Dunántúli Napló, 1983. január (40. évfolyam, 1-30. szám)

1983-01-22 / 21. szám

1983. január 22., szombat Dunántúlt napló 3 Még szervezettebb, hatékonyabb betegellátást A Pécsi Orvostudományi Egyetem Radiológiai Klinikáján korszerű diagnosztikai berendezések se­gítik a gyógyító munkát. Fotó: Proksza László Egészségről, egészségügyről írta: dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszter végén, s év elején szűk családi körben épp- r úgy, mint az ország egész közösségében, óhatatlan a mérlegkészítés, tervezés. Az elért eredmények, gondok, a problémák fel­sorolása ma a nagy közösségekben szinte min­denütt a gazdaság gondjaival kezdődik. A csalá­dokban sem mellékes kérdés ez, de úgy gondolom, mégis megelőzi az, hogy egészségesek voltunk-e, nem sújtotta-e a családot betegség. J Hat félév alatt 50 vizsga Ahol az államigazgatást tanítják Többoldalúvá kellene tenni a szak' dolgozatokat és azok megvédését Ami az ország egészét illeti, 1982-ben ismét számot tudunk adni arról a ma már szilárd eredményünkről, hogy tömeges fertőző betegség nem sújtotta országunkat. Szerencsére csak egy diáktábori, végső soron kedvező kimenetelű tömeges ételmérgezés jelentett rossz ér. telemben vett szenzációt. Egy- egy külföldről behurcolt súlyo. sabb fertőzést időben lokalizál­ni tudunk. Jelentős eredmé­nyünk, hogy az idén előrelát­hatólag — történelmünkben először — 20 százalék alá csők. ken a csecsemőhalandóság. Több más kedvező jelzés mel­lett — nem alaptalanul — so­kat foglalkoztatja közvélemé­nyünket a halandósági romlás, néhány ma már lényegileg nép­betegségnek tekinthető veszély kiszélesedése, közülük is első­sorban a szív. és érrendszeri, valamint a daganatos megbe­tegedések gyarapodása. Valós gondokról, tényleges veszélyek­ről van szó. Az 1982-es év azonban mór fölvillantotta azt a nemzetkö­zileg is tapasztalható folyama­tot, hogy az iparosodás, az urbanizáció és sok külső té­nyező hatására bekövetkező romlás megállítható és ked­vező eredmények érhetők el az emberekért folytatott harc­ban. A romlás folyamata ná­lunk is lelassúdott, de sokat kell még tenni annak érdeké­ben, hogy javulás következzék be. Vajon alkalmasnak bizo­nyult-e az egészségügyi szol­gálat, hogy elősegítse ezt a folyamatot. A kérdésre adandó válasz mindenképpen szubjek­tív. Ez még akkor is így van, ha egyes betegségcsoportok veszélyének cftkkenése és a tett egészségügyi intézkedések közötti szoros összhang nyilván­való. Példaként említem, hogy a nőgyógyászati daganatos be­tegségek terén a korai felisme­rés érdekében tett intézkedé­sek számottevő javulást hoztak a teljes gyógyulás elérésében, Hasonló eredmények — ha ma még arányaiban kisebbek is — tapasztalhatók az intenzív el­látás kiépítése következtében az infarktusos betegeknél. ' Gondjaink ellenére összességé­ben kedvező a válasz. Sokan vitáznak arról, hogy az egészségügynek nennyiségi vagy minőségi többletre van-e elsősorban szüksége. Az ellátás egy-egy pontján a válasz más és más. Ebben az évben elérjük a kórházi, klinikai ágyak bűvös­nek látszó ezres számát. Ez még akkor is tisztes eredmény, ha tudjuk, hogy mögötte nem egyforma minőség áll, hogy az. új kórház, klinika mellett el­öregedett, régen felújításra, re­konstrukcióra váró épületekben is folyik a gyógyítás. önmagában a kórházi ágyak számának növekedése azonban nem jelenti a gyógyí­tó munka feltételeinek javulá­sát. Sok tényező közül egy, bár kétségtelenül jelentős anyagi ál­dozatot követelő és fontos elemről van szó. Lebecsülni or­szágunk e téren tett erőfeszí­tését éppúgy hiba lenne, mint ettől remélni közvetlen és lát­ványos eredményt a gyógyító munkában. Okosabban, jobban kell gaz­dálkodni o műszerekkel, nem lemondva a műszaki haladás adta lehetőségekről a gyógyí­tásban, de valós igényekre és szükségletekre korlátozva a technika felhasználósót. Továbbra is központi kérdés az egészségért folytatott harc­ban a „legelső vonalban” dol­gozó körzeti orvosok tevékeny­sége. Éppúgy része ennek a szakmai színvonal oly sokszor igényelt növelése, a törekvés a befejezett ellátásra, mint az az emberi magatartás, amely az elhivatott egészségügyi dolgo­zót az egészségért folytatott küzdelem vezetőjévé avatja. Mindenki közvetlenül érzi. tudja, hogy saját szűkebb kör­nyezetében, a tárgyi feltételek­ben volt-e minőségi változás a múlt év során. Számba vész- szük azt is, hogy idén hol, mi­lyen egészségügyi létesítmény készül el. Dél-Pest lakói bi­zonnyal örömmel fogadják az elkészülő Jáhn Ferenc Kórház második ütemének keretében üzembe lépő 450 ágyas rész­leget, a Heves megyeiek az egri megyei .kórház második ütemének elkészülését, vagy Veszprémben a 290 ágyas kór­házi részleg átadását. Azt hi­szem azonban, hogy egy kor­szerűsített körzeti orvosi rende­lő, egy felújított gyógyszertár, egy zavartalanul működő ren­delőintézet is igazi örömet je­lenthet a lakosság számára. Az egészségügy 1982-ben si­kerrel állta ki az ötnapos mun­kahétre áttérés próbáját. Nyu­godtan állíthatjuk, hogy az el­látást tekintve lényeges gondot, problémát nem jelentett az át­állás, bár dolgozóink egy ré­szénél nem járt együtt d sza­bad idő növekedésével. Tapasz­talat, hogy hét végén egyes el­látásokat nem vesz igénybe a lakosság, s ezért nem szabad feleslegesen terhelnünk az egészségügyi dolgozókat sem. Felül kell vizsgálni, s meg kell szüntetni azokat a szakrende­léseket, amelyekre hét végén nincs szükség, s az ott felhasz­nált erőforrásokat a jobb hét­közi ellátás szolgálatába kell állítani. A gyógyítás feltételeinek ja­vítása mellett nem feledkezhe­tünk meg a fokozott gondos­kodást, külön anyagi, vagy ter­mészetbeni ellátást, vagy egy­szerűen csak emberi szót igény­lő embertársainkról, társadalmi rétegekről, a fogyatékosokról, a magukat ellátni nem tudó öregekről, a többszörösen hát­rányos helyzetben lévőkről. Sok­féle úton-módon igyekezett tár­sadalmunk a helyzetükön eny­híteni. Mérsékelten ugyan, de gyarapodott a szociális intéz­ményhálózat, jelentősebben növeltük a szociális segélyala­pokat. Az állami célkitűzések e téren is találkoznak a lakosság, az intézményi, vállalati kollek­tívák egyetértésével, amely le­mérhető az önkéntes felajánlá­sokban. társadalmi munkavál­lalásban. A gazdaság általános gond­jait az egészségügyben is meg- érezzük. Ez még akkor is igaz, ha a politikai és állami veze­tés különleges figyelmet fordít az elért eredmények megtartá­sára; arra. hogy az ellátás szín­vonala ne romoljon, hanem — egyes területeken — kismérték­ben javuljon is. Ugyanakkor az egészségügy irányító pontjain és az intézményvezetésben, az orvosvezetők szemléletében gyökeret kell vernie a jobb gaz­dálkodós követelményének, a meglévő eszközök, lehetőségek tartalmasabb kihasználásának. Az egészségügyről a legtöbb esetben mint szaktevékenység­ről. mint a betegség megelő­zésére, felfedezésére, gyógyítá­sára hivatott szervezetekről szó­lunk. * Ez természetesen így igaz, de nem elegendő, mert például egy kórház nemcsak a gyógyí­tó tevékenység színtere, hanem szinte üzem is, amelyet — jó értelemben véve — gazdaságo­san kell működtetni. Ahol a pénzalapok felhasználósa, a műszerbeszerzés, a karbantar­tás, a gyógyszerellátás, az ener­giafelhasználás, a létszám- és bérgazdálkodós, a munkaszer­vezés, stb. nem alárendelt, nem mellékesen végezhető tevékeny­ségfajtáik. Maga az épület is kedvcsiná­ló. Buda egyik legszebb he­lyén, a Ménesi úton, csupa- üveg. korszerű épületben képe­zik a magyar közigazgatás dol­gozóinak utánpótlását. Azokat, akik a következő években és évtizedekben intézik majd ügyeinket, s azokat is. akik majd — közülük kiemelkedve — vezetői lesznek a különbö­ző szintű tanácsoknak. Hogy melyikükből mi lesz, azt ma még — természetesen — nem lehet tudni. De „minden kcto- na tarsolyában viszi a marsall- botot", azaz: aki szeptember­ben első évesként lépett be az Államigazgatási Főiskola ka­puján, egyszer majd talán ma­gas rangú közigazgatási vezető­ként jön ide látogatóba. Ösztöndíj­szerződést kötnek A nappali tagozaton kétsze­res-háromszoros, az estin két­szeres, a levelező tagozaton pedig 4-5-szörös a túljelentke­zés. A feltételek általában azo­nosak más felsőoktatási intéz­ményekével. Különbség viszont, hogy a nappali tagozatra fel­vett hallgatóknak valamilyen közigazgatási szervezettel ösz­töndíj-szerződést kell kötniük, ami egyben azt is jelenti, hogy a főiskola sikeres elvégzése utón oda mennek dolgozni.. — Mit nyúlt az Államigaz­gatási Főiskola a hallgatók­nak? Kezdjük az anyagiakkal. Az említett ösztöndíj (teljes nevén társadalmi tanulmányi ösztön­díj) budapestieknek 300. vidé­kieknek 700 forint havonta. A tanulmányi eredménytől függő­en 3.4 átlag fölött 400—1000 forint közti tanulmányi ösztön­díjat is kapnak az előbbin fö­lül. Ha a tanulmányi eredmény átlag 4 fölött van, egyéb kö­rülmények mérlegelésével kop­hatnak 1100 forintot is. Szoci­ális ösztöndíjban a család egy főre eső jövedelme alapján ré­szesülhet a hallgató, ez az összeg havi 300 és 2000 forint között mozoghat. S végül: a Minisztertanács Tanácsi Hiva­talának vezetője a hallgatók 2 százalékának adhat népköztór-' sasógi tanulmányi ösztöndíjat, ami 2000 forint. Érdemes tehát jól tanulni. A főiskola hallgatójának 29 tantárgyat kell elsajátítania az igazgatás-, a jog-, a gazdaság- és a szervezéstudomány téma­köréből, továbá tanulnak ideo­lógiai tárgyakat is. Ezen belül különösen nagy súlyt kap az államigazgatási jog, amelyből a legteljesebb ismereteket kap­ják, többet, mint az egyete­mek jogi karain. Tanulnak a hallgatók egyebek között reto­rikát, stilisztikát, lélektant. S természetesen mindezt gyakor­lati példákkal, a közigazgatós- rc alkalmazva. Ehhez jön a kötelező és a választható ide­gen nyelv, sőt még gépírás is. A negyedik félév után min­den hallgató három hétre gya­korlati munkára megy ahhoz a tanácshoz, amelytől társadal­mi tanulmányi ösztöndíját kap­ja. A megyei tanácsok sokat segítenek: legjobb szakembe­reikhez osztják be a hallgató­kat. A gyakorlati munka befe­jeztével beszámolót készít a hallgató, ezt a tanszék értéke­li, s csak ezután lehet beirat­kozni az ötödik félévre. Szakdolgozatot kell leadniuk a hallgatóknak ahhoz, hogy a hatodik félév végén államvizs­gázhassanak. A szakdolgozatot is a tanszék értékeli. Államvizs­ga-tárgyak: tudományos szo­cializmus: magyar alkotmány- jog. a tanácsok szervezete és működése; magyar államigaz­gatási jog; gazdaságtan. Aki sikeresen tette le hat félév clatt a kötelező 50 vizsgát, megvédte szakdolgozatát és eredményesen államvizsgázott, háromévi tanulmányai után igazgatási-szervezői diplomát VaP­Á községi tanácsoknál kezdik • A fiatal intézmény tavaly bo­csátotta útjára első végzőseif. A statisztika azt mutatja, hogy e múlt évi és az idei friss dip­lomások közül 54 százalék he­lyezkedett el községi tanácsok­nál és csak igen kevesen kezd­tek megyéknél. Ami helyes, hi­szen gyakorolni, a munkát igc- zán megtanulni elsősorban az alapoknál, a helyi tanácsoknál lehet. A végzett hallgatók kö­zül sokat máris vb-titkárrá lép­tettek elő — de vannak olya­nok is, akik nem vállalnak ve­zető beosztást. Ez inkább a nőkre vonatkozik, akik családi és egyéb körülmények miatt szívesebben maradnak helyben, kisebb beosztásban. Viszont az is tény, hogy itt is szómoln, kell a pálya elnőiesedésével, hiszen jelenleg 452 nappali hallgató közül 329 tartozik a „gyengébb nemhez". Az Államigazgatási Főiskola továbbképzéssel is foglalkozik. Akik 1972 és 1978 között végez­tek a volt Tanácsakadémián, emelt szintű tagozaton, másfél év alatt szerezhettek oklevelet c fővárosi intézetekben. Erre mintegy kétezren jelentkeztek és 529-en végeztek a levelező tagozaton. Ez is mutatja, hogy nagy a lemorzsolódás, sok az év- vagy félévhalasztás, egy- egy évfolyamnak körülbelül 60 százaléka végez egyszerre. Most is működik a kiegészítő tagozat, amelynek hallgatói kétéves képzés után munkába állnak, majd újra tanulnak, s így igen sok ismeretet szerez nek. A kiegészítő tagozat Veszprémben. 1985 decembe­réig működik. Ajánlatok a megyéktől A főiskolán jók a tanulási körülmények, gazdag könyvtá­ruk van. a vidékiek 80 százalé­ka kollégiumban lakik, menzá­juk sem marad alatta más fel­sőoktatási intézményekének. Minden seqítséget megkapnak e hallgatók az elhelyezkedés­hez is: a hatodik félév vége felé felkeresik a főiskolát a megyei tanácsok képviselői és ajánlják a munkahelyeket. Egyes megyék válogatási lehe­tőséget is kínálnak, több mun­kahelyet ajánlanak. Ami pedig a jövőt illeti: szeretnék az ál­lamvizsgát komplexszé tenni, olyan kérdések kidolgozásával, amelyek több tanszék témakö­rét érintenék. Ugyancsak több­oldalúvá kellene tenn; a szak- dolgozatokat és azok megvé­dését. Az itt végzett hallgatók szeretik intézményüket, icgasz-. kodnak hozzá. A Budapesthez közelebb élők közül sokan visz- szajárnak. s a tavaly végzett évfolyambeliek megalakították az Öregdiákok Klubját. Váikonyi Endre Baranya hat napja A Szigetvári Cioőgyár tűződei munkásainak tartott pártnapon vet­tem részt a héten. Egyike volt ez azoknak a pártna­poknak, melyeket már két hete tartanak megyénkben is. Az előadó a gyár egyik pártpropagandistája volt, aki jó ismerője pártunk gazda­ságpolitikájának, a helyi gazdasági feladatoknak. Szó volt előadásában az elmúlt év országos gazdasági ered­ményeiről, gondjairól, 1983 legfontosabb céljairól, majd részletesebben a helyi tenni­valókról. A résztvevők érdek­lődése is elsősorban az utób­biak felé irányult. Különösen az őket közvetlenül érintő műszaki fejlesztési lehetősé­gekről, a munkakörülmények tervezett javításáról, a munka jobb megszervezéséről folyt a vita. Mivel a tűzödei dolgo­zók többsége nő, természe­tes, hogy sajátos problémáik­ról is szót váltottak. Tulajdonképpen ez a párt- nap is egyértelműen tükröz­te, hogy a most folyó rendez­vénysorozat több vonatkozás­ban különbözik a korábiak- tól. Mindenekelőtt abban, hogy tartalmában fő felada­tuknak tekintik, hogy az or­szág gazdasági helyzetének bemutatása, az idei év fel­adatainak ismertetése mel­lett, elsősorban a helyi gaz­daságpolitikai döntéseket és tennivalókat értessék meg a jelenlévőkkel, azokról bonta­koztassanak ki eszmecseré­ket. így lehet elérni, hogy a pártnapi beszélgetések során közelebb jussanak az egyes személyek felelősségének megértetéséhez, pontosabban meghatározzák, hogy milyen eszközökkel és módszerekkel tudják a végrehajtásból ki­venni részüket. Ebből fakad a most folyó pórtnapok másik sajátossá­ga, hogy kevesebb helyen van központi vagy megyei előadó, túlnyomó többségük a helyi párt- és gazdasági vezetők közül ke,ül ki. Ter­mészetesen a megyei, városi és járási politikai vezetők is közreműködnek megtartásuk­ban, sok helyütt' személyes részvételükkel, hozzászólá­saikkal, melyek átfogóbb be­tekintést nyújtanak megyénk gazdasági helyzetébe, fel­adatainkba. A harmadik sajátossága ezeknek a pártnapoknak, hogy külsőségeikben szeré­nyek. nem a nagyszámú hall­gatók bevonásával szerve­ződnek, hanem túlnyomó többségükben a termelő, szolgáltató munkahelyeken tartják meg, kisebb kollek­tívák bevonásával. Ez is azt segíti, hogy a figyelem a he­lyi gazdasági tennivalókra irányuljon, elősegítve a nyílt, őszinte véleménycserét, a ja­vaslattevés lehetőségét, a dolgozók és a munkahely mozgalmi és gazdasági ve­zetőivel történő konzultáció­kat. Mindezek alapján joggal várhatjuk, hogy a pártnapok meghozzák majd a várt eredményt: segítik tudatosí­tani a feladatokat, helyesen értelmezik a célokat, mozgó­sítanak olyan fontos követel­mények teljesítésére, mint a hatékonyság, a minőség, a munkafegyelem javítása, az ésszerű takarékosságra, a jobb munkaszervezésre. a termelésben rejlő tartalékok feltárása buzdítanak. Mitzki Ervin

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom