Dunántúli Napló, 1983. január (40. évfolyam, 1-30. szám)
1983-01-14 / 13. szám
e Dunántúlt napló 1983. január 14., péntek Egy kisvállalkozás tapasztalatai Belátható időn belül nem leszünk milliomosok... Hogyan él, még inkább hogyan él meg ma egy kisvállalkozás? Ebbe engednek bepillantást az orfüi Gekko Magas- és Mélykarbantartó Gazdasági Munkaközösség tagjai, akik felkérésünkre színes beszámolót készítettek működésükről. Az írásból kiderül, olykor könnyebb megmászni a Mont Blanc-t, mint kisvállalkozóként nekivágni az i(j terepnek, melyen sokféle veszélyek leselkednek. Munkaközösségünk, a Gekko Magas- és Mélykarbantartó Gazdasági Munkaközösség 1982 elején alakult. Tevékenységünk igen sokrétű, korrózió- védelemmel, vasszerkezetek bontásával, légijelzések festésével, külső épületfal- és üvegszigeteléssel, s általában minden olyan dologgal foglalkozunk, amit technológiánkkal meg lehet oldani, ugyanis hegymászótechnikával dolgozunk. Ez az eljárás nem igényel akkora költségeket, mint például az állványozás, esetleg daruskocsi használata, vagy akár függőhíd igénybevétele. Fogadtatás az ügyleteknél Gazdasági munkaközösségünk 25—30 éves mérnökökből, technikusokból és szakmunkásokból áll, akik csaknem tíz éve barlangkutatók és alpinisták, így megfelelő biztonsággal tudják végezni ezt az igen veszélyes munkát. Személyenként körülbelül 20 ezer forint értékű felszerelést fektettünk a vállalkozásba, nem beszélve arról az összegről, amit a hegymászótechnika elsajátítása érdekében külföldi túrákra elköltöttünk. Két éve a francia Alpokban túráztunk egy hónapig, ahol a Mont Blanc-t mósztuk meg. Ez egyben igen kellemes időtöltés volt, melynek során felbecsülhetetlen értékű technikai tudást szereztünk . Megalakulásunk óta sok hasznos tapasztalatra tettünk szert, és sok problémával találkoztunk. Hogyan fogadták a vállalatok, leendő ügyfeleink a munkaközösség ajánlkozását? Általában három típussal találkoztunk. Többségében pozitívan viszonyultak ajónlkozá- sunkhoz, keresték a lehetőséget az együttműködésre, meglátták a vállakózásban rejlő pénzügyi és egyéb előnyöket. Itt meg kell említeni a Pécsi Hőerőmű Vállalatot, amely minden tekintetben kifogástalan üzleti partnernek bizonyult. Nem kevesen voltak azok, akik előítéleteik, vagy érdektelenségük miatt még a nehéz gazdasági helyzet ellenére sem választották az általunk kínált olcsóbb, gyorsabb és jó minőségű megoldást. Néhány olyan tárgyalópartnerünk is akadt, aki üzleti tapasztalatlanságunkat igyekezett kihasználni, s nagy értékű munkát szeretett volna minimális pénzért elvégeztetni. Reméljük, a negatív hozzáálláson munkaközösségünk eddigi jó hírneve idővel változtatni tud. Visszahúznak az adók Vizsgáljuk meg a téma gazdasági oldalát is. Az a tény, hogy nem ismertek bennünket, nagyon megnehezítette indulásunkat. Rengeteg utánjárásba került egy-egy munka felkutatása, és ez eléggé lerövidítette a konkrét munkával Á Hont Blanc-t már megmásztak Bemutatkozik az orfűi Gekko GH ROVATSZERKESZTŐ: MIKLÓSVÁR! ZOLTÁN tölthető időt. Elég sok holtidő keletkezett abból a tényből, hogy a mi ügyintézésünk gyors, egy költségvetést vagy egy szerződést gyakorlatilag néhány nap alatt elkészítünk, ugyanakkor egy vállalatnál, ennél sokkal tovább, hetekig, vagy még ennél is hosszabb ideig eltart. Ez ismét csak a mi dolgunkat nehezíti meg, mert kénytelenek vagyunk egyszerre több vasat is a tűzben tartani, ami a munkák előtervezését szinte lehetetlenné teszi. Ez igen nagy anyagi bizonytalanságot jelent. A másik gátló tényező a jövedelemadó mértéke. Kétszázezer forint fölött már olyan progresszíven emelkedik, hogy hiába van szabad kapacitásunk, nem nagyon érdemes kihasználni. Bizonyságképpen álljon itt egy példa: feltéve, hogy a munkaközösség egyéb költségeit (fogyóeszköz, fenntartás, forgalmi adó, társasági adó stb.) már kigazdálkodta, és a tagok jövedelme fejenként évi 200 ezer forint, ami 17 ezer forintos havi átlagjövedelemnek felel meg, akkor ebből a társadalombiztosítási járulék és a jövedelemadó levonása utón 116 ezer forint marad, ami 10 ezer forintos havi jövedelem. Ha példánkban 400 ezer forintos részesedésből indulunk ki, ami 34 ezer forintos havi átlagkeresetet jelent, akkor a kézhez kapható tiszta kereset 207 ezer forint, ami 17 ezer forintos havi fizetésnek felel meg. Ha az illető még ennél is többet termel, ez az arány még jobban leromlik. Nincs tehát a vállalkozó ösztönözve arra, hogy minél többet dolgozzon, a vállalkozásban rejlő lehetőségeket minél előnyösebben kiaknázza. Pedig, véleményünk szerint a népgazdasági érdek ezt kívánná meg, mert a magánvállalkozások általában olcsóbbak, minél többet dolgoznak, annál több hasznot hajtanak az országnak. A másik oldala a dolognak, hogy a magánvállalkozás létrehozása és fenntartása az államnak nem kerül pénzébe, szemben egy vállalat alapításával, gyakorlatilag ingyen jut egy termelőegységhez, s így a kisvállalkozások kapacitásának kihasználása tiszta nyereség. Az egyik legnagyobb anyagi teher a társadalombiztosítási járulék. Ha a havi keresetünk fejenként 8 ezer forint, akkor havonta 2720 forint társadalombiztosítási járulékot kell befizetnünk. így megmarad fejenként 5380 forint. Ezt szinte bármelyik munkahelyen meg lehet keresni. Harminc év alatt a befizetett összeg majdnem egymillió forint. Nem sok ez egy kicsit? Nem kedvez a vállalkozás fejlesztésének az a tény sem, hogy az állóeszközbeszerzés, tehát 20 ezer forint feletti értékű gép vásárlása esetén az állóeszköz értéke után jövedelemadót kell fizetni. így ha a megélhetéshez szükséges jövedelmen felül például egy gépkocsit akarunk venni, melynek ára 100 ezer forint, akkor a gyakorlatilag 100 ezer forintos gépkocsi 200 —300 ezer forintba is belekerülne. Pedig egyáltalán nem luxus, ha egy gazdasági munkaközösség rendelkezik gépkocsival, vagy egy-két modern géppel. Átlagon toll munka Mindezek ellenére, ha sikerül havi 8—10 ezer forintos jövedelemre szert tennünk, akkor szembetaláljuk magunkat egy újabb jelenséggel — és ez az irigység. Az átlaghoz képest első látásra valóban soknak tűnik ez az összeg. Nem szabad megfeledkezni azonban arról, hogy az átlagon felüli jövedelem az átlagosnál jóval nagyobb mennyiségű és minőségű munkát követel. Nem elég a boldogsághoz az, ha a munkánk hegymászótechnikai és szakmai részét kifogástalanul megoldjuk, ezenkívül értenünk keli a könyveléshez, tárgyalóképesnek kell lennünk, meg kell tervezni és szervezni a munkát, költségvetéseket, szerződéseket kell készítenünk. Ezeket sem vehetjük félvállról, mert ha ezek színvonala nem megfelelő, az gyakorlatilag egyenlő a csőddel. Bármilyen jellegű kisvállalkozás igen sokoldalú embereket és összetett munkát igényel. Ha ezt a tevékenységet összehasonlítjuk egy átlagos szakmunkáséval, netán egy átlagos mérnökével, mindjárt reálisabbnak tűnik ez a keresetkülönbözet. A fent leírtakból azt hisz- szük kiderül, munkaközösségünk tagjainak nem kell attól tartaniuk, hogy belátható időn belül milliomosok lesznek. Mégis, miért csináljuk? Minden veszélye és problémája ellenére nagyon változatos, sokrétű munkát végzünk. Lehetőségünk van arra, hogy képességeinket kamatoztassuk (ugyanezt nem mondhatnánk el előző munkahelyeinkről). Számunkra a legdöntőbb érv az önmegvalósítás, ami mindennél többet ér. Kis Péter, Pető József Gondolatok egy könyvből A tervezés jövője - a jövő tervezése A tervezés a legszélesebb értelemben vett társadalmi ügy. Ezért is óriási szolgálatot tettek szerkesztők, kiadók (Országos Tervhivatal Tervgazdasági Intézete), amikor a magyar tervgazdálkodás harminc- ötödik évfordulóján rendezett tudományos tanácskozás válogatott anyagát könyvalakban kiadták. Bizonyára a Pécsi Szikra Nyomda dolgozói is megérezték az ügy fontosságát, hiszen a félezer oldalas, nagyon szép kivitelű könyvet alig több mint másfél hónap alatt elkészítették. Hazánkban 1947 őszén, a háborús pusztítás nyomainak eltüntetésére hivatott első hároméves tervvel kezdődött a tervgazdálkodás. Az elmúlt három és fél évtized alatt, mint azt Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese mondotta, felbecsülhetetlen történelmi változások mentek végbe társadalmunkban, gazdasági fejlődésünkben és szerkezetében, az emberek életmódjában és gondolkodásában egyaránt. Természetesen sokat változott a népgazdasági tervezés is. Az egyre bonyolultabbá váló gazdaság, a gazdaságpolitikai célrendszer, az új gazdaságirányítási rendszer arra késztetett, hogy tüzetesen újra kell gondolni a tervezés hivatását és hatáskörét. A könyv olvasása közben óhatatlanul eszembe jutott Hofi szilveszteri műsorában a malacszaporulat tervezéséről szóló tréfa. Valóban: az elmúlt harmincöt esztendő eseményei kapcsán hajlamosak vagyunk a leegyszerűsítésekre, a kétségkívüli durva hibákat felidézve sokszor csak kétféle kérdésre keresünk választ: piacgazdálkodás (vállalati önállóság), vagy tervgazdálkodás (centralizált gazdaságirányítás)? Pedig mint az Daniel Goudard, a Francia Köztársaság tervezési és terület- fejlesztési miniszterének képviselőjének előadásából is kitűnt, klasszikus értelemben vett piacgazdálkodás a legfejlettebb tőkés országokban sincs már. ök például éppen most dolgozták ki a IX. nemzeti tervet, amely gazdasági, társadalmi és kulturális szempontból határozza meg a jövőbeni elképzeléseket, sőt az európai országokkal és a harmadik világbeli országokkal is felvázolja az együttműködés lehetőségeit. Lázár György, a Minisztertanács elnöke az ünnepi megemlékezésen elmondotta, hogy sok minden másként történt, mint elképzeltük, vagy szerettük volna az elmúlt harmincöt esztendő alatt. A valóság mindig bonyolultabb, minthogy annak minder összetevőjét modellezni, tervezni lehetne. A tervezés művészete (szerepel a könyv zárszavában) éppen abban áll: meg kell éreznünk, hogy egy tudományosan megalapozott gondolatrendszer mikor találkozik a valóság kínálta lehetőségekkel, azaz mikor válhat és kell válnia ennek társadalmi programjává. Ez az olykor szikrákat is vető ív, amely a gazdaságpolitikát, a tervezést összeköti a tudománynyal. A tervezőknek az előttünk álló három nagy feladatra kell választ keresniük: amikor a világgazdaság mór-már teljesíthetetlen mércét állít elénk, tudunk-e építő, előrevivő és mélyen a nemzeti jövőbe megoldást javasolni hazánk szocialista társadalmának építésére, gazdaságunk fejlesztésére? Gondolunk-e minden időben arra a kötelezettségünkre, amely szerint a tervezőknek mindenütt hozzá kell járulnia a világ egyetemes gondjainak megoldásához? És végül kellően változott, fejlődött-e a tervezés, módszereiben, társadalmi nyitottságában, felnőtt-e az eddigieknél jóval összetettebb feladatokhoz? A kérdésekre a szakemberek százai keresik a választ szenvedélyesen. Dr. Mocsári Ilona, a pécsi Janus Pannonius Tudomány- egyetem tanársegédje a könyvben a nemzeti jövedelem megtermelése és felhasználása közti egyensúly, az aktív külkereskedelmi mérleggel biztosított fizetőképességünk esélyeit, számbavételét kutatja. A magyar tervezőknek nem lehet hivatali kötelessége csupán a kiút keresése. Elkötelezett hivatásnak kell tekinteniük. Babits szavaival élve: az áruló írástudó nem avval lesz árulóvá, ha lába nem megy egyenesen a csillagok felé, melyre ujja mutat. Az árulást akkor követi el, ha nem is mutat többé a csillagokra. Lombosi Jenő PÉCS SZÜLETTEK Salamon Richard, Kiltsu Krisnát, Vukovics Márk, Tarr Zoltán, Horváth András, Ivánfi Dávid, Béres Bernadett, Bercsényi Péter, Sütő Kitti, Reinhardt Brigitta, Erb Mátyás, Bútor Krisztián, Balyi Zsófia, Jávorka Zsombor, Kovács László, Varga Judit, Paylekovics András, Eszenyi Szabina, Báranovics Kornél, Szöllösí Balázs, Fábián Nikolett, Németh Sándor, Jekl Renáta, Péczely László, Egerszegi Dávid, Joó Szabolcs, Gom- bócz Judit, Fehér Gábor, Táncos Zsanett, Bogdán Lidia, Bubreg Adrien, Stemler Zsuzsanna, Schmeller Bernadett, Olasz Katalin, Willandt Mónika, Varga Dénes, Schmidt Adrien, Halász Nóra, Dóra László, Sárközi Tamás, Wágner Péter, Tóth Eszter, Fellegi Norbert, Perencz Tamás, Németh András, Szirtes Lilla, Balázs Attila, Zsdrál Tamás, Koch Rita, Ka- menczki Péter, Leikauf Viktor, Kéfer Judit, Hermonn Péter, Szabó Erika, Szűcs Nóra, Kovács Péter, Bojcsev Gábor, Vizsralek Éva, Tóth Viktória, Kovács Krisztián. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK Rúzsa István és Bodies Margit, Somlai Gusztáv és Földesi Mária, Porpáczi Zoltán és Király Erzsébet, Krácsa Zoltán és Horváth Rózsa, Nagy József és Késmárki Mónika, Lang János és Czeininger Ildikó, Fábián Antal és Kelemen Gyöngyi Erzsébet, dr. Zsolt Tamás és dr. Barta Zsuzsanna, Farkas Csaba és Kővári Éva, Kántor Barnabás és Sztójka Hajnalka, Somogyvári István és Kis Ilona, Nagy Gyula és Horváth Agnes, Bödör Ferenc és Kosaras Éva, Szabó Béla és Kardos Piroska Gyöngyi, Hajdú Attila és Bakos Márta, Keszthelyi Csaba és Kiss Mária, Ulmer Ferenc és Géczi Zsuzsanna, Várod! József és Palotai Mária, Lukács Béla és Varqa Zsuzsanna. Galamb Csaba és Müller Anna, Dudás József és Pázmándi Erika, Balogh János és Heidecker Kamilla, Kun Jenő és Kiss Edit, Deák Barna István és Forschner Judit, Ferencz József és Fajtik Beáta. Domonkos Dezső és Sztepanek Andrea, dr. Gulácsv István és Balogh-Szabó Lenke, Varga Zoltán és Szántó Karolin, Marton Gyula és Budavári Ágota. Werndor- fer Ferenc és Lukács Mária, Mészáros László és Marksz Zsuzsanna. MEGHALTAK: Horváth József, Lekrinszki Lajos, Schubert Jánosné Fogas Katalin, Miklós Vilmosné Kasler Katalin, Pfeffer Antalné Nagy Ilona, Petrovics István, Szervei Miklósné Ropoii Mária, Haim Jánosné Szekeres Szidónia, Horváth Ferenc, Húsz József, Baricz János, Kirschner Rudolf, Acs István, dr. Radovics Béla, Hajna Rezső, Móczán János, Ignácz György, Adóm János, Pucher István, Fuchs Antalné Müller Éva, Wochner Mátyásné Kürtös Mária, Tibori Jozefa, Simon Vilmosné Bisztriczki Aranka, Viczina Kálmánná Schneider Anna, Jilly László, Milovecz Józsefné Csapó Mária, Boldog Jánosné Vig Etelka, Katona Béla, Misánayi Nándor. Németh Lipót. Sinkovics János, Kollár Adóm, Antalovics István. Váradi Bálint. Link Jánosné Luaos Katalin, Búza Józsefné Major Róza, Modenszider Károly- né Lenqyel Rozália. Jakab Sándor, Erős János, Szűcs János, Berta Józsefné Bernáth Katalin. Németh Pál- né Csűri Mária, Kistóth Jenő. Guth Ferenc, Balog Ferenc. Mehrfels László. Lippert Ernő, Pauli Lajos, Mátyás Vilma, Merényi György. Kenyeres Kálmán, Sasvári Jánosné Lő- rincz Terézia, Hertelendi Kázmérné Gvánó Etelka, Beilert János, Skriván Péterné Gál Julianna, Perl Adóm, Baumgartner Györay, Padányi Mor- git. Arnold Pálné Horqos Anna. Pozs- qai Gézáné Vass Ilona. Göröncsér Istvánná Tóth Julianna, Dervóli Gyula. Molnár János, Csobány Jánosné Bartalavics Anna. Tukora Vendel. Holubek Károly, Grádl Károlyné Tóth Mamit, Szobó Józsefné Kis Anno, dr. Kaiser Gyula. Garai József, dr. Kosa Andorné Kovács Piroska.
