Dunántúli Napló, 1983. február (40. évfolyam, 31-58. szám)

1983-02-20 / 50. szám

1983. február 20., vasárnap Dunántúli nanio 3 Négyszázan vetélkedtek Pincegondok Egerben Az Építők úti Általános Iskola csapata a természettudományi vetélkedőn Újabb pincegondok tartják izgalomban Egert. A város köz­pontjában, a Szabadság tér alatt eddig ismeretlen pince­ágra bukkantak az aknamélyí- tők. A veszély mértékét jelzi, hogy a nyolc méter hosszú üreg boltozata és a felette el­haladó nagyforgalmú úttest kö­zött alig egy méter vastag a földréteg. Szerencse, hogy ed­dig hem szakadt be a sűrű gépkocsiforgalom alatt, mind ez ideig ugyanis fölötte halad­tak el a súlyos rakománnyal közlekedő teherautók, a csuk­lós helyijáratú, valamint a tá­volsági buszok és a személy- gépkocsik. A városi tanács és a közle­kedési hatóságok vezetői az értesülést követően a veszélyes útszakaszról azonnal kizárták a forgalmat: Az illetékesek mindent meg­tesznek a veszély végleges és gyors elhárítására, addig azon­ban a terelő útra kényszerülő gépjárművezetők türelmét ké­rik. Az igazság oly egyszerűnek tűnik: okos ember mások kárán tanul, a buta sajátján sem. Az elmúlt héten tájékoztatót tar­tottak az idei várható építő­anyag-ellátásról. Ebben az esz­tendőben csaknem hatvanezer lakás épül magánerőből, a té­ma bizonyára fokozott érdek­lődést keltett országszerte. Kü­lönleges bátorság kell ahhoz, hogy ma bárki erre vállalkoz­zék, hiszen az anyagi alapok előteremtésénél is nehezebbnek látszik a szükséges építőanya­gok beszerzése. Mint a számok bizonyítják, mégis sokan meg­kísérlik, hogy otthonukat ma­gánerőből megteremtsék. Bizo­nyára sokkal előbb, igényeikhez jobban igazodó lakáshoz jut­nak, mintha az államtól várnák a segítséget. Ezért is különös a nyilvánosságra került néhány Egy hónap múlva megyei döntő a tudományos-technikai úttörőszemlén A tudományos-technikai út­törőszemle Pécs városi döntőjét tartották tegnap a Pécsi Ne­velési Központban. 411 úttörő vetélkedett az arany diplo­máért, amt, a megyei döntőn való részvételre jogosít. öt szakágban, egyéni és csapat- versenyeken az általános isko­lai versenyek legjobbjai vála­szoltak a kérdésekre, melyek komplex tudást kívántak a gye­rekektől, különösen a termé­szetkutatók és a társadalom- kutatók részéről. A természet- kutatók biológiai, fizikai, ké­miai, földrajzi ismereteikkel, a társadalomkutatók történelmi, művészeti, földrajzi tudásukkal adhattak jó válaszokat — írás­ban és szóban. Az orosz szak­ágban természetesen csak szó­ban, a matematikaiban pedig Írásban kellett megoldani a feladatokat, s az ily jellegű versengésben legnagyobb múlt­FALUSI PÁLYÁZAT Színjátszók megyei bemutatói Falusi pályázat címmel me­gyei bemutatót rendeztek teg­nap Szentlörincen és Pécsvára- don, falun működő amatőr szín­játszó együttesek számára. A Népművelési Intézet korábban országos pályázatot hirdetett a falusi amatőr színjátszás felka­rolása és újjáélesztése céljá­ból. A pályázat egyik előfelté­tele, hogy a pályázó együtte­sek megyei bemutatón vegye­nek részt ez év februárjában. Szentlörincen tegnap délelőtt négy gyermekcsoportot láttunk. Tolna megyéből Váralja és Hő- gyész általános iskolai gyer- megszínjátszó-csoportjai, Bara­nyából ugyancsak két csoport, az újpetrei „Bimbula” nevű gyermekszínpad és a sellyei „Csiribiri'' gyermekszinpad lé­pett a zsűri és a közönség elé. Az újpetrei gyerekek Fésűs Éva vidám játékát, a Kiváncsi ki­rálykisasszonyt; a sellyeiek ez­úttal is saját modern meséjüket állították szírtpadra, A ház, ame­lyik nem fagylalt címmel. Mind­ketten sok derűt fakasztottak a hálás gyerekközönség sorai­ban. Délután Pécsváradon egy újabb gyermekszínpad, a vajsz- lói iskolások együttese, majd három felnőtt együttes: a má- zaszászvári és a beremendi színjátszó csoport, majd az új­petrei „Antropo" ifjúsági szín­pad következett. A három tagú zsűri Máté Lajos (Népműve­lési Intézet) elnökletével vala­mennyi együttesvezető részére fontos szaktanácsokat adott ér­tékelésében. ra visszatekintő ifjú techniku­sok gyakorlati érzékére is kí­váncsi volt a szigorú zsűri. A városi úttörőelnökség és a Városi Tanács művelődési osz­tálya által szervezett vetélke­dőnek jó házigazdája volt a Nevelési Központ. Idén először nyílt lehetőség — éppen a Nevelési Központ adottságai­nak kihasználásával —, hogy egy napon, egy helyütt folyjék az öt szakági verseny. A tudományos-technikai út­törőszemle megyei döntőjét pontosan egy hónap múlva tartják meg, a legjobbak pedig már az országos versenyen kép­viselik Baranyát. A tegnapi verseny nyertesei: természetkutató: Jókai úti, 39- es dandár úti, Építők úti iskola. Társadalomkutató: Jókai utcai, 39-es dandár úti, és dr. Hal Jó­zsef utcai iskola. Úttörő-techni­kusok: Egyetem utcai, 39-es dandár úti, Köztársaság téri is­kola. Orosz nyelvbaráti vetélke­dő: Jókai utcai, I. sz. Gyakorló Iskola, dr. Hal József utcai is­kola. Matematikusok 7. osztá­lyos vetélkedője: Kucsera Itala (39-es dandár úti iskola), He­gedűs Mihály (Jókai utcai is­kola), Szűcs Gábor (Anikó ut­cai iskola), Bakán András (Egyetem utcai iskola). Vili. osztályosok: Farkas István (Dr. Hal József utcai iskola), Han- gay László (Jókai utcai iskola), Kotánczi. Zoltán (II. sz. Gya­korló) és Szabó Zoltán (I. sz. Gyakorló). A komlói „Rituális vér” együttes az IH színpadán Ki mit tud?-döntő Szombaton délután Pécsett, az Ifjúsági Házban rendezték meg a Ki mit tud? megyei dön­tőjét. Ez a négyórás műsor már igazi Ki mit tud?-hangulatot árasztott: már nem unott ma­gamutogatás folyt a színpadon, hanem igazi, rámenős mérkő­zés, amelynek tétje van: eljutni a budapesti válogató verseny­re, vagy ha nem, hát legalább megnyerni a termet zsúfolásig megtöltő közönség rokonszen- vét, elnyerni tapsait.- Ez min­denkinek sikerült — ha nem is egyforma arányban —; hiszen ide a 7 elődöntő 270 műsor­számának legjobb 29 előadója jutott. Márpedig „jót, s jól” előadni volt olyan nehéz, mint amit a verseny szellemes emb­lémája mutatott: egy labda tetején egy kézen megállni és a másik kézben virágot tartani. A zsűri elnöke Gálos Tibor, a Népművelési Intézet főmunka­társa volt, tagjai pedig a Ma­gyar Televízió, a KISZ KB kép­viselői és a különböző művé­szeti ágak Baranya megyei képviselői, akiket a versenyzők már, az előző versenyekről is­mertek. Szigorú szemük, fülük — és pedagógusszívük — 13 szólistát, illetve együttest jelölt továbbjutásra az április 11-i budapesti — még nem kame­rák előtt zajló — országos elő­döntőre. A Pelikán és a Figurina báb­együttest, Szabó Zsuzsa és Né­meth Tibor táncdalénekest, Szajcsán Évát Ivánácz István zenekarával, Balogh' Mária és Ruppert Erika versmondót, Do- náczi Károlyt (szólótánc), Cser­tő Lászlót (gitár), a Mecsek ze­nekart, a Szélkiáltó együttest, a pécsi Spirituálé együttest ésta Royal Dixiland zenekart. A verseny után a zsűri elnö­ke így foglalta össze vélemé­nyét a Dunántúli Napló szá­mára: — Semmiféle műfaji és szám­beli megkötöttség nem szabta meg, hányán jutnak tovább, A 29-ből 13 — ez jó arány, ösz- szehasojilítási alapunk csak vá­rosi, kerületi döntőkről van — mert a baranyai az első me­gyei döntő az országban. A színvonal jónak mondható. (G. T.) 100000 forint értékű lefoglalt áru Azt persze nem nekünk, vá­sárlátogatóknak, kacatot vagy éppen értékesebb holmik kö­zött turkálóknak-válogatóknak kell észrevennünk, hogy olyan áruféleség akadt az utunkba, amely nem törvényesen, nem a megengedett úton került az országba vagy a kereskedelmi forgalomba. Holott az ilyen, a pécsi vásárban megvehető dol­gok köre nem túl tág: leme­zek, kazetták, szexújságok, kü­lönböző híradástechnikai cik­kek, kozmetikai szerek adják a döntő többségüket. Akik azon­ban nyitott szemmel járnak — mert ez a feladatuk, mert olyan munkára vállalkoztak ami a fogyasztói érdekvédelem sajá­tos területének mondható —, gyakran bukkannak ilyen rend­ellenességekre. Néha kevesebb­re, néha meglepően nagy a fo­gás. A minap a pécsi Városi Rend­őrkapitányságon bárom önkén­tes rendőrnek adott át jutal­mat dr. Garai József .alezredes, városi kapitány. Dr. Keszthelyi Három önkéntes rendőr, három eladó Jutalom az eredményes munkáért László, Mustos József és Szom- mer Imre, — a Baranya megyei Rendőrfőkapitányság népgaz,- dasági és társadalmi tulajdon­védelmi osztálya speciális-ön­kéntes rendőri csoportjának tagjai — a janugri vásárban nagy fogást csináltak. Az eredmény korántsem volt véletlen. Rendszeresen járnak ki a vásárba, alapvető felada­tuk a közrend a közbiztonság vigyázata mellett a fogyasztói érdekvédelem. Ez utóbbi kifeje­zés a hétköznapok tartalmában azt jelenti: igyekeznek kiszűrni minden vásárlói megkárosítást, minden tisztességtelen hasznot. A januári vásárban lefülelteket már hosszabb ideje figyelték. Még a múlt év novemberében feltűnt nekik, hogy mennyi kül­földi eredetű áruval érkeznek a pécsi vásárba. Januárban már kifejezetten erős gyanú alapján kérték a három eladótól a szükséges engedélyeket. Ame­lyek persze nem voltak. Volt el­lenben rengeteg hanglemez, testápoló szerek, Lego-játékok, rágógumi, kilószóm a Vegeta és így tovább, összesen mintegy 100 000 forint értékben. A ,,kér- dezősködést” később más szer­vek, hatóságok és más helyeken is folytatták, s jutottak el ilyen értékű áru lefoglalásáig. (A három eladó közül ketten há­zaspár voltak, a feleség külke­reskedelmi üzletkötő, a férj taxis, de ez utóbbi munkája in­kább csak alibiként szerepelt a személyi igazolványában, hi­szen a busás haszonnal túl­adott árük éppen elég jövede­lemhez juttatták őket). Dr. Keszthelyi László és Mus­tos József a PIK-nél dolgoznak, míg Szommer Imre már nyug­díjas. Mint elmondták: ugyan hosszú ideje önkéntes rendőrök, s régóta tagjai az említett cső. portnak, de ekkora fogásuk még nem volt. Sikernek érzik, bár azóta — a februári vásár-' ban — ismét lefüleltek egy dé- vizabűntett elkövetésével ala­posan gyanúsítható férfit. Az eredményesen dolgozó önkéntes rendőrök jutalmazá­sát követő beszélgetés során dr. Garai József megköszönte pél­damutató támogatásukat. El­mondta, hogy a közrend, a közbiztonság fenntartásában elsődleges feladatai a rendőri szerveknek vannak. Világosan kell látni azonban azt is, hogy a rendőri munkát a jövőben eredményesebben — a megnö­vekedett társadalmi igényeknek megfelelően — csak úgy lehet végzeni ha még szélesebb körben támaszkodnak az ön­kéntes segítőkre. Megnyugtató — mint ezt a példa is bizo­nyítja —, hogy egyre többen ismerik fel városunkban is en­nek szükségességét, s' fáradtsá­got .nem ismerve segítik a rendőrség munkáját. M. A. információ, amelyben mint már évtizede visszatérően, ismét a szakemberek által korszerűnek ítélt, a nagy termelékenység­gel előállítható és új típusú ké­zi falazóelemek használatára biztatják az építőket. Bár ber­zenkedünk a „majd én meg­mondom neked, hogy mi a jó" magatartástól, hiszen az embe­rek döntő többsége érett ahhoz, hogy a társadalmi, etikai köte­lezettségek, normák keretein belül viszonylag a legjobb be­látása szerint döntsön. Az iga­zán jót, az érdekeinkkel meg­egyezőt szívesen fogadjuk. Hi­szen jobb más kárán tanulni. Talán mégsem ilyen egyszerű azonban ez a tégla esetében. Sokan (mint a tájékoztató hangsúlyozta) feleslegesen ra­gaszkodnak a kisméretű tömör téglához. Pedig ezzel rosszul járnak a magánlakásépítők, hiszen a kötelező hőszigetelési szabványok szerint a kisméretű tégláből épült falakat szigete­lőréteggel kell ellátni, enélkül a tanács nem adja ki a haszná­latbavételi engedélyt. Ily mó­don — szól a tanács, intő fi­gyelmeztetés, talán kissé fenye­getés is — a falazat kétszere­sébe kerül. Az elmúlt évtized­ben milliárdos nagyságrendben felújított téglagyárakban most gyártanak többségében a poro- tont, thermótont és más hőtar­talékos téglát. Igaz, a kicsi, el­avult, nehéz fizikai munkát kö­vetelő téglagyárak egész sorát kellett azóta újból üzembe he­lyezni, mert a családi házat építők (évente 30 000—32 000) valamilyen oknál fogva mégis kisméretű téglából akarják há­zaikat felépíteni. Egy évtized után, amikor a reklám, a fel­világosítás, sőt most a büntető szankciók ellenére (merthogy a rendelkezést aligha lehet más­ként értelmezni, mint a szer­kesztőségünkbe telefonálók is elmondották), mégis a kismé­retű téglát keresik. Lehetséges, hogy hazánkban a nagy anya­gi, fizikai áldozatot vállaló ma­gánépítők olyannyira buták len­nének, hogy még saját káru­kon sem képesek okulni? Lehet­séges, hogy nem vglós a tájé­koztatás azon része, miszerint mindent megtesznek, hogy a helyi igényeket is kielégítsék, merthogy a szükségleteket ösz- szességében az építőanyagipar képes kielégíteni? A HNF Ba­ranya megyei Bizottságán ép­pen az elmúlt héten erről ta­nácskozott a Fogyasztók me­gyei Tanácsa is. Mint megálla­pították, kevés a tégla, a tető­cserép, a fenyőfűrészáru. Félő, hogy a gyárakból kikerülő tég­la nemcsak hogy kevés, de nem is olyan kerül ki a gyá­rakból, amely a fogyasztói igényekkel megegyezik. Nem könnyű ezt leírni, hiszen 1969- ben a görcsönyi téglagyár be­ruházása közben jómagam is többször megírtam, hogy csak­nem automatizált téglagyár­ban, nagy termelékenységgel, a lakossáq igényeinek a legmeg­felelőbb téglát gyártják majd. A falusi építőmesterek, a ka­lákában építő és építtető csa­ládok azonban mitsem törőd­nek azzal, hogy a szakembe­rek milyen korszerű építőanya­got terveztek számukra, oda sem hallgatnak arra, hogy megmondják, mi a jó nekik. Ök a hagyományos téglával sze­retnék a sokszor egy élet mun­kája árán megtakarított pén­zükből házaikat felépíteni. Aligha hihetjük, hogy amikór hazánkban a családi és bér­házak döntő többsége a kis­méretű téglából van felépítve, hogy ésszerű és hatékony lenne büntető szankciókkaU„jobb be­látásra bírni" azokat, akik ma­gukra vállalták az otthonterem­tés fáradalmait, áldozatait, valljuk be, kínjait is. Lombost lenő Felesleges ragaszkodás?

Next

/
Oldalképek
Tartalom