Dunántúli Napló, 1983. február (40. évfolyam, 31-58. szám)
1983-02-05 / 35. szám
A rajz tanítása címmel nemrég jelent meg a Tankönyvkiadónál Soltra Elemér könyve. A szerző a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Karának tanszékvezető főiskolai tanára, festőművész. (1948, a diploma megszerzése óta tanít: előbb Kaposváron, 1952 óta Pécsett. Általános iskola, gimnázium, tanító- és tanárképző főiskola tanóra egyaránt volt.) A most megjelent, színes és fekete-fehér ábrákkal gazdagon illusztrált, csaknem 400 oldalas könyv a jövendő általános iskolai tanárok számára írt tankönyv, de haszonnal forgathatja a laikus érdeklődő is. — Tíz év kutató munkájának oz eredménye, de persze, benne vannak egész pályám tapasztalatai — mondja Soltra Elemér. — Egy időben a főiskoláról átmentem tanítani o gyakorlóba, egy osztályt felvittem az ötödiktől a nyolcadikig — ehhez a tantárgypedagógiai műhöz gyűjtöttem ott is anyagot — Mí oz újdonság ebben a régebbi rajztanitási kézikönyvekhez, módszertani jegyzetekhez képest? — Vissza kell tekinteni némileg az előzményekre, ha leegyszerűsítve is. A korábbi rajztanítási metódusok modell- centrikusak voltak. A gyerek megtanulta lerajzolni a köcsögöt, a kockát, és kopott hozzá építőművészed motívumokat. Megtanították színes ceruzával rajzolni, akvarellel bánni egy bizonyos- szinten. Az értékelés elég merev volt: nem számí- tott jó képességűnek az a gyerek, aki nem tudott szimmetrikusan rajzolni stb. A felszabadulás után a Mérey-féle pedagógia hatására mozgékonyabbá vált az oktatás: lépéseket tett a művészet felé. Az 50-es években azonban rajztanítás- ellenes hangulat uralkodott el: csak az tudta megmenteni a tananyagból való kiiktatásból, hogy műszaki elemeket kezdtünk tanítani. — Vajmi kevés esztétikai élményt nyújtva a gyereknek. —. A 60-os. évek elején Balogh Jenő, a Képzőművészeti Főiskola vizuális nevelés professzora tett elős’zör kísérletet o merev, régi módszerek lazítására. Ezzel párhuzamosan a pécsi főiskofón Budai Lajos tanszékvezetővel, Lantos Ferenccel; Plotthy Györggyel együtt mi is próbálkoztunk: fokozottan esztétikai központú lett az oktatás, több műelemzést végeztünk, többet tanítottunk népművészetből, mégpedig nemcsak motívumokat, hanem szemléletet is. A realizmus- vita, Lukács György esztétikájának térhódítása is segített a szakmának és a közvéleménynek. Mostanra azonban az is kiderült, hogy míg a különböző tudományok már megszerkesztették • a maguk tantárgyi anyagban testet öltött programjait, az építészet; a szobrászat, festészet ezt nem tette meg. Módszertani könyveink 8. HÉTVÉGE Könyv a rajztanításról Szabadság a gyereknek - A pedagógusok és művészek panasza Könyv Bródy Sándor vannak, de tantórgypedagógiai munkáink nincsenek, vagyis a rajztanitás szemléleti .— elméleti rendszere nem eléggé kidolgozott. Erre tettem kísérletet. — A ma iskolájában milyen elvek szerint lolyik a rajztanitás? — Rendező elv, hogy nagyobb szabadságot adjunk a gyerekeknek: kitűzzük a célt, s nem a csengetéstől csengetésig tartó munkát osztályozzuk, hanem a végterméket, mivel a tanulók nem egyforma ütemben haladnak. Többet bízunk rójuk, egyénileg jobban foglalkozhatunk^ velük. Minden gyerek megtanítható énekelni, mondta Kodály, nekünk az a tapasztalatunk, hogy minden gyereknek van tervezési képessége egy bizonyos szinten. A természet világának formakincsét használjuk fel modellül. A feladatok rendszere abból a szemléletből indul ki, hogy a világnak két arca van: az organikus-érintetlen természet és a humanizált természet. Gyermekrajzok, klasszikus művek, népművészet és ipari formatervezés mint tananyag — mind a vizuális kultúra nevelését, fejlesztését célozzák. — A rajzot ma is sok szülő a gyereket feleslegesen terhelő tdhtárgyéok tekinti, ami nem olyan fontos, mint a többi. Mivel érvelne a rajztanitás mellett? — A rajz munkaeszköz nemcsak a festőnek, mérnöknek, hanem sok szakmunkásnak is. De még ennél is fontosabb, hogy a szín, a ritmus, az arány életünk szervező erői; a színrendszerek, harmóniák a lakáskultúrában. az öltözködésben vagy akár a csomagolástechnikában alapvető fontosságúak. Mindezek szemléleti elemeivel megismerkedünk az iskolában. — Elégedettek a pedagógusok és a művészek a rajztanitás ■ eredményeivel? Előbbiek gyakran panaszkodnak az iskola szűkre szabott lehetőségei miatt, utóbbiak a képzőművészeti kulturáltság, az ízlés alacsony színvonala miatt. — Nem ok nélkül. Az általános iskolák egyhamadában tanítják csők szakképzett nevelők a rájzot, az alacsony tantervi óraszám nem teszi ki a pedagógus kötelező óraszámát még a második szakkal együtt sem. Különösen falun kevés a szaktanár, ki tudja, hány tehetséges gyerek veszik el emiatt. A végzett szakemberek egyrésze elmegy népművelőnek, ami ott nyereség ugyan, de az iskolákban veszteség. Az általános iskola 5—6. osztályában két-két rajzóra van hetenként, a 7.-ben másfél, a 8-ban egy. Az oktatási reform a 2., 3., 4. osztályban egyről kettőre emelte oz óraszámot. De úgy tűnik, ez kevés. A középiskolai fakultáció lehetővé teszi a rajztanulást, ám ahol nincs tanár, ott nem fogják meghirdetni. — Mit lehet tennünk? Egyrészt a helyzet nem annyira sötét, mint az elmon dottakból gondolható. Az új tanterv eredményei mór látszó nak: a középiskolai tanárok ér zékelik, hogy jobban látó, ' ér zékenyebb, alkotóbb szemléié tű és a szakkifejezéseket meg felelően használó gyerekek ke rülnek a gimnáziumokba. Mi javasoltuk az illetékeseknek, hogy o hagyományoson választható biológián és földrajzon kívül a technika szakot is választhassák a rajzosok. Ne- i künk pedagógusoknak jobban kell figyelnünk a közepes tehetségű, vagy gyengébb képességű gyerekek * tanítására, nevelésére, a múzeumoknak pedig — pl. itt Pécsett is — y szervesebb kapcsolatot kellene f kiépíteniük az iskolákkal. Nem l a tárlatlátogatásokra gondo- i' lók, hanem olyan képzőművé- [j sieti jellegű gyermekfoglalko- | zásokra, amilyenekre már van R példa más városok múzeumai- | ban és nálunk egyes művelő- ü dést házakban is. Gárdonyi Tamás Bródy Sándor is azok közé az írók közé tartozik, akiket egy időre méltatlanul elfelejtünk, majd újra és újra örömmel felfedezünk. A hatvanas évek elején,— nyilván születésének századik évfordulója tiszteletére — egymás után hat könyve jelent meg felölelve csaknem az egész életművet. Aztán hosszabb szünet következett, s monap- ság is azt mondhatjuk, hogy Bródy munkáinak újbóli közreadásával nem bánnak valami bőkezűen kiadóink. Talán csak színházi berkekben más a helyzet, sikeres darab, jai ma is nagyszámú közönséget vonzanak. Pályájának, munkásságának értékelését már javarészt elvégezte az irodalomtörténet. A legismertebb monográfiák közül a Földes Annáét és a Juhász Ferencéét kell megemlítenünk, de számos írónk, irodalomtörténészünk köztük Illés Endre, Krúdy Gyula, Laczkó Géza, Réz Pál, Sőtér István — rajzolta meg híven Bródy szellemi és művészi portréját. Alakja, életműve, ma is izgatja az irodalomtörténészeket. Legújabban Laczkó András könyvét olvashatjuk az Íróról. A könyv az igen népszerű Arcok és vallomások sorozatban látott napvilágot. A szerző — a sorozat lényegének megfelelően — oz író vallomásainak, a kortársak értékelő kritikáinak felhasználósával, valamint o művekből vett — mondanivalóját alátámasztó — idézetekkel vázolja fe| Bródy pályáját. Különösen nagy gondot fordít az írói indulás éveinek bemutatására, hiszen ez az időszak több szempontból is fontos művészi karakterének életművének alakulásában. Bródy Jókai nyomdokait követi, a romantikus ábrázolásmódtól azonbon hamarosan eltéríti a kor igazi problémáira ráérző tehetsége. Rádöbben, hogy az akkori magyar valóságot a Franciaorszagból indulód Zola nevével fémjelzett naturalizmus minden más irányzatnál hi- vebben tükrözi. így válik Bródy a hazai naturalizmus előkészítőjévé már első, Nyomoi című novellóskötetében, később pedig a „dokumentáló és kísérletező" próza mind. máig egyik legjobb képviselőjévé. Laczkó András bő teret szentel a naturalizmus nyomán kibontakozó korszerű írói szemlélet és ábrázolás lényegének ismertetésére, s a vele szemben álló konzervatív felfogások bemutatására. így érthetjük meg valójában azt az újgt amit Bródy Sándor fellépése jelentett a magyar irodalomban. S világosabbá válik előttünk, miért akadt oly sok követője a századelőn induló fiatal írók soraiba, akik között mindenek előtt Móricz Zsigmondoi kell megemlítenünk. Bródy mestere volt a novellának Azt a fajtát teremtette meg, amelybe kerekded lezárás helyett a drómaiság- ra, a feszültségek sokoldalú kiaknázására épített. Ennek a novellaformának gazdag és pontos elemzését olvashatjuk Lackó András könyvé, ben. Ügyszintén részletekbe menően foglalkozik a szerző Bródy regényeinek újszerűségével mind formai, mind stílusbeli szempontból, mind pedig a művek — Az ezüsl kecske, A nap lovagja, Rembrandt — mondanivalóját tekintve. A drámaíró Bródy is külön j fejezetet kap a könyvben. | Laczkó András főként azt éi- ? telmezi miként jutott el az | író színpadi műveiben a már | lázitó gondolatok megfogal- j mazásáig, a századelő fon- i tos társadalmi kérdéseinek f felvetéséig. A dada, A tanítónő, A medikus világának ismertetése különösen ebből J a szempontból gazdagítja és j árnyalja a Bródyról szóló irc dóimat K. S. Háromszázból tizenkettő...? “1 A Fiatal Képzőművészek Stúdiójának kiállítása Mérsékelt izgalmú logikai sort indít el Wahorn András, amikor a kiállítás egyik legsikerültebb lapjának azt a címet adja: „Ujdbb pofon a magyar képzőművészetnek'’. Mégis érdemes végigaraszolni rajta, mert kitetszik belőle, hogy a magyar képzőművészet helytelenül viselkedik, fenyítést érdemel. Kitetszik belőle az is. hogy ez a művelet csak az öndorgálás lehet, művész-művészet ugyanis (egyelőre) egymást feltételező fogalompárok. Lelepleződik hát az ironikus szándék: mi /nagunk is megérdemeljük, hogy minden cselekedetünkért akár fenyitöleg felelősségre vonjuk magunkat. Hátha okulásul szolgál másoknak. Nem kétséges, o Fiatal Művészek Stúdiójánök minden tagja tudja, hogy a képzőművészettel bajok vannak. Tudja ezt a tétovasógában sután képpel-szoborral szemben álló néző, aki nem meri mondani amit gondol, és tudja, a múzeumcsináló kritikus, aki nem azt mondja, amit gondol, és gyakran tudja a ^művész is, aki nem azt gondolja, amit mond. Mert néven nevezni kockázatos. Mondjuk inkább, azt hogy „bonyolultak a dolgok" Nem könnyű o helyzet esetünkben sem. Van ugyanis egy háromszáz tagot számláló szer. vezet. A tizenkét kiállító művész maroknyi munkájából egész egyszerűen nem lehet megállapítani, hogy milyen is ez a stúdió. És o válogo- tasnak milyen minőségi szempontot ad az a tény, hogy o kérdéses műveket megvásá-. rolta o Művészeti Alap? A vásárlás, a hivatal vásárlása .miért szolgáltat minőséget meghatározó preferenciát a közönség spontán értékelésével szemben? A kiállított mü_ vek persze nem válaszolnak. Nagy-nagy esetlegességben csüngnek a falon, s várják — vaiószípűleg — hogy valaki majd a hevenyészettséget konstrukciónak, a kapcsolódások hiányát költői ösztö- nösségnek o rosszul megcsi- nóltságot jói megcsináltság- nak mondja. Amit kétségkívül nagyon kellemetlen megtenni. Mert a most munkába lendülök hátán húzzuk el a port, ha ezt nem tettük meg „nagy öregek”, klasszikusok esetében? Hiszen azt is tudjuk már, hogy egy-egy kritikai elmarasztalás mennyi egyéb következménnyel jár. Amikor tisztában van avval is a kritikus, hogy a mozdulatlan állapotokból való kimozdulás szinte kizárólag e fiatal generációtól várható. Sejthető jót, bemutatott rosszat nyegleséget és vonzó móst- aka'rást csokorba szedve, mí mást említhetne a kritikus, mint azt, hogy egy alkotó- közösség a maga méltó és hitele^ reprezentációjának érdekében soha nem szabad beérje holmi summózattol. Márpedig Fillenz István kiváló rajztudással megcsinál! Polipack-sorozata, Barabás Márton Kettős elmozdulás ci- mű képe, Kántor I. és Prutt- kay Péter grafikai sorozatai nem tekinthetők másnak; mint az egyéni és közös tevékenység szűkmarkú kivonatának. Ismerve a Stúdió teljes anyagát, egyértelműen meg. fogalmazhatjuk: Pécsre kifejezetten gyenge műveket is megvásárolt a. Művészeti Alap Azért pedig a Stúdió erre kijelölt képviselőit marasztalhatjuk el, hogy a vásárlással legalizált válogatási az önbemutatás keretekén! elfogadták. Aknai Tamás Barabás M.: Kettős elmozdulás Ficzek Ferenc: Ennyi Altalános iskola, 4. osztály, feladat október körül: a szög mint Ugyanez néhány hét múlva: az ismert elem felhasználósával alko- kompoziciós elem. A feladat a sűrűsödés, ritkulás kifejezése, egy tott szabadon választott témájú kép. központi alak kiemelése.
