Dunántúli Napló, 1983. február (40. évfolyam, 31-58. szám)

1983-02-05 / 35. szám

V A Mecseki Szénbányák 1983-as tervei A komlói K—IV-es akna Kóródi Gábor felvétele Kevesebb munkással és pénzzel - magasabb termelés Bányász ész, magyar acél, angol hidraulika A Mecseki Szénbányák ugyan nem jószántából tervezi azt 1983-ban, amit az írás főcímé­ben megfogalmaztunk, de erre kényszerülnek, mint ahogy Mó­réi Emil, a vállalat vezérigaz­gatója elmondotta. Ugyanis a liászprogramban 1983-ra tterve­zett mennyiségnél több szenet kell termelniük, a vártnál gyor­sabban csökkenő létszámmal, és a reméltnél lényegesen ke­vesebb pénzből. A Mecseki Szénbányáknál azonban ma ti­los a siránkozás, az a jelmon­dat járja, hogy magad uram, ha szolgád nincsen. A helyze­tük alöpos elemzése után szü­lettek meg az 1983-as tervek. Hárommillió tonnán telni A VI. ötéves tervben 1983-ra 3 000 000 tonna szén és 280 000 tonna brikett termelést irányoztak elő, arra számítva, hogy a fejlesztési program már 1981-ben elindul és öt eszten­dő során 5,7 milliárd forintot használhatnak fel. Időközben azonban az igénybe vevető ösz- szeg 4 milliárdra zsugorodott és egy esztendőt késett. így aztán csak valamivel! több mint 2 900 000 tonna volt az eredeti 1983. évi termelési feladat. Idő­közben azonban hazánkban ro­hamosan nőttek a szénigények, a bányavállalatok tervei nem elégítették ki a népgazdaság 26 millió tonnás szükségletét, így a Mecseki Szénbányák is a tervéhez is, erejéhez képest is nagyobb erőfeszítésekre szorul. 3 000 000 tonnán bizonyára túl- szaldd idei termelése. A Mecseki Szénbányákkal szemben népgazdasági szem­pontból két nagyon fontos fo­gyasztó támaszt igényeket (Du­nai Vasmű, Pécsi Hőerőmű), de ugyanilyen fontos kötelességük­nek tartják a lakossági igények kielégítését is. Ezt elsősorban a Nagymányoki Brikettgyár ter­melésének növelésével szeret­nék elérni. Már 1982-re, nagy erőfeszítésekkel 255 000 tonnára futtatták fel a termelést, 1983- ban a folyamatos ' munkarend bevezetésével az üzem kapa­citásának legfelsőbb határát elérve 280 000 tonnás feladatot kaptak, A vállalat egyébként saját kezdeményezéssel a Vi­lágbank hitelét is megpályáz­ta a nagymányoki gyár további' fejlesztésére, technológiai kor­szerűsítésére. Az eredeti tervek szerint, eb­ben az évben a liászprogram­ból 876 millió forintot vehettek volna igénybe, sajnos ez 730 millióra csökkent, ebből is 134 milliót tervezésre, és 6Ó milliót kamatra kell fordítaniuk. Ha azt kérdezzük, honnan, mivel, miből képesek teljesíteni a mai feladatokat és a liászprogram esedékes munkálatait is elvé­gezni, sokszor bizony a két do­log csak egymás rovására tör­ténhet. Idei termelési tervüket csak a bányászok szabadszom­batjainak nagyfokú igénybevé­telével tudják teljesíteni. Sze­rencsére az új progresszív jö­vedelem adózási rendszer a bá­nyászok túlórában kifizetett bé­rére nem vonatkozik. Az előké­szített széntelepek lehetővé te­szik a termelés növelését, vi­szont ez a vágathajtás kárá­ra megy több esetben, vagyis a jövőbeni feltárt szénvagyon kerül veszélybe. Az idén ugyan kevesebb pénz áll rendelkezés­re, de mégis ez olyan meny- nyiségű összeg, amelynek ész­szerű felhasználása is külön­leges feladatokat ró a Mecse­ki Szénbányák műszaki és gaz­dasági szakembereire. A „mivel" kérdésre a válasz az első pillanatban elkeserítő, hiszen a vállalat 1983 végére már több mint 1 milliárd fo­rint értékben tart majd üzem­ben nullaértékű állóeszközöket, az elbvult berendezések üzem­ben tartósa a termelési költsé­geket nagyban növeli. Az el­múlt évben későn kapták meg a külföldi gépek pótalkatré­szeit, így a nagy karbantartá­sok is az idei esztendő felada­tai közé tartoznak. A vállalat­nál most már egy emberként tisztában vannak azzal, hogy csak gyökeres technológiai vál­tással képesek a mai és a jö­vőbeni feladataikat is teljesí­teni. Ennek létrehozására meg­felelő szellemi kapacitás áll rendelkezésre. Az idén sor ke­rül az ereszkehajtó gépsor ki­alakítására és üzemi kísérletei­re, a Webeter-féte jövesztő. és rakodógép beszerzésére, a ke- resztvágati komplett gépsor üzembe helyezésére, a hidrau­likus energia távellátás fejlesz­tésére. Utoljára hagytuk a komplex fejtési berendezéseket, hiszen a Mecsekben ez látszik a legnehezebben megvalósít­ható feladatnak. A vállalatnál végetvetettek a próba-szeren­cse korszaknak, most már na­gyon komoly kockázatvállalás alapján döntenek arról, hogy milyen berendezéseket fejlesz­tenek ki. Erkölcsi és anyagi, a vállalat létét, működését is érintő vállalkozásokról van szó. Ilyen például, hogy bányász­ésszel, magyar acélból, angol hidraulikával1 gyártják Várpalo. tán a Mecsek-pajzsot, amely­ből 1983 II. negyedévében egy 100 méteres frontfejtés biz­tosítását megépítik, NSZK ma­róhengerrel, vagy gyaluval egy fejtés komplex gépesítését megoldják. A tervek szerint a Mecseki Szénbányák, a Veszp­rémi Szénbányák és a Dunai Vasmű közös vállalkozásában, „vállalatában” készítik ezeket a berendezéseket. Régebben leg­alább négy esztendőre volt szükség az ötlettől a megvaló­sításig — 1983-ban tíz hónap alatt készül el a szénomlasztá- sos pajzs. Többen harminc, mint tíz éve A feszített termelési feladat kapcsán ugyan már szóltunk néhány szót a Mecseki Szén­bányák munkásairól, akik sza­bad szombatjaik nagy hánya­dát feláldozzák ‘a vállalat érde­keiért, ugyanakkor a nehéz fi­zikai bányamunka anyagi meg­különböztetését, elismerését tu­lajdonképpen csaknem teljes egészében ez biztosítja más fi­zikai munkával szemben. Külö­nösen nehéz helyzetben van a bányavállalat 1983-ban, hiszen a korábbi években 6—9 száza­lékos bérfejlesztés volt, az idén lényegesen kevesebb lesz. A „kivel” kérdés hasonlóan indo­kolt, mint a „mivel”,az erre adható válasz sok mindent megmagyaráz. Évről évre sok­kal több 25—30 éves szolgálati érdemérmet osztanak ki a vál­lalatnál, mint például 10 éve­set. Sajnálatosan rendkívüli mértékben nő az átlagéletkor a Mecseki Szénbányáknál, a bányában a szakmai tudós gyarapodása többnyire nem jár együtt, az elvégzett munka ér­tékének növekedésével, hiszen az évek során a bányász fizi­kai munkavégző képessége, egészsége oly mértékben csök­ken, hogy azt szakmai tudásá­val nem tudja ellensúlyozni. Fiatalok kellenének! Az utóbbi években kétségtelenül többen hisznek ismét a szénbányászat jövőjében, az átlagosnál jobb boldogulási lehetőségekben. Ez igaz is: lakáshoz sehol másutt ilyen rövid idő alatt nem jut­hatnak a fiatalok, mint a Szén­bányáknál, a kereseti lehető­ségek a pályakezdők számára lényegesen nagyobbak, mint bárhol másutt Mindezek elle­nére a vállalat munkaerő­gazdálkodási terveiben, elkép­zeléseiben a legracionálisabb lépés most is a műszaki fej­lesztési tervekhez kapcsolódik. Érdemes? Érdemes az ország egyik leg­nagyobb, Baranya legnagyobb vállalatának ilyen mértékű gondokkal terhelt 1983-as ter­véért ilyen maximális erőfeszí­téseket tenni? A válasz egyér­telmű: igen! Aligha szükséges hangsúlyozni, hogy \a szénre milyen nagy szükség van, a te­levízió Energia című sorozatá­ban is látványos képet kaptunk erről. A Mecseki Szénbányák azonban ma sem csupán a nép­gazdaság szénszükségletének köszönheti létét. Nyereséges vállalat! Igaz, az előzetesen tervezett számok visszályára fordultak, az 1983-ra tervezett nyereség a vártnál sokkal na­gyobb az anyag- és energiaár- változások, kisebb a szén ár­emelkedések miatt, a bérek közterheinek emelkedése miatt sokkal kisebb, mint azt remél­ték, de még mindig nem a népgazdaság nyakán élnek. S végül az idei tervekből csak még egy szokatlan újdonság: a Mecseki Szénbányák és a Mecseki Ércbányászati“ Vállalat az együttműködési lehetőségek egész sorát kezdeményezi: a MÉV tervezi és építi Vasas­bánya külszíni létesítményeit, ugyan ők javítják a Szénbányák fúrógépeit, hogy csak néhá­nyat említsünk a legújabb kéz. deményezéselrből. A Mecseki Szénbányák tervei az idén a leggondosabb helyzetelemzés alapján, a népgazdaság és a fogyasztók igényeihez igazodva a bányászok szakmaszeretetére, a műszaki és gazdasági szak­emberek alkotókészségére épül. tek, Sarok Zsuzsa Dél-dunántúli MÉH Vállalat Pfeffer Elemér é Pfeffer Elemér, a Dél-dunán­túli MÉH Vállalót igazgatója Schmidt R. Ottót váltotta fel beosztásában; a korábbi igaz­gató most a MÉV munkatársa. Az új vezető korábban o Pécsi Köztisztasági és Ütkarbantartó Vállalatnál dolgozott főmér­nökként. Egyébként villamos- mérnök; csaknem 13 évig tény­kedett. előző beosztásában. — Igencsak megnőtt ma­napság a nyersanyagok, hulla­dékok jelentősége. A vállalat­ra mért begyűjtő munkát négy megye (Baranya, Somogy, Tol­na, Zala) területén, két tucat telephelyen, 750 dolgozó mun­káját szervezve, irányítva kell végezni. — A mindenütt egyre inkább tapasztalható anyagtakarékos- ság számunkra nem, vagy csak közvetve, áttételesen hasznos — mondja Pfeffer Elemér. — Az üzemek ma már kétszer is meggondolják, miiven és meny­nyi hulladékot dóbnak ki. Az ipari irányítás az anyagtakaré­kosságot egyre komolyabban veszi, szankciókkal sújtja a túl­tervezést, az anyagokkal kap­csolatban tapasztalt felelőtlen­séget, s viszont egyre inkább támogatja az anyagtakarékos technológiákat. Hasonló a helyzet a mezőgazdaságban is. Tervünket úgy tudjuk teljesíte­ni, ha korrekt, rugalmas kap­csolatot alakítunk ki velük és a lakossággal, ha gondosan ügyelünk íqéreteink, szerződé­seink vagy például az átvevő­helyek nyitvatartási idejének betartására, másrészt, ha olyan technológiákat alkalmazunk, amellyel meggyorsítjuk a hasz­nálható hulladékok feldolgozó, sót, szállítását. Mindezt megkönnyítendő kezdeményeztek közös akciót nemrégiben a Hazafias Nép­fronttal; ennek során új „lelő­helyeket", anyagokat kutatnok fel működésük eqész területén, s az anyagok ellenértékét a kis települések községfejleszté­si gondjainak megoldására fordítják. A közelmúltban új lemezbálázó és vágóberende­zéseket helyeztek üzembe Zala­egerszegen, Pécsett és Pakson, öntvényroppantót Bonyhádon, textilüzemet hoznak létre Du- naföldváron. Fejlesztési eszkö­zeikből több mint tízmilliót for­dítanak a paksi telep áthelye­zésére, ezenkívül további há­rom telephelyen alakítanak ki korszerű fogadótereket és épü­leteket, szem előtt tartva a munkakörülmények javítását. — A tisztség és o tisztesség számomra közel eső fogalmak - mondja befejezésül Pfeffer Elemér. — Ennek szellemében szeretnék ténykedni, ezt várom kellégáimtól is, vezetőktől és beosztottaktól egyaránt. Varga J. Pécsi Cipőipari Szövetkezet Acél József Közgazdász, korábban a Pé­csi Bőrgyár közgazdasági fő­osztályvezetője, január elsejé- veKa Pécsi Cipőipari Szövetke­zet elnökévé választották. Előd­je, Foki Jenő korengedmény- nyel nyugdíjba ment. — Harmincegy éves, az ipa­ri szövetkezeti elnökök között alighanem a legfiatalabb az országban ... — Baranyában igen, de hogy az országban is, azt nem tudom — mondja Acél József, majd megtudjuk tőle, a szövet­kezet vezetése és a KISZÖV fordult a Pécsi Bőrgyárhoz, ahol őt iavasolták erre a tiszt­ségre. Tegyük hozzá, a gyár egyik legjobb közgazdasági szakemberétől vált meg. — Az utóbbi években nem volt éppen a csúcson a Pécsi Cipőipari Szövetkezet... — A gazdasági eredmények nem voltak rosszak, a szövet­kezet jövedelmezőségi mutató­ja az ipari átlagnak megfelelt. Csak ami az eredmények mö­gött volt, az festett rosszul. Nagyfokú szervezetlenség ural­kodott, mind a termelés, mind az értékesítés területén. — Nyilván az elmondottak­ból fakadnak fő feladataik. — Legfőbb célul tűztük ki a termelés ütemessé, tervszerűb. bé tételét, s hogy a kiszállítá­sokat határidőre teljesítsük, ne legyenek minőségi gondok, amik eddig a kapkodásból adódtak. Tavaly a szövetkezet 365 dolgozója 332 ezer pár ci­pőt, 110 millió forintnyi értéket termelt. Véleményem szerint ka­pacitásainkból évi 400 ezer párra telne, amit 1985-ben sze­retnénk elérni. Az exportarány is növelhető. 1985-ben elérheti az évi 125-125 ezer párat. Ugyanakkor cipőink idehaza is keresettek, exkluzív igényeket elégítenek ki, saját boltjaink­ban is sokat eladunk belőlük. Kitűnő modellőrökkel rendelke­zünk. Mint látjuk, nagyratörőek a tervek. Valóra váltásukért sok mindent tesznek. Többek között gépi fejlesztést hajtanak vég­re — három év alatt 10 millió forintot szándékoznak erre köl­teni. Szeretnék megszüntetni a mostani zsúfoltságot, megol­dást találni a raktározási gon­dokra. A szandál szezoncikk, mellette tervbe vették'a boka­csizmák készítését is. Szeretnék szorosabbra fűzni kapcsolatai­kat az alapanyag-szállítókkal, mindenekelőtt a Pécsi Bőrgyár­ral, termelési együttműködésre lépnek a Szigetvári Cipőgyár­ral, jobban együttműködnek a külkereskedelemmel. Mindenesetre jó előjel a ter­vek valóra váltásához a januári teljesítmény, 24-én már 20 ezer párnál tartottak, amire a ko­rábbi években soha nem volt példa. M. Z. Hamarosan befejezi a durva tereprendezést a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat Kom­ló új, sikondai városrészén. A következő hetekben pedig megkezdik az épületek alapozását előkészítő tereprendezést. / Fotó: Erb János

Next

/
Oldalképek
Tartalom