Dunántúli Napló, 1983. január (40. évfolyam, 1-30. szám)
1983-01-15 / 14. szám
Kazánrekonstrukció eredményeként olajról pakúra- és gáztüzelésre állnak át a Baranya megyei Tejipari Vállalatnál. Az ilyen beruházásokat szívesen pénzeli a bank. Läufer László felvétele Mire futja 1983-ban? Dz ésszerű fejlesztésekre pénzszűkében is van hitel Új lehetőség: a Világbank Most van csak szükség a fantáziára Milyenek az idei hitelezési lehetőségek, milyen beruházásokat pénzel a bank? Erről kérdeztük dr. Kisvári Andrást, a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatóját. Élen az élelmiszer- gazdaság — Az elmúlt évben a bank várakozáson lelül tudta segíteni a baranyai élelmiszergazdaságot. Az idén mire futja? — Korlátozottak a hitelnyújtási lehetőségek, hiszen a beruházásokat, összhangban az országos törekvésekkel, banki eszközökkel is fékezni kell. Ami nem jelenti azt, hogy leálltunk volna, csupán arról van szó, hogy korábbi elkötelezettségeink mértéke olyan, amely mellett nincs módunk az előző évekhez hasonló nagyságrendben hiteleket adni. A legfőbb gondunk most az, hogy a már megkötött hitelszerződések esedékes összegét biztosítani tudjuk. — Milyen elkötelezettségeik vannak? — A mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban folyó beruházásokat pénzelünk. A Bólyi Mezőgazdasági Kombinát és az újpetrei termelőszövetkezet sertéstelepeket épít. Az export árualapokat növelő beruházások az idén fejeződnek be. Ugyancsak támogatásunkkal Mohács térségében több termelőszövetkezet épít gabona- tárolót. A mohácsi Farostlemezgyárban az energiaésszerűsítési program keretében kazánrekonstrukció zajlik. A 274 millió forint költséghez 170 millió forint hitellel járulunk hozzá. A beruházás 1985 végén fejeződik be. A Baranya megyei Tejipari Vállalatnál is folyik kazánrekonstrukció, az idén fejeződik be, s egyúttal a Patyolat Vállalat energiaellátását is megoldja. — Az iparban ezek szerint nincs folyó beruházás. — Sajnos, pillanatnyilag nincs. Az iparban korábban jelentős fejlesztésekre került sor, amit hitelekkel támogattunk, most csend van, a korábban felvett hitelek törlesztése folyik. Támogatott fejlesztési célok — A szűkös keretekből végül is milyen fejlesztéseket pénzel a bank? — Az ésszerűbb energiagazdálkodást célzó fejlesztéseket, a hulladékok és másodlagos nyersanyagok feltárását és hasznosítását, a hozamok további növelését ígérő intenzív gabonatermesztést, s nem utolsósorban a gyorsan megvalósítható, gazdaságos exportbővítést lehetővé tevő fejlesztéseket, amire sajnos pillanatnyilag nincs elég ajánlkozó. — A fenti célokra tudomásunk szerint az idén már a Világbanktól is igényelhetünk hiteleket, miután hazánkat felvették e szervezetbe. — Valóban, új, külföldi pénzforrások is nyíltak, ami bővíti a-lehetőségeket, feltéve, ha megfelelő ajánlatokkal tudunk pályázni. Például egy különleges konstrukció keretében egyes nyugat-európai gépgyártó cégektől már a múlt év végén hiteleket kaptunk, melynek segítségével Baranyában a bi- csérdi, a szajki termelőszövetkezet és a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát komplett gépsorokat vásárolhat. Ennek fejében a gazdaságok lényeges hozam- növelést "ígértek. A Világbank hiteleire is lehet pályázni, máris van egy baranyai ajánlat. A Mecseki Szénbányák világbanki hitellel szeretné, 220 millió forintos költséggel a nagymá- nyoki brikettüzem rekonstrukcióját végrehajtani. Ösztönzik a tőkeátadást — Az új rendelkezések szerint mád nyílik a vállalatok közötti tőkeátadásra, kötvénykibocsátásra. Ez is lehetőség a fejlesztésre. A bank hogyan kívánja elősegíteni a tőkeátcsoportosításokat? — Ha van jó elképzelés, egy jó társulás, akkor ezt támogatjuk, akár hitellel is beszállunk. Például Baranyában nagyon hiányzik egy hűtőház a húsipar, a baromfiipar termékei, a zöldségek és gyümölcsök tárolására. Miért ne lehetne összefogni hűtőtároló építésére?! — S beszállhatna ebbe tőkéjével mondjuk egy könnyűipari vállalat is? — Bár a részletes rendelkezések még nem jelentek meg, de miért ne?! Ha jövedelmezőnek ítéli meg, miért ne kamatoztathatná így a pénzét?! — Manapság „vállalkozó" bankról beszélünk, lehetőségükben áll, hogy akár maguk is vállalatot alapítsanak. Gondolnak-e ilyesmire Baranyában? — A térségben erre egyelőre nincs mód, de a Magyar Nemzeti Bank az Innovációs Alap létrehozásával már gyakorolja ezt a jogát, beszáll a vállalkozásokba. — Támogatja-e a bank az. olyan, most alakult kisvállalatokat, mint amik a Gelka és az Alit szétbontásával jöttek létre? — Működésüket pénzügyileg támogatjuk, fejlesztésüket azonban egyelőre nem. Az első évben életképességüket kell bizonyítaniuk. — Akárhogyan is forgatjuk, pénzszűkében vagyunk. Mit mondhat még a bankigazgató? — Ha szűkösek is a hitellehetőségek, kár lenne, ha megállna a fantáziánk. Éppen most van szükség a fantáziára! S ha időközben javul a helyzet, bővülnek a lehetőségek, nyilván azok jutnak hamarább hitelhez, akiknek van kész elképzelésük és gyorsan jelentkeznek — mondta végezetül dr. Kisvári András. Miklósvári Zoltán Igazgató tanácsok — felsőbb szózatra várva Dicséretes gyorsasággal látott napvilágot a minisztertanácsi rendelet a vállalatirányítás új szervezeti formáiról: az igazgató tanácsokról. felügyelő bizottságokról az ezzel foglalkozó országgyűlési ülés után három héttel. Olyan változásokról van szó, amelyek vállalataink — főleg a legnagyobbak — egész döntési mechanizmusát, személyzeti politikáját, s ezzel kapcsolatban az üzemi demokrácia fórumainak szerepét is megváltoztatják. Egy hónappal a rendeletek megjelenése után különböző vállalati, szakszerve. zeti, tanácsi vezetőktől arról érdeklődtem: vannak-e már — legalább — elképzeléseik a nem lényegtelen módosítások végrehajtására. Nem voltak. Tudunk róla — mondták helyenként, de a december közepén megjelent rendeletekre nem hivotkoztak. Másutt közölték, hogy felügyeleti szervük, hatóságuk erre vonatkozó döntéséig, utasító, sóig nem tehetnek semmit, ezt bizony meg kell várni. Szakszervezeti vezetőktől pedig azt tudtam meg, hogy a rendeleteket „odafönt", az országos szakmai érdekvédelmi központokban még értelmezni, „pontosítani” kell, s maga a foganatosítás csak ezután jöhet. Mindössze egy konkrét lépésről értesültem: az egyik ágazati központ továbbképzést szervez január végére, hogy ezen az érdekelt „megyeieket" tájékoztassa. Könnyedén összegezve magamban az „alig több, mint semmi'*-t, eltűnődtem egy kicsit. Tudom, hogy december közepe, vége a szabadságolások második évadja, azzal is tisztában vagyok, hogy évzárás, — nyitás, leltár, mérlegkészítés, tervezés — mind, mind fontos teendő. Ez a nagy tanácstalanság azonban óhatatlanul néhány üzem, vállalat — sajnos, szokásos — év eleji nagy ráérősdijét juttatja eszembe. „Ráérünk így január—februárban kicsit lazítani, majd behozzuk a lemaradást tavasszal, nyáron, vagy még később ..." Esetleg a tennivalókat egyenest novemberig, decemberig ha. lasztjuk, amikor megint új irányelvek, szabályzók jönnek, és kezdhetjük az egészet elölről... Ellenem vethetik: éppen a változtatások jelentősége, nagy hordereje miatt nem lehet ezt, kérem, elkapkodni. Ez önmagában igaz, de tény az is, hogy a rendeletek világosan jelölik meg a teendőket, közülük az egyik — az igazgató tanácsokkal és a pályázati rendszerrel foglalkozó — értelmező irányelveket is közöl, egy másik pedig — a Minisztertanács és a SZOT együttes határozata a munkahelyi demokrácia továbbfejlesztéséről — útmutatót is csatolt az íráshoz. Az is igaz, hogy például a vállalati felügyelő bizottságokról rendelkező határozat a felügyeleti hatóságokat — minisztériumokat, tanácsokat: a cégek alapító gazdáit — jelöli ki, hogy eldöntsék, mely egységeknél kell ezeket létrehozni. Ám ha a benne foglaltakat közelebbről szemügyre vesz- szük, kiderül, hogy a vállalatok egy tekintélyes hányada számára — mint ezt gyakorlati példák igazolják — ez sem teljesen új dolog. Mit csinál majd egy ilyen bizottság? Egyebek közt például javaslatot dolgoz ki arra, milyen . szakmai követelményeknek kell megfelelnie egy, a felügyeleti szerv által kinevezendő vezetőnek; kialakítja a vállalaton belüli irányítási, döntési és érdekeltségi rendszer fejlesztési irányelveit. Intézkedést kezdeményezhet a vállalat átszervezésére, tevékenységének lényeges módosítására, sőt megszüntetésére is, mi több: meghatározhatja a vállalati stratégiát, termelési és üz/efpolitikát — vagyis csupa olyasmit dönt el vagy készít elő, amit eddig a felügyeleti szerv végzett, de most ezt a feladatot „leadja" a közvetlenül a vállalat mellett működő felügyelői bizottságnak. Persze, nem nehéz kitalálni a jelzett lassúság, körüb ményeskedés okát! A felügyeleti szerveknek — legyen az tanács vagy minisztérium — most maguknak kell határozniuk arról, miben, mennyiben csökken ezen túl a hatáskörül, ha úgy tetszik, a hatalmuk. Sokszor igazolt szervezet- és szervezéselméleti tény, hogy egy már létező intézmény, hivatal, egység — hogy igazolja létjogosultságát — nehezen mond le a mellette szóló érvekről, ennek vélt vagy valódi indokáról. Pedig most valami ilyesmit kell tennie. Az idő pénz. E cáfolhatatlan, a gazdasági életre sokszorosan érvényes igazság realizálásának útját-módját keresik az említett miniszter- tanácsi határozatok. Vállalataink — még ha késik is az eligazítás „föntről" — azzal gyorsíthatják meg az egyértelműen őket szolgáló intézkedéseket, ha nem ülnek ölhetett kézzel. Ha nem várnak — éppen a leküzdendő_ rossz gyakorlat szerint — a mindent elrendező „felsőbb szózatra" —, hanem gondolkoznak és összegyűjtik korábbi, de ebbe az irányba mutató tapasztalataikat — már előzetesen is. Hogy hasznos törekvések-e ezek, azt persze csak az idő, a megvalósulás döntheti el. Még csak azt tudjuk: kár lenne végrehajtásukhoz eleve lépéshátránnyal kezdeni. A rendeletek utolsó paszl szusában egyébként is ez áll: hatályba lép 1983. január 1-én. Varga János Milliókat érő ötletek Bányalétesítmények, 50 millió forinttal olcsóbban Két fontos újítás is segíti Pécs-Bányaüzem fejlesztését. Mindegyikről azt állítják a Mecseki Szénbányák Vállalat újítási osztályán, hogy az 1982-es esztendő legnagyobb megtakarítást elért újításai. A hasznuk a vállalat javára közel 50 millió forint. Kukái Lajos bányamérnök, a tervező osztály bányász-csoportjának a vezetője és Dárdai Béla, Ferencz Sándor, Gerencsér Gyuláné, Keller János technikus, Kakas István mérnök István-akna VI. szintjére új rendszerű aknarakodót tervezett. A beruházási alapokmányban előirányzottakat módosították. A kezdeti nehézségek után sem engedtek az ajánlatukból. Bíztak tervezői és műszaki tapasztalataikban, gyakorlatukban, amelyre az elmúlt évtizedekben tettek szert, amikor föld alatti bányalétesítmé- nyek kb. 150 milliós terveit készítették el évente. Akadt esztendő, hogy 200 millió forint értékű tervezőmunkát teljesítettek. Új aknarakodó-rendszert dolgoztak ki a gázkitörés-veszélyéről közismert munkahelyre, amelynek egyik előnye, hogy a rakodó hossza 200 méterrel rövidebb lett és kevesebb gázkitörésveszélyes telepet kellett harántolni. Nehéznek bizonyult a hagyományos aknarakodó gyakorlatot, elveket módosítani, eközben nem feledkeztek meg a szigorú bányabiztonsági előírásokról, az emberélet megvédéséről. Tüzetes műszaki és gazdasági számításokat végeztek hosszú éveken át. Apró rész- eredmények vezettek el a sikerhez. Végül döntött a vállalatvezetés, módosult a terv, a 80 milliós beruházás összege 20 millióval csökken. Ennyit takarított meg az ötfős újító gárda. Tervük alapján a múlt év nyarára megépült az új létesítmény. Érveik jogosnak bizonyultak, ugyanis a kivitelezés eay évvel hamarább sikeresen véget ért «s ezalatt megtakarították egy bányaépítő csapatnak majd 12 hónapos kapacitását. Jócskán lefaragták a korábbi tervezés és a megvalósítás közötti időszak megnövekedett kivitelezési költségeit. A másik újítást Mogyorósi László és Mendly Lajos, Pécs- Bányaüzem gépészeti és fejlesztési főmérnök-helyettesei kezdeményezték. Mindketten 1959 óta dolgoznak a pécsi bányászatban. A Mecseki Szénbányák távlati tervében a szintfeltáró István l.-akna üzemeltetését csak a VI. szintig tervezte, a VII. szint megnyitásához új vak-akna, vagy vaklej- tős-akna építését vette számításba, csaknem 70 milliós beruházás keretében. Az újítók a század elején létesített István l.-akna szállításának VII. szintig való kiterjesztését oldották meg. (Ez már 500 méter alatti mélységet jelent.) Többször konzultáltak a Kerületi Bányaműszaki Felügyelőséggel. Ezt követően egyebek között megtervezték a kötél- és fékerőnö- velést. Bebizonyították, hogy nincs szükség új szállítási rendszerre. Rövidebb idő alatt, csökkentett létszámmal, kevesebb bányatérség felhasználásával megnyitható a VII. szint és az István III.-aknába beköthető. Mindez 28 millió forinttal kevesebb létesítési és üzemeltetési költséget igényel. A vállalat 1978 óta távlati tervében, majd a liászprogramban a VII. .szint nyitását már az újítás szerint szerepeltette a KBF előzetes elvi, majd az ellenőrző számítások után kiadott végleges engedélye alapján. A kivitelezés nemrég megkezdődött. Csuti J. Automaták kanadai exportra Az Egyesült Izzó Gépfejlesztési Intézetétől a WESTINGHOUSE cég kanadai vállalata a hagyományostól eltérő lámpafeliratozó és minőségellenőrző automata gépsorokat rendelt. Két gépsor készült el, amelyek egyenként és óránként hétezer lámpát feliratoz és ellenőriz egy kezelő felügyeletével.
