Dunántúli Napló, 1983. január (40. évfolyam, 1-30. szám)
1983-01-31 / 30. szám
ilö mozimul Jávori Béla felvétele w Égetés a szabadban Világszerte változáson megy keresztül a kerámiaművésség: mutatja ezt a két magyarországi kollektív alkotóműhely, a Siklósi Kerámia Szimpozion és a Kecskeméti Kerómi Stúdió tevékenysége is. 1981-ben közösen szerveztek nemzetközi találkozót a régebbi és újfajta kernen, ceépítési és égetési módok megismertetésére és népszerűsítésére. Az ott megépített kemencék és égetési próbák dokumentációját most külön megjelentették a Siklósi Szimpozion kiadványók 10. füzeteként: Égetés a szabadban címmel. A rajzokkal, fotókkal bőségesen illusztrált leírásokat tartalmazó kötethez a sorozatszerkesztő, Csenkey Éva irt bevezetőt. Som Lajosról mindenki hallgat Tiltakozás és egyetértés egy közéleti cikkünk nyomán Som Lajosról mindenki hallgat címmel a HDN január 10-i számában riportot szerettünk volna írni a neves basszusgitáros bűncselekményének anyagi hátteréről. De a legtöbb illetékes elzárkózott a nyilatkozat elől, mind Som Lajosnak, mind általában a művészeti életnek az üzleti-anyagi kérdései ügyében. A Som-ügyből kiindulva azonban megkülönböztettük a Zoro-Huru és a görlitzék Jön a video is! A Somogy című lap 1899. március 26-i számában különös eseményről számolt be. A színhely a Ferencz József Fogadó: a tudósító megjegyzi, hogy a helyiség „több estén át volt zsúfolva. Nemcsak élvezett a látogató közönség, de evett, ivott, sőt pezsgőzött is". Ki hinné, hogy a Tisztelt Nagyérdemű élvezetének tárgya „az első kinematográf vetítés" volt, s hogy ezek szerint a mai gasztromozi ötlete nem is any- nyira új. Kaposváron egyébként 1900-ban nyílt meg az első mozi, az Apollo: Szabad Ifjúság néven még ma is működik. Ilyen és ehhez hasonló érdekességek fogadják a látogatót a kaposvári Mozimúzeumban, amely az egyetlen ilyen intézmény Magyarországon. Létrejöttét Torma Károlynak, a Somogy megyei Moziüzemi Vállalat igazgatóhelyettesének, a vállalat és a városi tanács áldozatkészségének köszönheti. Torma Károly lelkesedését, hozzáértését adta ehhez a múzeumhoz, mások az erkölcsi és anyagi támogatást. 1981. április 30-án nyitották meg a múzeumot a Kossuth Lajos u. 37. szám alatt. A kiállított tárgyak zömét a Torma Károly által régebben gyűjtött anyag és a Budapesti Műszaki Múzeum ajándéka tette ki - de miután elterjedt a mozis szakmában a múzeum híre, sokan ajánlottak fel egy^egy régi gépet, plakátot, fényképet — vagy olyan magángyűjtő címét, akitől megvásárolható még értékes, ritka masina. □tiétföi A látogatót az emeleti termekben filmtörténeti áttekintés vezeti be a múzeumba: a tablók a kínai árnyjátékoktól majdnem napjainkig örökítik meg a mozgókép, a film és a mozi történetét. De kopogtat már a múzeumban a közeli jövő is. Rövidesen két újabb helyiséget rendeznek be, de ezt már képmagnóval: itt lesz az ország első nyilvános, videove- titésre is alkalmas moziterme. Az emeleten sok régi, érdekes szerkezetet látunk: felvevőkamerákat, vetítőgépeket: ezek gyakran szerepelnek mint korabeli kellékek a századforduló idején játszódó, napjainkban forgatott filmekben. Van itt Lumiére-féle 35 milliméteres vetítő 1896-ból, Edison-rendsze- rű kézi vetítő 1898-ból; a 28 milliméteres és a 19,5 milliméteres film ma már ismeretlen, de — régi filmekből — ismerős még a kézzel hajtott kamera. És íme, a nagy mozi kistestvérei: diavetítő 1902-ből, „házi- mozi" 1925-ből, 16 milliméteres amatőr boxgép és 8 milliméteres Eumig-vetítő 1935-ből. A falon egykori plakát reprodukciója: Zoro—Huru és a görlitzék - vígjáték 10 felvonásban. A földszinten adattár, ahol négyezer film legfontosabb adatait őrzik: kutatók, kritikusok, búvárkodó diákok valóságos aranybányája. A múzeum szózszemélyes mozija pedig kellemes szórakozás a filmklub tagjai számára: játékrendi és rendkívüli előadásokon a város apraja-nagyja megfordul itt: régi és új filmeket egyaránt vetítenek. Gárdonyi Tcmás Ahouä a pénz esik... lUapsugar, Dombóvár Három megye határán — ez a kulcsmondat, amelyet a dombóvári Skála-Coop áruházban, a Napsugárban gyakorta említenek. És pesrze kulcshelyzet is, amennyiben kereskedelempolitikájukat ehhez igazítják, számolva — a gyakorlat alapján joggal — a baranyai és a somogyi vásárlókkal is. Mi több: az „idegenből ideszakadt” vevőket megkülönböztetetten kezelik, részint azért, mert az érkezők már előre arra alapoznak, hogy egy aránylag kis településen jobban elérhetők az országos hiánycikkek, másrészt azért, mert — vélik o Napsugárban — a jó hírük csak így erősödhet. Háromezer négyzetméter, két szinten — a területnagyság, amellyel gazdálkodhatnak: milyen osztályok legyenek, milyen legyen az eladótér és a rakterűiét közötti arány, ha egyszer bővíteni kellene a beyásórló- központot, hogyan csinálják L esem az érkező arcát. Egyöntetű a végeredmény: az idelátogatók szemében furcsa fény csillan. Talán a töménytelen arany reflexiója — próbálom magyarázni a jelenséget. Mert azt is mondják, hogy hazánk egy évi nemzeti jövedelmével fölérő kints van karnyújtásnyira tőlünk. Ezért tolón az áhitatos csönd . . . — Az esztergomi bazilikában különben sem szokás hangoskodni! — mondja Bakó Istvánná, törékeny terem-' őrünk. — Csak a Mátyás kálvária-millió dollárokat ér! Aztóri itt van ez a koronázási eskükeret. Román stílusú, igazgyönggyel, drágakővel kirakott magvar munka. A legtöbb magyar király erre tett esküt. . . — Melyik darab a legkedveltebb? — A salzburgi kehely. — S melyik a legújabb? — Ez az arannyal futtatott ezüstkehely. A monte-cassinoi bencések készítették 1980- ban, Geltért püspök ezredik születésnapjára kaptuk. Nézelődöm a bazilika páncélozott kincstárában, nem tehetek róla, újra meg újro a bölényszarv serlegnél kötök ki. Még Zsigmond király kapta ajándékba a német lovagrendtől. Annak idején borral töltve állt a királyi asztalon, később szentelt olajat tárol tok benne. S az egyházi kincstár legrégebbi darabját se hagyjuk ki: a több mint ezeréves, áttetsző Karol ing hegyikristály ritka, mindössze öt van belőle a földön. Elkóbul az ember ennyi érték láttán. Nem csoda, hogy éjjel-nappal többszörös biztonsággal őrzik ezt a termet. Májustól szeptemberig, főleg hét végén özönlenek ide a látogatók Számuk egy-egy szezonban eléri a 400 ezrét. — A legtöbben elfelejtik, hogy aranyat látnak. Inkább a művészi értéktől illetődnek meg ... — mondja búcsúzóul a teremőr. Igaz lenne? Lesem az érkezők arcát. Egy biztos, a szemük csillog . . . Mészáros István anélkül, hogy falakat kelljen megmozgatni. És 1982-ben 272 millió forintos forgalom. Lényegében négy osztály osztozik ezen: az ABC 60 milliójával a legdinamikusabban fejlődő részleg: a kultúrcikk- és illatszerosztály, a villamossági, jármű, műszaki áruféleségeket tartó részleg és az emeleten a ruházati cikkek. Ez utóbbiból kerül egyébként ki az összforgalom 55 százaléka. A Napsugárban a beszerzési forrósokat tekintve is építenek különleges földrajzi helyzetükre: o közúti és vasúti szállítási lehetőségek egyaránt kiválóak, gyakorlatilag mindenkit gyorsan elérnek,, mindenki gyorsan elér. heti őket. Építenek jó_kereske- dőgárdójukra is — évek óta ugyanazok az áruház vezető munkatársai —, akik széles körű kapcsolataik, kiváló áru- és piacismeretük révén gazdag választékot biztosítanak a Napsugár vásárlóinak. És néhány „fogás" is persze besegít. Ilyen például az ABC által üzemeltétett mozgó ABC: a környék összes, akármilyen apró kis településére is eliut a friss kenyér és a friss felvágott. Naponta háromszor töltik fel a buszt áruval. A másik: a használt kabátok, öltönyök becserélése. Élnek a lehetőséggel az emberek, másrészt az áruház vezetői több szociális és gyermekotthont tudnak így „felruházni", a megajándékozottak nem kis örömére. Legújabb próbálkozásuk: Napsugár üzemeltetésében február vége felé megnyílik Dombóváron a Kiskunhalasi Kötöttárugyár termékeit árusító bolt, de a készletet bemutató kis shop az áruházban lesz. És nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy Dombóváron von a Skála Rayon raktára: ha ez kivételezett helyzetet az integráció többi áruházával szemben nem is jelent, de a sak könnyebbséget eredményező közelséget mindenképpen kihasználják. hDn Egyszóval: több megyéből sok vásárlót fogadó Skála-Coop áruház a Napsugár, s az évek során egyenletesen emelkedő forgalomnak — különösen az ABC-ösztólyon — hovatovább határt szab a helyszűke. Ezért természetesen törik a fejüket a fejlesztés lehetőségein. Az egyik megoldás: úgy átszervezni a többi részleget — például kisebb szakboltok munkába állításával —, hogy az épületben maradóknak több hely jusson. Az azonban még csak a jövő ígérete, bár érdekében máris sokat tesznek, egyebek mellett o vásárlók „megkötésével". Ezt szolgálják különböző akcióik, amelyek közül most csak egyet említünk, mert ezt máshol nem hallottuk: helyben intézik az orvosi rendelvényre felírt „szemüvegügyeket", vagyis: vásárlójuk beadja a receptet, s megkapja a kész szemüveget. Nem rossz recept. . PLUSZ A FÖDIJ! © Mikor nyílt meg a Napsugár Áruház? © Mióta tagja a Skála- Coopnak? A válaszokat a Dunántúli Napló címére (Pécs, Hunyadi út 11., vagy Pf. 134 7601), szerdáig kérjük postára adni. A helyes megfejtők közül sorsoljuk o fődij — 1600 forint értékű vásárlási utalvány — nyertesét, februárban. Olvasónk, akit a képen bekarikáztunk, mától a Napsugár Áruház gondnokságán átveheti a 200 forintos vásárlási utalványt. művészvilágot: „...azok a százak, akik üzleti érzék híján, mégis fanatikus hittel lépnek a dobogóra, azok csendben hallgatnak!" írásunkra két különböző célú nyilatkozat érkezett, sok támogató vélemény melle^| Az egy mondatban érd^^Ej Magyar Színművészek Szövetségi gének ügyvezető titkára, Szűcs Miklós az alábbiakat írta szerkesztőségünknek, amit kérésére közlünk: * „Megdöbbenéssel olvastuk Földessy Dénes Som Lajos üzelmeivel kapcsolatos cikkét. Egyszerűen nem értjük, hogy egy ilyen jellegű, visszaélésekkel foglalkozó bűnügyi krónikába hogyan kerülhetett bele a Magyar Színházművészeti Szövetség és annak elnöksége. Annál is inkább, mert a Magyar Színházművészeti Szövetségnek semmi, de semmi köze nincsen Som Lajoshoz, sem együtteséhez. Az igazság kedvéért közölnünk kell, hogy a Magyar Színházművészeti Szövetség elnöksége sem őszszel, sem azóta a cikkben említett témát nem tárgyalt meg, mivel a szövetség elsősorban szakmai jellegű kérdésekkel, a színházak művészi problémáival foglalkozik. A cikkben róeg- lehetősen zavarosan kifejtett téma egyértelműen a szakszervezet hatáskörébe tartozna, de külön cikkben, és nem beépítve egy bírósági tudósításba. Nem tudjuk továbbá, hogy Földessy Dénes információit milyen forrásból szerezte be, hiszen egyetlen elnökségi ülésünkön sem vett részt, és szövetségünk egyik vezetője sem adott számára nyilatkozatot." írásunk azonban egybehangzó« azzal, hogy illetékes szervek előkészítik a művészeti élet és a szórakoztatóipar együttműködésének új rendjét. Ennek egyik illetékese Köves Tamás, a Zeneművészek Szakszervezetének politikai munkatársa a következőket válaszolta írásunkra : — Régóta és széles körben gond, hogy a jogszabályok nem segítik elő a valóban művészi értékű szórakoztatást, sőt a merev és felesleges jogszabályszerkezet révén nagy pénzért silány produkciók is születhetnek a pódiumokon. A jogszabályok a kezdő, de esetleg rövidesen nagy sikerű előadóknak alacsony, az idősebbeknek magas gázsit szabnak. Például az egykori Generál együttes rövid idő múlva sport- csarnokokat töltött meg, mégis fejenként és esténként 300 forintért játszottak. Ugyanakkor a mór „lefutott" énekesek, színészek, előadók a megnőtt gázsijukért hajlandók csak fellépni, holott népszerűségük mértéke már mélyen a fellépti díj mértéke alatt marad. Javaslatunk: meg kell szabni — akár már a kezdőknek is — egy igen magas felső határt, de hogy ezen belül kinek mennyit fizetnek, azt a közönség igénye, részvétele, vagyis a kereslet döntse el. Tény: a szórakoztató művészetben nincs biztosított havi fizetés, azt a fellépések dija helyettesíti. Ezért a szórakoztató művészek többségének keresete a művészvilág keresetének átlagát sem éri el. Ugyanakkor a hivatásos színházak tagjai, a biztosított, viszonylag jó havi fizetésük mellett is alkalmi fellépésekkel, „haknikkal" törekszenek jövedelmük további kiegészítésére. De ha például egy művész énekképesség híján is magas gázsit harcol ki, és alkalmi műsorában elegendő próba nélkül, jó szerkesztés helyett csupán „összedobott" produkcióval, néhány dalért ezer forintot is elkér, hát azt valóbon megakadályozzák majd. Fontos: egyre több új szervező iroda is „kalap alatti" szervezések ellen, az egészséges, nyílt verseny javára dolgozik maid. Aki olvasta az eredeti írást, a két nyilatkozat alapján gazdag képet kap a helyzetről. Földessy Dénes
