Dunántúli Napló, 1983. február (40. évfolyam, 31-58. szám)
1983-02-14 / 44. szám
( Párnán kuporogva - új utakon Nagykanizsán Napi ajánlat: önmegvalósítás és közérzet Ezenkívül brazil, portugál, grúz teakülönlegességek, minigaléria A címekben szinte minden szerepel, amit néhány pillanat alatt a nagykanizsai Hevesi Sándor Művelődési Központ nagyon lelkes és jól felkészült népművelői rövid néhány perc alatt információként rám zúdítottak. Tegnapelőtt, szombaton negyedik alkalommal rendeztek teaházat, elsősorban fiatal értelmiségiek számára szeretnének olyan értelmes programot biztosítani, amelyben kötött és kötetlen formában az emberi kapcsolatok kialakításában, az önművelésben, önmegvalósításban aktívan résztvehet- nek a fiatalok. Teszinszky Mária, Magyar Zsázsa és Farkas Tibor az első alkalommal még minden idejét a tízféle tea főzésével töltötte el, akkor több, mint háromszáz vendégük volt, elképzelhető, hogy semmi másra nem jutott idejük. Ök maguk animátor csoportnak tekintik magukat, vagyis olyan alapközösségnek, amely a műsort biztosítja, amely a teát megfőzi, a csészéket is elmossa, ugyanakkor a vendégeket fogadják, az ismeretségeket elősegítik, a beszélgetéseket megindítják és abban részt is vesznek, barátságokat teremtenek, a pályakezdők belső kétségeit, szorongásait igyekszenek feloldani. Az emberi kapcsolatok érdekében olyan a fiatalok életében sorsdöntő és fontos témákról indítanak vitákat, mint a szerelem, a hűség, a féltékenység . . . Néhány szót a formáról is: a művelődési központ kamaratermében főzik a különböző, finomabbnál finomabb teákat (szesz nincs), mint például a grúz teából főzött, narancslével, tojássárgájával ízesített „Pigálle"-t. Vagy a tejjel forrázott, Rani indiai teából főzött, csokoládéval kevert „Bolygó hollandi”-t. Van még „Sohó Ginger”, „Piccadily", „Onedin", „Nimród itala” és sok más. A résztvevők függönyökkel elválasztott, intim kis helyiségekben, párnákon ülve fogyasztják italaikat, apró teaasztalkák mellett, a finom teákat Zsolnay-porcelánban szolgálják fel. Minden teaház alkalmával vendégeket is hívnak: Cseh Képünkön: Joshi Baroth indiai művész Tamás, a híres indiai bábművész/ Joshi Barath, a 'Pécsi Balett volt többek között már vendégük. A mostani teaház programjában például volt zenehallgatás. A lemezeket minden alkalommal más válogatja és kölcsönzi, aztán bemutattak kísérleti rövidfilmeket, volt tánc, fiatal képzőművészek mini kiállítása. A lényeg azonban, hogy a kötött és kötetlen műsorok is az emberi kapcsolatok kialakítását, elmélyítését szolgálják. Amelyek alakításában a rendezők mellett minden résztvevő aktív szerepet játszik. A három fiatal népművelő azt tervezi, hogy a havi egy nagy, műsorral egybelyótött teaház mellett minden szombaton amolyan „kis teaházakat” is rendeznek, amely teljesen kö- tetfen formában, bárki számára lehetővé teszi ismeretségek, barátságok, szerelmek kialakulását, az önmegvalósítás, önfejlesztés, önképzés különböző formáit . . . Lombosi Jenő Horgászbál Szekszárdon Ezúttal nem a víz melletti csöndben ültek, hanem pezsdí- tő muzsikaszóra ropták a táncot szombat estétől hajnalig a szekszárdi horgászok. Vadász József, a Szekszárdi Horgász Egyesület elnöke immár harmincadszor szervezte meg az évi közgyűléseket követő horgászbált, s mint elmondotta, az idén sikerült a legjobban. Megtelt a helyi önkiszolgáló étterem, ahová háromszáztízen fértek be, ha táncolni is akartak. Stílusosan a Szekszárdon és Tolnában nemzeti ételnek számító halászlé volt a vacsora, amit a helyi halboltból vásárolt százhatvan kilogramm halból főztek az étterem szakácsai. A paksi Halászati Tsz-től vettek egy jókora: nyolckilós, nyolcvannégy centiméter hosszú süllőt is, amit az éjféli tombola legszerencsésebb nyertese fogyaszthatott el társaságával. Kisorsoltak még háromezer forint értékű különféle horgász- felszerelést is. B. L. A csali korsó nem ad inni... Korsók, kupák, kelyhek Kőzet-, érem- és életképgyűjteménynek is beillik a pécsi Köves Imre, reklámszaktanácsadó 250 darabból álló korsó- és kupagyűjteménye, amelyet 1972 óta alakítptt ki. Muzeális értéke felbecsülhetetlen, ha a gyűjtői árakat nézzük, akkor néhány százezer forintot is megér. Mondhatni, „milliomos” a tulajdonos, aki nem véletlen, hogy a műkincsjellegű „kedvenceivel” egy szobában alszik és a közeljövőben biztosítást kér. Néhol arany- és ezüstveretű kelyheket látni a több sorban elrendezett tárgyak között. A gazda mintha egy titokzatos „kristál-y-birodalomba” kalauzolna el, miközben gyártástörténeti históriákról beszél. Egzotikus hatást kelt a lapra csiszolt ólomkristály, az ónkeretben csúcsba vésett kristályprizma, a márványba festett arc, az elefántcsont- és érem- díszsor. Edénykék fából, kőből, gránitból, világháborús lőszerhüvelyekből körte-, alma- és még sokféle formában Európa 12 országából. A legkisebb 2 centis, Münchenben kabátdíszként szolgált, a legnagyobb 40 centis, majdnem két liter sör fér bele. Többségükön festménymásolatok, életképek, humorosnak tűnik, hogy jópár jelenet mondanivalójában épp a túlzott italozástól óv. Legrégibbek a 18. századból valók, kézzel vájtak, a világhírű Bosch Köves Imre remek gyűjteményével és Willeroy cég remekei. De ebbe a kategóriába tartoznak a kétévszázados céhkorsók, a Pécsre érkező első cseh-morva bányászok Dawy-lámpát utánzp kupái, a 150 éves, kézzel festett cseh ólomkristályok, a Zsolnay- fajanszok, az antik formákra emlékeztető eozinok. Utóbbiak kísérleti példányok. Itt említjük Fischer Ignác termékeit, amelyeket a Zsolnay dinasztia •fejlesztett tovább. Van olyan darab, amelyért 8000 forintot adott a hobby- gyűjtő, bebolyongott érte tucatnyi vásárt. Megkérdeztem, hogy ivott-e mindegyikből? Még nem. Ö/ek óta próbálgatja az alföldi csalikorsót, de tartalmát még egyszer sem sikerült kihörointeni .. . Csuti J. Nobel-díjasok génbankja Kaliforniában Zseniális ostobaság A kaliforniai Escondinban működik az a génbank, melynek feladata, hogy mesterséges megtermékenyítés által tehetséges férfiak tulajdonságait örökítse tovább. Alapítója a 77 éves Robert Clark Graham, nyolc gyermek apja, s intézményének első szülötte a nyolchónapos Victoria. A 39 éves Joyce Kowalski leánya egyelőre semmiben sem különbözik a többi gyermektől, bár mamája nagy reményeket fűz a gyermek később kibontakozandó tehetségéhez. Victoria apja ugyanis, akivel Kowalski asszony soha sem találkozott, mesterséges megtermékenyítésről lévén szó, tehetséges matematikus ugyanis, aki igen nagy tekintélynek örvend szakterületén. Graham kizárólag szellemi nagyságok, lehetőleg Nobel- díjasok támogatását akarja megszerezni ehhez a kétes vál□hétfői lakkozáshoz. Elképzeléseit kezdettől fogva éles kritikával és a rasszizmus vádjával fogadták. Nem n*erült még ugyanis feledésbe Heinrich Himmler szüleménye, a „lebensborn”- program, mely speciális intézetekben akarta „előállítani” a tiszta árja fajt. Az amerikaiaknak is volt egy rossz emlékű és szívesen elfelejtett ténykedésük, századunk első felében, mikor a déli államokban bűnözők és gyengeelméjűek tízezreit sterilizálták. Graham nem sokat törődött ezekkel az előzményekkel. Ö, úgymond, a magasan képzett nők számára akar lehetőséget teremteni arra, hogy a legnagyobb alkotó elmék közül válasszák ki gyermekük apját. A Nobel-díjasok körében süket fülekre találtak a Graham- > féle műintézet felhívásai. A tudósok többsége etikai okokból utasította vissza az együttműködést. Volt, aki figyelmeztetett, hogy a világ békéjét egyáltalán nem a szellemileg középszerű, vagy visszamaradott embertársainktól kell félteni. Más tudós azt nyilatkozta, hogy borzasztó volna csupa zseni és Nobel-díjas között élnie. A zseni megszületése egyébként is szerencse dolga és seregnyi véletlené, utána pedig a genetikailag programozott tehetség is csak megfelelő környezetben képes kifejlődni. Graham, aki zsenikkel akarja boldoggá tenni a világot, olyan feddhetetlen hölgyeket enged csak intézetébe, akiknek magas az: inteMfgenciahánya- dosuk. Kinos, de Kowalski asz- szonyról éppen az derült ki, hogy csalás miatt ült korábban börtönben. A vállalkozásra azonban vannak további jelentkezők, és azóta megszületett a második gyermek is Graham módszerével. Pénzjutalom esténként! Saját színházában játsszon a színész A Vidám Színpad új mechanizmusa - Országos is lehetne! - A Révai utcai társulat pécsi sorozata Színpad rendezői szék, igazgatói asztal — mostanság főképp ez Bodrogi Gyula mozgási háromszöge, a Vidám Színpad épületében. Játszik, rendez, igazgat. A színésztársadalom jelentős hányada pedig irigyli érte a Vidám Színpadot: hiszen sok úrhatnám-szürke főrendező, sok basa-igazgató után végre egy jó képlet lehetősége: színészből lett a színházigazgató. Ráadásul ő vezeti be a magyar színházi élet „új gazdasági mechanizmusát”. Éppen e „mechanizmus” jegyében hat előadásból álló sorozattal készülődnek Pécsre. Milyen tehát a Bodrogi-színház? — Semmi újat nem akarunk, hiszen pénzt abI kon kidobni, már az álmoskönyv szerint is rossz jel. Nem dobjuk ki! Ha a közönség szeret egy színházat, egy darabot, színészt és< mi nem azt játszhatjuk, a józan ész az ilyesmit sem tűri. Vagyis sem- Tni csodát nem teszünk, csak elvetjük a rossz módszereket. Megszereztük az engedélyt a bevételeket-kiadásokat egymástól mereven elhatároló pénzügyi rovatgazdálkodás megszüntetésére. Például egy rovaton belül most már nem költjük el a pénzünket csupán mert a pénzt csak azon a rovaton felsorolt célökra lebet elkölteni. A bér- gazdálkodás? Ha egy színész érzi, hogy szereti őt a közönség, szeret sokat játszani, és tehetséges, azt mi is látjuk, sok feladatot kap, — hát akkor legyen a jövedelme is több. Ha indul egy darab akkor igazgató, szakszervezet, párt, gazdasági vezetés összeül és pénzt oszt. A szerep nagyságától, az alakítás színvonalától függően 50—450 forintot kap mindenki esténként, s ezt a fizetésével együtt havonta veheti fel. Van aki kétszer annyit visz haza, mint a havi fizetése. — És a „túli”? Ha színész a kötelező évi előadásszámánál többet játszott, annak jutalmát év végén eddig is megkapta „túli”, vagyis túlmunkadíjképpen? — Megszüntettük a „túlit”. Ösztönzőbb ha Ihavonta adjuk a pénztöbbletet. De másról is szó van. A havonta 6—9000 forintos fizetésű színész kötelező évi előódásszáma általában 80—120, a pályakezdő fiatalé 180. A többletért járt a „túlipénz". Az ifjú színész tehát nehezen került „túliba" és kevés pénzt kapott év végén. Most bárki sok játékért sokat kap'. ' így kevesebb idejük, energiájuk jut színházon kívüli haknira. Az állam havi 80 forintot fizet az ország minden színházi székéért a jegy árán felül, méltányos te. hát, ha jól keres az a színész, aki ezekre a színházi székekre vonzza a nézőket. — Vagyis harcolnak a kifizetett, de üresen maradt székek „fantomnézői" ellen és egyben a fiatal művészekért is? — Igen! — Mi a Vidám Színpad igazgatójának a véleménye a politikai kabaré jelenidejűségé- ről? — Ez a műfaj mindig jelen idejű. Szinte a napi bel-, sőt, külpolitika ellentmondásaiból él. —• Pécsre mit hoznak? — A Meddig lehet elmenni? című politikai kabarét. Csak kétszer játsszuk, március 12-én, hogy a nézők Pesten se verjék meg a közönségszervezőket, amiért ott nincs belőie\ előadás. A másik négy pécsi szereplésünk? — Ne kiabáljuk el, majd kiderül! Végül is a Vidám Színpad előadásáért a mai közlekedési árak mellett félezer forintot is fizetni kell, ha valaki Pécsről hetekkel korábban félreteteti a jegyet. Mert különben Pesten, a helyszínen sosem kap. De a tévéből, rádióból ismert sztárok most maguk jönnek el Pécsre, teljes előadással. Ez is új mechanizmus. Földessy Dénes „Ahova a pénz esik... Pécsre került a födíj » Leesett, mégpedig — nyolc részből álló, a Hétfői Dunántúli Napló és a dél-dunántúli Skála-Coop áruházak közös rejtvénypályázatának befejezéseként — Pécsett, a Rudas László utcába. December 6-án kezdtük, játékunk érdekessége az volt, hogy hétről-hétre meg tudtuk örvendeztetni egy-egy olvasónkat — aki egyben valamelyik Skála-Coop áruház vásárlója is — 200 forint értékű vásárlási utalvánnyal, amit a regionális lapunk, a HDN megjelenésének napján abban az áruházban, amelyről írásunk szólt, mindjárt fel is vehetett. Ezen túl azonban — ha megküldte szerkesztőségünkbe mind a nyolc áruházról szóló ismertetőnket befejező két kérdésre a választ — abban is reménykedhetett, hogy ő lesz a „PLUSZ A FÖDIJ!" nyertese is. Nos, a játéknak vége. Ott voltunk a pécsi Konzum, a kaposvári Zselic, a zalaegerszegi Göcsej, a Szekszárd-Skála, a komlói Zengő, a nagykanizsai Dél-zalai, a dombóvári Napsugár és a siófoki Sió Skála- Coop áruházakban, és február 11-én délelőtt 9 órakor szerkesztőségünkben kisorsoltuk a helyes megfejtők között a fődíjat, az 1600 forint értékű vásárlási utah/ányt. Olvasóink közül több mint 200-an küldték be válaszaikat, közöttük 71 volt a helyes megfejtés. A szerencse egy pécsi HDN-Skála- Coop „törzsvendéget" karolt fel: a fődíj nyertese Zerényí István, Pécs, Rudas László utca 45. szám alatt lakó olvasónk lett. Nyereményét postán küldjük el. A játék utolsó szavaként fogadja gratulációnkat!
