Dunántúli Napló, 1983. január (40. évfolyam, 1-30. szám)

1983-01-15 / 14. szám

1983. január 15., szombat Punantmt naplö 13 Ülést tartott Pécsett a Városi Tanács vb A lakásfelmérés országos tapasztalatai Segítség a lakóklubok míiKödéséhez 74 millió forint útkorszerűsítésekre és-karbantartásra Pécsett a vártnál kevesebb a vitás t ügyek száma A decemberi Ivov-kertvórosi várospolitikai fórumon igen élesen vetették fel, hogy az újonnan szervezett lakóhelyi klubok után a PlK nyomban ki­veti a bérleti díjat, jóllehet olyan helyiségekben működ­nek, amelyek eleve közösségi célt szolgálnak. A lakóhelyi klubok helyzetéről, működésük segítéséről is tárgyalt tegnap 'Pécsett a városi tanács végre­hajtó bizottsága a művelődés- ügyi osztály előterjesztése alapján, s határozatokat ho­zott a klubmozgalom fejleszté­sére. Döntés született arról, hogy a PIK kezelésében lévő állami lakóépületekben nem lakás céljára szolgáló közössé­gi helyiségekben alakuló-lakó­klubok után semmiféle haszná­lati díjat nem kell fizetni, azo­kat a lakásokhoz tartozó he­lyiségekként kell támogató mó­don kezelni, s ez vonatkozik az áramellátásra és a fűtésre is. A határozatban utasítják az il­letékes tanácsi szerveket arra, hogy dolgozzák ki a klubok ki­alakításának a normatíváit, az egységes működési szabályza­tot és gondoskodjanak a mű­ködési engedélyek gyors kiadá­sáról. Pécsett 15 lakóklub léte­sítésére nyújtottak be pályá­zatot (többségük Lvov-Kertvá- rosban van), s az elnyert tá­mogatás összege 760 ezer fo­rintot tesz ki. * A végrehajtó bizottsági ülés másik fontos napirendi pontja volt az út-híd költségvetés ta­valyi felhasználásáról szóló be­számoló, s az idei program jó­váhagyása. 1982-ben Pécs ö«z- szesen 9Ó millió forintot fordí­tott az útjaira. A munkák kö­zött a leglátványosabb volt a Bajcsy-Zsilinszky út—Vasút ut­cai csomópont kialakítása a felüljáró lehajtóágával együtt, a közel tízéves létesítmény ez­zel vált csaknem teljessé. Vá­rosszerte folytak útkorszerűsíté­sek és -építések, burkolatmeg­erősítések (ilyenek a tervezett­nél jóval több helyen) és rend­kívüli munkákra is sort kellett keríteni, amikre máshonnan kellett elvonni felhasználásra szánt pénzeket: nyáron a nagy felhőszakadások mintegy 20 millió forintos kárt okoztak Pé­csett az utakon, és sok híd és támfal is alaposan megrongá­lódott. Idén jóval kevesebb a fel­használható keret: 74 ipillió fo­rintból kell megoldani sok ha­laszthatatlan feladatot. 24 mil­lió forintot szánnak az útháló­zat korszerűsítésére, ebből 5,5 milliót „visz el” a Bajcsy-Zsi­linszky úti csomópontot a Már­tírok útjával összekötő Kálvin utcai szakasz — az útrendszer ezzel a befejező munkával vá­lik teljes értékűvé. A keretnek ebből a részéből 3 milliót for­dítanak az északi érintő útépí­tésére, a megmaradó, összeg­ből további 24 helyen végez­nek korszerűsítési munkát. A Az idős, nyugdíjas férfit ágy­hoz köti a betegsége, még a lakásban sem tud mozogni. Felesége kérte a segítségün­ket, szeretné, ha tolókocsit tud­nánk szerezni férjének. Kérése meghökkentett, ilyen bejelen, téssel még nem fordultak hoz­zám ügyeleteim alatt. Telefon- beszélgetésünk során megtud­tam, hogy a férj melyik gyárból ment nyugdíjba, gondoltam, hátha sikerül velük megbeszél­ni a dolgot. A Pécsi Bőrgyár „Pattantyús Gábor" szocialista brigádjának vezetői nem zár­kóztak el a kérés elől, mond­ván. hasonló kérést teljesített már a gyár néhány szocialista brigádja. Jóleső érzés, hogy segíthetünk, jó, hogy vannak, akik emberségből jelesre vizs­gáznak. Csak azt nem értem, miért nem közvetlenül a férj volt munkahelyét hívták? Nem mer­ték, mert jó néhány éve nyug­díjasként elköszönt a gyártól és félt, hogy nem emlékeznek már rá? Nem tudom. Megér­tem őket abban, hogy bíztak lapunkban — bevallom ez a bizalom valamennyiünket éltet. S ha már a bizalomról esett szó. Néha érthetetlen, hogy el­sőként miért hozzánk fordulnak közérdekű bejelentéssel olva­sóink és miért nem mindjárt ahhoz az intézményhez, szol­gáltató vállalathoz, ahová az ügy eredetileg is tartozik. E té­mát feszegető kérdéseimre gyakorta az a válasz, hogy „Kérem, mi már többször be­jelentettük a .. ,-nek, (kevés a hely, hogy kiírjam a vállalatok, intézmények neveit), de csak hitegetnek és a fülük botját sem mozdítják.” Mit tehet ilyenkor az újság­író? Felhívja az érintettet és továbbítja a panaszt. S mi a válasz? Szerencsére leggyak­rabban már aznap, vagy más­nap újra hív a telefon bejelentő és megköszöni a gyors intéz­kedést. Tehát megszüntették, kijavították a hibát, megoldot­ták a nyomasztó gondot. Igen, gyakran úgy is intézkedtek, hogy meg sem jelent a közér­dekű panasz nyomtatásban la­punk 15-000 rovatában a hír­oldalon. Számunkra is jólesik, ha te­lefonunkra megoldanak olyan gondokat, amit már a bejelen­tő panaszára meg kellett volna oldani. Ezen a ponton grősöd- nek fel aggályaim. Mert, ha a lakossági bejelentésre nem reagálnak a címzettek, mond­ván mit strapáljuk magunkat, van amúgy is épp elég gon- dunk-bajunk. Megkezdődik a kötélhúzás: ki bírja tovább idegekkel. S ha olvasónk hoz­zánk fordul, megoldást keres­vén, akkor már új helyzet, áll elő, akkor már nem lehet csak úgy lerázni a dolgokat, a te­lefonálót, akkor legalább va­lamit ígérni kell. „Kérem, in­tézkedünk” — a válasz. Az ígéret szép szó ... De miért nem jellemző, hogy ha ígérünk, azt be is tartsuk? Nem tudom. Azt sem, hogy miért hitelesebb a lapunkban tett ígéret, mintha azt közvetlenül az érintettnek — a panaszte­vőnek — adják. Mikor válik általános gya­korlattá, hogy a jogos panaszt tevő állampolgár bejelentését meghallgatják, és a lehető leg­rövidebb időn belül intézked­nek is a panasz orvoslására? Ki tudja. Hiszem és vallom, hogy egy jogos panasz nem attól az, hogy a Dunántúli Napló ügyeletes újságírója köz­vetíti. Jó lenne, ha közügyeink érdekében nem lenne szükség közvetítőre, ha a bejelentő sza­vát éreznék olyannak, mint az újságíróét. M. L. tavalyinál jóval kevesebb bur­kolatmegerősítést terveznek: csupán az Ybl Miklós utcában a Veress Endre út és az Építők útja között, valamint a Bittner Alajos utca déli szakaszán ke­rül sor ilyen-munkára 3,3 millió forintért. 2 millióért rendezik a Sarohin tábornok útja—Egri Gyulai úti csomópontot, s 5 milliót fordítanak több híd és támfal megerősítésére, korsze­rűsítésére. Folyamatos fenntar­tási munkákra összesen 23,7 millió forintot szerepeltetnek a tervben, s közérdekű bejelenté­sekre 1 milliót tartalékolnak. Miskolcon, ahol a lakások csaknem 50 százaléka, mintegy 30 000 otthon az IKV tulajdona, már befejeződött a felmérés, de más nagyvárosokban is o tervezettnél gyorsabban halad a munka. Az ország 760 ezer tanácsi bérlakásának már több mint a felében egyeztették, il­letve felvették a felméréssel foglalkozó IKV, illetve tanácsi dolgozók az új bérleti díjak megállapításához szükséges adatokat. Az MTI munkatársai­tól érkezett jelentések arról számolnak be, hogy a lakbé­rek megállapításával megbí­nyolc tanterem Á komlói hídépítők munkasikere - egy hét múlva költözhet az iskola Külseje után ítélve valóban nem tartozik a legszebb kom­lói épületek közé. Illették is a városlakók az építkezés ideje alatt sokfélével, szemetgyönyör- ködtetőnek éppen nem mond­ták. Csakhogy ez a komlói belvá­rosi iskolához kapcsolt fém épü­letrész nyolc tanterem (!) S mindössze öt hónap alatt sze­relték össze a Hídépítő Vállalat komlói építésvezetőségének dől. gozói. Nyolc Tágas, egyik olda­lán csupa ablak tanterem, köz­ponti fűtéssel, minden teremben mosdóval, az épületszárny két végén szociális helyiségekkel, széles folyosóval. Minden te­remben egyszerű, de hangula­tos, otthonos tapétával borítot­ták a falakat. A mintát az is­kolában tanító nevelők választ­hatták ki __ Tavaly augusztusban kezdő, dött a belvárosi iskola bővíté­se, amelyre mindvégig a gyors, pontos határidők, a jól szerve­zett munka a jellemző. Kezdő­dött azzal, hogy a komlói vál­lalatok dolgozói szinte napok alatt „eltüntették” a Bem utca szanált, öreg épületeit, helyet adva az építkezésnek. A komlói Ködtségvetési Özem készítette az alapozást, valamint a külső közműveket, s már dolgoznak az udvar parkosításán, a keríté­sen. A generálkivitelező, a Híd­építő Vállalat komlói építésve­zetősége vállalta a hódmezővá­sárhelyi Fémipari Vállalat ALU- TÉR elemeinek összeszerelését. 36 elemből nyolc tantermet. Hoffmann György, a Hídépítő komlói üzemének vezetője el­mondta: először arról volt szó, hogy komplett elemeket szállí­tanak Hódmezővásárhelyről. Ki­derült, erre a vállalatnak nincs kapacitása. Maradtak a csu­pasz elemek, igen ám, de villany- szerelő, központifűtés-szerelő, tapétázó, padlóburkoló, alvál­lalkozó kellene. Senki nem vál. lalta. A generálkivitelezőn kívül: a Hídépítő Vállalat dolgozói, autó-motor szerelők, esztergá­lyosok, lakatosok összeszerelték az elemeket, villanyt, központi fűtést szereltek, műanyag padlót ragasztottak, tapétáztak. Igaz a műanyagozást és a tapétázást a Városgazdálkodási Vállalat egy- egy szakembere mutatta meg nekik, de megoldották a felada­tot. Hogy miért vállalták a híd­építők ezt a vállalat profilján igencsak kívül eső munkát? A válasz egyszerű: nem építenek minden héten új hidat Magyar- országon. Dolgozni pedig akar­nak, megkeresik a munkát ma­guknak. Méltán büszkék erre az öt hónaora. Maguk szerezték be a szükséges anyagokat, megol­dottak minden feladatot. A vál­lalt határidőre. Sőt behozták azt o másfél hónapos lemaradást is, amennyivel később kezdték küldeni az elemeket Hódmező. vásárhelyről. A tervek szerint az idei tanév második felére kellett átadniuk az új iskolaszárnyat. A jövő hét elején lesz a műszaki szem­le, s költözhetnek a gyerekek, úgy, hogy már ma néhány tan­teremben bent vannak a búto­rok is. 9 574 200 forintért vállalták és teljesítették az iskolabővítést a szerződés szerint. G. M. Bővítették a komlói belvárosi iskolát 36 ALUTÍR elem zott ingatlankezelő vállalatok dolgozói igyekeznek gyorsan, a bérlők észrevételeit figyelembe véve, bürokráciamentesen, a modern technika adta lehető­ségeket jól alkalmazva megol­dani , feladatukat. A tapaszta­latok azt mutatják, hogy a la­kók többsége készséggel együttműködött adategyezte­tőkkel, ugyanakkor az ottho­naikba kopogtató felmérőknek számos nagyvárosunkban el­mondták azt a kívánságukat: a lakbérek emelkedésével párhu­zamosan növekedjék az ingat­lankezelő vállalatok szolgálta­tásainak a színvonala. Debrecenben a lakások csaknem egyharmada tartozik az Ingatlankezelő Vállalathoz, mintegy 22 000 otthonban kell számba venni, rögzíteni az adatokat. A lakbérek megálla­pításával kapcsolatos összetett munkára alaposan felkészültek, s ennek köszönhetően január végéig befejezik a felmérése­ket. A helyszínelők munkáját megkönnyítette, hogy az In­gatlankezelő Vállalatnál ren­delkezésre álló adatok alapján tudták kitölteni a felmérőlapok rovatainak egy részét. A tanácsi dolgozók Győrött több mint 15 000 lakásba ko­pogtatnak be, a helyszíni adat­gyűjtés január 15-én kezdődik. A kései kezdés ellenére sincse­nek lemaradva más városoktól, hiszen a lakások műszaki álla­potát nem kell felmérniök, mert arról a városi tanácsnak pon­tos képe van. Nézeteltérésre is kevesebb a lehetőség, hiszen a Győri Városi Tanács úgy dön­tött, hogy a lakbérek megálla­pításánál nem vezetnek be úgynevezett övezeti fokozato­kat. Tehát a lakbér mértékét nem növeli, hogy az otthon a belvárosban, vagy éppen a vízparton van. Ugyanakkor a rendeletekben előírt lakbér- csökkentő tényezőket — pél­dául pincelakás, udvarra néző ablakok — figyelembe veszik. Szeged 22 000 tanács] bér­lakásának már több mint a fe­lében jártak a felmérők. Az összegyűjtött adatok többségét lefordították a számítógép nyelvére, s a komputer számít­ja ki az új lakbér összegét. Szegedi érdekesség, hogy a felmérések során a panelhá­zakból álló Tarján lakónegyed­ben több száz, eddig kétszo­básként nyilvántartott otthont másfél szobásnak könyveltek el, mert a kisebb szoba alap­területe sehol sem érte el a 12 négyzetmétert. Pécsett az otthonoknak' a fe­le tanácsi kezelésű. A terve­zettnél gyorsabban halad a felmérés, és a vártnál kevesebb a vitás ügyek száma. Eddig a csaknem 24 000 tanácsi bérla­kás háromnegyedében jártak már az IKV megbízottai, s elő­reláthatóan január végéig fe­jezik be munkájukat. Ezt kö­vetően kezdik meg a lakbérek kiszámítását. Az új lakbér összegéről az ország valamennyi tanácsi lakásának bérlőjét leg­később március 31-ig értesítik. Az érdekelteket erről írásban tudatják az ingatlankezelő vál­lalatok. Ha a bérlő a számára megállapított összeget nem tartja reálisnak, akkor észre­vételeit a lakbérközlési lap kézbesítésétől számított 15 na­pon belül juttathatja el a bért megállapító ingatlankezelő vállalathoz. FILMJEGYZET Alagút Mindenki akar valamit a pénzéért. Ez oly nyilvánvaló evidencia, hogy bizonyos ese­tekben könnyen elfeledkezünk róla. Addig még rendben is van, hogy a néző elvárja: a pénzéért jól elszórakoztassák, megsirattassák, megijesszék stb. Arról szoktunk elfeledkez­ni, hogy a film sok-sok millióba kerül, s az a legritkább eset­ben a filmkészítő saját pénze. Ez azért is fontos az új ma­gyar film esetében, mert hár­mas együttműködés eredmé­nye: amerikai—nyugatnémet— magyar koprodukcióban ké­szüli. Ami annyit tesz, hogy dol­lárért, márkáért és forintért. Márpedig mindenki akar vala­mit a pénzéért. Próbáljuk meg eltalálni, ki mit? Az amerikait nem olyan ne­héz megfejteni; ők a dollár­jukért nyilvánvalóan a magá­nyos hőst akarták. A magányos hősnek nagy a kultusza a ten­geren túl: nemcsak a wester- nek, de még a jelenkori krimik is erre a sémára épülnek. A magányos hőst pedig már nem sok választja el a magányos gyilkostól, attól, aki oly szere­tettel lő rá a soron levő elnök­re, vagy hírességre. Ezekről a magányos hősökről még azt le­het elmondani, hogy elmekór- tani esetek is többnyire. A DM-ért valószínűleg azt várták el, hogy láthassuk, a fa­sizmus nem német találmány, mint ahogy azt a világ általá­ban hiszi, hanem igen fejlett fasizmusok működtek meglehe­tősen hatékonyan már jóval azelőtt, hogy egy Hitler nevű őrült és magányos figura ma­gához nem ragadta a hatal­mat. Ennek alárendelve to­vábbá még azt akarhatták a pénzükért, hogy az antiszemi­tizmus sem német sajátosság, a korabeli Ausztriában és Ma­gyarországon is gyakorlat volt már. Szerény forintunkért — útban a konvertibilitás felé — cserében pedig azt várhatták el az ado­mányozók, hogy — elismerve a magányos őrültek létét — sem a gyilkosságokat, sem az ese­ményeket ne varrják a magá­nyos őrültek nyakába, hanem e történések társadalmi mivol­tára mutasson rá a film készí­tője, aki ráadásul abban a helyzeti előnyben van, hogy magyar; ezáltal mindezt jól tudhatja a sajtófélórákból, a továbbképzésekből és a nép­szerű tudományos cikkekből. Úgy látszik, hogy e hármas követelmény egyszerre kielégít­hetetlen. Lenne a világ bár­mely pontján. De nem Magyar- országon, ami mindig előlép valami meglepetéssel. Most is kihúzott a kabáthajtókája alól egy történelmi figurát, aki ma­gányosan robbantgatta a vo­natokat, őrült is volt, de aki magányosan őrült cselekede­teivel — katalizátor módjára — egy időre ráirányította a vi­lág figyelmét a fasizmusra és a fasizmus ellen harcolókra. Ezt az őrültet úgy hívták, hogy Matuska Szilveszter. Történetének megfilmesíté­sével újabb meglepetéssel szolgáltak a magyarok, illetve az őket képviselő Simó Sándor rendező: sikerült egy teljesen rossz filmet készíteni úgy, hogy a három megrendelő sem lehet elégedett, pedig elégedett lehetett volna: az amerikaiak sem kapják meg azt az igazi magányos hőst, a németek sem a feloldozást —, a magyarok­nak meg amúgy is a könyökén jönne ki az a nagy társadalmi összefüggés ... A Viadukt című film alagút­ba futott. Bodó László

Next

/
Oldalképek
Tartalom