Dunántúli Napló, 1983. január (40. évfolyam, 1-30. szám)

1983-01-11 / 10. szám

1983. január 11., kedd Dunántúli napló 3 Következetesebb anyagi ösztönzést (2.) A kulcsemberek megbecsülése A z egyéni elosztás, a személyes érdekeltség szabályozása elsősorban vállalati feladat, bizonyos tennivalók azonban kormányzati hatáskörbe tartoznak. Ennek megfelelően a Minisztertanács határozott a vállalati igazgatók és helyetteseik anyagi érdekeltségi rendszerének korszerűsítéséről. Jóllehet, a vállalatvezetés színvonala, hatékonysága csak részben függ az anyagi ösztön­zéstől, a jövedelem mértéke, a személyes érdekeltség azért nem lebecsülhető. Az igazgatók és helyetteseik anyagi érdekeltsé­gének javítása az eddigieknél határozottabb kereseti különb­ségek kialakítását igényli a be­osztott dolgozókhoz képest, il­letve a teljesítménytől függően a saját „súlycsoporton” belül. Vagyis legyen kellő differenciá­lás a munka eredményességé­től függően igazgató és igazga­tó alapkeresete, méginkább pré­miuma és jutalma közt. Az utóbbi egy-másfél évtized­ben jelentős nivellálódás ment végbe a vállalatvezetők köré­ben, csökkent az anyagi ösz­tönzés húzóereje. Amíg például az átlagkeresetek 108 százalék­kal emelkedtek, addig a felső­szintű gazdasági vezetők kere­sete csak 54 százalékkal nőtt, 1969 és 1980 között. A vezér­igazgatók átlagos alapbére je­lenleg 2,4-szerese, az igazga­tóké 1,8-szorosa a szakmunká­sok átlagos alapbérének. A vállalati vezetők keresetének át­lagosan 30 százaléka a mozgó rész: a prémium, a jutalom és a nyereségrészesedés. Az utób­bi, a nyereségrészesedés a ve­zetők és a beosztottak közt egy­séges szabályok szerint kerül szétosztásra. A premizálásban és a jutalmazásban lenne lehe­tőség a jól és kevésbé jól dol­gozó igazgatók közötti diffe­renciálásra, ám ezzel nem élnek eléggé. Az igazgatók és helyetteseik alapbérét több éven át a jö­vőben az átlagosnál valamivel gyorsabb ütemben emelik, hogy a nivellálódás! folyamatot visz. szafordítsák. A premizálás kö- zéopontjába pedig egyértel­műen a jövedelmezőség kerül. Megszűnnek a tól-igok és fix szorzókulcsok kerülnek alkalma­zásra. így az átlag alatti jöve­delmezőségi vállalatok vezetői átlag alatti, az átlag fölötti jö­vedelmezőségi vállalatok veze­tői pedig át'ag feletti prémium, ban részesülnek majd De mivel a iövedelmezőség színvonalát a vállalati gazdálkodás színvona. Iától független tényezők (pél­dául az árrendszer, a jövede­lemelvonási és -támogatási rendszer) olykor szintén befolyá­solják, így indokolt, vagy kivé­teles esetekben az irányító hatóság a fix (eszköz-bérará­nyos nyereségtől függő) szorzó, számot 20 százalékkal lefelé vagy fölfelé módosíthassa. Az igazgatók és helyetteseik tevékenységét átfogó (komp'ex) értékelés alapján jutalmazzák. Az irányító hatóság állapítja meg a jutalmazás konkrét fel­tételeit, tekintettel a népgazda­ság és az ágazat előtt álló fel­adatokra. A jutalmazás felső határát — a premizáláshoz ha­sonlóan — 1983-tól eltörlik, hogy az igényelt differenciálás­nak a jövőben ne legyenek kor­látái. Jutalmazásra felhasználni persze ágazati és tárca szinten csak meghatározott keretössze­get, az alapbérek 15 százalékát lehet. így ahhoz, hogy egyes vezetők az eddiginél több ju­talmat kaphassanak, másoknak kevesebbet, vagy semmit sem szabad adni. A felső vezetők hatékony anyagi ösztönzése a vállalatve­zetés színvonalára közvetlenül csak részlegesen hat. A közve­tett hatás viszont ezen a szin­ten igen jelentős. Az első szá­mú vezetők ösztönzése minta, etalon, iránymutató a vállalaton belüli dc-ntésekben. Ha a mi­nisztérium személyre való tekin. tét nélkül bátran differenciálja az igazgatók és he'yetteseik prémiumát, jutalmát, akkor fel­tételezhetően ugyanezt teszik majd az igazgatók is saját ha­táskörükben a beosztott veze­tőkkel. A felső vezetők alapbér, emelése lehetővé teszi a belső vezetők, az alkotó munkát vég­ző egyetemi és főiskolai vég­zettségű beosztottak kellő anya. gi megbecsülését is. Ez azonban vpllalatj feladat. A terhelő tevékenység hatás­foka döntő mértékben attól függ, hogy az innovációs folya­mat kulcsfigurája, a műszaki fejlesztő mennyire érdekelt és képes a megrendelő, a vevő fe­jével gondolkodni, rugalmasan, a piaci kereslethez igazodva cselekedni. A tervező-szerkesztő, a technológiai fejlesztő mérnö­kök helyzetét az Országos Mű­szaki Fejlesztési Bizottság a kö. zelmúltban megvizsgálta. Meg­állapította, hogy a három és fél évtizede tartó töretlen jövede- temnívellálódási folyamat a be. osztott műszaki értelmiséget egyértelműen hátrányosan érin­tette. A munkás és a műszaki át­lagkeresetek aránya 1:3 volt Magyarországon a felszabadu­lást megelőzően. Jelenleg is hasonlóak a kereseti arányok az NSZK-ban vagy Francia- országban. Magyarországon vi­szont a műszaki dolgozók kere­seti efőnye a munkásokéhoz képest évrőli évre csökkent, s 0 felszabadulás előtti 300 száza­lékos különbség csaknem az egytizedére, 30—40 százalékra apadt. A beosztott mérnök — mondhatnánk, a „függetlenített" műszaki alkotó — 1979-ben 11,6 százalékkal keresett többet, mint egy esztergályos. A na­gyobb alapbér és a premizálás szinte kizárólag a vezető be­osztásokhoz kötődik, vagyis az anyagi érvényesülés nem az eredményes alkotó munkához, hanem döntően a hierarchián belüli előmenetelhez kapcsoló­dik Hovatovább a mindig is alacsony pedagógusjövedelmek szintén megelőzik a mérnökét, különösen, há a jelentős mun­ka- és szabadságidő-különbsé­geket is figyelembe vesszük. Jogos ellenvetés, hogy a mű­szaki egyetemeken, főiskolákon túlképzés folyik: sok a mérnök és kevés az értelmes, hasznos alkotó munkás. Lemérhető mind­ez az „alulfoglalkoztatott" mű­szakiak ross7 közérzetén is. Az alacsony műszaki jövedelmek eleve a teljesítmények visszafo. gósára késztetnek, sőt már a kiválasztódás folyamatában kontraszelekcióhoz vezetnek. Ér­zékelhetően csökkent a műszaki egyetemekre, főiskolákra jelent, kezők száma. Megsokszorozó­dott viszont a humán értelmiségi pályák iránti érdeklődés. Ha e folyamatot nem tudjuk vissza­fordítani, kilátástalanná válhat minden erőfeszítés a rugalmas­ság, a versenyképesség fokozá­sára, a gazdaság strukturális át. alakulására. A gazdaság mai helyzetében a műszaki értelmiség jövedel­mének általános emelésére nincs mód. A tehetségtől, az alkotókészségtől és főleg a konkrét műszaki-gazdasági tel­jesítménytől függő anyagi ösz­tönzésre viszont lehetőséget kell teremteni. Miért ne kereshetne néhány tervező és technológus is a jó üzleten, egy-egy kollek­tíva boldogulását megalapozó új termék, korszerű gyártási el. járás bevezetésén olyan jelen­tős összeget, amely az egyéni anyagi helyzetét döntően befo­lyásolja? Kifejezetten megtermé. kenyítene a munkát olyan jelen­tős anyagi tét amely lelkesítené ar alkotót a feladatok megol­dásában, az akadályók leküz­désében. Érdemes lenne min­den jól értékesíthető, divatos, korszerű és az üzletekből több­nyire hiányzó termék vagy a jelentős megtakarítással, minő. ségjavítással járó technológia bevezetését megalapozó fejlesz­tésekben az alkotókat eleve — a jelenleginél nagyságrenddel jobban — érdekeltté tenni. A személyes anyagi érdekeltség közvetlenül is kapcsolódhatna a nyereség vagy az árbevétel nö­veléséhez. A kormányhatározat tehát csak az igazgatók és helyette­seik anyagi ösztönzését korsze­rűsíti. E határozat következetes végrehajtása azonban mintául szolgálhat és kikényszerítheti a gazdasági vezetők egész hier­archiájában és az alkotók köré. ben a következetes differenciá­lást, az egyén és az irányított kollektíva teljesítményéhez iga­zodó jövedelemelosztást. Kovács József, az MSZMP KB agitációs és propaganda osztályának munkatársa (Folytatjuk) Bátor vállalkozás fejlesztésre Új termék a mágocsi MEZŰGÉP-nél Irakba is exportálják a fékerőnövelő szelepeket Alig egy év alatt új terméket fejlesztett ki a Cserkúti Mező­gép Vállalat 310 fős mágocsi gyáregysége. Az autóba való fékerőnövelö-szelep előállítása nemcsak a gyorsaságért dicsé­A műszaki „átadás” megvolt, a tényleges késik Az év első napján múlt éppen tíz éve, hogy a Pécsi Kesztyű­gyár — mai nevén a Hunor Kesztyű- és Bőrruházati Vállalat — pécsváradi kisüzeme meg­kezdte munkáját a Zengő alján. A gyáriak célja kezdettől az volt, hogy a sok eljárót „elen­gedő", viszont nem kevés bejá­rót is fogadó nagyközség lá­nyainak, asszonyainak helyben biztosítsanak munkalehetőséget — maguknak pedig munkaerőt —, és amint lehet, bővítsék az üzemet. Ám erre lehetőség csak az utóbbi években kínálkozott. A jubileum igazán emlékeze­tes akkor lett volna,- ha az épí­tők — ígéretük szerint — de­cember végére, január elejére átadják a 140 négyzetméteres alapterületű új üzemet, amely egy 1979 óta (!) épülő társas­ház földszintjének egy részét foglalja el a takarékszövetkezet mellett a váradi főutcán. Az építőipar azonban, úgy látszik, minden településen, állami és szövetkezeti szektorban egyaránt egyforma: a decemberi műszaki átadás nem jelentett az égvi­lágon semmit, javában folyik tovább a munka — padlóbur­kolás, szerelés, üvegezés — februárig, márciusig vagy ki tudja, meddig. Az építők „rá­érnek", hiszen az „átadás” megvolt... Egymillió-hétszázezer forintot költ — az eredeti tervdokumen­táció szerint — az új kisüzemre a kesztyűgyár: a 80 négyzetmé­teres tágas, világos műhely mel­lett munkakiadó helyiség is lesz itt, továbbá öltöző, fürdő, mos­dók. A beállítandó 10 új, Por- kert-gyártmányú speciális kesz­tyűvarrógépet mór megrendel­ték az NSZK-ból, s a masinák rövidesen megérkeznek. Nem­csak a régi lakóház szűk szo­báinak mondanak tehát búcsút a pécsváradi kesztyűsök az üzem felépülte után, hanem a csend­nek is. A változás azonban ter­melékenyebb munkát hoz majd emberibb munkakörülmények között, és megélhetést további 20 pécsváradi vagy környékbeli asszonynak. Ennyivel növeked­het ugyanis a létszám úgy, hogy — részint — néhány bedolgozó az üzemi munkára tér át, más­részt újakat vesznek fel — be­dolgozókat is. Gépvarrókat el­sősorban, mert ez nemcsak sokszorta termelékenyebb a ké­zinél, hanem mert főleg erre vari jelentkező. Az üzem régi dolgozói mondják, hogy a fris­sen belépő fiatalok nemigen vállalják a kézivarrós nagy tü­relmet kívánó aprómunkáját. Csaknem kétmillió nem kis pénz még a kesztyűgyárnak sem. Miért éri meg a váradi üzem áthelyezése, bővítése? El­sősorban azért, mert itt akad munkaerő, s a szabad termelő- kapacitás, valamint a szakmai háttér is megvan hozzá. Jelenti ez egyebek közt azt is, hogy a máj üzem benti állományában mindenki legkevesebb négy éve dolgozik már „kesztűs kézzel”, s több olyan is akad, aki mór 10 éves törzsgárdatag. Gyakor­lott, összeszokott munkájukra — amit egyébként jelez decem­beri tervük csaknem 110 száza­lékos teljesítése is — lehet is, kell is alapozni. Feltéve, ha az építők is így akarják! V. J. Az összeszerelt munkadarabokat próbapodon ellenőrzik Szokolai István felv. rendő, de példa arra is, hogy miként lehet importot megta­karítani, sőt az újdonsággal dollárpiacra is betörni. Vágai József gyáregység­igazgató szobájában 4—5 per­cenként csörren a telefon. Sza­vakat, mondatfoszlányokat hal­lok meg: „Hajnalban és késő éjjel is szereltünk. Most van­nak itt az átvevők, a Minőség- ellenőrző Rt. szakemberei, na­gyon szigorúak, de alig emel­tek kifogást.” Hosszabb szünet következik, érezni, hogy a vo­nal túlsó végén hitetlenkednek. Lehet is miért. A gyáregység másfél évtizedes fennállása alatt most rukkolt ki először oly gyártmánnyal, amely dol­lárhaszonnal kecsegtet. Az iraki partner 5000-et rendelt a légfékszerelvény újdonságok­ból, s annyira elégedett az el­ső szállítmánnyal, hogy az idén is ugyanennyit kér. Magabiztosan A mógocsiak r,em is mertek gondolni a tőkés exportra, ami­kor 1981 decemberében hiány­cikk-kiváltásra tettek ígéretet a budapesti Alkatrészkoordiná­ciós Irodában. Kijelentették, hogy az NDK-ból származó IFA fékerőnövelő-szelepet, amely amúgyis tartós hiány­cikk, igyekeznek házilagos gyártásból pótolni, ötletükre nemet mondott az iroda, mert a Szerszámgépipari Művek kecskeméti gyára hamarább reagált. Pár hét múlva újabb telex- és telefonüzenet, misze­rint a kecskemétiek vissza­mondták a pótlást. Egyebek között arra hivatkoztak, hogy a gyártás túl komplikált, a kis széria miatt nem éri meg. Má- gocson mintha sejtették volna ezt. Habozás nélkül elfogadták az utólagos ajánlatot, vagyis 6000 belföldre szánt fékerősze- relvényre kötöttek szerződést. A magabiztosság, a termékhez való ragaszkodás feltűnt a MOGÜRT Vállalatnak, amely a jó üzlet reményében a Mező­gép Tröszt, valamint az Alkat­részkoordinációs Iroda jóváha­gyásával arra kérte a mágocsi üzemvezetést, hogy a belföldi igények kielégítése helyett át­menetileg a külföldi megren­delőket részesítse előnyben. Az érv meggyőzött mindenkit, hogy egyre több dollárra van szüksége az országnak a fize­tőképesség megőrzése érdeké­ben. A kollektíva az eddigi leg­szebb vállalkozásába kezdett, korántsem előzmény nélkül. Több termékkifejlesztést tud­hatnak maguk mögött, így üz­leti érzéküket dicséri a saját ötlet alapján kivitelezett kér- gező gép vagy a rókakapa. A műszaki fejlesztésben kitűnő tapasztalatokat szereztek. Mindebben sok szerepet ját­szott a 15 fős műszaki gárda leleményessége, valamint a 20 elit-szakmunkás újítókedve. Tavaly január 27-én, amikor a szerződést aláírták, még váz­latban sem léteztek a gépegy­ségekre, alkatrészekre, techno­lógiai folyamatokra vonatkozó tervrajzok, dokumentációk. Azt már tudták, hogy saját erőből lehetetlen a teljes megvalósí­tás, égetően szükség, van a be­dolgozói rendszerre, megbíz­ható együttműködési hálózatra. Másképp aligha sikerült volna előteremteni a 30-féle alkat­részt. A kereskedelemből ezen kívül 9-féle csavart, kötőelemet szereztek be. A legtöbb ener­giát és időt az anyag- és al­katrészbeszerzésre fordították. Décsy József főmérnököt, aki jelentős szerepet játszott a ter­melési kooperáció megszerve­zésében, szinte teljesen függet­lenítették a siker érdekében, de szabad kezet kaptak a már említett újító szakmunkások is, hogy segédmunkásokat tanít­sanak meg a forgácsolás, kö­szörülés és szerelés bonyolult műveleteire. Maguk szerkesz­tettek több tucat feladat ellá­tására alkalmas speciális cél­készülékeket. Majdnem válla­lati gazdasági munkaközössé­gek születtek. Az összeszerelés és az utol­só próba Mágocson történt meg, nem kis izgalommal, hisz tartottak attól, hogy a majd­nem 15 együttműködő cég, tsz, gyár, ipari szövetkezet esetleg nem tartja a szállítási határ­időt. Nagyon fontos öntési, precíziós, gumi- és műanyag­formázási műveletek sikere mú­lott rajtuk, s ha csak egyik partner is késik, leállhat a termelés. A legtöbbel évek óta üzleti kapcsolatban állnak, jól tudják róluk, hogy megbízha­tóak a határidő tartásában, hozzák a kívánt minőséget. Szó sincs arról, hogy a mógocsiak próbaszerencse-alapon koc­káztattak. A már felsorolt ér­veken kívül az is számításba jött a vállalkozás megalapo­zásakor, hogy legalább 15 éve IFA motorokat, alkatrészeket újítanak fel, országos hírnév övezi a magas szintű szolgál­tatást. Ez alatt bőven jutott idő a legjobb anyag- és alkatrész- szállító partnerek megszerzésé­re, illetőleg megtartására. Szigorú követelmények Még egy szót a szigorú kö­vetelményekről. Jó pár féksze­lepet szakvéleményeztek az or­szágos IFA márkaszervizben, Turkevén, a Budapesti Műsza­ki Egyetemen, míg az összes újdonság fékezési próbán esett ót helyben, valamint a Kismo­tor- és Gépgyárban. Egy sze­relvényt átlag 100 000-szer pró­báltak ki működés közben, de a számot nemegyszer félmil­lióra is növelték. A minősítés és a kiszállítás most is tart, de az üzlet biztosra vehető. A múlt év szeptemberében indult a sorozatgyártás, ekkorra min­den alkatrész, részegység beér­kezett. Novemberben hagyta el az első gyártmány a szalagot. Egyre 900 perc normaidő jutott, ami rekordnak számít a gyár­egység történetében. Az árbevétel elérte a 15 mil­lió forintot, amit az idén to­vább növelnek, és a hazai IFA alkatrészellátás is mindinkább előtérbe kerül. Reméljük, hogy egy tartós hiánycikket végleg felszámolnak. Csuti J. Festenek, üvegeznek jelenleg a pécsváradi új, kesztyűs mű­helyekben Termelés csak márciusban? Ezt láttuk a kesztyűgyár épülő pécsváradi telepén

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom