Dunántúli Napló, 1983. február (40. évfolyam, 31-58. szám)
1983-02-19 / 49. szám
H Boditz Balázs rajza 8 . SZIKSZAI KÁROLY A napló-ciklusból Még nem fáj. Még nincs semmi se. Mintha nem történt volna meg arcod és arcom, mintha ez a nyár mindig és ugyanúgy maradna: kigombolkózva, meztelenül, ahogy egy képeslap, ottfelejtve valami egyszer olvasott könyvben, idézve egy régi pillanatot, talán a nyári szél izét a szájon, talán egy akkori szobát, ahol eljátszottuk a szerelmet gyorsan, és zavartan, mert már nagyon közeledett az ősz. MELIORISZ BÉLA Óccsad el mán ászt a lámpát ne köjjön mindég pörűni örökössen azok a francos könyvek hogy az isten döglesztené meg ászt is aki kitaláta mi sose tötöttük az időt ávasássaa oszt mégis tisztességes emberek vagyunk állandóján csak érted törgyük magunkat fijam IFJ. BAGOSSY LÁSZLÓ Egyetlen vers . Adriennek A világok, látod felborultok, Szeretném, de mást nem mondhatok, Szirmát-vesztett virággal vonulnak Röhögös kedvű baljóslatok. A csúnya lányka szépségért nyafog, , Szomorú, amiért rossznak látják, Istenéről beszél, hogy jönni fog, Rángatja az angyalkák kabátját. S mert nem tudsz sikoltva égbe menni, Sohasem lehetnél legjobb barátom, Szörnyeket látok megremegni, Csodáld gyönyörű megtorpanásom! GALAMBOS GÁBOR Hej kedvesem szerelmem hej kedvesem szerelmem hol vagy? poshad a szombat tesped az éj izzad a város a srácok ágyba vizelnek festik a holdat a tévé jó időt igér reumát éjjeliőrök álma kacsázik a járda a féldecik összeborulnak cigarettaparázsban serceg egy csillag robban a szombat rebben az éj olcsó takarók alatt izzik a holnap hej kedvesem szerelmem hol vagy? atodikos gimnazistaesztendőm áprilisa— májusa csupa marhás- kodóssal telt el. A tör. ; ci-órá'kon rémregényekbe illő ; dolgokat míveltünk; tehettük mert a jó öreg P. Kromarek a szó szoros értelmében se látott. ' se hallott. Az elaggott atya ■ gyöngeségeit méft ne uzsoróz- tuk volna ki, ebadta, fölleghaj- tó garabonciások?! A páter még nyolcvanadik életévében is annyira szeretett okítani, hogy képes volt eltűrni gazemberkedéseinket Végtére is a P. Provinciális atya kényszerült a hálátlan föladatra: tapintató-' ; san arra kérte az agg historikust, hagyna fel a prelegálással1, nem neki való mór. Az elöljáró páter nem tett említést arról, hogy a történelem tudora képtelen fegyelmezni csirkefogó diákjait. Mondják, sírva fakadt az öreg, mikor „nyugdíjazták”. Mi meg akkor bőgtünk, mikor körülállták ravatalát; soha nem tudván már kiengesztelni aggastyán tanárunkat. Kromarek atya noteszébe valamelyik szolgálatkész magiszter berótta az osztály névsorát, A listán szerepelt egy Brágics István nevű diák, aki betegsége folytán nem kezdhette meg a tanévet Eladdig nem járt ve. lünk, Pestről szalaitották, senki se ismerte. Ennélfogva min- deh gonoszság és rendetlenség értelmi szerzője, bűnbakja Brágics Pista lett; ami előfordulhatott tőrei órán, azt mind a jelen nem lévő Bráqies-követte el. Alterecjója mindig más volt, ami nagyon könnyen ment, hiszen az öregúr személy szerint csak a nyolcadikosok közül ös- mert két-három loyolistót vagy konviktort. Az érdemjegyet kiki társadalmi beosztása szerint, illetve az intézeti hierarchia alapján kapta. Extemporálé-íráskor a papiros jobb-fölső vinkliiébe oda kellett biggyeszteni a név alá a státust. A kategóriák így következtek rangsorban; 1, Loyolista. Loyolai Szent Ignác alapította a Jézus Társasága Rendjét; róla, pontosabban szülővárosáról nevezték el a szerzetesi utánoótlást. Mind a nagy-, mind a kisdiákok, akik a szerzetesi pályát választották, ingyenes bentlakást és kosztot kaptak; intézményes nevelésüket a Rend biztosította. Egyenruhájuk jobbadán a leventékéhez hasonlított, szó sem volt tehát csuháról; teljesen civi- les volt a kiskabátjuk fazonja, keki színű inggel, sötétbarna nyakkendővel. Aki loyolistának jelentkezett feliköthette a gatyáját, mert a jórendűt még hiegtűrték átmenetileg, de élet- biztosításként jobban tette az illető, ha sürgősen (jelessé, netán kitűnővé verekedte föl magát. Kromarek páter érdemjegyosztó rendszerében a loyolista extemporáléja csakis jeles, sőt, í csillagos egyes lehetett. 2 Cltericus. A klerikusok a világi papnak készülőkből verbuválódtak. Az alsósok civilben ( jártak; ötödik osztálytól kezdve kék reverendát kaptak. Minősítésük általában kettes, azaz „jó”, vagy „2?” volt. 3. Konviktor. A konviktusba I csakis módosabb szülők adhat- í ták gyereküket Fess, kék, a J hajósokra emlékeztető uniformisukban feszítettek az iskolai ünnepségeken; köznapokon keki formaruhát hordtak, de ci- vifruhában is gyüszmékölhettek. Teljesítményük értékelése 2/3, illetve hármas. 4. A mezei hadak rendje következett, vaqyis az externista bagazséria, kiválogatva persze a nobilis családok (üqyvéd, orvos, bankár) csimotói. A túlságosan vegyes kategóriában összezsúfolódott az úri Magyar- ország „társadalmi keresztmetszete”; kishivatglnok, bérlő, tanár, kereskedő, malomtulajdonos, földbirtokos, mérnök, csendőrtiszt, basaparaszt, pályafelvigyázó; fehér hollóként akadt szolga- vagy munkásgyerek. Az érdemjegy, a bésorolhatóság- nak megfelelően, a jó és az eléqtelen között váltakozott , A gimnáziumba állandóan | járt 5—6 zsidógyerek, ugyaneny- '( nyi református és evangélikus. A löyolisták és a világi kis- papok általában a paraszti, a cseléd, a napszámos-famíliákból kerültek ki; itt-ott az iparosok is képviseltették magukat. A konviktorok népes gárdájában a legalsó rang a tanítói sarzsi volt; a grádics legfölső fokán csücsültek a grófok, elenyésző számban a bárók. Herceg nem - találkozott köztük. Mezőnyfölényben voltak (havi 80 Pengős ellátást fizette) a középosztályhoz tartozó családok szépreményű ifjoncai. Feleltetéskor, bárkit hívott ki a páter, piindig az éppen ügye. letes profi-felelő böcölészett ki a katedra elé, Kopasz Károly, valamelyik Henrik, avagy Kis Pipin viselt dolgairól számot- adandó. Gyakran megesett, hogy egy-egy órán Sára Laci kétszer is „fordult"; másodjára okuláréval szerelte föl magát, mert hátha mégis fölismeri az öreg. ölni összé-vissza ültünk; csapkodtuk a padot, üvöltöztünk, akár a vadak; a páter r-thp hosszú percekig szótétlenségre kényszeredett; olykor kiment a folyosóra, be se lépett a terembe, míg valamelyest nem csitult a pokoli lárma. Gozek Lojzi a leghátsó padban cigire gyújtott, mire az atya fölhördült: „Tüzet látok!” — de persze hiába látta, kórusban vetségesék egyike csúfondáro- san cserbenhagyta partnerét, azaz elfelejtette a harcmezőre irányítani hadait, így a másik szövetséges belátta, hogy — a páter megfogalmazásában — „illen marhával, hazug disznóval nem érdemes frigyet kötni” és szépszerével otthagyta a csataterét; a harmadik király meg jót röhögött a markába, aszerint, ahogy a latin közmondás tartja: „Inter duos litigantes tertius gaudet.” (Az öregdiákok mesélik, hogy egy ántivilág- beli pedellus imigyen csava- rintotta , ki a tanulságos mondást: „Intentusz litigentusz szekszterceusz gaudémusz.”) Atyánk a francia uralkodótól is citált egy levelet, melynek címzettje Albion királya volt: „Tetű lévén az a rusnya apád, te sem vagy egyéb koronás szamárnál, akit tikmonnyal kéne megdobálni!” Pákolitz István Gonoszok-Ji tagadtuk, fütyülve-sikítva-óbé- gatva. Az első két padban nem volt tanácsos ücsörögni, mert a különféle stikliknél nem tudta az öreg kinyomozni a tettest, így azt kapta el, akit éppen el tudott csípni, s ha néhány pofon után sikerült az illetőnek eliszkolnia, ordítani kezdtük: Brágics. Brágics! Brágics, a gonoszok alja! P. Kromarek természetesen azonnal kizavarta a teremből „Bráqics”-ot, s ekkor az ajtóhoz legközelebb ülő rontott ki a folyosóra. Blaskovich Egont azért pofoz, ta föl az atya, mert prelegálás közben (a wormsi konkordátumról volt szó) oly nagy indulatba heccelte bele magát, hogy egy erőteljes kiáltáskor kipottyant a fogsora; még jó, hogy nem a padlatra esett, hanem a pad könyöklőjére Egon — igen udvariasan — fölmarkolta a protézist, majd hidegvérrel, ültéből fölnyújtotta, olyan közömbösen, minthq a páter ceruzája esett volna le. Mikor az atya begyömölszölte fogsorát a szájába, Egon nem tudta visszafojtani röhöghet- nékjét; de elugrani se tudott, mert az öregúr, észrevéve a röhögést, úgy vágta fültövön hórihorgas osztálytársunkat, hogy az bizony a pad alá nyak- lott. Kromarek páter előadói stílusa teljes mértékben alkalmazkodott neveletlen magavisele- tünkhöz. Gyakor kitételei közé tartozott a „hülye”, „marha”, „rabló”, „disznó" és ezek plu-^ ráliája. Nemcsak azért, • mert Isten kegyelméből' uralkodó királyokról és viselt dolgaikról Szólt a történelmi minősítés;, hanem azért is, mert nem egy, neki nem tetsző történelmi figurával azonosított bennünket, akik rendszerint kalákában követtük el a disznóságokat. Dühében nem átallott ilyesmiket kiabálni: — Rabló zsivóny dögök! Porba tiporjátok Szűzmária zászlaját! Meglátszik a pofátokon a paráznaság! Hasonló tónusban aposztrofálta a Középkor ténylekes, vagy annak hitt kiválóságait. Nem emlékszem már, kikről volt szó; két uralkodó szövetségre lépett egy harmadik ellen, ám a szöMivel P. Kromarek igen rosz- szul jobban mondva aligség látott, szokássá vált, hogy a katedra oldalára rajzszegeztük a könyvből1 kitépett leckelapokat. Mert előfordult, hogy nem akadt ügyeletes felelő, senki se készült a loyolistákon, a kis- papjelölteken s néhány prominens kinnlokón kívül; így a szó- lítottnak muszáj volt. kivonulni az egzámenre. A leolvasási módszer azonban csak addig vált be, amíg az atya a katedrán ült. Mivel minden per- nahajderkedés az osztályterem hátsó traktusában röqtönződött, az aggastyán kénytelen-sétaút- ra indult, billegve a két pad- oszlop korridorján, míg a terem hátfalánál megtámaszkodhatott. Ebben a csillagállásban nagyjából be tudta pásztázni az osztályt, mindnyájunkat, Szent Imre herceg örökségének elvadult, a pogánynál is po- qányabb latrait. Persze el-el- ballagcsált előrefelé is, a katedra térségébe; így vette észre a kifüggesztett lapokat. Az éppen felelgető Pillér Karcsit helyrezavarta, de a jóég tudja, kinek írta be az elégtelent. A szerzetes és világi papjelöltek egy darabig hallgattak, de csakhamar fölsorakoztak az osztályfőnök rendházi szobája előtt. A Prefektúrán is jelentették: „Veszni indult a hatodik klasszis!" Kényessé vált az ügy mert a prefektus is. az osztályfőnök is jóval fiatalabb volt P. Kro- mareknéj. így saját hatáskörében egyikük sem -intézkedhetett. Tudomást szereztünk arról is, hogy „ügyünket” átadták a P. Rectornak. Átmenetileg defenzívába vonultunk; hetekig nem fordult elő különösebb disz- nóság. Mivel Rector Maqnificus nem alkalmazott semmiféle retorziót mi is kimerészkedtünk a dekkungból. Markovics Titusz újabb fele- lési módszert eszelt ki. A katedra és az első ablak közti falrész előtt lógott egy faállványon Kogutowicz Manó térképíró mester Európa-térké- pe. Jókora példány volt. Ieg7 alább három négyzetméter; alsó széle, a farámával, a bokájáig ért annak, aki elébe állt. Vagy mögéje. Mert a Titusz elmeszüleménye az utóbbi volt: könyvből súghatott a térkép mögé rejtező. Gozek Lojzi vállalkozott, hogy elsőként kipróbálja az új módszert. Mikor P. Kromarek belépett a terembe, a túlbangos „Ebu- detur" indiánordításba csavarodott, s míg »az öreg, úgy- ahogy lecsöndesítette a háborgó tengert, s egy másodpercre háttal állt a térképnek, kisurrant Lojzi a földabrosz mögé. Somsics Pali nyögdécselt a katedra előtt az invesztitúra- csatározásokról, a császár meg' a pápa veszkelődéseiről. Bizonyára rosszul hallhatott valamit Gozek Lojzi súgásából mert a Lojzi elkezdett röhögni, hiába igyekezett visszafojtani magába, nem szűnt a görcsös rángatózás Rázkódása végighullámzott Középeurópa egykori térképén, s éppen a Pó-síksó- gon púposodott heggyé. A páter a két padsor között közép- tájon állinaált; gyanússá vált neki a „tektonikus” mozgás, mivel távolabbról valamivel job. ban látott. Ahogy vénségéből tellett odatrappolt a térképhez, kituda'kolandó a „földindulás" okát. Gozek Lojzi a térkép takarásában nem észlelhette a páter érkezését. A következő másodpercben az atya ösztönösen benyúlt a térkép mögé s a gallérjánál foqva előráncigálta hadállásából Gozek Lojzit. Próbaidős súgónk nyomban kicin- cólta magát a páter karmai közül, s egyáltalán nem föltűnés nélkül, alómars elhagyta az osztá'ytermet. Atyánk a Blaskovich Egontól tudakolta, ki az a disznó gazember, aki a térkép mögül súgott. Egon pléhpofával felelte: — Főtisztelendő Páter, fogalmam sincs ki lehet az il'ető, talán valami magántanuló .. . — és máris iszkolt kifelé. Gonoszkodásunk napjai meg. számiáltattak, mert P. Rector, a botránysorozat miatt „kormány- biztost ühetett a nyakunkba a történelemórák alkalmával, előbb az osztályfőnök majd a pedellus személyében. Egy hó- nap’g példátlan rend uralkodott szerteszerént az osztályban, de amikor megszűnt a perzekútorkodás. megintcsak kitört a qvalázat. A hetes aki minden óra előtt jelentette a létszámot, arról is tartozott gondoskodni, hogy a katedrán ott legyen az elmaradhatat'an sro-űnvél: azzal mégiscsak tehetősebben oda lehet sózni az ebadta, mocskos kölköknek mint holmi suhogó pálcával. Kromarek páter akkor is alkalmazta az istáoot ('őse nevezte botnak a söntónyelet). ha angyalbőré, nyokként veszteg maradtunk, nyilván az elrettentő Délda stá- tuálása okán. Időhúzás! célzattal azt is kitaláltuk, hogy a hetes. a létszómjelentés után javaslatot tegyen. Ilyet: — Főtisztelendő Páter tisztelettel indítványozom imádkozzunk n hatodik klasszisban tar. tózkodó gonoszokért! Ajtatossógról és közt^kölcs- javításról lévén szó, nem tagadhatta meg az öreg ezen istenfélő, jámbof javallatunkat; azt azonban, hogy énekelgessünk is, csak nagyritkán engedélyezte. Az Ave Maria után pauza nélkül intonálta Matos Juszuf az „O sanctissima o piissima", más alkalommal az „Óh Nagyasszony, nemzetünk reménye" kezdetű éneket. Ez utóbbinak a 2. szakaszát csak azért viselte el az atya mert ezzel a passzussal kezdődött: „Ifjúságunk hófehér virága Porba hullott, alszik szent hite” —, amely megállapítás az adott cirkumstonciáink közepette valóságos bűnbánati gesztusnak minősült. Egy alkalommal belevágtunk a harmadik szakaszba is, de a páter leintette határtalan buzgalmunkat. Ennek az éneknek ugyanis annyi struflija volt, hogy ráment volna a tőrei óra fele. Amikor hetesi tisztemben én is benyújtottam igényemet a gonoszokért való fáradozás ügyében atyánk megfeledkezett a hitbuzgalmi motívum lényegéről, s a tőle megszokott stílusban rám reccsent: — ^Mit akarszj te majompo- fájú?! Te vagy a legelvetemültebb minden 'gonoszok között! De azért elduruzsoltuk az Ave Mariát. Füredi Ferenc: Duna-ág HÉTVÉGÉ Közjáték í '
