Dunántúli Napló, 1983. január (40. évfolyam, 1-30. szám)

1983-01-19 / 18. szám

'1983. január 19., szerda Dunántúli napló 5 Üzlet és művészet - együtt Kézműipari árubemutató Mii a Lignifer? Hivatalos nevén ipari szövetkezet, de mellette a magyar iparművé­szeik egyik kenyéradó gazda-' ja és ízlésnevelő tényező is az országban. Ezt igazolta tegnap délelőtti árubemuta­tója, Pécsett a Mozgalmi Házban. A 12 éve alakult szövetke. zet 9 esztendős kézműipari részlege már kitört Európába: Finnországban, az NSZK-ban, Olaszországban, 'Bécsben rendeztek sikeres és nagy áruforgalmú kiállításokat. Pécsre több mint félezer terméket hoztak, készletük 90 százalékát mutatják be a ma délelőtt 9-től 16 óráig még látható kiállításon, Kétszáz művész dolgozik nekünk, túl. nyomórészt ötvös és fém mű­ves, néhány bőrdíszműves és mintegy 30 keramikus. Hiszen árujuk 75 százaléka ötvös­munka, 20 százaléka kerá­mia, a többi fa- és bőrdísz­műves tárgy. Orosz János fa. szobrász iparművész alapítot­ta ezt a kézműipari részleget, s vezette kiválóan Most Bog­nár József esztétikai szakíró- — aki az Országos Pedagó­gustovábbképző Intézeten be­lőj a képzőművészeti, esztéti. kai nevelést irányította — vette át a részleget. Tegnap mindjárt a nyitáskor megkö­tötték az első egyezséget a Pécsi Bőrgyárral. Kiegészítő dísztárgyakat készítenek majd a gyárnak, amely bőrrel fize- j ti a munkát. Művészi ötvösmunkák a kézműipari árubemutatón Fotó: Erb János A magánerős lakásépítés feltételei A megyei NEB utóvizsgálata Beszélgetés Bálint Jánossal Főiskolai végzettségnek számít Jelenet o pantomim vizsgán Cseri László felvétele — Miben hisz ön? — Elsősorban az emberi al­kotókészségben, a tenniakarás- ban! — És ez természetes, hogy a megyei NEB tegnapi ülésén erről tárgyaltunk — válaszolja Bálint János, a Baranya megyei Népi Ellenőrzési Bizottság tag­ja. Bármerre járok a megyében, nap mint nap arról győződöm meg..hogy az új hajlékok, több szobás és minden kényelemmel ellátott otthonok a kulturáltabb élet feltételei a baranyai fal­vakban is általánossá váltak. De ezzel együttvéve az is eszem­be jut, hogy az alkotó energia felszabadításának több gátja van: ugyanis különböző szabá­lyozókkal nem lehet elsődlege­sen befolyásolni azt, hogy a családok hol építsenek, hol te­remtsenek otthont, mert a „mes­terségesen" felállított kategó­riáknak ellent mondanak a min­dennapok. A településhálózati fejlesztési elvek, az infrastruk­túrával természetszerűen össze­függnek, ám azt mégiscsak az állampolgár dönti el, hova jár dolgozni, hol építi föl az ottho­nát, figyelembe véve a közle­kedési nehézségeket is. A fej­lesztéseket illetően természet­szerűen a legideálisabb megol­dásokat keressük mi is, mint ál­lami ellenőrző szerv társadalmi munkatársai és ezeket továbbít­juk. — A magánerős építéssel összefüggő vizsgálatot négy esz­tendővel ezelőtt végezték, amit újra elemeznek. Akkor a telek­ellátottság, az építési igény, az építési kapacitás, az /anyagellá­tás volt a központi téma. Meny­nyiben változnak a vizsgálat szempontjai? — Annak idején a telekellá­tottság volt a legfeszítőbb gond. Azóta a helyzet némiképpen ja­vult. Ezzel együttvéve jelentő­sen megnőtt az igény a magán­erős építést tekintve, természe­tesen e változást az is elősegí­tette, hogy változtak a hitelfel­tételek, megszűnt a városi és falusi lakosság közötti kölcsön- igénylési különbség. De hadd tegyenj hozzá a következő meg­jegyzést! Azt a folyamatot, ami a mezőgazdasági területek be­építését illeti, mérsékelni kel­lene, már csak azért is, mert az káros mindenféle szempontból, többek között növeli a közmű­költségeket is. — A most indítandó vizsgá­lat többek között kiterjed a te­lekellátottságra, azok értékesí­tésére, a tartós használatbavé­tellel kapcsolatos kérdésekre, a tervezési feladatokra, a kivitele­zői kapacitásra és nem utolsó­sorban az építőanyag-ellátásra. — Valóban így van. A vizs­gálat célja az ön által felvetett kérdésben benne foglaltatik, és ezt a VI. ötéves terv eddig el­telt időszakára vonatkoztatva elemezzük, és a felmérést a jö­vő hónap végéig be is fejezzük, bevonva valamennyi járási NEB-et. Ezt beszéltük meg teg­nap a megyei NEB ülésén, az utóvizsgálat megkezdése céljá­ból. S. Gy. Vizsgáznak a báb­játékosok A báb­mozgatástól a pszichológiáig Ha valaki kedden délelőtt látta volna a Bóbita Bábszínház tagjait, aligha hitte volna el, hogy nem valami új színészstú­dió indult meg Pécsett. Vizsgáz­tak a bábjátékosok táncból, pantomimből, némelyek egészen magas színvonalú produkciót bemutatva. Ám ez csak egy ré­sze volt a négynapos vizsgaso­rozatnak: színészmesterségből, énekből, szolfézsből, drámatör­ténetből, árny- és bábmozga­tásból, esztétikából, pszicholó­giából, művészet- és zenetörté­netből kell számot adniuk tu­dásukról a vizsgabizottság előtt, amelynek tagjai a színészet leg­kiválóbb képviselői közül valók: dr. Szilágyi Dezső, az Állami Bábszínház igazgatója, dr. Szé­kely György színháztörténész és Montag Imre, a beszédtechnika tanára a Színház- és Filmművé­szeti Főiskolán. Magyarországon egyetlen fel­sőoktatási intézményben sem tanítanak bóbművészetet, a Színművészeti Főiskolán sem. A műfaj színvonalának megőrzése végett 1963-ban az Állami Báb­színház stúdiót indított, amely­nek sikeres elvégzése után a hallgatók főiskolai diplomát kapnak. A Bóbita Bábszínház tagjai tavaly szigorú rostán es­tek át, s a legtehetségesebbek beiratkozhattak a stúdióba. Az előadók utaztak le Pécsre, ez­zel is megkönnyítve a sokat tá­joló pécsi bábjátékosok dolgát, akik ezzel együtt igen sokat vál­laltak: a próbák, szereplések után késő este, illetve a hétvé­geken sajátítják el a négy fél­évre elosztott nagy mennyiségű tananyagot. Érdekes volt a pantomimvizs­ga. A műfaj „ábécéjének" be­mutatása után ki-ki eljátszotta egy-egy mesterség alapvető mozdulatait. Láttunk ügyes sza­bót, pincért, s volt olyan eset is, hogy e sorok írója nemigen ismerte föl, melyik mesterséget mímelik a színen. A következő feladat testre szabott munka volt: a pároknak a paravánépí­tés fázisait kellett bemutatniuk, természetesen eszközök nélkül. A csoport végül egy jelene­tet adott elő, amely a zsürj fe­lől érkező hangokból ítélve elég jól sikerült. A vizsgajegyeket ma közlik a Bóbita bábjátékosaival. Eredmé­nyeikből elsősorban a közönség profitál majd. H. J. 1902 forüiiioponl a klliség életében Falugyűlés — Sok kritikát kaptunk a la­kosságtól tavaly az üdülőterü­let fejlesztése miatt — mondta Erdősi Antal tanácselnök, ami­kor elkezdte beszámolóját az előző falugyűlés óta eltelt idő­szakról. Az orfűiek bírálata is érthető volt, hiszen — mint­hogy Orfű kiemelt üdülőterü­letnek számít —, érthetően minden rendelkezésre álló pénzt ennek fejlesztésére, kiépítésé­re fordítottak az előző évben. Emellett nemigen jutott más­ra, hiszen nyilvávalóan nem akarták elaprózni a pénzt. Ugyanakkor a lakosság szá­mára is nyújtott bizonyos elő­nyöket az üdülőterület fejlesz­tése: például nem kis dolog, hogy korábban 10—12 munka­helynél nemigen akadt több helyben, de a területfejlesztés 120—130 embernek is adott munkát. S ez nem kevesebbet jelent, minthogy a munkaké­pes lakosság fele Orfűn dol­gozhatott. Az előző falugyűlé­sen fölmerült kérdések többsé­ge azóta már megoldódott: ezek közül_ az egyik legfonto­sabb a csatornázás volt, s ez a probléma ma már többé-ke- vésbé a múlté. 1982 mérföldkő, jelentős for­dulópont a község életében: tavaly volt a legtöbb, legna­gyobb beruházás, s mind mennyiségileg, mind minőségi­leg igen nagyot léptek előre. A tó nyugati oldalán — 130 millió forintos beruházással — elkészült a kirándulóközpont, tavasszal megnyílt a kemping, s kihasználtsága 200 százalé­kos volt; augusztuson már a strand is üzemelt; elkészült a több mint négy kilométer hosz- szúságú szennyvízcsatorna, melynek építéséhez a lakosság is hozzájárult bizonyos összeg, gél. Annak idején sokan hú­zódoztak a szennyvízcsatorna építésétől, s még az is fölve­tődött, szükség van-e erre egyáltalán? A válasz egyértel­mű, s ezt külön ki is emelték hétfőn: senki számára nem le­het közömbös az orfűi tavak sorsa, a vízvédelem mindennél fontosabb, hiszen ettől függ az üdülőkörzet jövője. A nyu­gati oldalon teljesen elkészült az út, a parkoló, s több utat fölújítottak a faluban is. Meg­oldódott a közvilágítás is. S pár szó még a lakásépítésről: a családi házhelyek kialakítá­sát már elkezdték, a terv az, hogy az orfűi sportpálya kör­nyékén hatvan családi ház épül, korszerű, csoportos for­mában — ebből 16 ház épí­tése még ebben az évben el­kezdődik. Tavasszal pedig meg­alakítják a lakásépítő szövet­kezetét. Az idei feladatok kö­zül még néhány: javítani kell a kereskedelem, a vendéglátás színvonalát, meg kell oldani a szeméttelep gondját, s még többet törődni a szép falu­képpel. A falugyűlésen zsúfolásig megtelt teremben jó néhányon szóltak hozzá a falu jövőjé- hez; kérdések, javaslatok hang. zottak el, s a fölvetett prob­lémák mindegyikére helyben válaszoltak a különböző terüle­tek, vállalatok megjelent kép­viselői. Sokan kifogásoltak egyes buszjáratokat, illetve azok megszüntetését: a reggel 4.50-kor Tekeresről induló járat több esetben késik: nyáron tö­meg van a buszokon, egyik- másik meg sem áll, s a szom­bati járatok megszüntetését so­kan kifogásolták.- Javaslat is hangzott el: hét végén, legalább egyik nap legyen egy olyan autóbusz, amivel későn este Pécsről hazamehetnek Orfűre, mert többen szeretnének szín­házba, moziba menni, s nincs mivel hazajönniük. Ismét elő­került a temető problémája: az egyiket igen nehéz megkö­zelíteni, s a ravatalozó rossz állapotban van. Felvetődött a kérdés: lehetne-e Orfűn ter­ményraktárt létesíteni? Erre ígé­retet is kaptak: a közeljövő­ben intézkedni fognak. S végül egy fontos kérdés: az orvosi ellátás. A körzeti orvos Abali- geten ban, de hét végén már csak Pécsre tudnak orvoshoz menni a betegek, s ez igen körülményes. Az orvosi ellátás javítása feltétlenül szükséges, s az orfűiek biztató választ kap­tak. Mindenesetre ebben az évben már jóval több figyelmet tudnak fordítani az eredeti fa. lura most, a kirándulóközpont kiépülése után. D. Cs. Rádió mellett... Ötletek A „javíthatatlan", a „nagyon rossz" gyerekekről van szó egy műsorban, akikre már nem hat sem az iskolai, sem a csa­ládi nevelés, ám sorsukért, jö­vőjükért aggódnunk mindnyá­junk feladata. Hót persze ... Én ugyan nem látom ilyen sö­téten a dolgot, már csak azért sem, mert hajdani társaim kö­zött is akadt jó néhány, akik idegbajt hoztak derék tanítónk­ra, majd később gyári meste­reinkre és mit-tesz-isten, a legvásottabb lelkületű fickók egyikét — hogy mást ne mond­jak — mint vállalati igazgatót láttam viszont a tévében a múlt esztendőben, a másikat talán két esztendeje tüntették ki, mint a hadsereg derék ez­redesét, volt amelyik még ma is az üzemrész legjobb szakmun­kása, „aranykezű mesternek” ti­tulálják tanítványai, sőt — el- hihetik — azt hiszem a legra­koncátlanabb iskolatórsam pe­dig ma is egyik vidéki nagy­város rendőrségén a bűnügyi osztály vezetője. Ne értsék félre, melléjük még felnőttek az osztály leg- jámborabb, és legjobb tanulói is persze, mint ahogy — egyről tudok — börtönbe került vala­mi istentelen nagy sikkasztás miatt. Tehát a „rosszak" meg­javulhatnak és viszont. Azt sem állítom, hogy mondjunk le a rossz gyerekekről, aztán majd lesz valahogy. Igenis, nevelni kell őket. A műsorból kiderült, van er­re egy-két eredeti módszer. Például: a fővárosban valahol alakult egy nevelői csoport, amelynek tagjai között nemcsak pedagógusokat találunk, ha­nem orvost, pszichiátert, szo­ciológust is. Közös bennük: valamennyien fiatalok. Nos ez a kollektíva elvállalja a ki­emelkedően rossz nebulók ne­velését. Több hónapos kurzus­ról van szó, havi 2400 forintért gyerekenként. Persze nem ga­rantálnak semmit — elvégre ők sem istenek —, de az eddi­gi tapasztalatuk azt tanúsítja: érdemes a gyerekeket „külön­órára" íratni, pedig volt olyan szülő, amelyik azt mondta a pedagógusnak: „üsse csak mint a lovat...!” Természete­sen a nevelői módszerüktől semmi nem áll távolabb, mint a testi fenyítés. Ám annál na­gyobb gondot fordítanak az érzelmi kapcsolat megteremté­sére. „Ezeknek a gyerekeknek életéből eddig két fontos dolog hiányzott: a szeretet és a bizalom ...’’ - mondotta a pszichiáter. Egy másik figyelemre méltó ötlet: szintén Pesten van egy — mondjuk játékterem —, amelynek kapujában ez a táb­la függ a falon: „Belépés csak 14 éven aluliaknak!” A ripor­ter belépett és a vezetőnő — aki egyébként pedagógus — elmondotta a következőket. Több garnitúra LEGO-játékuk van, továbbá játékautomaták, társasjátékok, logikai játékoki kézügyességet fejlesztő akár­mik állanak a gyerekek rendel­kezésére. Vállalnak gyermek- megőrzést is, az óradíj magá­ban foglal egy üveg üdítőt is. A bevásárlással bajlódó szülők csak beadják a kicsinyeket és kész. A nagyobbak 2—5—10 forintokért használhatják az automatát. Amelyik bizonyítha­tóan aznap jelesre felelt a suli­ban, az egy-két órát ingyen babrálhatja a masinákat. Hogy honnét szereznek erre pénzt? Gyűjtsék össze otthon az üres üvegeket, vagy újságokat, vagy minden mást, amit a MÉH át­vesz —, mondja a tanárnő. „Dolgozzon meg egy kicsit a szórakozásért. . .” Erről jut eszembe: a felnőt­tek sem maradnak ki a játék­ból, van erre pécsi példa: a Jókai utcai „Pinocchio" presz- szóban heti egy alkalommal sport-, riportfilmeket vetítenek. Ingyen. A hangulat családias és baráti.- Rab Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom