Dunántúli Napló, 1983. január (40. évfolyam, 1-30. szám)
1983-01-30 / 29. szám
1983. január 30., vasárnap Dunántúlt napló 3 Ismert technológia új alkalmazása Kitűnő bor gyenge mustból Lehetőség a gyümölcs megmentésére Enyhítheti a tárnlási gondokat A PMMF alkotógárdájának sikeres kísérlete K ülönleges illat-zamatanyago teszi versenyképessé a külpiacokon a magyar gyümölcsöt és bort. Csakhogy ... A must minősége évenként változó, s az alacsony cukorfoké szőlőléből gyenge bor lesz. Sebaj, gondoljuk — van elég „kaposvári”, egy kis feljavitás majd segít. Ám amit a kisgazda megtehet, a történelmi borvidékek gazdaságai, igy a tokaji Hegyalja Tsz sem engedheti meg magának. Nemcsak a borászati etikai szempontok, borai jó hírének kockáztatása, de az export veszélyeztetése miatt sem, A külföldi vevő ugyanis — például az NSZK-ban — laboratóriumi vizsgálatokkal rövid úton kimutatja, ha a bor cukrozott mustból készült. Ez esetben elmarad az üzletkötés. A tokajiak a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola Szilikát- és Vegyipari Intézetéhez fordultak segítségért, megoldást keresve gondjaikra. Az itt dolgozó alkotókollektíva ugyanis a vegyiparban ismert, úgynevezett filmbepárló technológia élelmiszeripari alkalmazásával foglalkozik. Az első ilyen készüléket a Magyar Tej- gazdasági Kísérleti Intézet pécsi intézetének megrendelésére készítették el. A napokban- az intézet hozzájárulásával- ezen a készüléken mustbe- párlási kísérletet végeztek a PMMF szakemberei.- Mire alkalmas a berendezés? — kérdeztük Kucsera Gyulái, a PMMF vegyipari gépészeti csoportvezetőjét.- Élelmiszerjellegű folyadékok víztartalmának csökkentésére, tehát besűrítésére.- Milyen eredménnyel járt a kísérlet?- A kísérlet biztató eredménnyel járt. Az első ütemben 20-ról 50-re, a második lépésben pedig 50-ről 80-ra sikerült növelni a must cukorfokát. Méznél sűrűbb folyadékot kaptunk, amely megőrizte az eredeti must színét, illatát, za- matát.- A konzerviparban számos besüritési eljárás bevált a gyakorlatban. Gondolok itt például a paradicsom besűrítésére. A lilmbepárlás miben különbözik lényegesen a konzervipari technológiáktól?- A döntő különbség, hogy itt a besűrítés mondhatni csak másodpercekig tart, viszonylag alacsony, 40-50 C fokon. Ä folyadékot vákuum alatti függőleges hengerbe vezetjük, amelynek fűtött falán millimé- ternyi vastagságban csorog le az anyag. Tehát rövid ideig érintkezik alacsony hőmérsékletű felülettel, s a vákuum hatására intenziven párolog. Ezért itt nem fordulhat elő kozmá- sodás, a folyadék értékes jellemzői nem változnak. A must például bármikor tetszés szerinti cukorfokra hígítható és használható fel borkészítésre.- Az említetteken kívül milyen más előnyökkel jár a lilmbepárlás?- Az általunk készített berendezés kis helyigényű, kíméletesen kezeli az anyagot és minden más besüritési eljárásnál magasabb koncentrációjú terméket eredményez. A be- párlás során a folyadék meny- nyisége negyedére—ötödére csökkenthető, igy bizonyos területeken enyhítheti a tárolási gondokat. Alkalmazása igen széles körben lehetséges, a tejtől a gyümölcslevekig.- Terveznek-e további berendezéseket?- Intézetünk az oktatással párhuzamosan kutató-fejlesztő munkát is végez. Megbízás esetén vállaljuk hasonló technológiák kidolgozását, berendezések tervezését, illetve kisebb gépegységek előállítását. Az ilyen külső megbízások, az élő és folyamatos ipari kapcsolat beépül oktató-nevelő munkánkba, egyik feltétele annak, hogy a hallgatókat napjaink valós műszaki problémáival ismertethessük meg és a legidőszerűbb feladatok megoldására készíthessük fel. * A mustbesűrítési kísérlet tehát biztató eredménnyel zárult. A szőlész-borász kutatót, dr. Diálási Lajost, a Villány-Me- csekaljai Borgazdasági Kombinát vezérigazgató-helyettesét kérdeztük meg, mi a véleménye az új eljárásról?- Örömmel kell üdvözölnünk minden olyan kezdeményezést, amelynek célja az értékmentés. Kincsünk nemcsak a szőlő, de az alma, barack, a kajszi és más gyümölcsök is. Megtermeljük, nagy költséggel betakarítjuk, tároljuk — aztán egy része veszendőbe megy. A tárolás nagy gond, különösen olyan esztendőben, mint a tavalyi, amikor roppant mennyiségű alma termett. (Egy főre 90 kiló jut.) Köztudott, a gyümölcs nagy százalékban tartalmaz vizet, tárolásnál a hely túlnyomó részét víz foglalja el. Fontos lenne a racionális tárolás, hogy a termelési csúcsidő- szakból átmentsük, megmentsük a gyümölcsöt úgy, hogy az megőrizze eredeti minőségét, illatát, zamatát. Ha ez a2 új eljárás valóban gazdaságos lehetőség erre és szakmailag is előbbre vivő, a gazdaságoknak feltétlenül érdemes figyelniük ró. W. M. r Uj bazaltgyapot- gyár Tapolcán Nyugdíjas-találkozón döntöttek 4 Mit akarnak a kishárságyiak? Mgekezdték a gépek, berendezések szerelését az új tapolcai bazaltgyapot-gyárban, ezzel utolsó szakaszához érkezett az egymilliárd forintos beruházás. Svéd tetfinológiával és nagyrészt ugyancsak svéd gépekkel gyártják majd az értékes szigetelőanyagot, amely iránt a kereslet — az új hőszigetelési szabványok életbelépésével — egyre nő. A tervek sze. fint az új üzemben évi 18 ezer tonna bazaltgyapotot készítenek. Ez a korábbinál nagyobb A bérelt pécsi ostyasütő üzem tapasztalatai adták a Pécsvá- radi ÁFÉSZ vezetőségének az ötletet, hogy saját beruházásában, a saját portájukon létesítsenek ostyasütő üzemet. Az utóbbi néhány év kellemetlen „hagyománya”, hogy az áfész ipari tevékenysége — rajtuk kívül álló okok miatt — sorozatosan megbukott, nem szegte kedvüket. (Elhalt a nyomdai- grafikai tevékenység, a mű- anyagcsónak-gyártás, az elekt- -rancső-szerelés, a polipropilén m űa nyög -zsákok konfekci o n á Iá. sa — ezt most újra kezdik, megküzdve az elveszejtett piacért —, a perforált zsugorfóliagyártás.) — Biztonságra törekedtünk, amikor belevágtunk az ostyasütésbe, saját üzemünkben — mondja a Pécsváradi ÁFÉSZ elnöke, Molnár János. — Felmértük, hogy nagyon sok az ellátatlan terület, így hosszú távra is biztos a piacunk. Tavaly kezdtük az ostyagyártást a satérfogatsúlyú, jobb hő- és hang- szigetelést is eredményez, A beruházás munkálataira gazdasági társulás formájában vállalkozott a Veszprém megyei Állami Építőipari Vállalat, az Egyesült Izzó, a Szilikátipari Tér. vező Intézet és az Épületberuházási Vállalat; a tervek szerint az új gyárat ez év végén teljesen készen adják át a megrendelő Könnyűbeton és Szigetelőanyagipari Vállalatnak, de az első üzemi próbákra már májusban sor kerül. ját üzemünkben és hamarosan kiderült, hogy a kereskedelmi vállalatok dupláját kérik annak, amit mi gyártani tudunk. Tejlát bővítenünk kellett.. . Az alapüzemet meglévő épületben hozták létre tavaly mintegy 400. ezer forintos beruházásban, azt most megtoldottak saját erőből 1,6 millió forintért. Február elején indul az új üzemrész is. Ez évben 160 tonna ostyát küldenek a megrendelőiknek 9,3 millió forint értékben. Fő termékük a sajtos ropogós — ez majd kétharmadát teszi ki az összes termelésnek —, kedvelt a paprikás és a köményes ízesítésű. Kakas Sándor ipari osztályve- zetű kalauzol az ostyaüzembe, ahol a régiben és az új részben is 20—20 pb-gázzal fűtött sütőlap ad munkát 14, az' új üzem indulásával már 26 lánynak, asszonynak. A melegben szapora munka folyik. A Magyar Jánosné keverte — ez a legfontosabb művelet — tésztát nyoLehettek vagy 150-en az egykori Zichy-kastély nagytermében. A kishárságyiak házigazdaként üdvözölték a szomszédos településekről érkező nyugdíjasokat. A vendéglátók — a szigetvári Állami Gazdaság, a mozsgói Zrínyi Termelőszövetkezet, a somogyhárságyi Közös Községi Tanács — ezúttal is megbízhatóan gondoskodtak mózsákocskákbaí töltik, a sütő- fapra villámgyorsan hat tészta „pöttyöt" nyomnak, lecsukják a sütőlap fedelét és 45—50 másodperc alatt ropogósra sül az ostya. A kész terméket mérik, csomagolják — és már szállíthatják is. Hajtani kell. A lesütött kilók alapján vastagszik a boríték. A havi jövedelmük átlagosan 3500—4000 forint között mozog. — Hová szállítanak? — kérdem az osztályvezetőt. — A Mecsek és a Somogy Fűszert veszi át ostyáinkat és látja el Baranya, Tolna és Somogy megyét. A szállítási költ. ségeink csökkentésére tervezzük, hogy a budapesti Skálának adnánk el ostyáink zömét, egy tételben, így nem kellene terítenünk. Ügy is hetente hozunk teherautóval Dexion-Salgó-ele- meket Budapestről, fölfelé mindig beférne az ostya is. M. L. arról, hogy az autóbuszok mindenkivel időben érkezzenek a megbeszélt találkozóra. Nem ez volt az első olyan nyugdíjas-összejövetel Kishár- sógyon, ahol az egykori nagyrészt szövetkezeti és gazdasági dolgozók fehér asztalnál, vacsora utáni zeneszó mellett, jó hangulatban beszélgethettek hajdani közös élményeikről, mostani mindennapjaikról. A legutóbbi, a januárTtalálkozó azonban mégis eltért az eddigiektől. ünnepélyesebben hangzottak az idős embereket köszöntő szavak, mindenki örömére a szokottnál hosszabb műsorral szerepeltek az általános iskolások és az első sorokban ott ültek a felsőszent- mártoni vendégek, akiket azzal a nem titkolt szándékkal hívtak maguk közé a helybeliek, hogy meséljenek nekik: hogy telnek a napok egy öregek napközi otthonában? Egy korábbani (decemberi) nyugdíjas-találkozót követően gyorsan jött a legutóbbi, a januári, de erre nagyon is kézenfekvő magyarázatuk van a kishárságyiaknak, somogyhár- sógyiaknak, vásárosbéciek- nek, magyarlukafaiaknak, diós- pusztaiaknak és antalfaluiak- nak: együtt és gyorsan akartak határozni arról, hogy legyen-e öregek napközi otthona a környéken élő idős embereknek. Hogy ki és mikor fogalmazta meg először ezt a kívánságot, már nem tudni, talán nem is fontos, de az igen, hogy a kör. zet orvosa, dr. Kutnyánszky Valéria és a helyi Vöröskereszt szervezet felkarolta az ötletet, s egy idő óta közösen érdeklődnek arról, hogy ki hogyan fogadná ezt az intézményt, lennének-e segítőik, akik támogatásával létrehozhatnák az otthont? Az első és legfontosabb kérdésre a találkozón egyértelmű választ kaptak. Az idősek örülnének, ha lenne egy olyan közös otthonuk, ahol napközben összejöhetnének, ahol gondoskodnának róluk, ahol szórakoztató időtöltést szerveznének számukra. A második kérdésre ezen a találkozón nem kaptak, de nem is vártak választ. Bíznak a megyei egészségügyi és a helyi tanácsi vezetés jó szándékú figyelmében, a Szigetvári Állami Gazdaság és a mozsgói termelőszövetkezet további támogatásában. Tisztában vannak azzal, hogy mindez nem megy egyik napról a másikra, s hogy az anyagiak mellett egyéb feltételei is vannak egy ilyen intézmény létrehozásának. De nem is azt várják, hogy mindezt készen és azonnal megkapják. Kezdeményeznek, szerveznek, jó célért akarnak közös erővel cselekedni. S épp ez az, amiért érdemes rájuk figyelni és a lehetőségekhez mérten céljukat támogatni. T. É. Üj üzemrésszel kétszeres termelés 160 tonna ostyát sütnek Pécsváradon Az áfész termelési és piaci biztonsága A görcsönyi Pelikán bábegyüttes marionettjei Bábosok, vers- és prózamondók a zsűri előtt A Ki mit tud? Pécs városi válogató versenyének tegnapi fordulójában a városban és a városkörnyéken működő bábcsoportok, szám szerint három, továbbá a vers. és prózamondók mutatkoztak be a zsűri előtt. Elsőnek a Görcsönyi Nevelési Központ Gyenis Lajosné vezette Pelikán-bábcsoportjá- nak marionettprogramját láttuk. Cigánytáncot, orosz és afrikai néger táncot játszottak bábúikkal. A háborúellenes produkciójával szereplő Viking- csoportot a Kaposvári Ruhagyár pécsi telepének kiszesei alkotják, vezetőjük Komor László. Egy baráti kör, pontosabban két házaspár alkotja és Siklósi Gábor vezeti a Figu- rina-bábcsoportot, mely Cipők címen mutatott be egy játékot. Kós Lajos, a Pécsi Nemzeti Színház Bóbita Bábszínházának igazgatója értékelte a bábosok műsorát, s látta el szakmai tanácsokkal a csoportok vezetőit. Mintegy huszonöt fiatal, főként nők jelentkeztek vers- és prózamondással. Főiskolások, gimnáziumi, szakközépiskolai tanulók és dolgozók. Irodalmi színpadok idén nem neveztek a Ki mit tud?-ra, ami a műfaj iránt megcsappant érdeklődéssel éppúgy magyarázható, mint azzal, hogy a szemlén résztvevők maximális létszáma egy produkcióban hat fő lehet, öröm, hogy ennyien vállalkoztak versek, prózai művek megtanulására, a továbbjutásra azonban csak keveseknek lehet reménye. G. O. Cipők — a Figura-bábcsoport produkciója
