Dunántúli Napló, 1983. február (40. évfolyam, 31-58. szám)
1983-02-26 / 56. szám
Akik megfordították a gondolkodás menetét Majs nem állhat meg Herger László három esztendeje Szinte minden hasonlat mesterkélt lenne. A tények önmagukért beszélnek. A majsi termelőszövetkezet fennállása óta nem ért meg olyan eredményes éveket, mint az utóbbi három. Herger László 1980-ban vette át a gazdaság vezetését, akkor, amikor Majs az 1320 hazai termelőszövetkezet rangsorában a 995. volt. A követ- ^ kező évben már 567., majd' 167. lett a gazdaság. Az idei rangsort még nem ismerem. — Megszerette Majsot? Az elnök szobájában olajkályha ontja a meleget. Néha meg-meg mordul: odakint lökésszerűen fúj a februári szél. Havat kotor. Herger László megpróbál kitérni a kérdés elől — néhány számlát kell még aláírnia, s ez kapóra jön —, de aztán visszakérdez: Hol is tartottunk? — Igen, Majs. Szeretem. . Szeretem az itt élő szorgalmas embereket, a vidéket, a gazdaságot. Pedig ezt eleinte nem tudtam elképzelni. Lippón volt főagronómus, a szomszédvárban, ott, ahol a megyei rekordokat gyártják, ott, ahol szinte már nincs üres falfelület a tsz-központban, kitenni az elismerő okleveleket. Lippón van a lakása is. — Számomra eleinte Majs csak egy feladat volt. Bizonyítani. Maqam előtt, mások előtt. Mondja, hogy szinte hihetetlen különbségek adódtak a két szövetkezet eredményeiben. Volt olyan esztendő, amikor a kukoricában közel 40 mázsával termett több Lippón, mint itt. Pedig azonosak a földek. — És mint elnök ...? — Avval kezdtem, Hogy néhány régebbi baráttal megbeszéltük a lehetséges személyi átrendezéseket. Új embert nem hoztam. Nem ment könnyen, s nyilvánvalóan nem mindenki örömére. A kemény munka sem tetszett eleinte ... De én is dolgoztam, éjjel-nappal. Megismerni a gazdaságot, mit tettek az elődök jól, mit rosz- szul, hol kell változtatnom? Két szó vezetett: eredmény, nyereség. Olyan sokszor mondtam, hogy már unták is... A gyakorlott szem hamar meglátta: a vetésszerkezetet át kell alakítani, a parlagföldeket művelésbe fogni, a földcserékkel nagyobb táblákat kialakítani. Az állattenyésztésben csak a szarvas- marhát és a sertést tartották meg. Néhány eredmény 1982- ből. Kukoricából 700 hektár átlagában 9,67 tonna, búzából 870 hektár átlagában 6,32 tonna termett. Napraforgóból 2,8, szójából 3 tonna hektáronként. Szarvasmarha-ágazat: 240 tehén 4966 literes tejtermelés. Sertés: 2700 hízót adnak le évente. Zárszámadáskor 19 milliós tiszta nyereség! Mosolyog: — A jót is meg lehet szokni... — Milyen vezetőnek tartja önmagát? Kétszer is meggondolja, mielőtt válaszolna. Kavargat- juk a kávét; várom a válaszát ... — Úgy vélem, alapvetően jó szándékú vagyok, mindenkivel szemben partner. De csak addig, ameddig megérdemli. — Ez hogy derül ki? — Ha érzem, át akarnak verni... Ha tessék-lássék a dolog, s nem tolja a közös szekeret. Olykor radikális módszereket is találok. Hogy később megbánom . . . ? Nem tudom. Nem. Tudnia kell mindenkinek, hogy csak a lelkiismeretes munkának van hosszú távon jövője. Herger László Boly mellett, Békáspusztán született. Most ■ 43 éves, Keszthelyen végzett, az Agrártudományi Egyetemen, általános mérnök szakon. Onnan Sárvárra, az állami gazdasághoz került — ösztöndíjasa volt —, majd a zalai Pacsa következett. Itt ismerkedett meg feleségével — aki szintén akkoriban kezdte Pacsán, mint óvónő. Lippóra 1973-ban jöttek. Gimnazista lánya, iskolás fia van. — Felesége mit szólt Majs- hoz? — Nemigen örült. Aggódott. Majs, akkor a mélyponton volt, tele gonddal, kiló- tástalansággal. A feleségek megérzik, ő is tudta: bírni fogom, de ... még kevesebbet leszek majd otthon. — És így van? Bólint. Inkább a gazdaságról beszéljünk, erről a hórom évről. A termelés mellett, beruházások — szinte erőn felül. Mondja: néha előre kellett inni a medve bőrére. Építettek egy bábolnai szárítót. Az ezervagonos tároló félig készen van már. Rekonstrukció a sertéstelepen. Szociális épületek, gépvásárlások. Soksok pénz a rendcsinálásra, a meglévő épületek állagának helyreállítására, üzemi konyha kis vágóhíddal... — Néhány éve, ha valaki bejött a faluba, azonnal észrevehette, hogy melyek a tsz épületei. Ma már nem. Vélekedik: a precíz, pontos munkának vannak külső feltételei is. Szebb környezetben talán jobban megy. Az elnöki szoba falán egyetlen oklevél. Az első ... Majs Kiváló Szövetkezet. — öröm ... ? — Rendkívüli hatása volt ennek az elismerésnek. Magam sem gondoltam. Az emberek jöttek-mentek, arcukról láttam, már együtt vagyunk, A termelőszövetkezet nagynyárádi vetőmagraktára egy csapat, jóban-rosszban. Annyi rossz év után ez oz egész községben szenzáció- számba ment. Amikor a jövőről faggatom, szinte vibrál a levegő körülötte. Elégedettségnek egy szikrája sincs. Szeretne a növénytermesztésben lépni: az idén mór 1000 hektáron vetnek kukoricát — s ha már kész a magtár — 1000 vagonnal betakarítani. A többi növénynél a termelési eredmények stabilizálása, s a költségek lefaragása a cél. — Nem célunk minden áron rekordot rekordra hajszolni — mondja —, inkább minél olcsóbban, gazdaságosabban termelni. — Az állattartásban a sertésé Majson a jövő. Integrálják a háztájit, s rövidesen — már erről tárgyalások folytak — megháromszorozzák a termelést. Évi 8000 hízó a cél. — Elmondjam? — kérdi, inkább magától, mint tőlem. — Gyorsan, sok pénzt szerezni csak az alaptevékenységből nem lehet. Legalábbis annyit nem, amennyi kéne. Ezért aztán iparosodni szeretnénk. Már beszéltek a Zsolnay- gyárral: horganyzóüzem kialakítható a községben. Aztán valami lakatosipari tevékenység is jól jönne. — Mihez kell a pénz? — Inkább én kérdezek. Milliós értékű gépek, berendezések állhatnak-e kint, a szabad ég alatt? Mit mondjak én az embereknek a fegyelemről, a jó munkáról, mikor ő is tudja: az apja még az ekét is bevitte a szín alá, letakarítva, leolajozva? Hogy meg ne egye a rozsda. Aztán sorolja: ilyen és ilyen gépek kellenek még, ■ilyen és ilyen rekonstrukciókra volna szükség. És természetesen a mezőgazdaság mai szintjén már lépést tartani is tudni kell. S ez mind pénzbe kerül. — Szóval Majs nem áll meg? — Nem állhat meg. Invitál, menjünk át az ebédlőbe. Odakint metsző hideg: a hó ropog a talpunk alatt. Mondom: már azt hittük, hogy nem lesz tél, aztán bejött. — Jobb ez így. Egy kissé türelemre kell inteni a gazdákat. Emlékszem, egyszer a korai tavasz, korai munkára serkentett, kint a határban is. Aztán április végén jött a fagy ... Igaz, valami csoda folytán, a növények nem sínylették meg. Van ilyen. Kozma Ferenc Bérlőközösségek Vita a demokráciáról (3.) Lehetőség és feltétel Bérlőközösség — megtanulandó új fogalom. Hogy mit jelez? Új vállalkozás? Újszerű partnerkapcsolat? — mindkettő. A bérlők és az ingatlankezelő vállalatok megállapodáson alapuló együttműködése, amelynek közös célja az ingatlankezelési szolgáltatás színvonalának javítása, a lakossági bejelentések gyors, egyszerűbb intézése, a szakszerű, jobb minőségű karbantartómunka. A cél érdekében a lakóknak lehetőségük van arra, hogy az ingatlankezelő vállalatoktól e feladatok egészét, vagy egy részét átvállalják. Hangsúlyozandó! Lehetőségük van rá, önként vállalhatják, nem kötelező rendelkezésekről van szó. Bár a bérlőközösségekről ma 6. HÉTVÉGE még irányelvekből, elképzelésekből számolhatunk be — megvalósításuk módszerének kidolgozására most kapott megbízást az ÉGSZI —, az biztos, hogy a lakók új típusú polgárjogi társaságait a kölcsönös érdekeltség alapján szervezik rneg. A közösségek nem az ingatlankezelő vállalatok helyett dolgoznak, ha átvállalnak feladatokat, ezt úgy tehetik, hogy a lakóknak megéri — anyagilag is érdekeltek. Hogy miként? Nézzük az ÉVM—PM irányelveit, amelyekben kidolgozták a bérlőközösségek típusait is: 1. A lakók ellenőrzési feladatokat vállalnak. Ellenőrizhetik a bérbeadó valamennyi tevékenységét, amely az épület működtetésével, karbantartásával kapcsolatos, és ellenőrizheti a közösség önmagát — ösztönözve a lakókat a takarékosságra. Ez a közösség ugyan nem rendelkezik saját anyagi eszközökkel, de érdekelt abban, hogy a lakóházban a javítási, karbantartási munkák jól szervezetten, szakszerűen haladjanak. Kérdés persze az: hol, miként mondhatja el tapasztalatait a társaság? S milyen súlya van a véleményének? Hol, hogyan kérheti számon a munkát? — nyitott kérdések . 2. üzemeltetési feladatokat lát el a társaság, vagyis vállalja az épületben levő közművek üzemeltetését, a hibák javítását, illetve javíttatását, a takarítást. Nyilvántartja és ellenőrzi a takarékos víz-, villany-, stb. felhasználást 3. A karbantartást vállalja a közösség, vagyis a központi fűtéstől kezdve a szeméttárolókig az épület összes szerelvényét javítja, biztosítja az épület állagának megóvását. 4. A közösség maga szervezi, előkészíti, megrendeli, ellenőrzi a lakóház felújítását E három utóbbi bérlőközösség anyagilag érdekelt a vállalt feladatok megoldásában: az ingatlankezelő vállalattal köt megállapodást arról, hogy a munkákhoz mérten a lakbér mekkora hányadát kapja meg, illetve a vállalat mekkora ösz- szeget ad át a felújításra szánt pénzösszegekből. A bérlőközösség a pénzösszegeket a vállalt feladatokra használja fel, amit megtakarít, fordíthatja másra. Például közös helyiséget alakít ki, rendez be — ez esetben az adózás általános szabályai szerint adót fizet. Említettük, a bérlőközösségek polgárjogi társasági szerződés alapján működnek, tehát a lakók szerződésben rögzítik kötelezettségeiket, vállalt feladataikat, működési szabályaikat, az elszámolások módját. Mindez ma még elképzelés, az év közepéig dolgozzák ki a részletes terveket, megoldást keresnek a nyitott kérdésekre, kidolgozzák a normatívákat. Ezért is várjuk olvasóink véleményét, javaslatait a bérlőközösségek megvalósításával kapcsolatban, amelyeket szívesen továbbítunk az ingatlankezelő vállalatnak. G. M. Mostanában bizonyára sokakat vallat a kétség: gazdasági gondjaink növekedése közben járhatjuk-e egyáltalán a demokrácia útját? Meggyőződésünk szerint a belső gazdasági nehézségek vagy a nemzetközi viszonyok kedvezőtlen alakulása nem vezethet a szocialista demokrácia fejlődésének korlátozásához. A közelmúlt történelmi tanulságai és a mai társadalmi fejlődésünk egyaránt a demokratikus kibontakozás folyamatának fel- gyorsítását inspirálják. Ellenkező esetben a demokratikus intézmények, formák háttérbe szorítása, formális működésük ismét odavezet, hogy a társadalom nagy többsége elzárkózik a politikai vélemény. és akaratnyilvánítástól. Ezért azt kell vizsgálnunk, milyen feltételek mellett fejlődhet tovább ma a demokrácia. A kiteljesedés általános alapja csakis a társadalomban meglévő érdek- és vélemény- különbségek feltárása, ütköztetése lehet. Ma már elfogadott közhelynek számít a szocialista társadalom érdek- és vélemény, tagoltságának ténye. A magyar társadalomtudomány és a politika a 60-as évektől fokozatosan felismerte, hogy a különböző csoportérdekek közvetlenül nem azonosíthatók az úgynevezett össztársadalmi érdekkel. így az eltérő érdekek tagolt és rangsorolódó rendszere, s az ezek alapján keletkező ellentmondások a politikai érdeklődés középpontjába kerültek. A felismerés azonban nem jelenti mindig az elismerést, az érdekkülönbséqek tudomásul vételét. Az ellentmondás ezért úgy fogalmazható meg, hogyha elfogadjuk az érdekkülönbségek létezését, akkor tudomásul kell vennünk ennek az ellentétnek társadalmi véleménykülönbségekben realizálódó megnyilvánulásait is. A kérdések a következők: 1. Az érdektagoltságra épülő véleménytagoltság miképpen fogalmazódhat meg a jelenlegi intézményrendszerben? 2. Az érdek- és véleménykülönbségek mennyiben képesek befolyásolni a hatalmi döntéseket? Ezeket a kérdéseket az utóbbi években már nehezebb körülmények közepette kell megválaszolnunk. Élesebbé, sarkí- tottabbá váltak gazdaságunk, társadalmunk ellentmondásai. Például az üzemi demokrácia meglévő fórumrendszere — tényleges döntési lehetőségek hiányában — ma még kevésbé tudja a gyáron belüli és kívüli érdekkülönbségeket kifejezni, vagy eredményesen feloldani- A tartalom sarkoso- dását nem követte megfelelően a kifejeződési formák fejlődése, hajlékonyabbá válása. Folytatva a gondolatsort megállapítható, hogy nem bővülnek kellően azok a garanciák amelyek minden körülmények közepette lehetővé teszik a termelői és egyéb kollektívák véleménynyilvánításának szabadságát. Miközben maguk a közösségek is válságjelenségekkel küszködnek, a gondok kimondásának lehetősége és értelme határolódik be. Az „elmondhatom a véleményemet, de nem történik semmi, ezért inkább el sem mondom’ tíou- sú reakciók nagy száma jelzi ezt a hiányt. Ezzel a demokrácia lényegi tartalma szenved csorbát, feltétel- és eszközrendszere válik hiányosab. bá. Nem hiszünk abban, hogy társadalmunk alapvető problémái megoldhatók a kis közösségek véleményének figyelmen kívül hagyásával. A döntésben és a véleményalkotásban megnyilvánuló önállóság elnapolása a formák kiüresedését vonhatja maga után. A képviselők és tanácstagok választásának jelenlegi rendszere például könnyen kiválthat ilyen jelensé. geket A jelölés, a választás nem tudja megfelelően közvetíteni a lakóhelyi, munkahelyi érdekellentmondásokat- Vagyis a demokratikus jogok által biztosítható garanciarendszer a demokrácia fejlesztésének alapvető kritériuma. A közösségi véleménynyilvánítás reális lehetőségeihez kapcsolódva jelenhet meg az egyéni érdek, a kimondott és vállalt személyes vélemény is. Az egyes emberek ma még inkább kérdéseiket fogalmazzák meg. Kételyeikre úgy keresnek választ, hogy erősebben érdeklődnek a sorsukat egyre közvetlenebbül befolyásoló politikai kérdések iránt. A kérdések szaporodása, a politikai érdeklődés növekedése azonban nem jár együtt a politikai vélemény- nyilvánítás felerősödésével. Feltételezhetően azért nem, mert elégséges garanciák hiányában az egyén értelmetlennek tartja a visszhang nélküli probléma- felvetést. S itt kapcsolódik a demokrácia feltételeihez a társadalmi nyilvánosság, elsősorban a sajtó szerepe. Közvéleményt teremteni a mi viszonyaink között is elsősorban a tömegkommunikációs eszközök képesek. Egyre jobban hiányoznak újságjaink többségéből a tényleges gondokat nemcsak felvető, hanem alaposan feltáró elemzések. A komoly, alapos kritikai cikkek többsége szűk olvasói réteghez szóló, kevés emberhez eljutó kiadványokban jelenik meg. Ennyi pedig nem elegendő a demokratikus társadolmi-politikai nyilvánosság szélesítéséhez a közvélemény hangjának felerősítéséhez. A demokrácia nélkülözhetetlen feltétele a társadalom alapvető létszféráinak összehangolt fejlesztése, demokratizmusuk párhuzamos erősítése. Gazdasági életünk, termelési feltételeink annyiban kétségkívül demokratizálódtak, hogy a gazdaságpolitikai döntések köz- pontosítottsága csökkent, teret kapott a decentralizáció. Ez a folyamat — komoly megtorpanásokkal, elbizonytalanodásokkal tarkítva — már 1968 óta tart. Ismertek pozitív részeredményei: a hatékonyság, a vállalkozási kedv növekedése, az érdekeltségi rendszer viszonylagos érvényesülése. Az elért eredményeket nem lebecsülve is tényként kell elismernünk, hogy gazdasági produkciónk még mindig elmarad g szükségestől. A teljesítmény növelése csak gazdasági eszközökkel, termelési szabályozókkal elképzelhetetlen. Gazdasági növekedésünk fel- gyorsítása a társadalmi viszonyok demokratizálásával valósítható meq. Ilyen értelemben közvetlen termelőerővé, termelést ösztönző tényezővé válhatna a qazdasáqon kívüli demokratizálás következetes folytatása. A társadalmi szervezetrendszer és a politika intézmény- rendszerének szükséges reformja ezért látszik továbbhaladásunk kulcskérdésének. Amennyiben uqyanis nem küszöbölódik ki a szervezet, és intézmény- rendszer között mutatkozó fáziskülönbség, úgy megkérdőjeleződhet a qazdasági mechanizmus mostani hatékonysága is. Egy ilyen rövid, vitázó eszme- futtatásban nem foglalható össze a szocialista demokrácia teljes feltételrendszere. Inkább csak az általunk reálisnak és helyesnek tartott irányt próbáltuk felvázolni, bízva benne, hogy további véleményekkel kiegészülve összeáll egy elfogadható kép. Tudjuk, a demokráciáról folytatott vita önmagában nem jelent! annak gyakorlatát, viszont a véleménynyilvánítás gyakorlása út lehet a demokrácia kiteljesedéséhez. Bilecz Endre — Varga Lajos
