Dunántúli Napló, 1983. január (40. évfolyam, 1-30. szám)

1983-01-29 / 28. szám

Szombati interjú dr. Szabó Imre ipari miniszterhelyettessel Életszínvonalunk hátterében jelentős szerepet tölt be a könnyűipar. A megpróbáltatá­sokkal teli új gazdasági hely­zetben a kiegyensúlyozott bel­földi ellátás, a fogyasztói igé­nyek kielégítése mellett azon­ban exportfeladatait is meg kell valósítania az ágazatnak, a mind jobban beszűkülő értéke­sítési lehetőségek ellenére. — Az új világgazdasági helyzet külföldön és itthon is arra készteti a könnyűipart, hogy szembenézzen a piaci kihívásokkal. Az 1983. évi prognózis stagnálást, egészen mérsékelt keresletet jelez. En­nek ellenére, hogyan tud helytállni az ágazat az ex­port- és a belkereskedelmi értékesítésben? — A világgazdasági helyzet a könnyűipar számára is ked­vezőtlenül változott. Exportunk olyan országokba irányul, ahol csökken a kereslet, erősödik az eladók versenye. A feltéte­lek nehezebbé váltak. Ez a ten­dencia már két éve tart, és 1983. évre sem számíthatunk számottevő javulásra. A piaci kihivásokkal szemben nem ,,visszavonuló” stratégiát vá­lasztunk, hanem az új piaci helyzetnek megfelelő módszerek­kel élünk. Növelni kívánjuk ter­mékeink exportját, amit első­sorban termékeink színvonalá­nak, versenyképességének javi. tásával és sokkal jobb piaci munkával kell elérnünk. Gyártmányfejlesztésünkben, terméktervezésünkben az egyes külpiacok, vevők igényeihez az eddiginél jobban és főleg gyor­sabban, rugalmasabban kell al­kalmazkodnunk. Közelebb kívá­nunk kerülni a vevőkhöz, ebben vállalataink kereskedelmi mun­kájuk javítására már eddig is szómos intézkedést tettek. Több vállalat önálló külkereskedelmi jogot kért és kapott, mások a külkereskedelmi vállalatokkal szorosabb, közös érdekeltségen alapuló együttműködési formá­kat alakítottak ki. Vállalataink sokat tehetnek és tesznek ver­senyképességük növeléséért a költségek csökkentésével is. Fo­lyamatban van a vállalatok bel­ső irányítási és érdekeltségi rendszerének továbbfejlesztése, amely növelni fogja rugalmas­ságukat, alkalmazkodóképessé­güket. Hasonló piaci „kihívással'' találkozunk belföldön is. A ma­gyar könnyűipar adja a hazai ellátás mintegy 85 százalékát, ami azt is jelenti, hogy a la­kosság nem, kor, jövedelem összetételét, divatérzékenységét figyelembe vevő választékot és méretrendszert kell biztosítania. Ez nem könnyű feladat. Törek­vésünk, hogy itt is közelebb ke­rüljünk a fogyasztóhoz: a köz­vetlen kiskereskedelmi értéke­sítés részaránya jelenleg 27 szá­zalék, amelyet még növelhet­nek tartok. Vállalataink bővítik saját üzlethálózatukat. A ruhá­zati iparban a méretrendszer korszerűsítésével szeretnénk el­érni, hogy minél többen tud­ják a gyárak, vállalatok termé­keit vásárolni. Bútoriparunk az elemes és kisbútorok választé­kának bővítését tervezi. — Milyen intézkedéseket tesznek, hogy a ruházati, a bőr, a cipő és a bútor im­portcikkek esetleges csökke­nésével is divatos, jó minősé­gű, korszerű hazai termékek kerüljenek az üzletekbe, s ne szűküljön a választék? — Már oz idén több, íöleg textil- és kötőipari vállalatunk vállalkozott arra, hogy import­pótló, divatos, jó minőségű ha­zai terméket kínáljon a belke­reskedelemnek. Ezt a munkát jelentős eredményt ért el oz alacsony minőségű pamutok és a keletkező saját hulladék fo­nodái felhasználásában. A kö­tőiparban a korszerűbb szabá- szati eljárások bevezetése je­lentősen csökkenteni fogja a hulladékot. A vállalatok közötti szorosabb együttműködéssel kí­vánjuk hasznosítani a maradék­fonalat. Pamut, és gyapjúfona­lakból a hazai kapacitások jobb kihasználásával, a termelés nö­velésével tudunk importot kivál­tani. Felülvizsgáljuk a jelenleg érvényben lévő szabványainkat, óbból a szempontból, hogy összhangbon vannak-e a kész­Nagy teljesítményű gépekkel vasalják a szövet télikabátokat a Május 1. Ruhagyár komlói gyáregységében. Lauter László felvétele még szélesíteni kell. Több kez­deményezést várok e téren a termelő vállalatoktól: növeljék ajánlataikat a kereskedelmi vállalatoknál, mert a mainál sokkal erőteljesebb piacszervező tevékenységre van szükség. — A korlátozott importlehe­tőségek idején a devizaigé­nyes alapanyagok helyett a könnyűipar milyen változtatá­sokat tervez: az anyagfel­használásban, a termékszer­kezet- módositásban? — A kc-nyűipar az import­igényes szakmákhoz tartozik, ezért kiemelt jelentőségűnek tartjuk azokat az intézkedése­ket, amelyek az import-nyers­anyag felhasználását csökkent- hetik. Ezek több irányúak. Cé­lunk az itthon előállított nyers­anyagok — a len, a kender, a gyapjú, a nyersbőr, a vegyiszá. lak — nagyobb mértékű fel- használása, e feltételek meg­teremtése. Az anyaggazdálko­dási akcióprogram keretében konkrét feladatsorozatot dolgoz­tunk ki az érintett vállalatok­kal együtt a fajlagos anyagfel. használás csökkentésére, az anyagkihozatal javítására, a másodlagos nyersanyag és a hulladék hasznosítására. A pa­mutipar — a szükséges fejlesz­tések megvalósítása után — áru minőségi követelményeivel, nem tartalmaznak-e indokolat­lan, túlzott előírásokat, amelyek pazarló anyagfelhasználást okoznak. A papír- és nyomda­ipar összehangolt együttes munkája, a papír súlyának csökkentése kedvezően hatott az importköltségek alakulásá­ra. Itt még további megtakarí­tási lehetőségek rejlenek. A felsoroltak csak példasze­rűen iUúsztrálják azt a sokirá­nyú intézkedéssorozatot, ame­lyet részletes anyagtakarékossá­gi akcióprogramunk tartalmaz. Végrehajtását szervezzük és fo. lyamatosan ellenőrizzük. — Évről évre csökken az ágazat munkaerőállománya. Bár az utóbbi időben javult a szervezettség, a jobb szer­vezéssel pótolni tudják-e a hiányzó munkáskezeket? — Az ágazat létszáma éven­ként 2,5—3 százalékkal, mint­egy 10 ezer dolgozóval csökken. A létszámfogyás nem egyfor­mán érinti a szakágazatokat, vállalatokat, munkaköröket. Év. ről évre kevesebb a közvetlen termelő, gépeket kiszolgáló munkáskéz, s ezt csak szerve­zéssel tudjuk ellensúlyozni. E felismerés volt az indítéka a több éve megkezdett üzem- és munkaszervezésnek, a korszerű szervezési módszerek bevezeté­sének. A fonodákban, a szövő- dékben — a szervezés eredmé­nyeként — 13—60 százalékkal növekedett a gépek mellett dol­gozók munkatermelékenysége, javult a minőség, jöbb, gazda­ságosabb lett az anyagfelhasz­nálás, az anyagkihozatal. A textiláruipar húsz vállalatából tizennégy vállalat harmichárom gyárában megvalósult, illetye folyamatban van a nogyobb je. lentőségű üzem- és munkaszer­vezés. Kiemelkedő eredményt értek el a pamutipari vállala­tok, néhány gyapjúipari válla­lat (a Richards, a Magyar Posztógyár, a Finomposztó Vál­lalat), továbbá a Lenfonó és Szövőipari Vállalat. A textilru­házati ipar évek óta élen jár a szervezési munkában, a felügye­leti vállalatok szinte mindegyike sikeres üzem- és munkaszerve­zést hajtott végre, s ezzel fő­leg a varrodai tartalékok feltá­rásában, hasznosításában ho­zott eredményt. Jövőre is a gyártás-előkészitő és -befejező tevékenység szervezését tartjuk feladatunknak, amely a terme, lékenység növelése mellett anyagmegtakarítást is eredmé­nyez. Fontosnak tartom a már be­vált szervezési módszerek szer­vezett átvételét, adaptációját, az e munkában nagy gyakorla­tot szerzett szakemberek, mér­nökök tapasztalatainak igény- bevételével. Atütőbb eredményt akarunk elérni tc-bb szakágaza­tunkban is. — Milyen beruházási le­hetőségei vannak az ágazat­nak 1985-ig? — Az ágazatban a IV. és V. ötéves tervidőszakban — min­den korábbi fejlesztést jelentő­sen meghaladó — rekonstruk­ció valósult meg. A jelenlegi helyzetben szerintem elsősor­ban nem a további fejlesztés­ben, berüházásban kell keres­nünk a megoldást, hanem ab­ban, hogy a meglevő, korsze­rűsítésből fakadó ’kapacitása­ink jobban hasznosuljanak ter­melési és gyártmánystrüktúránk alakításában. Beruházási lehe. tőségeink némileg csökkennek, de még mindig jelentős az a pénzösszeg, amit egy-egy év­ben beruházásra tölthetünk. A következő évekre nem a nagy fejlesztések, hanem az export- versenyképességet javító, anyag- és energiamegtakarító, a má­sodlagos és a hulladékhaszno­sítást elősegítő kisebb fejlesz­tésekre nyílik lehetősig. Csak jól megalapozott, a népgazdasági célokat szolgáló és eredményt ígérő fejlesztéssel lehet a versenyben részt venni. Ez lehetővé teszi a nemzetkö­zi piacokon kedvezően értéke­síthető termékek gazdaságos előállítását. Úgy vélem, az el­mondottak érzékeltetik a köny- nyűipar teendőit az elkövetkező években. Horváth Anita Baranya hat napja A héten egy tanácskozáson vettem részt, mely áttekintet­te a Magyar Ellenállók és An­tifasiszták Szövetsége újjáala­kulása utáni helyzetet me. gyénkben örvendetes, hogy elég szép- számban kérték a megújuló szövetségbe felvéte­lüket a megyénkből is. Báto­rítást érezvén, hogy megérde­melt helyük van e tiszteletre méltó szervezet tagjai sorá­ban. A felvételi kérelmek el­bírálása most van az orszá­gos vezetőség előtt, s közel­jövőben az újonnan felvet­tek is megkapják tagsági iga­zolványaikat. Óhatatlanul a szervezeti kérdések mellett sok olyan problémával is foglalkozott a tanácskozás, mely a megyé­ben lévő ellenállók, antifa­siszták életkörülményeit, hely­zetét érintették. Természetes körülmény, hogy e tiszteletre méltó emberek egyre időseb­bek lesznek, ezzel, együttjár, hogy egészségük megromlik, mind nehezebben képesek ak­tív munkavállalásra, közéleti tevékenységre, s sajnos ritkul, nak soraik az elhalálozások­kal. Csak a szervezet újjáala­kulása óta a megyében né­gyen távozik közülük az élők sorából Megfogalmazódott az a fontos tanulság, hogy ezek az emberek nemcsak megkülön­böztetett tiszteletet, bánás­módot, szociális körülménye­ikkel való fokozott figyelmet érdemelnek, hanem olyan szellemi és történeti értékek hordozói, mélyet jobban le­hetne hasznosítani a hazafi­as és honvédelmi nekelő mun­ka segítése érdekében, külö­nösen a fiatalok körében. Kétségtelen hogy egy-egy munkásmozgalmi ünnepünkre meghívjuk őket, képviselőik ott ülnek az elnökségekben, — noha 'itt is van még mit tenni, mert van akikről elfe­ledkeznek időnként. Párttag­ságuk, születésük jelesebb év­fordulóin köszöntik őket. A KISZ a forradalmi ifjúsági na­pok keretében több nemzedé­ki találkozót szervez bevoná­sukkal. Az úttörők gyakran hívják még néhányukat be­szélgetésekre. Mégis ez a kapcsolatteremtés nem folya­matos, nem teszi teljessé a lehetőségek kihasználását. Ta­lán több figyelmet lehetne és kellene fordítani emlékeik egybegyűjtésére, lejegyzésé­re, a rendelkezésükre álló dokumentumok, tárgyi emlé­kek megőrzésére Még akkor is, ha életükben ragaszkod­nak ezekhez, nem szívesen válnak meg tőlük. Talán egy. szer egy nagyon értékes ki-- állításon találkozhatnak ezek­kel az emlékekkel az érdek­lődők. Sok hasonlót láttam testvérmegyéinkben, Lvovban, Szlivenben. A szervezet megyei tevé­kenysége társadalmi keretek között folyik, önzetlenül, el­lenszolgáltatás nélkül végzi néhány idős elvtársunk az ad­minisztrációval, a társakkal való törődést. Ez a néhány ember is megérdemli, hogy a mozgalmi szervék támogas­sák igen fontos tevékenysé­gükben. Mitzki Ervin Pécsett nyolcvanon jelentkeztek Kisiparosok a belváros rekonstrukciójáért Több mint nyolcvan mester­ember jelentkezett a pécsi KlOSZ-nál, kőművesek, villany- szerelők, vízvezeték- és közpon­tifűtés-szerelők, burkolok, ácsok, tetőfedők, akik munkát vállalnak a pécsi belváros fel­újításában. A KIOSZ megküld­te a jelentkezők névsorát a ki­vitelező vállalatoknak, s egy­ben vállalkozott a koordináció­ra a megrendelők és munka- vállalók között. Az UNIBER a héten meg­hívta a belvárosi rekonstruk­ción dolgozó cégek — Bara­nya megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő, Pécsi Épitő és Tata­rozó Vállalat, a Pécsi Építő Szövetkezet, valamint a PIK — képviselőit, közösen döntsenek arról, hogyan kívánják felhasz­nálni ezt a lehetőséget. No­vemberben már tanácskoztak a kisiparosok foglalkoztatósáról az érdekeltek, ám a munkavál­lalók oldaláról nézve kévés sikerrel, hiszen nem követték üzletek, vagy csak egy-egy megbízás az akkori megbeszé­lést. A második forduló már konkrét üzleteket ígér... A kivitelező vállalatok meg­állapodtak abban, hogy feb­ruár elején elkészítik részletes terveiket, amelyekben azt is fel­tüntetik, hol, milyen munkák­ban szeretnének kisiparosokat alkalmazni. A Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat már ki is küldte a meghívókat a kő­művesmestereknek, akikkel a munkaterületeken beszélik meg két hét múlva, hogy milyen megbízásokat ajánlanak fel a vállalkozóknak. A Pécsi Építő és Tatarozó Vállalat pedig pá­lyázatokat hirdet meg egy-egy házban, vagy utcában végzen­dő munkára a különböző szak­mákat képyiselő jelentkezők, nek. A vállalatok szívesen adná­nak munkát a mesteremberek­nek úgy, hogy kapnak egy épü­letet, és a szakmabeliek el­osztják maguk között a mun­kát, hiszen így csinálták ezt annak előtte az építőmesterek is. Csakhogy, a mostani jog­szabályok ezt nem teszik lehe­tővé. Pedig megkönnyítené a megbízók tevékenységét, nem kellene szétszórni erőiket, s egyszerűbb lenne a kisiparo­soknak is a végzett munka ér­tékelése, díjazása. Ma alvállal­kozóként, vagy bérmunkában vállalhatnak munkát a vállala­toknál, igaz, így nem hárul rójuk az anyagbeszerzés, gépellátás, szervezés gondja. Ami kedvező számukra, a Pénzügyminiszté­rium tavaly szeptemberben ho­zott rendelkezése értelmében, azok, akik a történelmi belvá­ros rekonstrukciójában vállal­nak munkát, jelentős adóked­vezményben részesülnek. Mindenesetre vannak vállal­kozók és a kivitelezők is készek a megbízásra, csak egyeztet­niük kell terveiket, elképzelé­seiket, s megindulhat az üzlet. G. M. Befejeződött Harkányban a szójatanácskozás A féhérjeprogromban külö­nös szerepet játszó szója ter­mesztésével jelentős tőkés im­portot tudunk megtakarítani, így érthető, hogy a hazai szója- termesztés mezőgazdaságunk mennyire fontos feladata. Csü­törtökön kezdődött a kétnapos szójatanácskozás Harkányban, az állami gazdaságok oktatási székházában és üdülőjében. Kétszáz hazai szakember mel­lett jugoszláv és szlovák szak­emberek is kicserélték tapasz­talataikat a szója nemesítése, nagyüzemi termesztése, növény- védelme és felhasználása tár­gyában. A tegnapi záró napon a szója táplálkozásbiológia; je­lentőségéről tartott előadást dr. Mózsik Gyula egyetemi docens, o hüvelyes abraknövények ter­melésfejlesztésének szükséges­ségéről beszélt dr. Kralovánsz- ky U. Pál, az OMFB Fehérje Program Iroda főosztályvezető­je, a jugoszláviai szójatermesz- tés tapasztalatait prof. dr. Bog­dán Belie egyetemi tanár fog­lalta össze, míg a becseji „So- japrotekt" humán szójafeldol- gozó üzemről Igor Smoje fő­mérnök tartott előadást. Szlovákiai építők dolgoznak Pécsett Szakemberhiánnyal küzd a Pécsi Épitő- és Tatarozó Válla­lat már évék óta. Ügy tűnik, alaptalan volt az az országszer­te tapasztalható optimizmus, amellyel az épületfenntartást végző cégek néztek az építő­ipari beruházások csökkentése elé A felszabadult munkaerő ugyanis nem ide vándorolt. Kapva kapott ezért a pécsi vál­lalat a TESCO ajánlatán, hogy szlovákiai építőket alkalmazhat­nak a belvárosi rekonstrukciós munkálatokhoz. A tizenhat fős brigád január 3-án érkezett meg Pécsre és hamarosan munkába állt. Veze­tőjükkel, Neszméry Tiborral, a Déryné u. 12-ben beszélgettünk. Jelenleg itt dolgoznak. — A brigád zöme Nyitra kör­nyéki szlovák ’ fiatalember, hár­man vagyunk magyarok — kezdte a bemutatkozást. A TES­CO és a szlovák Politechna cég egyezménye alapján ősszel jöt. tünk át dolgozni Gyömrőre. Itt, Pécsen egy évre kötöttünk szer­ződést. Öten kőművesmunkát végeznek, a többiek segédmun­kát, mert erre van szükség. — Hogy vannak megeléged­ve az ellátással? — A koszt nagyon jó, bősé­ges . . . — A szállásuk pedig hama­rosan változni fog — veszi át a szót Steiber Tibor, a vállalat részéről melléjük rendelt érdek- képviselő — Most az építők munkásszállásán laknak, de néhány hét múlva lakásokba költöznek, mert a szállón má­soknak kell a hely. Márciusban még tizenöten csatlakoznak hozzájuk Szlová­kiából. — Mennyi időnként tudnak hazajárni? — Általában havonta egy­szer, mert hosszú az út és drá­ga az útiköltség — mondja Neszméry Tibor. — Egy szom­batot ledolgozunk azért, hogy amikor hazautazunk, már csü­törtökön elindulhassunk. Egyéb­ként pedig moziba járunk, strandolunk a Hullámban, egy. szóval nem unatkozunk munka­idő után. Vannak már baráta­ink is Pécsett. H. J. HÉTVÉGE 3. II könnyűipar és a piac

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom