Dunántúli Napló, 1983. január (40. évfolyam, 1-30. szám)

1983-01-22 / 21. szám

Ilonka néni, o helyi népfront elnöke osszon elnyúló kis telepü- I lés Mórok, Villánytől mintegy 6—7 kilométerré, szelíd síkságon, elfogadható jó úttal és buszjárattal. A vasút­állomáshoz közelebb eső falu- részt valamikor „Bajertondrtak" nevezték, később Hercegmár. ton néven szerepelt hivatalos papírokon, de a helybéliek „Pá- jer”-nek is becézik, vagy Mórok ll.-nek. A falu másik végén a buszforduló hurokjában áll egy Szentháromság-szobor, ala­csony vasráccsal keritve, a ta­lapzaton ez a felirat áll! — leg­alább is amennyire a ko­pott betűkből kivehető: „Er­neuert durch der Kultus ge­meinde Jahr 1922”, vagy­is a hitközség -* által felál­lítva 1922-ben. A templom 1881-ben épült, de természete­sen Mórok mór akkor létezett, csak éppen a Szentháromság- szobortól vagy másfél kilomé­ternyire egy kis dombon „Ma­roknyi házcsoport", „maroknyi falu", „Marok", — „Mórok .. — feltételezések szerint így kapta nevét. Az eredeti Mó­rok megszűnt, a házak össze­omlottak, belesüppedtek a földbe, az emberek közelebb költöztek a hajdani postaút- hoz. amely Villányba vezet be. A villányi tanácson koptom néhány adatot, miszerint 1982 januáriában még 698 lakót számoltok, a pillanatnyi lélek- szám 669 fő. A csökkenés ab­ból származott, hogy a múlt évben négy halottja volt a fa­lunak, vagy huszonötén pedig elköltöztek Villányba vogy Sik­lósra. Ez statisztika. Mert a mó­rokiak azt mondják — ennek ellenére —. hogy az elvándor­lás mintha megszűnőben lenne. Molnámé — ozaz Ilonka né­ni, a napközi élelmezési veze­tőié. aki amint népfrontos so­kat foglalkozik a község köz­ügyéivel — múltkor összeszá­molta nogy jóból a személy­autók számát: több mint negy­ven. — Ez az egyik, ami vissza­fogja a fiatalokat. Nincs tá­volság ha van autó. Még a lakásgondokat is könnyebben megoldják, itt marodnak Az öreg házakat bővítik, átalakít­ják, fürdőszobával, sőt sokhe­lyütt központi fűtéssel. És hát nézze, — gazdálkodni is fe­het. Ez a másik. Molnámé — azaz Ilonka né- 13 sertés, 50 tojótyúk 20 kacsa és néhány gyöngytyúk. És da­rabka szőlő. Meg konyhakert. Egyébként: Szabó Antal iskola­igazgató mondja, hogy a tanu­lók az iskola tulajdonában lé­vő 100 néqyszögölnyi parcel­lán tanulják meg a konyhaker­ti növények termesztését. Ez a 6. HÉTVÉGE lényeg, hogy már gyerekkor­ban ismerkednek a növénykul­túrával A termés persze a nap­közi konyhájára kerül. Ilonka néni férje MÁV dol­gozó, Árpád nevű fia még nőt­len, és a Bályi Kombinátnál autószerelő, Zoltán fia nős. felesége Siklósra jár irodába. Két unoka, egy lány és egy fiú. A családnak van egy autó­ja —■, a gyerekek közösen használják — a második kocsi­ra már befizettek. —• Együtt élünk, egy fedél olatt... — Minden torzsalkodás nél­kül? — Minden torzsalkodás nél­kül. Én annyira szeretem a menyemet, hogy — mH mond­jak? — Szinte o barátnőm. A házunk eléggé szűkös, de rövi­desen építkezünk. A „menzán" dolgozik egy fiatolaSszony: Mim Istvánná, született Kovács Ilona, férje Villányban a MÁV-nál von al­kalmazásban, a 14 esztendős Bernadett még iskolás, 16 esz­tendős fiúk asztalos szakmát ta­nul. Hogy miért tüntettem fel Mimné lánykori nevét? A ké­zilabda hívei talán még emlé­keznek erre oz összeállításra: „Burai Júlia, Szakai Kati, Wenz- ler Teréz, Kovács liona, Hor­váth Erzsi, Szolaki Gizi, Pász­tor Erzsi __" Ennek a kis köz­s égnek pői kézi labdocsa pata országos hírű volt. a tabellán előkelő helyet foglaltak él. Az okkori iskolaigazgató, Bóra Fe­renc lelkes irányítása mellett. — Mikor is? — A hatvanas évek első fe­lében — mondja Kovács Mono. — Nagyszerű kis csapatunk volt, de aztán kinőttünk belő. le. a tanár úr is elköltözött, utánpótlás nem akadt. — Szép idők voltak. — És a moi fiatailók? Erről mór Szabó Antallal be­szélgetünk. — Megváltoztak az életvi­szonyok, természetesen pozitív irányban: a fiatalok bejárnak iskolákba, szabod idejükben ko­csiba ülnek, s itthon nincs is sem helyiség, sem program, ami lekötné őket. A szokásos bálokra még eljönnek de már inkább diszkóba jómok. És az az igazság, hogy az általá­nos iskola után tanítványaink zöme tovább tanul, középisko­lákban és hót sokan tervezik a főiskolát, egyetemet A tanulás sok időt igényel.. * Közben az asszonyokkal — a két Ilonkával — sorolják, hogy a hajdani mároki kisdiá­kok közül kik mire vitték? Hj. Obert János diplomata Szov­jetunióban, Schal Antal szintén, de Párizsban aztán dr. Pe­reszlényi László egy kórház nő­gyógyász főorvosa, dr. Hitd Márta tanársegéd egy intéz­ménynél, dr. Wunderlich Mag­da Pécsett dolgozik, Schubert Magda még egyetemre jár, Brun József Pécsett vállalati igazgató. Brun Sebestyénék — mond­juk így, hogy az „öreg Mórok” — közepe táján laknak, már egy szárnnyal megtoldott át­alakított hajdani paraszthóz- ban. A betonjórdás, füves, dísz­cserjés udvort hátul gazdasági épület zárja te, balról a ga­rázs egy Polski Fiattal. A kocsi Ferencé, ak; Pécsett szövetke­zeti dolgozó, de nem a Fiattal jár be, hanem biciklivel az ál­lomásig, onnét vonattal. — Láttam ott vagy horminc biciklit — mondom neki. — Ez a szakos. És persze ol­csó Elég messze van ide az állomás, ott lánccal mindenki odoköti saját bringáját a kor­láthoz, este megtalálják. Tímea lányuk Pécsett, a Ko- maravban érettségi előtt áll, egyetemen szeretne továbbta­nulni. Róbert fiúk nyolcadikos a móroki iskolában. Brun Fe­renc felesége. Marika mondja: — Óvoda kellene Móroknak. A kicsinyeket bajos busszal utaztatni Villányba. Sok asszony azért marod otthon, mert nem tudja hova tegye a gyereket. Sok idős mama vállalná a gye­rekek őrzését, de azért fizetni kell. az egyik kereset rámenne. [gy aztán kiesnek a munkából, inkább otthon marodnak. B runék életformája, nem hiszem, hogy átlagot képezne, hiszen ilyen felmérést nem végeztek Móro­kon sem eddig. De azért nagy­jából mutat valamit: hogyan osztódik el a napi munka — éves viszonylatban — a csalód tagjai között. Itt is két gene­ráció él egy fedél alatt. (Ez jel­lemző egyébként a márokiakra.) — Négy sertést hizlalunk, hármat vágunk, egyet eladunk és annak az órán megvesszük a malacokat a következő for­dulóra — mondja a családfő, Brun Sebestyén. — Szerződésre nevelünk két üszőt és azért üszőt, mert egy­Mimné Kovács Hono szer kiszámítottam, hogy a ta­karmányozása olcsóbb, mint a bikáé: három és fél kiló takar­mányból kijön 1 kiló gyarapo­dás, a bikával öt kilót kell eh­hez feletetnem. A feleségem és a menyem évente nyolcvan- száz csirkét, harminc kacsát nevel fel, és az unokám, a Ró­bert pedig nyulakat tenyészt. Persze, mi erősen besegHünk neki és örülünk, hogy kedve van hozzá, ötven nyúlunk van szaporulattal együtt. De akkor még itt van a kerti munka, meg a szőlő Villányban ... — Éppen most számítottam ki a napokban — mondja Brun Feri —■, hogy negyven móroki lakosnak van szőleje a vHlányi borvidéken, öt-hat kilométerre van ide a szőlőterület. — Nagyon leterheli a csalá­dot az állatok gondozása és a szőlő — jegyzem meg. — Jó munkabeosztással megoldható — mondja Marika. — Korán hajnalban kelek, a férjem indul az állomásra, utá­na a kislány szintén a vonatra, aztán Robi ide az iskolába. Az állatokat közösen etetjük a ma­mával és a papával, délután a nyúlok etetése a fiam dolga. — Mi lesz azzal a sok csir­kével? — Jöjjön csők — az egyik szobába invitálnak, megmutat­ják a hűtőládát. Mínusz 18— 20 fokon konyhakészre áll a nylonba csomagolt csirke, ka­csa, aztán málna, szilva, darált dió, zöldség, tök, borsó, zöld­bab és hát sok egyéb, ami kell ősztől tavaszig. Egyre több ház­nál található már Mórokon mélyhűtóláda, amely megoldja — szorgos nyári munka gyü­mölcseként persze — a családi élelmezést. — Amikor a * kacsa eléri a pecsenyekacsa súlyát, vagy a csirke már rántani valóra nö­vekszik, akkor a mamával megritkítjuk az állományt és elraktározzuk télire a ládába. — És a szőlómunka? A mama mondja: — Mi már tavasszal az urammal kiköltözünk a szőlőbe. Van már ott hűtőszekrény is, a gyerekek nemrég televízióval is megleptek bennünket, bár mindig elalszunk a főműsorra. Hiába, az ember elfárad. Szó­val egész szüretig kínt vagyunk, persze úgy, hogy hét végén mindig hazajövünk, hogy együtt legyen a család. A gyerekek is segítenek a szőlőben, egye­dül nem is bírnánk. De nagyon jó ott fönt. Csend van, gyönyö­rű a vidék, mindenki ismeri a másikat, elbeszélgetünk, meg­kóstoljuk egymás borát... Hát valahogy így. Brunék éppen ma, szomba­ton vágják a disznót, amit ösz- szekötnek Sebestyén-napi kö­szöntővel is. Ehhez kívánok iga­zán jó egészséget. Rab Ferenc Fotó: Cseri László Menyasszonytánc V iszik a menyasszonyt, lobog a haja, igazán csak akkor, hogy már pirosba öltözött, forgatják, terelik, lebbentik, rángatják, sétáltatják, perditik, lendítik, s olykor rálépnek a lábára. De forog és lebben, perdül és lendül, s sóhajt nagyokat, ó istenem, csak azt éljem túl, csők alhassak már. Tánca mintha lenne önát- engedési áldozat, mintha len­ne megváltása az erénynek régi templomok rítusa sze­rint, dehát teomoltak már azok a templomok, kövüket turisták hordták szét, hol egy­koron papnők szorgalmas munkálkodása gyarapította a ház, isten háza pénztárát. S mintha lenne megannyi megtérő, hozza trottyos és lúd- talpas, hetyke és fiatal, hozza pénzét a szitábo, mint vitte egykoron templomba a pap­nőért ejti csendesen, dobja kivagyian, teszi a dolgok rend­je szerint, adja szívből a pénzt a menyasszony táncáért. A menyasszony forog és lebben és boldog. Tánca bú­csúzás és belépés, megfordul az ábécé, omega és alfa, le­záródás és kinyílás, a kezdet vége, s a vég kezdete. Kezde­te a családnak, te já isten másfélmillióba kerül a ház, kezdete a gyerekeknek. Vagy- annyi, tényleg egy háznyi pénz egy gyerek, hogy felnevelőd­jön? Kezdete a szép elmúlás­nak, sírnál rívó unokáknak. De hol van az még? — lobog a haia a menyasszonynak: ki gondol ezzel? — lebben o szoknyája, most bírni, bírni a táncot, szitatetózésig, utolsó táncoltatóig. Mert a lagzi benne van jó félszázezerbe, s hármat ki kell belőle táncolni, hármat legalább a mai építőanyog- órak mellett. A lagzi ugyan ünnep, de a menyasszonytánc gazdasági kategória is szigorúon, s ezt még a menyasszony is tudja, ha nem is annyira, mint aki­vel táncol épp, aki csak visz- szafizet; lányát tavoly adta férjhez, apám ezret adott a táncáért, ezret megfizet ő is értem, de a forint közben nem javul, valahogy számítani keltene a kamatot is. A menyosszonytánc átte­kinthetetlen hitelügyletek lán­colata, számlák kiegyenlítése és nyitása törlesztések és be­fektetések sorozata napi ár­folyamon, csak az alkuszok előre dolgoznak, s a házasság tőzsdéjén nem rikoltják o li­citeket, mindenki tudja meny­nyit várnak tőle. Csak romoljon, romoljon az a pénz, a menyasszonytáncok láncolatában értékét megőr­zi mégis, a gondtalanabb in­dulásbon, pedig némelyik azt nézi, mennyit ehet és ihat le belőle, de érezzék jól magu­kat, érezzék jól magukat, érezzék nagyon jól magukat, míg tart ez a tánc. Legjobb veled táncolni, keresztapa, legjobb „ veled táncolni, jó. mint gyerekko­romban hintázni a diófán. Ő legalább nem bizalmaskodik, fordul hármat és nem lép a lábamra, ő már a betétköny­vet is ideadta, okosan költ- sétek el lányom, egy Zsiguli, aztán mojd elvisztek néha, tudod, körösztanyádnak te vagy az egyetlen boldogsága, ö legalább csak ad, gye- - rekkoromtól csak ad, mert­hogy gyerektelenek, bár erről soha nem beszéltek, kereszt- onyiból sem sikerült kihúzni semmit, nagylánykoromban sem, másról beszél, hogy i mennyire szeretünk téged lá- ' nyom, vigaszunk vagy öreg­ségünkre, talán ha apád en­gem vesz feleségül, gondolja | már tovább, de úgy látszik bennem a hiba. az orvos is mondta, de nem hittem .... | mindegy. Miért sírsz, kereszt- anyi? Ez meg már harmadjára tapos a piros cipőre, a hegye fakóra kopott már, a körme lilára, de abba nem hagyná, ha már szitába dobta oz öt­százasát mert én megmuta­tom ezeknek, csak mert szom- | széd vagyok, ürügy a pénzem, re, de két tyúkom tűnt el az udvarotokban, s trágyalé is átfolyik, hát én most meg­eszem azt a két tyúkot, s ne bigyjétek, nincs egy lilám a lányotokra, megérdemli, jó firma az is, pucéran napozott a nyáron, meg sem érdemli az a mólészájú azt a barná­ra sült kereket, hogy essen a fene ebbe az egész lagzi- bo. A banda kifújt, nekiesnek a tá'okngk, üvegeknek. A be­szélgetők azon kapják magú. kát, hogy üvöltenek. de ha már benne vannak, miért ne, úgyis itt a limbó-hintó, to­rony vagy micsoda szól, nász­ajándék, csillog, s kiböki a szemét a csóróknak, csak ne. ki ne essen valaki részegsé­gében. mondtam te hogy nem kell idehozni, dehát a fiataloknak csak ez a zene jó, nem tudom, miért kell egy lagzin diszkózni, nézni is rossz. A menyasszony pihen, de táncol, ráborul arra a fiúra, ja ezeket ő hívta. barátai, biztos nem fizetnek semmit, diákok, nem idevalósiak, mit ‘ tudják mi az illem, de ez a lány is, mit képzel, saját lag- ziján összeborulni egy idegen­nel, de anyám, ő csak haver, j csak nem képzeled, ezt a ) táncot így kell járni. Sári, Kati tudja, hogy kell, mert mire mennének ezek a fiatalok, mi rossz van ebben, mondja, meg kell könnyíteni az indulásukat, aki irigyli tő­lük az nem tudja, hogy itt minden ötszázasért minden táncoló keményen megdolgo­zott, marhát, disznót nevelt, hajnalban kelt, s nincs ám nyáron szabadság, épüljenek, már mi sem lakunk szívesen az öreg házban, pedig meg­szoktuk. miért ne legyen ne­kik parkettás házuk, emeletes, persze aki beköltözik a ké­szen kapott államiba, nem a disznóval keresi a pénzt, könnyen fintorog. A pap már elment, rég el­ment, az is megéri a pénzét, így legorombítani a fiatalo­kat a saját esküvőjükön, ép­pen most kellett felvennie a harcot a Szodoma ellen, még azt gondolják hogy ők olya­nok, szegény ilyenkor elemé­iben van, prédikálhat. van hallgatóság, nem úgy mint a misén, mit mennydörögjön, ak­kor az öregasszonyoknak. H olnap gyertek, szétoszt. juk a maradékot, hál' I isten, hogy túl va­gyunk rajta, de legalább a gyerekeknek legyen jó, ne kelljen annyit küszködniük. Ha én ennyit tánco'hattam volna, jaj drágám, ha én ennyit táncolhattam volna! Jó hogy azért találkozunk, jaj csak ne a temetőben talál­kozzunk legközelebb, mór ér­zem én is, a szívem, a szívem nem a réqi. Kór, hogy ilyen ritkán jöttök, de most már ők is el van nők tisztességgel eresztve, csak szeressék egy­mást. Szeressétek egymást, gye­rekek. Bodó László „Oélidő" az iskola menzáján

Next

/
Oldalképek
Tartalom