Dunántúli Napló, 1983. január (40. évfolyam, 1-30. szám)
1983-01-09 / 8. szám
1983. január 9., vasárnap Dunántúlt napló 5 Pi nfincnziiu Védjük, ápoljuk nemzeti hagyományainkat Zászlóink, címereink, jelvényeink Nézem a televízió híradóját. Egy olasz városban tüntetnek a munkások a mozgó bérskála megszüntetése ellen. Már nem is a hír érdekel, mert a szemem rátapad a képen feltűnő, gyönyörűen hímzett, a század- forduló idejéből származó szak- , szervezeti zászlóra, amelyet ott visznek a tömegben. Olvasnám a francia kisvárosból érkezett hivatalos levelet, ha a szememet nem fogná meg a levélpapíron látható rendkívül szép és harmonikus városi cíÉrzelmeket kiváltó jelképek A külföldi delegáció vezetője búcsúzáskor hozzám lép, és fel- . tűz a kabátom hajtókájára egy jelvényt. A három eset oly gyorsan, egymás után zajlott le, hogy halmozódva szinte egy élménnyé álltak össze. A magyar munkásmozgalomnak is vannak érzelmeket megmozgató tárgyi jelképei, amelyet az idén 25 éves Munkás- mozgalmi Múzeum őriz. Az 1975-ben megnyitott állandó kiállításunkat eddig másfél millió látogató tekintette meg. De ezen a kiállításon a félmillió darabból álló gyűjteményeinknek egy-két százalékát láthatja csak a közönség. A múzeális értékek védelme és a helyszűke lehetetlenné teszi, hogy a látogató eljusson azokba a raktárakba, ahol anyagainkat őrizzük. A megoldás az, hogy a gyűjteményeknek kell bemutatkozniuk egy kiállításon. Nagy gonddal készül a múzeum az őszi tárlatra, de a ^ 2500 darabos zászlógyűjteményből alig egy tucat, a jelvények tízezreiből pedig néhány száz fér el ezen a,kiállításon. Itt vannak a szépen, nagy műgonddal hímzett öreg zászlók. Lehet, hogy már nem is ismeri senki ezt a rendkívül munkaigényes, alátétes hímzési módot. Itt vannak az ötvösremeknek is beillő, a kor stílusát őrző jelvények. Tehát múzeumunk — miként a többi múzeum is — őrzi a régi zászlókat, címereket és jelvényeket. Generációk megőrző, féltő magatartása tette lehetővé, hogy ezek az anyagok a múzeumba kerüljenek. Történelmi érdekességek Ismerünk tanácsköztársasági zászlót, amelyet dunyhába varr- va őriztek meg, partizánzászlót, melyet a föld alá ástak. Egy-egy szakszervezet' jelvényeiből, zászlóiból az alakulás percétől egészen az ötvenes évek elejéig kü- lön-külön kiállítást lehetne készíteni. A megalakulás után minden szakszervezet, a helyi csoportok is összegyűjtötték a zászlóra valót. Az adományozók neveit a zászlószegek őrzik. 1891-től minden évben megjelentek a május elsejei jelvények is. Köztük olyan történeti érdekességek, mint az 1904-es, amelyen először szerepel magyar jelvényen az összefonódó sarló és kalapács szimbóluma. Az 1905-ös magyarországi és a németországi jelvény ábrázolásában és formájában is megegyezik. Szakszervezeteinknek és más társadalmi szervezeteinknek napjainkban elvétve van csak zászlója, címere, jelvénye. Valahol útközben elvesztettük ezeknek a jelképeknek az értékét? A zászló becsülete, tekintélye csak fegyveres testületeknél maradt meg. Nemzeti ünnepek alkalmából fellobogózzuk a városainkat. A magyar zászlónak történelmileg meghatározott színe; és arányai vannak: piros-fehér-zöld. Es nem sárgáspiros, és nem fűzöld. Ahány ház, annyi színű, annyi formájú zászló a városban. A legújabb változat, ami megjelent a kereskedelemben, az anyagában virágmintákkal díszített paplanselyemből készült, és kanárisárga rojtozású nemzeti zászló, és ez lett egyszerre minden zászló alapanyaga (?!) Jelvényeink alapanyaga az alumínium lett, a nemes zománcot felváltotta az átlátszó műanyaq zománc, mintha felolvadt, színes cukorkával lennének bekenve. Szimbólumrendszerünkben érthetetlenek, méreteikben aránytalanok. Régen a jelvényeket, kitüntetéseket, okleveleket ismert szobrászok, ötvösművészek, grafikusok, tipográfusok tervezték. Most a tervezők neve ismeretlen. Ami egy oklevélről megtudható, az a felelős nyomdaigazgató neve. Valami mozdult Az utóbbi időben valami mozdult, kitüntetéseink újraformálása most kezdődött meg. Szerezzük vissza ezeknek a jelképeknek az értékét! Kezdjük el ezt a munkát az úttörőknél. Legyen újra közösen készített őrsi zászló, mely az összetartozást jelképezi, és az őrs használja is ezt. Legyen újra minden szakszervezetnek díszes zászlaja, jelvénye, és ne csak elvben, de használatban is, például a május elsejei felvonuláson. Nyúljunk bátran a hagyományokhoz. Ne féljünk a heraldikától, a zászlótantól, a pecséttantól — nem reakciós áltudományok, hanem nemzeti hagyományaink feltárói ezek. A Magyar Népköztársaság 1957-ben született címere nemzeti hagyományaink ötvöződésének eredménye. A címer egyik fő eleme a középen lévő piros- fehér-zöld pajzs, formájában a korábban leghaladóbb magyar jelvény, a Kossuth-címer alakját követi. A pajzs felett az ötágú vörös csillag a munkásosztályt, a szocializmust és a proletár nemzetköziséget jelképezi. A Magyar Népköztársaság nemzeti zászlaja minden jelvény nélküli piros-fehér-zöld zászló. És van első zászlónk, amelyet nemzeti ünnepeink alkalmából az Országháznál, a Kossuth téren, díszőrség és katonai tisztelgés mellett, ünnepélyesen vonnak föl. Dr. Szikossy Ferenc Pyrker érsek gondolt a jövőre A minaret győzött a múló századokon Az egri minaret T engernyi munkát írtak össze a világhódításra szomjuhozó törökökről. Abban minden forrásmunka megegyezik, hogy az építkezés nem tartozott szenvedélyeik közé. Fürdőket emeltek ugyan, mert a testápolás, a tisztaságkultusz egyike volt ritka erényeiknek. Ezzel bizony nem kis meglepetést okoztak az állítólag kulturált Európában, ahol még az uralkodók sem kedvelték a rendszeres mosdóst. Allahnak minaretjeik karcsú tornyaival, s a 'hozzájuk csatlakozó dzsámikkal tisztelegtek. Egerben — a vár elfoglalása után — hamar otthonra leltek. Itt is karcsú tornyokkal ékeskedő imaházat emeltették még a XVII. század elején. Először — 1664-ben — az országról országra kalandozó élesszemű, bár kissé túlzó kifejezéseket használó utazó, Ev/ia Cselebi szól róla: .......híres a S zéles utcai mecset, a Kethuda mecset.. ." Neki köszönhető, hogy a mecset nevét és az egykori utca nevét is ismerjük. 1687. december 17-én ismét — s ezúttal véglegesen — a magyaroké lett Dobó hires erőssége. A megvertek zöme mesz- szire futott. A visszafoglalok új rendet diktáltak, ez magyar áldozat nyomán született, de önző, lélektelen Habsburg-érdekek formálták. Az építményt a katolikusok kapták meg, akik kápta. lani templomként használták. A cél tehát maradt a régi, csak a fohászokat címezték — legalább olyan feléslegesen, mint Allah katonái — másnak. Er- dődy püspök 1727-ben az izgalmasoknak adta, kórházi kápolnának szánva. Az új tulajdono. sok hozzá is fogtak a teljes renováláshoz, valószínűleg zavarta őket a másik isten emléke. 1730-ban új tetőzettel látták el. A kupolát felváltotta a sátortető. 1744-ben ismét torzítják eredeti jellegét, hiszen sekrestyét toldanak hozzá. Pyrker érseket valószínűleg zavarta az átépített dzsámi nem éppen szemgyönyörködtető képe, ezért lebontását engedélyezte, és anyagilag támogatta a közelében emelendő templom építését. A minaretet azon. ban nem hagyta veszni. Csodálhatta eget ostromló karcsú eleganciáját, a vöröses, a gonddal faragott homokkőbe álmodott kecsességét. Talán jelkép, nek vélte, mementónak is szánta. 1829-ben bádogkupolával fedette, s megmentette a pusztulástól. A fenn tündöklő félholdat nem szereltette le, hanem keresztet állíttatott fölé. Később nálunk is társasággá szerveződött a múlt hagyatékáért aggódók tábora. Az sem véletlen, hogy a tiszteletre méltó gondolat Egerben bontott zászlót. A stafétaváltók mindenesetre nem feledkeztek meg erről. Többek között ezzel magyarázható az, hogy 1897-ben Möllner István terveinek megfelelően restauróltatta a minaretet a Műemlékek Országos Bizottsága. Nagyjából érvényesült a korhűség követelménye. Annál is inkább, mert az eredeti formáról számos rajzos vagy festett ábrázolás maradt fenn; s ez mindenképpen megkönnyítette az eligazodást... A torony például akkor kapott új kősüveget. Azán hosszú csend — úgy is mondhatnánk: nemtörődömség — következett. Igaz, 1962-ben az Országos Műemléki Felügyelőség megoldotta a kisebb mérvű állagmegőrzési fe'ödatokat, ez azonban nem jelenthetett gyógyírt a régóta sokasodó bajokra. A hetvenes évek akciói azonban sikerrel jártak, s ma már ismét dacolhat az idővel a török világ e ritka szép szimbóluma. Pécsi István Esiak'Korea legszebb ista templomai Látogatók a Pohyon kolostoregyüttesben Évezredes kincsek K ödbe vesző, meredek sziklák, napfényben szikrázó vízesések, erdővei borított hegyek, tiszta vizű források övezik a völgyet Mjohjangszanban, Észak-Korea legszebb és legteljesebb buddhista kolostor-együttesével. Piros őszirózsák, sziklakertek között ívelt tetejű, gazdagon díszített pagodák emelkednek. Ezer éve, a koreai kultúra feli- virágzása idején az országnak nevet adó Korjó-dinasztia királyai alatt 360 buddhista templom és 3 ezer pap terjesztette, őrizte itt a vallás és a műveltség kincseit. Most is a Mjohjangszan hegyei között tarkáidnak a legszebb, műemlékké nyilvánított buddhista templomok. A háborúkban megviselt épületeket eredeti formájukban állították helyre A Pohyon kolostoregyüttes páratlan gazdagságával, történeti emlékhelyeivel a külföldiek és a koreai kirándulok zarándokhelye. Festett, faragott faoszlopok, szögek nélkül összeillesztett fa. gerendák alkotják az épületeket. Kőoszlopokon örökítették meg a templomok alapításának történetét. Az 1143-ból való táblán az első sort — amint ez szOkás volt — a király véste kőbe, a többit történetírói. A barna cinóber mintázatú kapuban 300 éves festett agyag- szobrok — a kapuőrzők —: az egyik tőrrel, a másik szöges buzogánnyal őrzi a kolostorok nyugalmát. Kecses ívű, piros oszloplába. kon álló pagodák. Az egyik virágomé mensekkel díszített, a másikra szörnyeket, sárkány alakokat festettek. A négy égtáj megtestesítőjeként négy hatal. más faszobor, lábukkal a buddhizmus ellenségein taposnak. Cinóber, kobaltkék, citromsárga, fűzőid, türkiz és ciklámen az uralkodó szín az épületek díszítésein. Stilizált lótuszok, virágzó cseresznyeágak, sárkányfejben végződő gerendázatok, mesebeli madarak, sellők rajza a díszítés a kívül-belüf gazdagon faragott templomokon. Az 1042-ben épült Deund- zson-templomban — amely egy földcsuszamlás alkalmával került mai helyére — vallási erek. lyék mellett a koreai könyv- nyomtatás emékeit gyűjtötték össze. Jóval Gutemberg előtt, már a 11. század végén ismerték e földön a nyomtatást, előbb a mozgatható fadúcokat, majd 1236-tól a fémbetűt. 1444. ben alkották meg a kevés változtatással máig használatos koreai abc-t, amely hangokat jelöl. Papír híján előbb falapokra, kéregre nyomtattak, majd omikor a 13. században megjelenik Koreában is a papír — a maihoz hasonló könyveket ál- lították elő. Áhítatba merült, titokzatos arcú arany-Buddhák, szertartásedények, buddhista papi temetők, szélcsengős kőoszlopok, élénk színekben pompázó sárkánytetős pagodák — emlékek a négyezer éves kultúrával rendelkező Koreából. Kádár Márta Nemzetközi együttműködés az Antarktiszon Képünk az Antarktisz egyik nemzetközi állomását mutatja Az 1961-ben érvénybe lépett Antarktisz-egyezmény értelmében ezt a földrészt az aláírók demilitarizált övezetnek nyilvánították. A béke kontinensének is nevezik, ahol számos eredmény jelzi a nemzetközi együttműködések eddigi hatékonyságát. A szovjet—-francia kooperáció, már az Antarktisz közelében fekvő francia déli-sarkvidéki birtokon kezdődik. Itt vannak a Kerguelen-szigetek, fontos francia halászati és tudományos kutatóbázis. Több mint két évtized óta folynak itt közös szovjet—francia magas- légkörkutatási kisérletek. Tíz évvel ezelőtt indították be a Fusov-programot, amelynek során a magaslégkör szeny- nyezettségi fokát mérik. Eddig 20 szovjet légkörkutató rakétát indítottak a Kerguelen- szigetekről. A méréseket részben itt a helyszínen, részben szovjet, illetve öt franciaországi laboratóriumban dolgozzák fel. Port-aux-Francais (a Ker- guelen-szigeteken) egyébként a „Marion Dufresne” francia óceánkutató hajó bázisa. Ennek a hajónak a személyzete 1973 óta . végez biomassza, ezen belül krillkutatásokat az Antarktisz vizein. Az Antarktisz kontinensen, tehát magán a Déli-Sarkvidéken is több szovjet—francia közös glaciológiai és meteorológiai kísérletre került sor az elmúlt évtizedben. Az Antarktiszon egyébként bármely országnak lehetősége van bázis létesítésére, úgyszintén bármely ország csatlakozhat az 1961-ben érvénybe lépett egyezményhez.
