Dunántúli Napló, 1983. január (40. évfolyam, 1-30. szám)
1983-01-05 / 4. szám
e Dunántúlt napló 1983. január 5.., szerda Hemzetliidal, népfront- mozgalom, honismeret Először festett művészarcképet Európában Aquila János: Apostolok (Velemér) Aquila János » A szociálisa nemzeti önismeretet, az önbecsülést építőerősítő folyamatokról beszélgettünk dr. Molnár Bélával, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkárával.- Egyre több tény mutatja közvéleményünk növekvő történelmi érdeklődését. Mivel magyarázható ez? — Ez a növekvő társadalmi érdeklődés nagyon örvendetes jelenség. Még akkor is, ha helyenként túlzások, torzulások is mutatkoznak. Ismeretes, hogy a néphagyomány vagy a köztudat legváltozatosabban talán a történelmi eseményeket őrzi. Például ahogy a korona hazaérkezését fogadta népünk, az nem az ékszernek szólt, sokkal inkább államiságunk jelképének. Milliók kísérik figyelemmel a televízió történelmi tárgyú műsorait, soha nem látott népszerűségnek örvend a történelmi és memoórirodalom.- Mindezt jól érzékeli a politika, a történettudomány és mindjobban felismeri az ismeretterjesztés is. . .- Az okokat elemezve közvéleményünk erősödő történelmi érdeklődésében a közelgő ezredforduló vonzerején túlmenően egyéb tényezők is közrejátszanak. Elsősorban nemzeti fejlődésünk olyan sajátosságait említem, mint a fokozott politikai érzékenység, a társadalmi, politikai nyiltság. Az okok sorában kell említeni népünk növekvő műveltségi színvonalát, egyre táguló szellemi befogadóképességét. A történelmi ismeretek az új, szocialista nemzeti öntudat alkotórészei, formálói is. Régmúltunk és közelmúltunk tudományos alapokon nyugvó feltárása a szocialista szellemi honfoglalás egyik nélkülözhetetlen eszmei fegyverténye.- Nagyon fontos tudni, hogy ez az érdeklődés nem elvont, öncélú historizálás, nem a jelentől való elfordulás. A múlt arra ad választ: milyen, a történelemben gyökerező politikai, gazdasági, kulturális pozíciókkal és tapasztalatokkal rendelkezünk, vagyis hogyan jutottunk a jelenig.- Történelmi célunk, a fejlett szocializmus megvalósítása sokkal nehezebb volna múltunk teljesebb ismerete nélkül. Hazánkban ma a közelmúlt iránt a legnagyobb az érdeklődés. Ez érthető, hisz történelmünk legújabb kori szakasza közvetlenül kapcsolódik a mához. És még valamit: közelmúltunk jó és rossz értelemben egyaránt mély nyomokat hagyott az emberek élményvilágában, tudatában. A gazdagodó szocialista nemzeti öntudat a torzulásokat, értékzavarokat is rendezi. Azt a kort éljük, amikor a hagyományozó nemzedékek minden tekintetben tisztázni akarják a hagyatékot. És az örökösök igényt is tartanak erre.- A nemzeti önismeret szocialista társadalmi céljaink megvalósításának fontos forrása. A hazafias népfrontmozgalom a maga eszközeivel miként segítheti gyarapodását?- A népfrontmozgalom számára a nemzeti önismeret, önbecsülés, és öntudat, valamint a történelmi műveltség gyarapítása lényegi kérdés; nem rész- vagy kampányfeladat. — Legjobban azzal segíti az önismeretet, hogy mind több állampolgárt segít az aktív közéleti cselekvéshez. Minden felnőtt állampolgárnak van valamilyen szintű nemzettudata, de a közélet, a több ismeret magasabb szintű, teljesebb nemzettudatot tesz lehetővé. A közéleti ember hozzáértőbb — a haza és a világ dolgaiban is; ha tapasztalata, tudása gyarapodik, több lehetősége lesz beleszólni és segíteni. — A népfrontmozgalom másik eszköze a széles körű tájékoztatás. A népfrontmozgalom által szervezett folyamatos nemzeti párbeszéd ösztönzést és teret ad történelmi tudatunk építéséhez. A különböző érdekeket ütköztető, szembesítő, egyeztető népfrontviták a szó igazi értelmében cselekvésre serkentenek.- Milyen sajátos feladatok hárulnak a társadalmunk széles rétegeit átfogó honismereti mozgalomra?- örülök ennek a kérdésnek. így lehetőségem nyílik arra, hogy ezúton is kifejezzem a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elismerését a honismereti mozgalom több tízezer lelkes aktivistájának valóban magas színvonalú munkájáért a fővárosban és valamennyi megyében. A honismereti mozgalom a népfrontmozgalomnak az a sajátos munkaterülete, amely közvetlenül szolgálja a nemzeti önismeret erősítését. Feladatai igen sokfélék, szerteágazóak. A krónikaírástól egészen a hely- és üzemtörténetig magába foglalja gazdaságunk, társadalmi mozgalmaink, kultúránk, szakmáink, egészségügyünk, honvédelmünk, nyelvünk, zenénk stb. történetét. — A jövőben még következetesebben kívánjuk folytatni a honismereti munkát. Erősítjük mozgalmi jellegét, új erőkre, elsősorbgn a fiatalokra számítunk. Mindannyiunk fontos feladata, hogy múltunk e feltárt értékeit gyorsabban és hatásosabban tegyük közkinccsé. — A honismereti tevékenység ma elismert országos közművelődési mozgalom, amelyre a jövőben is építeni lehet.- Az utóbbi fél évszázad nemzeti történetének fontos vonulata a népfrontmozgalom története. Foglalkoznak-e tudományos feldolgozással?- Elhatároztuk, hogy közelmúltunk teljesebb feltárása érdekében kezdeményezzük a népfrontmozgalom történetének megírását. Természetesen tudjuk, hogy ez végső soron a történettudomány feladata. Mi azt tűztük magunk elé, hogy összegyűjtünk minden dokumentumot, tárgyi emléket, mindent, ami a mozgalom történetének része. A munka megkezdődött. Nagyértékű segítséget kapunk az illetékes állami szervek mellett a történészektől, levéltáraktól. Az alapvető történeti dokumentumok gyűjtését a megyék szervezik. Valójában persze nem most kezdődött ez a munka; több megyében már tudományos értékű dokumentumkötetek, tanulmányok láttak napvilágot. A tudományos ösz- szegzés része a népfrontmozgalom dokumentumait közreadó kétköteles kiadvány is.- A nyolcvanas évek elejétől intenzívebbé, szervezettebbé vált ez a munka. Nélkülözhetetlen volt ehhez a magyar párttörténet átfogó feldolgozása, hiszen a népfrontmozgalmat a munkásosztály élő, eleven szövetségi politikájának köszönhetően a párt hívta életre. A magyar népfrontmozgalom fél évszázados jubileumát 1986— 87-ben köszöntjük. Az évfordulóra úgy készülünk, hogy a történelmi számvetés erősítse, gazdagítsa szocialista nemzeti önismeretünket, öntudatunkat. Ágoston László A bban a nagy jövés-me- nésben, amely belföldi vendégjárásunkat mindinkább jellemzi, bizonyára számosán jutottak már el a Vas megyei Velemérre, ahol is egy XIV. századból származó román kori templom kínál ritka érdekes és becses látnivalót. Szép ez az egyházi épület kívülről, ám még inkább gazdag díszítésű a belseje, ahol freskó freskót követ, és ahol a kíváncsi szem felfedezheti azt a férfialakot, amely nem mást, mint ennek az egyházi épületnek az ékítő mesterét ábrázolja. Aki a jelzett templomban szükségét érezte önmagát megörökíteni, az ofaszos nevű Aquila János volt, ez a hajdani vándorpiktor, aki Veleméren kívül Bántornyán (ma a jugoszláviai Turnisce), valamint Mártonhelyen (szintén Jugoszlávia: Martjanci) is működött festőként és építészként. Aquila munkásságára — amely voltaképpen azért érdemel különös figyelmet, mert Európában először kapcsolható valóságos, történelmi személyiséghez — a kitűnő iré- gész, a magyar művészettörténet kiválósága, Rómer Flóris figyelt fel. Ö 1863-ban, miután kiszabadult a szabadságharc bukása után reá rótt várfogságból, az akkor már erősen pusztuló veleméri templomot is felkereste, és ott, ahol feljegyzései szerint „fenyőfa, gaz és vadvirágok burjánoztak". rábukkant az 1300-as évek végén készült freskókra. Römer Flóris felfedezése utón azonban még sokáig kellett várni arra, hogy Aquila ködös oiakja némileg határozottabb körvonalakat kapjon; összeálljon rövidke, ám többé-kevésbé hiteles életrajza. Ezt a munkát immár századunkban Ernst Mihály művészettörténész végezte el, akinek 1935-ben jelent meg A dunántúli falfestés középkori emlékei című — könyvritkaságnak számító - munkája, amelyet böngészgetve összerakhatjuk a veleméri, a bántornyai, valamint a mártonhelyi mester portréjának kétségkívül színes és változatos mozaikját. Aquila — így a föltételezés — a Mura menti stájer városban, Radkersburgban született; festői és építészeti ismereteit is ott szerezte. Hogy onnan hová, merre vitte az útja, megint csak nem tudjuk, ám az már vitathatatlanul igaz, hogy amikor Velemérre szerződött, tisztában volt tehetségével és képességeivel. Elannyira, hogy az európai festészet történetében először teljes nagyságban meg. festette önmagát. Mégpedig a nemesi származását jelző kard. dal és egy olyan művészcímerrel egyetemben, amely a hagyományokhoz híven egy vörös mezőben három üres pajzsot tartalmaz. S hogy a legfontosabbat ne feledjük, egyebek között ezt mondja a veleméri kísérő szöveg: „ . . .one aquila pictore”, amiből nyilvánvaló, hogy a süveges férfialak eleven mása piktornak, azaz festőnek vallotta magát. Mesterünk később minden bizonnyal visszaköltözött szülővárosába, Radkersburgba, ahol 1405-ben a helybéli templomot is freskókkal díszítette. (Ez az egyház később leégett, így az ottani faliképek szerzőjének hitelességét immár nem lehet bizonyítani). Halálának éve — akárcsak a születéséé - szintén ismeretlen. Aquila János ábrázolásai azonban máig hirdetik a mester nem mindennapi tehetségét. Hogy milyen előzmények ismeretében virágzott ki az ő nevével jegyzett freskófestészet? A szakértők egybehangzó véleménye szerint alakjainak plasztikus megformálása, térben való elhelyezése itáliai hatásra vall. Egynémely alakja jellegzetesen nyújtott, gótikus, ez viszont azt jelzi, hogy az északi tájak művészetét is ismernie kellett. Noha itt, a mai jugoszláv— magyar határ mentén — tehát az úgynevezett európai nagyművészettől igencsak távol — tevékenykedett Aquila, azért mindenképpen méltó rá, hogy öntudatos személyét hat évszázad távolából megidézzük. Annál is inkább, mert Szent László megörökítésével egészen egyedülállót alkotott. Noha Erdélyben és a Felvidéken több helyütt (Gelence, illetőleg Te- reske) örökítették meg nagy királyunk vitézségét, a Dunántúlon egyedül Aquila János keze nyomón jelent meg ez az uralkodónk. Ráadásul kétszer is, mert mind Veleméren, mind Bántornyán őt helyezte egy-egy freskójának középpontjába. A. L. A vajai várkastély Rákóczi nyomán a Nyírségben A Vay-várkastély Ha képzeletben Nyíregyházát, Kisvárdát és Nyírbátort egy háromszög csúcsaiként rajzoljuk magunk elé, e területnek csaknem mértani közepén lelünk rá Vajára, a Nyírség egyik legkedveltebb kirándulóhelyé, re. Az érdeklődőket természetesen nem csupán a könnyű és változatos megközelítési lehetőségek vonzzák, hanem a hozzáértőn helyreállított Vay-vár- kastély és parkjának történelmi levegője. Többek között talán ez ihlette a rendezőket arra is, hogy az utóbb; években több nagy sikerű tudományos konferenciát bonyolítsanak le a kastély falai között, melyeknek fő témája a Rákóczi-szabad- sógharc volt. Az igen szép fekvésű, széles, hatalmas sétányokkal, értékes faóriásokkal rejtett kastély felé vezető utakon mindenekelőtt Vay Adómnak, II. Rákóczi Ferenc udvari marsalljának mellszobrával találkozunk. A képmás nyugodt méltóságú, jellegzetes XVIII. századi fűurat ábrázol azon kevesek közül, akik vagyonuk, tekintélyük, meggyő. ződésü'k súlyával kötelezték el magukat Rákóczi és az általa képviselt nemzeti ügy_ mellett. A kastély — bár különböző részei más és más korokból származnak — egységesen nemes látványt nyújt. Gyönyör- ködtetően ötvözi a különböző korok építészeti stílusát és elképzeléseit. A komoly értéket képviselő Vay-várkastély középső része a XVI. század első felében reneszánsz stílusban épült — védelmi céllal — 1659-ben emelték, déli tornyát pedig a XVIII. században. A kastély bel. seje minden korból más és más jellegzetes vonást- őriz: boltozatos, hatalmas termeket, széles, kényelmes belső folyosókat. Érdemes megtekintenünk egy 1900-ból származó meny- nyezetképét a második emeleti teremben, amely a nikápolyi csatát ábrázolja. Ebben az épületben került sor 1711. január 31-én a híres találkozóra II. Rákóczi Ferenc és a labanc hadak fővezére, PáIffy János között. Ez a megbeszélés akkor már az adott politikai-hatalmi viszonyok között riem lehetett eredményes: nem sokkal ezután a fejedelem végleg elhagyta az országot. Vaja tehát jelkép is a nagy fejedelem életében: utolsó diplomáciai kísérlete hazája földjén, hazája megmentése érdekében. A kastély gazdái alapos kutatással, gondos szeretettel összeállított helytöréneti kiállítást, Vay Ádámról elnevezett múzeumot hoztak létre a kastélyban, amely értékes dokumentumokban, tárgyi emlékekben bővelkedik, mind a kastély mind pedig a Vay csalód történetét illetően. Aki kedvefi az ötvösművészei ritka alkotásait, az gyönyörködhet egy kiváló ötvösművész munkájában: egy XV. századi gáti. kus kehely féltve őrzött kincse a múzeumnak. Sétánk során érdemes meglátogatni a napjainkig ugyan már többszörösen átépített, de lényegében a XV. századi építészetet dicsérő református templomot is. (Révy Eszter)
