Dunántúli Napló, 1983. február (40. évfolyam, 31-58. szám)
1983-02-27 / 57. szám
1983. február 27., vasárnap Dunántúli napló 3 A benzinárak és az utazási költségek drágulása milyen hatással vannak a piaci árakra? Két pécsi együttes utazik az országos találkozóra Úttörőzenekarok megyei bemutatója Pécsváradon Fiatalok az idősekért Országszerte — így Pécsett is — többször lehetett hallani, hogy fiatalok segítenek a rászoruló idősebb, az esetek többségében egyedül élő embereknek. A segítségnek sokféle formája létezik: például bevásárlás, takarítás, ebédhordás. Vállaltak ilyet általános iskolások, középiskolások de olyan kezdeményezés még nem volt, hogy ezt a humánus cselekedetet valaki vagy valamilyen intézmény összefogja, szervezettebbé tegye. Most ennek lehetünk tanúi; e segítségadást éppen most szervezi a KISZ Pécs városi Bizottsága közösen a városi úttörőelnökséggel. Hogy miért van szükség a szervezésre? Több okból is: egyrészt azért, mert így egyetlen rászoruló sem marad ki, másrészt pedig a kellemetlen esetek elkerülésére. Ugyanis korábban sokszor előfordult, hogy a jószándékú segítségfelajánlás visszautasításra talált. Vagy bizalmatlanságból, vagy pedig egész egyszerűen azért, mert a segítőkész fiatalok nem tudták, melyik idős ember igényli a támogatást. Hisz a támogatás nem csupán életkor függvénye. Most azonban, mindez elkerülhető, a KISZ városi Bizottsága körlevelet küldött a lakóterületi pártalapszervezeteknek és a területi HNF-bizottságok- nak, s e levélben arra kéri az ott dolgozókat, hogy jelezzék hol, s hány idős ember igényli valóban a segítséget. így pontos és alapos felmérésekhez juthatnak, s ennek alapján a KISZ városi Bizottsága mór meg tudja szervezni a segítségadás módját. Elsősorban arra gondoltak, hogy megnézik: a segítségre szoruló, idős ember melyik vállalattól ment nyugdíjba, s ezután annak a vállalatnak a KlSZ-szerve- zetét kérnék föl erre a munkára. A körleveleket januárban küldték ki, a válaszok ezekben a napokban kezdenek befutni. S ha teljesen fölmérték már az igényeket, kezdődhet a „Fiatalok az idősekért" mozgalom. lődött ezenkívül a vásárlói kedv is és ezen a napon a tsz-stan- dok helyett inkább az őstermelők „tartják a frontot”. Míg a kispiaci, az uránvárosi és a kertvárosi piaci élet a minimálisra redukálódott. Mindebben az állandósított szabad szombat hatására módosult vásárlói szokás is közrejátszik. Észrevehető, hogy a vidéki eladók kicserélik autójukat takarékosabb fogyasztásúra, hogy többen kalákában társulnak a szállításban, s az egészen korai eladás is divatba jön. A vásárcsarnok melletti éjjeli nagybani piac forgalma feltűnően élénkül. S míg ebben a kispiac volt a vidéki árusok kedvenc helye, most a központi buszpályaudvar közelsége miatt ezt a szerepet a vásár- csarnok veszi át. Szombaton a vásárcsarnokban legalább 4000 vásárló fordult meg, slágernek számított a fóliás retek, saláta, spenót, zöldhagyma, korai kel, sóska, paprika. Pár hét múlva a felsorolt termények szezonja kezdődik. Csuti J. „Profiltisztítás” a termelésben Eltolódás a piaci napoknál P écs hét piacára jelentős a vidéki felhozatal még ilyenkor téléi is- Most szombaton is busszal, vonattal, teher- és személyautóval érkeztek a távoli falvak, városok kis- és na jytermesztői, elsősorban Jánoshalmáról, Nagykanizsáról, Mól ácsról, Bajáról, Bátmonostorról, Kálmáncsáról. Arra voltunk ki 'áncsiak a vásárcsarnokban és a Felsővámház utcai kispiacon hogy a megváltozott olaj- és benzinárak, az utazási költség rk drágulása mennyire befolyásolják a vidéki piaci árusok e adói kedvét. A nagyárpádi Scherbauer Ferencné azt moi dta, hogy a buszárat ki tudja gazdálkodni és a fóliáit most nár olaj helyett szénnel fűti. egnap a szokásos mennyiségben friss petrezselymet és zell érzőidet kínált. Cergelics Lajos és felesége Pogányból jár be, a benzinár nem zavc rja, viszont olajjal ráfizetése: elegendő salátát előállítón» fóliás kiskertjében, ezért ke 'esebbet hoz fel, sőt más terme íy után néz, de kitart az olajtü elés mellett. Régi vidéki őstern élők Csikesz Józselné, Mészáro: Árpádné és Vass Antal, mindn ájan az olaj- és benzinárak fig 'elembevételével „profiltisztítás " bájtanak végre. Először töb jen gondolták, hogy beépítik az üzemanyag- és az utaz isi költségeket az eladói árai ba, de hamarosan alulmarai tak a piaci versenyben a pécs termelőkkel szemben. Végül is a takarékos termesztői megoldi sokat választották. De nincsenek il /en helyzetben az idős és cs ík kistétellel jelentkező Pécs ke nyéki árusok, akik fokozato an felhagytak az árusítással és falujukban próbálkoznak házalással. De terményük így lem esett ki a fogyasztók piacá í. Nem érte meg nekik a nap majdnem százforintos befek etés, amiben benn van a hí lypénz és a mérlegkölcsönzés cíja. (Egyébként ezeknek is en elkedett az óra.) Kővágószőlő i, keszüi, malomi, gyódi, pojányi idős piacozók maradtak el így. Hiányukat a tőlük vás áriák megérzik, mert korai primőröket, kurióz áruféleségek :t adtak el nagyon olcsón. Érdekes jelensé) a bejáró kistermelőket illetően, hogy hatásukra a megszokc tt piaci napok eltolódnak. A Pécsett hagyományos szerda < s szombat helyett a pénteki nap kezd lenni az árusítási csúcsidény. Szombaton feltűnőé i mérsékfegyelemmel ugyanolyan korú gyerekeknek el lehet jutni a legmagasabb színvonalra is. A bemutató után a zsűri a karnagyok részére tartott értékelést. alami régi s eltűnő dologról kell írnom ezen a télutón, mely megint bővelkedik 'halottakban, hiába a tavasz ígérete. Csak nemrég jártam kedves 'halottamnál a temetőben, és tegnap megint odavitt az utam. A falum idős főállatorvosa, az elhunyt dr. Csősz Gyula. Szerettem volna róla írni még az ősszel, amikor átvette aranydiplomáját az A!latorvostudományi Egyetemen, s beszélt társai, professzorai, a világranglista élén szereplő magyar állatgyógyászat hírnevének megalapozói nevében. Egy több generációs vidéki értelmiségi családról szerettem volna írni, melyben a nagyapa a lótenyésztés tudományával, a hippológiával foglalkozott Széchenyitől ihletve s az állatorvostudomány nyelvének szakkifejezéseit magyarította. De mint írtam, a kérdezett fáradt volt már, elhárította a nyilvánosságot, most pedig megpihent örökre. Mégis indulni akart még valamelyik gazdához, egy elléshez, amikor utoljára magához tért. « De nem róla, személyéről kell már írnom, hanem egy magatartásról. Egy jellegzetes hazai értelmiségi típusról, a nép között, falun , élő szellemi emberről, ahogyan az kialakult — «századok folyamán. Nemzedékeken át öröklődött ezekben a családokban a pólya, s vele együtt a szolgálat tudata is. Sajátos kultúra hordozójának ismertem meg ezt a réteget, amelyet többször emlegették kárhoztatva gúnnyal, mint elismerve. Találkozhattam néhány képviselőjével, és bevallom, tanultam is tőlük. Sokszor figyeltem, mint értenek egyszerű emberek nyelvén, amit bizony dadogva beszél ma nem egy népből érkezett diplomás. Láthattam., mint szereztek megbecsülést, tekintélyt a tudásuk, munkájuk, tisztességük révén. Történelmi hagyományunk bizony ez is, nemcsak a mulatozó uradalmi gazdatiszték világa, csak kevesebbet beszélünk róla. Ezeknek a nép doktorainak, parasztok ügyvédeinek nem volt villájuk, jó volt viszont látni kedves régi bútorokkal berendezett otthonaikat, könyveiket, 'hallgatni őket, amint latin auktorokat sőt görögöket idézték. Horatiust szerettek volna olvasgatni, méhesben, esti csöndben, de nemzedéküknek sajnos nélkülöznie kellett a csöndes estéket, mert háborúk jöttek, frontszolgálat és pogromok ... Elmúltak s elmúlnak ők és most a fiaik állnak a posztjaikon, mint a falu orvosa, tanítója. Ők azonban egészen mások. Erősebben, mint a régi apák és fiúk, latint sem tanultak mór és gondterhelten beszélnek a .,begyűrűzésről". Most az ő vál- lukat is nyomja a falu, a nép gondja. De mivel élet és halál, gyermekek és apák viszonya lényegében ma sem más, mint ezer éve, talán hihetjük, hogy amit a régiek jónak, megtartani érdemesnek ítélték, azt azért képesek vagyunk megtartani mi is, hogy továbbadjuk a mi gyermekeinknek ... Gállos Orsolya Szombat reggel a pécsi vásárcsarnokban Szokolai István felvétele Bőséges felhozatal Tubák, trombiták, pozánok és minden rangú-rendű fa- és rézfúvós hangszerek százai „jöttek ki” tegnap délelőtt a pécsváradi művelődési ház előcsarnokába, mögöttük a zeneszerszámok gazdáival. Kipirult arcú úttörőnyakkendős apróságok és nagyobbacskák majszolták szünetben a tízórai pogácsákat, lángosokat, tekintetükben még a játék, a jó ízű muzsika örömével, vagy soron következő izgalmával. Az úttörőzenekarok országos találkozójának évente szokásos megyei válogatójára látogattunk el Pécsváradra, ahol az idén 9 együttes: két vonós, a pécsi, illetve mohácsi zeneiskola vonószenekara, s hét fúvósegyüttes: Majs-Lippó, Mázaszászvár, Babarc, Pécs-Gyárváros, P’alo- tabozsok és Sásd úttörőegyüttesei adtak találkozót egymásnak és az öttagú szakmai bíráló bizottságnak. Itt dőlt el, melyik együttes képviseli Baranyát az országos találkozón, illetve teljesítményük alapján három közül melyik minőségi kategóriára érdemesek úttörőzenekaraink az idei évben. Az, hogy itt kilenc zenekar, mintegy 400 kis muzsikus lépett a közönség és a bírálók elé, önmagában még nem sokat mond. Annál többet az, hogy közülük hét együttes fúvós (40—45 tagúak), ahol valamennyi hangszert a kürtöktől a triangulumig 14 éven aluli gyerekek szólaltatják meg. 20—25 éve még fehér holló volt a gyermek fúvószenekar országszerte. Most valamennyi megyében működik 4—5 úttörő- zenekar, s ebben nem kis szerepe van Pécsnek, az egykor Rajnai Henrik vezette gyárvárosi gyerekeknek. Megyénknek ma sem kell szégyenkeznie. Valamennyi együttes a tőle telhető fölkészültséggel lépett a pódiumra, s tegyük hozzá, nem könnyű feladatokkal. Különös örömünk telt abban, hogy ott láthattuk Majs és Lippó egyesített zenekarát, róluk ugyanis régóta nemigen hallottunk. Nem kevésbé örvendetes (az esemény tudósítójának személy szerint is), a Pécs-gyárvárosi úttörőzenekar szereplése, amelynek a gondjairól, szakmai visszaeséséről az elmúlt nyáron riportban számoltam be. Az együttes magával ragadó muzikalitással, tisztasággal és átéléssel szólaltatta .meg a felnőtt együttesek számára is rendkívül nehéz, komplikált kötelező műsorszámot, Bogár István Szvitjét . Kedvesen, hangulatosan és meglepő stílusérzékkel csendültek előadásukban a szabadon választott művek is, például Várnai Ferenc Kis szvitje; vagy az idősebb generációban bizonyára nosztalgiákat keltő Figedy Sándor Simonyi óbester lovassági induló c. szerzeménye (vezényelt: Auth Vilmos). Példájuk, vagy az arany minősítést kapott palotabozsoki úttörőzenekar muzsikája is jelzi a többiek számára, hogy tudatos, elmélyült és rendszeres tanulással, gyakorlással, előadási Pillanatképeink a találkozón a pécsi gyárvárosi és a sásdi zenekar tagjairól készültek. . Fotók: Läufer László Az országos találkozóra a pécsi Liszt Ferenc Zeneiskola vonószenekara és a Pécs-gyárvárosi úttörőzenekar jutott tovább. W. E.
