma révén az elmúlt majd negyed században képes volt összekovácsolni a nemzetiségek erejét. A megye és az Ország egyik legjobb szövetkezete gazdálkodik már hosszabb ideje a Duna-parti városban. A négyszeresen kiváló Új Barázda Tsz tegnap Mohácson, a városi filmszínházban tartotta zárszámadási közgyűlését, amelyen részt vett és felszólalt Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Horváth Lajos, a Baranya megyei Tanács elnöke. Jelen voltak továbbá a megye, Mohács város és a'járás pórt- és állami vezetői, a térségben gazdálkodó nagyüzemek képviselői. Harmatos lózsef tsz-elnök a vezetőség beszámolójában ismét kiemelkedő eredményekről számolt be a tagságnak. A szabályozó változások és az áremelések a múlt év elején 20-22 százalékos nyereségkiesést prognosztizáltak a tsz- ben. Ezt kivédték, talpon maradtak és megőrizték verseny- képességüket, ami csak részben köszönhető a kedvező időjárásnak. Gyors növénytermelési struktúraváltoztatással alkalmazkodtak a nehezebb feltételekhez. Növelték a cukorrépa, a kukorica és hibridkukorica termelést a borsó, a lucerna és a szálastakarmányok rovására. Számos energiatakarékos eljárást vezettek be, üzemi szinten 22,7 százalékos hatékonyságot értek el. Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter felszólalása a zárszámadáson A 6 tonnás búza, 10 tonnás kukorica termeléssel az ország élvonalában vannak. Növelték a tej, a vágómarha és vágósertés előállítást. Saját húsüzemükből és kertészetükből látják el a tagságot és a város lakosságát, húskészítményekkel, zöldségfélékkel. A tsz-nek 12 boltja és vendéglátó egysége működik, közmegelégedésre. A háztáji forgalom 4 millióval emelkedett, meghaladta a 23,5 millió forintot. Mind a növénytermelési, mind az állat- tenyésztési főágazat nyereséggel zárt. Az összes árbevételt 10, a termelést 8 százalékkal növelték. A termelési érték 235,8 miHió, a tiszta nyereség 33,4 millió forint, amely 11,7 százalékkal magasabb az előző évinél. Az egy főre eső éves jövedelem 56 950 forint, 7,4 százalékkal nőtt. Tizenkilenc napi keresetnek megfelelő nyereségrészesedést fizethettek ki, amellett, hogy erős pénzügyi és takarmányalapokkal kezdhették meg az- 1983-as évet. A beszámolót követő vitában Váncáb Jenő miniszter is szót kért. Elismerését fejezte ki a többnemzetiségű szövetkezet kollektívájának a kimagaslóan jó gazdálkodásért, amely mint mondotta, megfelelt & hármas elvárásnak; egyaránt jól szolgálta az országos — gabonái-, húsprogram —, a lakóhelyi — kiterjedt városellátó tevékenység —, és a tagi érdekeket. A közgyűlés titkos szavazással választotta meg a különböző okokból megüresedett tisztségek viselőit, vezetőségi tagokat, bizottsági vezetőket.. Pécsvári János tsz-elnökhelyet- tes nyugdíjba vonult, utódjául a közgyűlés tegnap Kapcsa Józsefné tsz-tagot — főkertészt — választotta meg titkos szavazással a tsz új elnökhelyettesévé. Végül kitüntették a legjobb eredményt elért szocialista brigádokat. A Tsz Kiváló Dolgozó kitüntetést tizenheten vették át. Rné Befejeződtek a Kisfaludy-napok Évitizedre visszavonuló hagyománya van Mohácsoq,. hogy a város gimnáziumának névadója, Kisfaludy Károly születé-" si évfordulójáról tanulmányi, művészeti versenyekkel és bemutatókkal emlékeznek meg az iskola növendékei és tanárai. Az idei program gazdagsága felülmúlta a mindeddig megtartottakat. A programok még január 21-én elkezdődtek és a tegnapi záróünnepélyig 17 rendezvényre került sor A tanulók rajzaiból rendezett kiállítás diák írók és költők találkozója, politikai, és vidám vetélkedőik, sportversenyek mellett nagy létszámú tanulót vonzottak a tanulmányi versenyek, amelyeken a szép kiejtésű, matematikai, fizikai, biológiai, kémiai, orosz, német, francia és magyar nyelv- használati tárgyakban mérték össze tudásukat a diákok, illet, ve vettek részt a Kisfaludy-pá- lyázaton és a Helikonra készülő bemutatókon. A kéthetes gimnáziumi fesztivál tegnap délelőtt a Bartók Béla Művelődési Központban megtartott záróünnepséggel ért véget, ahol az iskola,, művészeti csoportjainak gálaműsora utón Madár József igazgató nyújtotta át a díjakat a tanulmányi és művészeti versenyek győzteseinek. K. L. Középiskolák népdalversenye Hatszáz éiré nyelvemléket találtak Páratlan dokumentumot — hatszáz éves horvát nyelvemléket — fedeztek fel egy XIV. századból származó ferencesrendi kódexben a kutatók. A könyvet nemrégiben magánszemélytől vásárolta a Széchényi Könyvtár. A szerzemény tudományos feldolgozása közben az utolsó oldalon egy szláv nyelvű szövegre bukkantak. Sokáig azonosítani sem tudták, hogy milyen nyelven íródott. Végül Hadrovics László akadémikus közreműködését kérték, a szlavisztika kutatója megállapította, hogy a szöveget horvát nyelven írták Nem maradt ismeretlen a másoló sem, aki a Paulus de Sclavonic nevet vi-x selte a rendtársai között. A szöveg másolójának más munkája is ismeretes. A szóban forgó kódexszel egyidős példányokat őriznek Sibenikben. Az egyikben egy horvát nyelvű Mária-imádság olvasható, amelynek lejegyzője nyilvánvalóan azonos Paulus szerzetessel. Ezt filológiai bizonyítékok igazolják. Tizenkettedik alkalommal rendezték meg (és hatodik éve immár hagyományosan) a Dobó úti Kodály Zoltán Gimnáziumban Baranya megye közép- iskolásainak népdaléneklő versenyét. A verseny felmenő rendszerű. Az iskolai szereplést követi a városi, majd a megyei vetélkedés, ahonnan a tíz legjobb énekes, illetve hangszeres versenyző jut tovább a déldunántúli Schneider Lajos népdaléneklési versenyre Mohácsra, amit egy hét múlva rendeznek meg. Ilyenformán a megyei döntőig három szereplési alkalommal Baranyában évente mintegy ezer középiskolás diák foglalkozik népdalok megtanulásával, éneklésével. Tegnap délután 33 versenyző állt a háromtagú zsűri elé; az 502. sz. (mohácsi), az 500-as sz. (pécsi) szakmunkásképző Intézetekből, valamint a pécsi Nagy Lajos, a Komarov, a Janus, a Radnóti, a Kodály, a további a siklósi Táncsics és a mohácsi Kisfaludy Gimnáziumokból és szakközépiskolákból többen; a Művészeti Gimnáziumból, a Széchenyi, valamint a Leöwey Gimnáziumokból egy- egy tanuló. A verseny követelménye szerint 10 Kodály-gyűj- tésű népdalt, öt baranyai népdalt és újabb tizet szabadon- választhatóan, összesen tehát 25 népdalt kellett megtanulni- ok. A zsűri elnöke Várnai Ferenc ezek közül választott egyet; egy másikat pedig a versenyző választhatott, előadásra. A versenyzők ném* érthető elfogódottsággal, de érezhetően mindenképp a népdalok hangulati sajátosságainak megfelelően igyekeztek előadni két-ket versenyszámukat. A tíz legjobb énekes és hangszeres szólista (öten népi hang. szereken adták elő versenyszámaikat) február 12-én Mohácson méri össze tudását Somogy Tolna és Zala megye tíztíz középiskolás versenyzőjével. A Baranya megyei középiskolások népdalversenyét tegnap délután dr. Bárdi László tanácsos, a Baranya megyei Ta. nács művelődésügyi osztályának csoportvezetője nyitotta meg. Nagy Lajos prózájának időszerűsége Az író születésének 100. évfordulóján Nagy Lajos Ady és Móricz nemzedékének egyik legjelentősebb prózaírójaként indult, s közvetlen folytatója volt Mikszáth Kálmán és Karinthy Frigyes szatirikus ábrázolásmódjának. A mai irodalomtörténeti értékelés legfontosabb szerepét abban látja, hogy a két háború között előkészítője volt a szocialista szemléletű magyar próza kialakulásának, a változatos formában megjelenő modern ábrázolás kiművelésének. Nem lehet ugyanis megtévesztő, hogy az író szocialista prózája fokozatosan, a kritikai realizmussal szoros kölcsönhatásban bontakozott ki. Az 1919-es forradalmat megelőzően a művek alapszerkezetét illetően még alig van különbség a kritikai realizmus és az író „szocialista realizmusa” között: az elbeszélések bevezetőjében itt is, ott is jelen vannak a szegénység nyomorúságának tapintható jelei; ezeket írónknál lázadó indulatok követik, amelyek azonban most még csakhamar ellobbahnak. Alakjait kívülről és belülről egyaránt vizsgálja, s a kárvallottak gyámoltalanságát is kritizálja (Egy délután a Grün- irodában, Tanyai történet). 1919 után a szocialista realizmus elemeinek felhalmozódása felgyorsul. A fejlődést előmozdítja a forradalom utáni mellőzés, amiért nem állott az ellenforradalmi kurzus szolgálatába. A változás legfontosabb jelzője az 'ró totalitásigénye: olyan cselekménymagot választ, amelyből a két háború közti magyar társadalom legfőbb típusai és konfliktusai megragadhatók. A 20- as évek szellemi atmoszférája ellenállásra ingerli. Karcolatokat ír a nacionalista-antiszemita kurzus ellen. A Népszava állandó munkatársa. Ott közli folytatásokban első fontos regényét, a Vadembert is. A húszas évek közepén közel kerül az illegális kommunista párthoz, s egy évtizedig annak eszmei vonzásában alkot. Megkülönböztető, s állandóan visszatérő témája a kastély és a házitanító ellentéte, önéletrajzi elemek, a legszemélyesebb tapasztalatok közreműködését lelhetjük fel ebben. Megjelennek műveiben azok a csírák, amelyek nélkül a proletárforradalom el sem képzelhető. Nagy Lajos azonban a plebejus hősöket a realitás keretei között szerepelteti. így lesz előkészítője egy romantikától mentes szocialista irodalomnak, majd megteremtője a szocialista szatírának. A fejlődés csúcspontja az 1932-ben megjelent 1919 Május c. novella. A dzsentri-témával itt is ötvöződik, így jól mutatja a nemzeti történelem előrehaladását: Mikszáth és Móricz jómodorú dzsentri figurája itt már a brutális szájhős képében jelenik meg. A vele szemben álló komisszár dísztelen figura ugyan, mégis azonnal fölényre jut. S a szocialista pozitív hős a mű végső akkordjaiban lép elő, mégis központi szereplővé emelkedik. Ebből a novellatípusból fejlődött ki a Kiskunhalom c. szociográfiai regénye (1934). Egy falu életének keresztmetszetét találjuk benne. A szűkszavú prózát lírával lelkesíti át. A mű mintegy mintapéldánya a népi irodalom szociográfiai hullámának. Nagy Lajos a fasizálódó légkörben sem hallgat, de a nyílt ábrázolásból az álruhás beszédbe vált át. A gyilkos szatírába most már keserű humor is vegyül (Egyiptomi íródeák, Országúti kaland). Nagy Lajos nem maradt érintetlen a modern ábrázolás térhódításától. Különösen a húszas években töltekezik a modernista irányzatokból. Korai ábrázolását szokás naturaliszti- kusnak minősíteni. A higgadt előadásmódot áttörő expresz- szivitás a forradalom utáni elbeszéléseiben még inkább megfigyelhető (Tornázó diákok). Emlékező írásai közül A lecke pedig már a szabadversekkel tart rokonságot. Ez a lírai monológ, mint a szolgaszellem ostorozója, mintegy tiltakozás az emberi megalá- zottság ellen. Érett korszakában a freudi tanok hatása is rabul ejti. Átmeneti válságtünetek megjelenése után képes volt a freudi „kalandot” nyereségre változtatni: lélekábrázolása elmélyült, stílusa is hajlékonyabbá vált. Megnyílt az út az igazi regények megírása előtt (Három boltoskisasszony, A »tanítvány, A lázadó ember, A menekülő ember). A rendkívül termékeny író halála előtt és halála után egyaránt meglehetősen vissz- hangtalan az olvasók között. Mi az oka ennek az igazságtalan népszerűtlenségnek? Nagy Lajos „keserű” író, jelleme is arra teszi hajlamossá, hogy keserűvé váljék. Következetes moralizáló hajlama is kizárja a szépítést, eszményítést és álmodozást. Idegen tőle a romantika túlzása és felnagyítása. Vádolták közönnyel és szenvtelenséggel. Pedig mindig pártos író volt, ragaszkodott az igazsághoz. Sohasem lehetett kétséges, hogy a szegények és elnyomottak oldalán áll. De még együttérzésében sem tudott érzelmes és eszményítő lenni. Ezért nem értették igazi szándékát: eszmél- tetni, nem pedig hizelegni akart. írásai ugyan nem ingerelnek sírásra vagy lerendezésre, de tanítanak szembenézni az igazsággal. Ezért érdemes könyveit forgatnunk. Dr. Nemes István FILMJEGYZET Az egyensúly visszanyerésének változatai Új filmforgalmazási forma kezdődött a héten, a klubmozi, s vetítéseit a Vérnász című spanyol „táncfilim”-mel kezdte. Az új forma javára írandó, hogy a korábbi egy FBK-vetítéssel szemben négy előadáson látható ugyanazon film, de sajnos éppen annyira nem iris's, mint amaz, hiszen a Vérnászt már jóval korábban bemutatták. A Vérnász úgy kezdődik, hogy a táncosok megérkeznek turnéjuk során valahová: a táncosok kipakolnak. Van aki szentképet is kivesz a csomagjából, hogy a tükör szélére tűzze, a másik' családja képét teszi maga elé, a harmadik a harcba induló köztársaságiakról egy fotót, ami valahol Madrid uh* cáin készült. A film az előadás előtti próbát rögzíti, s az azt megelőző beöltözést, sminkelést és bemelegítést. A bemelegítés közben külön gyakorolnak egy sajátos lépést: a táncos elkezd dőlni, s csak a lehető legkésőbbi pillanatban lép-dobbant a dőlés irányába, hogy egyensúlyát visszanyerje. Van valami jelképes ebben a „spanyolos" tánclépésben: az egyensúly elvesztésének és visszanyerésének drámája. Az egyensúly önmagában is apró események (minidrómók) sorozata — gondoljunk csak a járni tanuló kisgyerekre, ha tuda. tunkba akarjuk idézni azt, ami számunkra már automatikus (dráma nélküli): az egyensúly megtartásának bonyolultságát. De a dráma nem is annyira az egyensúly megtartása, mint inkább visszanyerése: a kibillent egyensúly milyen folyamatokkal jár, milyen lehetőségek vannak a helyreállításra, s ha nincsenek vagy kevesek ezek a lehetőségek, mi a következménye az egyensúly elvesztésének? De kibillen az egyensúly akkor is, amikor a nős férfi más arájába szerelmes. A szerelmesek új eqyensúlyt kívánnak, hozzátartozóik az eredeti állapot helyreállítását: a férfi menjen vissza gyerekéhez, feleségéhez, a lány leqyen jó felesége a másik férfinak. De egy harmadik „egyensúly” jön létre: a tragédia egyensúlya, ami nagyon hasonlatos az utolsó pillanatot kihagyó táncoséhoz: a bukás. Ezt senki sem kívánta új helyzetként de mégis törvényszerűen jött létre. Carlos Saura rendező mintha csak erre az egyensúlydró- mára komponálta volna képeit: a szimmetria és a felbomlott rend, az álló és a mozgó kamera állandó küzdelme fejezi ki az emberi egyensúlyvesztés tragédiáját. S mily érdekes a művészetek egymásra hatása: a remek táncos és koreográfus, Antonio Cades a két férfi küzdelmét lelassítja, mintha lassított filmen mutatná a halálos késpárbajt. Ez a lassítás elképzelhetetlen lett volna filmes előzmények nélkül, de nem pusztán ötlet átvételét jelenti: a tragikus egyensúly állapotának elkerülhetetlenségéről szól. Mily szánalmasak éhhez képest a krimik, kalandfilmek automatizált egyensúlyvesztései/ és visszanyerései, még az olyan jól megcsináltakban is. mint a hét sikerfilmjében, Alain Delon „magánvállalkozásé” zsarutörténetében. Még jó, hogy a női főszerepet nem ő vállalta. Bodó L.
