Dunántúli Napló, 1983. február (40. évfolyam, 31-58. szám)
1983-02-17 / 47. szám
1983. február 17., csütörtök Dunántúli llaplo 3 Megmondják mit gondolnak, mi a gondjuk a bányászoknak... Hl A képeken: 1. Holla Imre, 2, Imre Árpád, 3. Batári Árpád, 4. Bischof Antal, 5. Dr. Kapolyi László Agricola müve a bányászatról Dz államtitkár tanácsadói Az államtitkár tanácsadói ma egy kicsit elkeseredettek. Ketten éjszakás műszakban dolgoztak, máskor ilyenkor a délelőtt közepén már aludni szoktak. Ketten délutánosok már csak arra lesz idejük, hogy hazaszaladjanak ebédelni. Ezen a hideg, havas keddi napon (február 15.) inkább gondjaikról beszélnek — éppen azokról, amelyeket legutóbb dr. Kapolyi László ipari minisztériumi államtitkárnak is elmondtak. Imre Árpád, Holla Imre. Batári Árpád és Bischof Antal, a Mecseki Szénbányák komlói bányaüzemeinek brigádvezetői ugyanis az államtitkár tanácsadó testületének számítanak. A négy fejtési brigád háromszáz tagja kezemunkája nyomán kerül a felszínre a Mecseki Szénbányák termelésének csaknem negyede, a bányászok gondjaiból azonban csaknem valamennyit magukban hordozzák. Imre Árpád negyvenhét észtén, dős és már harminc éve Komlón a bányában dolgozik. — Ennyi idő alatt a szorgalmas munka, a szakmaszeretet szinte természetes, hogy különböző megkülönböztetett elismerést szerez a munkahelyén, lakóhelyén. Ritka azonban, hogy egy államtitkár tanácsadója is legyen. Hogyan kezdődött? — Három éve a bányászatban a folyamatos munkarendet akarta a minisztérium bevezetni. Néhányunkat, bányászokat is meghívtak az ország több bányavállalatától. Azt szerették volna, ha a szervezésben segítünk. Mi etrőondóttuk hogy ez nem megy. Még többen leszámolnak majd, az emberek élet. ritmusa is nagy változásnak lenne kitéve, még egészséges emberek is nehezen viselik el. Mi pedig? Arról nem is beszélve, hogy legalább egyharmad- dal több ember kéne ehhez .... Kapolyi elvtárs indítványa volt, végighallgatott bennünket, aztán igazat adott. Sőt azóta én állandó tanácsadói közé tartozom, később alakult ki a mostani társaság. Évente többször is találkozunk, volt már, amikor a Marjai elvtársat is meghívta a beszélgetésre. Bischof Antal a legfiatalabb köztük, harmincnyolc éves, de már két évtizede Komlón dolgozik, a vájár szakmát előtte Lyukó-bányán tanulta. A legutóbbi „tanácsadói megbeszélésen" ő volt a házigazda Si- kondán. — Én legalább olyan fontosnak tartom, hogy az emberek közérzete leszállás előtt és után jó legyen mint a bányabeli mu n ka kö fü In. én yeket, a bérezést. Olyan városban szeretnék élni, ha már ezt a munkát vállaltam, ahol egészséges környe. zetben, jó kereskedelmi és szolgáltató hálózat, kulturális intézmények állnak rendelkezésünkre a föld alatt eltöltött műszak után. Csak egy példát mondok: tudományosan bebizonyított, hogy napi húsz perces úszás ellensúlyozni képes mindazokat a mozgásszervi ártalmakat ami nyolc óra alatt ér bennünket a bányában. Ezért is kellene például Komlón egy uszoda, s éppen az elmondottak miatt örülünk egy új áruháznak, a színházteremnek, zeneiskolának, a sikondai szabadidő parknak ... Halla Imre 1954-ben Tisza- kécskéről került Komlóra, tíz évig Kossuth-bányán, majd 1964-től Zobák-bányán dolgozik. Az első fejtést ők készítették elő majd ugyanők fejtették le. Ö volt aki másfél esztendeje, amikor hazánk legnagyobb gázkitörése volt Zobákon, embereit kivezette a bányából. — ön milyen tanácsot adna, illetve adott eddig az államtitkárnak? — ötvenhárom éves vagyok, és nagyon félek, hogyha a mi korosztályunk eltávozik — ez pedig alig néhány év — nem lesz aki a szakmai kultúránkat megőrizze. Most nyílott nálunk egy új munkalélektani laboratórium, a felmérések szerint az új bányamunkások nagy hányada nem alkalmas a mi körülményeink közötti munkára. Nem lehet számunkra közömbös hogy a liászprogramot kik valósítják meg, mert itt a Mecsekben még egy évtized múlva is fáradságos szerep vár a bányászra. Az elmúlt évben több mint hetvenen számoltak le olyanok, akiknek kettős szakmájuk van és magánvállalkozást kezdtek. Engem csak az vígasztal, hogy amikor annyi magán- fuvarozó lesz, hogy csak egymást szállíthatják, majd visszajönnek. A gépesítési programunkhoz pedig éppen a kettős szakmával rendelkezőket kellene megtartanunk. — A több szakmás fiatalokra lenne snost talán a legnagyobb szükség — szól közbe Batári Árpád de a mostani bérezés aligha vonzza őket. Én negyvenkét éves vagyok, ebből huszonötöt Béta-bányán dolgoztam le, aligha fogom már a bányát itthagyni. De a mostani bérünk csak például az idénre betervezett 18 szabad szombati termeléssel, a terven felül teljesített tonna-prémiummal együtt léhet vonzó. Tudjuk mi, az államtitkár csakúgy tisztában van ezzel, hogy a nincsből, hiába panaszkodunk, úgysem lehet adni. Nem árt ezonban, ha tisztában van a bányászok mindenkori hangulatával is. És azt is elmondtuk, hogy most már végre a Mecsekben is ki kell váltani a lapátot, kapát, fejtőkalapácsot.. . — Miben tudnak önnek a legjobban segítséget nyújtani bányász tanácsadói? Dr. Kapolyi Lászlót telefonon kérdeztem, így leegyszerűsített válaszokra volt csak lehetőség. — A szükséges technika, technológia megválasztásában aligha tudnának másak jobb tanácsot adni, mint akik a gépekkel dolgoznak majd. A korszerű munkaszervezésben, a differenciált bérformák megválasztásában, a munkahelyi hangulat megítélésében nélkülözhetetlen segítséget nyújtanak. Az őszinteség, ahogy gondjaikat elmondják, gyakorlati tudásuk nélkülözhetetlen kiegészítő részévé teszi őket a műszaki, gazdasági és tudományos tanácsadó testületnek ... Lombosi Jenő Csille és violinkulcs flBI a»! A komlói hongversenyterem Dolgoznif kulturálódni mindenütt lehet Komlót a feketeszén városaként ismerik országszerte, de aligha sértődhetnek meg azon a bánya* szók, ha megemlítjük, hogy külföldön a Tóth Ferenc által vezetett gyermekkórus tette híressé. A komlói nemzetközi gyermekkórus fesztiválra az idén Iziandból is érkezett nevezés, s például a csehszlovákiai kórusmozgalomban rangot jelent a komlói fesztiválon való szereplés. Távolról sem kívánom szembeállítani a két kultúrát, ti. a bányászati iparét és a humán kultúrát, a muzsika szeretetét. A háború előtt már színvonalas fúvószenekar működött Komló községben, tagjai közé kerülni nem volt akármilyen teljesítmény. 1955-ben a bányászok kezdeményezésére indult meg a zeneiskola Komlón s vonzotta ide a tehetséges pedagógusokat, Pécsi Gézát, Tóth Ferencet, Nagy Ernőt, Szabó Szabolcsot, hogy csak néhány nevet említsünk. Melyik magyar város hozott' annyi áldozatot a zenekultúráért, mint éppen Komló, amelynek tanácsa lakást, állást, pénzt, szereplési, utazási lehetőséget teremtett elő felnőtt és ifjúsági kórusai és azok vezetői MéptooHf Borverseny lesz idén Komlón. Ez nem tévedés. Komolyan veszik a versenyt a szervezők, mert kikötötték: hiába lakik valaki Komlón, a~ másutt lévő szőlőjéből termett borral nem nevezhet. A komlóiak földművelő kedvét a nagyon fontos és humánus, a bányászok egészségének megóvása érdekében létesített kiskertek alapozták meg. Az évtizedek során pedig a népfront égisze alatt működő kertbarát mozgalom fogta össze és fejlesztette ezt a kedvet. Nemcsak Baranyában, hanem országosan is jó hírnévnek örvend a komlói kertbarát _mozga- lom. Sokszínű munka a lakóterületeken Nem ez az egyetlen - sokakat érintő - 'szövetség a helybeliek között. Tavaly megalakult a fogyasztók városi tanácsa, illetve Baranyában elsőként a városszépítő egyesület, ami szintén népfront kezdeményezésre szerveződött. Ma már nemcsak a városrészekben, hanem általában a városban élőknek kínál hasznos, egyéni illetve közéleti elfoglaltságot a komlói népfront, ami nagyrészt a döntő többségben jól tevékenykedő körzeti bizottságoknak köszönhető. A hét dombra települt Komlón ma 14 körzeti és egy városkörnyéki népfrontbizottság dolgozik. Természetesen nem célunk azonos szempontok alapján összehasonlítani tevékenységüket. Annál is inkább, mivel szinte mindegyiknek van erős oldala. Érdekes és elgondolkodtató, hogy az első városrész népfrontbizottsága, a kökönyös- keleti, ma is a társadalmi munkában, a lakóterületet gondozó, szépítő összefogásban tud legtöbbet felmutatni. Ugyanakkor a szilvásiak — a legfiatalabb városrész lakói — a lakóterületi tömegsportban jeleskednek. A belvárosiak pedig olyan közösségi helyiséget alakítottak ki 10 emeletes lakóházuk alagsorában, ahol rendszeres klubéletet, családi programokat tartanak. A kender- földiek nyugdíjas klubja három éve létezik és a klubtagok minden szerdán találkoznak. A gesztenyési asz- szonyklubot is sokan megirigyelhetnék, hiszen a hétfői összejöveteleik már régen túlnőttek a Sültkrumplis vacsorákon: politikai, egészség- ügyi tájékoztatókat szerveznek, minden évben családos külföldi kirándulásokon vesznek részt. A sokréty, színes programokban, az összefogás különböző módjaiban azonban egy valami feltétlen közös: mindezt az -itt élők akarták, választották-, de nemcsak egyéni örömükért, boldogulásukért gyakorolják. T. É. A komlói főutcán az ember szeme elidőzik egy-egy szép épületen. Az urbanizáció emberi példája lehet ez a város- tervezés és építés, amely az apró szürke házsorok helyén korszerű lakás, és intézményi kultúrát teremtett. Egy évtizeden belül zeneiskola, ifjúsági ház, színházterem épült. Vajon hogyan sugárzik ki ez a viszonylagos gazdagság a város szellemi életére? Mennyiben érzi ma. gáénak a lakosság, mennyire sikerült helyhez kötni például az értelmiséget? Dr. Rácz Sándor művelődési osztályvezetővel és Páll Lajossal, a Május 1. Művelődési Központ igazgatójával egyebek között erről beszélgetünk. . — Csínján kell bánnunk ezzel a „helybe* kötéssel". Melyik magyar város tudja megtartani az értelmiségét? Aki Komlón él Pécsre- vágyik, aki Pécsett, az Budapestre, aki pedig Budapesten az Londonba, vagy Párizsba. Számos olyan ismerősöm von, aki nagyobb városba költözött, de semmivel sem jár többször színházba, hangversenyre, kiállításra, könyvtárba. mint Komlón tette. Dolgozni, kulturálódni mindenütt lehet ez végsősoron csak elhatározás kérdése — vélekedik Rácz Sándor. — Tehát ez azt jelenti, hogy Komlón minden rendben van? — Szó sincs róla — veszi át a szót Páll Lajos. — Megépült ugyan egy színvonalas intézményhálózat, de még hiányzik a negyedik üteme, az igazi, használható művelődési ház és a könyvtár. Jelenleg még a pincében is dolgozik szakkörünk, nagy a zsúfoltság. A komlói könyvtár ügye megér néhány szót. Volt Önálló könyvtára a városnak, de egye. Ha 1963-ban Komlót halljuk emlegetni, már nemcsak a szénre, Közép- Európa legveszélyesebb bányaüzemére gondolunk. Említhetjük a cigány képzőművészeti szakkört, amelynek munkáiból már több animációs film készült, szólni kelt a komplex képzőmüvészeti-zenei nevelésről, az ígéretes színházi életről, a helyszűkével küzdő, de annál gazdagabb anyagot birtokló hely- történeti múzeumról, a komlói Spirituálé együttes hiányáról, a klubélet nélküli klubokról, a helyét kereső műszaki értelmiségről, Kossuth- és Zobák-bá- nyaüzem brigádjainak százezer forintjáról, amellyel két évvel ezelőtt és az idén is támogatják a nemzetközi kórusfesztivált. Nos: ez mind Komló. Ez is Komló. Havasi János sült a Bányászati Dolgozók Szakszervezetének bibliotékájával s azóta, mint sziámi ‘ikrek, együttesen, hol kisebb, hol nagyobb egyetértésben próbálnak lépést tartani, az emelkedő beszerzési költségekkel. „Jobb volna külön” — summázzák véleményüket a művelődésügy vezetői. — S ha mór a gondoknál tartunk, vegyük sorra őket — mondja Rácz Sándor. — Megépül a színház- és hangversenyterem teljesen a helyi erők összefogásával, csakhogy a fenntartásához még mindig hiányzik é*4 másfél millió forint. Ezért nem csodálkozhat a közönség azon, hogy az országban talán nálunk a legmagasabbak a színházjegyek árai. ötven-hatvan forintot is kényte. lenek vagyunk elkérni egy-egy jegyért, s még így is ráfizetéses a legtöbb előadás. — Hogyan lehet ilyen szét- ~aprózott intézményhálózatbon rendet tartani? — A szétaprózottságon éppen az integráció segített. Az, hogy most minden intézmény közös igazgatás alá tartozik — mondia Páll Lajos. — Hetente legalább egyszer eljutunk az intézményeikbe, a legtöbbször úgy, hogy programot is viszünk. Ezen kívül erősen építünk a tiszteletdíjas klubvezetők, a helyi lakosság öntevékenységére. Valamennyi egységünknek van sajátos profilja: Gesztenyésben kiváló asszonyklub működik, Kökönyösön a díszítőművészeti szakkör a közművelődés motorja, Mecsekfaluban pedig a házasok klubja. Mánián nemrég alakult meg a cigányklub, s ma már ott tartanak, hoay nemcsak kérik a támogatást, hanem maguk is részesedni akarnak a téherviselésből. A bányászat múltja iránt érdeklődők valószínűleg örömmel fogadják a hírt: mintegy 650 oldalon, 273 nagyszerű fametszettel, 10 oldalnyi fakszimile képpel, az idei év második felében először jelenik meg magyar nyelven Georgius Agricola De re metqllica libri XII. című munkája. A korábban latinul és németül közreadott középkori kiadványt a Műszaki Könyvkiadó mint_az első latin nyelvű kötet hű fordítását kínálja az olvasóknak. A szerző (eredeti néven Georg Bauer) német humanista, orvos, természettudós, bányatechnikus, az- ásványtan első rendszeres feldolgozója, a bányaművelés úttörője és a kohászat egyik megalapítója volt. Európa egykori legfontosabb bányavidékén, a Cseh-Szász Érchegységben szerzett tapasztalatokat felhasználva írta meg élete főművét, amelyben az ásványokat már fizikai és kémiai tulajdonságaik szerint ismerteti. A 18 század közepéig alapvető kézikönyvként használt kiadvány ismerteti a 'korabeli magyarországi ércbányák gaz-* dagságát és technológiai szín-' vonalát is. A kutatók, mérnökök, pedagógusok és a bányászmesterség múltja iránt érdeklődő nagyközönség számára hasznos olvasmány tanulmányt közöl a szerző, Georgius Agricola életéről és munkásságáról. A könyv szép kivitelben, egészvászon kötésben, műnyomó papíron, viszonylag olcsó áron jelenik meg. Egyetlen hibája csupán, hogy kereskedelmi forgalomba nem kerül. Akit érdekéi, az a Központi Bányászati Múzeum címén (9401 Sopron, Postafiók 145.) rendelheti meg, Ferenci D.
